Eger - hetilap, 1871

1871-10-12 / 41. szám

323 aönségét, hogy a mellékelt utrendőrségi szabályokat újólag hir­desse ki. Mely miniszteri rendelet értelmében a mellékelt szabályok má­solatban azon utasítással adatnak ki a fö és alszolgabiráknak, hogy azokat kihirdetvén, erélyesen őrködjenek azok megtartása felett. Balogh István mint kttldöttségi elnök a 409. sz. a. kelt végzés értelmében a poroszló-füredi töltés és hidak feletti vizsgálat eredmé­nyét véleményes jelentésével bemutatja. Mely véleményes jelentés elfogadtatván, az annak értelmében teendő pótló javítások megrendelteinek. Szombathelyi Endre szbiró a f. évi 3932 sz. a. kelt rendelet folytán a Tisza nagyrévi komp iránti tárgyalási iratokat mutatja be. A f. évi 8587. sz. a. kelt miniszteri rendelet értelmében a m. k. közmunka és közlekedési miniszterhez felterjesztetnek. A honvédelmi m. kir. miniszter helyett Csengeri Imre minisz­teri tanácsos, f. évi 17,869. sz. a. értesít, miszerint mezőtúri lakos Mészáros Lajos, a mezőtúri születésit és 7-ik zászlóaljbeli rokkant, vagy sebesült honvédek javára 400 frtnyi alapítványt tett, melynek tőkéje a mezőtúri takarékpénztárban helyeztetvén el, kamatai mindaddig a tőkealaphoz lesznek csatolandók, mig a segélyzés te­kintetéből igénybe nem vétetnek, mely bazafiui tett a hivatalos lap utján köztudomásra juttatott,, egyszersmind felhívja a megye kö­zönségét, hogy Mészáros Lajosnak nemes szivii áldozatkészségéért elismerő köszönését kifejezvén, öt egyúttal értesítse, hogy ezen teje a háznak szalma melyből egy telivér czilinder nagyságú kémény csucsorodik ki. néha pedig még az sem. A konyhában egy „deglett“ fúvó, vagy egyszerű tűzhely látható. A szobában annyi nyoszolya van, a hány család lakik. A plafond több háznál vörös és kék festékkel van kipontozva, mitök pingálásnak neveznek, a falakon pedig körül apró képek és dirib-darab tükrök szemlélhetek felaggatva. Az ablak nagysága alig tesz egy □ lábat, melyet már nyáron be szoktak szegezni a hidegtöli félelem miatt, nagy kárára a jó egész­ségnek, mert a szellőztetés ezáltal lehetetlenné van téve, ámbár a tetö- és ajtó repedéseken keresztül folytonosan dúdol a betolakodó lég. A tisztád anság és az ebből eredő nemzeti szag kellemetlen a belépőre nézve, mi ő elöttök csak akkor tűnik fel, midőn a szabad légre jővén, könnyebben lélekzenek. Ha szemökre vetnök ezt, elég oktalanul a sze­génységgel állnak elő, mintha ez nem a hanyagság természetes követ­kezménye volna. Ily házikókban lakik tehát a sok Balog, Lakács, Csóka, Surá- nyi, Borsos, Kökény, Dézsán, Farkas, Oláh, Bari, Váradi ; keresztnév szerint: János, Mihály, Károly, Lojzi, Vilmos, Gyula, Béla, Kálmán, *Géza, Mari, Juli, Róza, Szidi, írén, Zsófi. Foglalkozás szerint legtöbb van közöttük zenész, napszámos, meszelökötő, madzagverő. A zenészek rendesen délelőtt aluszszák ki a fáradalmat, úgy hogy a ki otthon akarja őket találni, máskor ne is menjen hozzájok. A dunnák közöl pár fekete szakálos fö van ki, egyik a primás másik a brácsos, a falrafüggesztett hangszerekkel ágyuk fö­lött. Földön hever a brugós szerszáma a kemencze mellé támasztva leeresztett húrjaival, hogy ne bánthassa a karczos nyirettyű. Mig a férfiak alusznak a fehérfttllengős asszony keserű füst közt tüzel a konyhában egy fazék mellett, melyet csillagszemü göndör gyermekek vesznek körül, az ebédre várakozva. Nem is kellene a mondottak után felhoznom, hogy a családos •élethez a czigányok igen vonzódnak, ha azt némely körülmények mi­att tenni elkerülbetlen nem volna. Elmondom tehát, hogy a családos életet nagyon szeretik. Az ifjak már 18—20 éves korukban házastár­sat választanak oldaluk mellé, és pedig gyakran oly fiatalt, hogy mag­vas kender vágáskor lesz csak 14 esztendős, kivel azután csupa ta­karékosságból állandóan együtt maradnak. 25 család közöl 13 él vad házasságban a Szálában. És a tisztátalan lakáson kivül ez a czigány- ság feketébb vonása; mert a gyermekek is szemtelenekké lesznek ily szülök mellett, név és nevelés nélkül lépvén a világba, semmivel sem törődnek, és a társadalom szemetjeivé aljasodnak el. A szalai czigányok közt egy felnőtt van, ki nevét ki tudja Írni, és 16 tanköteles gyermek közöl csak egyetlen van, ki iskolát láto­gatott. Pedig mily jó volna, ha nevöket alá tudnák Írni, midőn muzsi­kálni szerződnek! Ha az ember hozzájok belép, a legszivélyesebben fogadják, és panaszkodnak a szegénység ellen. Elöhordják az apró csemetéket is mind, ha a látogató zsebéből pár krajczávt néznek ki. Ha meghallják, hogy valaki sorba veszi házukat, az öregek és betegek mind elnyuj- tóznak és szokottnál hangosabban nyögnek, de a látogató távoztával alapítványra vonatkozólag az általa megszabott feltétek szerint, az alapitó levél annak idejében ki fog állíttatni. E megye közönsége, ezen a haza védői iránt tanúsított ma­gasztos gondozás, és áldozatkész nagylelkűségért, az alapitó irányá­ban, ki bazafiui érzületének ily szép jelét adá, a maga részéről is elismerését kijelenti, és annak kifejezést adni siet; egyszersmind pedig felhívja Recsky László szbirót, miszerint Mészáros Lajosnak, nemes szivü áldozatkészségéért, a m. kir. honvédelmi miniszternek elismerő köszönetét ünnepélyesen fejezze ki, egyszersmind pedig értesitse, hogy ezen alapítványra vonatkozó alapitó levél,a megsza­bott feltételekhez képest ki fog állíttatni. Assermann Ferencz m. kir. honvéd ezredes, 907 sz. a. értesíti a megye közönségét, bogy a honvédség gyarapodása következtében Szegeden egy újabb honvéd-keriiletalakittatván, eunekparancsnokává ő Felsége a király által kiueveztetett ; midőn azt, hogy azuj kerület parancsnokságát átvette, a megye közönségének tudomására juttatná, egyszersmind azon reményét fejezi ki, hogy a kerület népessége, úgy annak édes gyermekei, a honvedek között, valamint nemkülönben a kölcsönös érdekeik fölött őrködni hivatott polgári és honvédható­ságok és tisztviselők között mindenkor a legszivélyesebb egyetértés fog uralkodni, s a honvédség is ezentúl is azon rokonszenves felka­rolásban és támogatásban részeslilend, melynek eddig is számos je­leivel találkozott, végre hogy a polgár és honvéd benső bizalom és hazafias közérzület szoros kapcsával összefüzetvén, a bonvédintéz­már kibújnak a napra, és czivakodnak, veszekednek. Egyébiránt van is köztük szemenkint beteg, kiket a város áldásai, a szürke nénikék szoktak meglátogatni és ápolni. A farkasvölgyi czigányok állapota is hasonló a Szálában lakó­kéhoz. Egy csomóban laknak mindnyájan, számra 74-en, 26 családra oszolva, kik közöl csak 6 pár ól eskü nélkül. Ezen dicséretes különbséghez szivesen Írom még azt, hogy 13 tanköteles gyermek közöl 7 rendesen látogatta a külvárosi iskolákat; s hogy a lakások tisztábbak. Két háznál takarékkonyha is van, melyet főzés és fűtésre egyaránt használnak. Egy vak kontrásnak van itt egy oly düledezett háza, hogy a rendőrség kénytelen volt benne a tüzelést megtiltani, de a mint tudom, a főkáptalan nagylelkűsége e nyomorult embernek is reparatióra valót adott. Igazságtalan volnék a farkas­völgyi czigányok iránt, ha fel nem jegyezném rólok, mily kegyelettel őrzik egy háznál az öreg S á g h y arczképét, és hogy mig a Szálában a czigányférfiak, addig a farkasvölgyön a czigánynők szebbek, csak­hogy közölök sokan — mint ők mondják — heptikében sinle- nek, mi a rósz levegő és pálinkaivás eredménye lehet. Ismervén ezekből az egri czigányok állapotát, az a kérdés : mit tegyünk annak javítására? Mert senki se képzelje, hogy irkálási má­niából állítottam össze e rövid ismertetést, hanem az emberiség eltor­zított képének kitisztítása, a czigányok erkölcsi és polgári művelődése lebegett előttem. Nézetem szerint az egyházi és polgári hatóságoknak kezet fog­va Kellene itt fellépni. Legelső sorban mindjárt a vadházasságok megszüntetése volna kívánatos ; mit hitem szerint el is érünk, ha a szegényeknél az Isten nevébeni esketéseknek is helyet adunk, és a vad házasságban élő czi- gányokat törvényes életre ösztönözzük. Továbbá inteni kellene a czigányszülöket, hogy gyermekeiket» kik télen át otthon úgy is csak fagyó skodnak, a fütött iskolába küld* jék. Ehhez azonban ingyenkönyv, és némi ruha volna szükséges. Né* mi ruha mondom, mert a czigány gyermeknek egy ócska lábbeli, és foltos felöltő egész gála volna. Az egészet végre kiegészítené a polgárok gondoskodása, hogy a siheder czigányokat szolgáknak, mesterinasoknak, és a leányokat dajkának, minek alkalmaznák, ügy is kevés a cseléd, és drága is. Hogy eddig keveset tettünk a czigányok czivilizatiójára, az nyílt dolog, de épen ez buzditson bennünket a tevékenységre. Az el­hagyatott czigányfaj, a sírva vigadó magyar fáradhatlan vigasztalója megérdemli ezt tőlünk, ha nem veszszük is tekintetbe, hogy a pauperis- mus egy népes fészkét szüntettük meg az abban tenyésző bűnökkel együtt, midőn a népnevelés áldásait a Szala és Farkasvölgy barna la­kóihoz is bevittük. M. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom