Eger - hetilap, 1871

1871-09-21 / 38. szám

298

Városi ügyek.

Eger városa részéről 1871. szeptember 14 én tartott képviselői ülésben következő ügyek tárgyaltattak:

A f. év aug. hó 27-iki ülés jegyzőkönyvének észrevétel nélküli hitelesítése után fölolvastatott a t. megye bizottságának a központi fő sz. bírói hivatal utján megküldött határozata, mely szerint: daczára annak, hogy a cholera-járvány még hazánk határain túl mutatkozik; addig is, még a szakértők által készítendő szabályok megküldetnének, az elöleges óvintézkedések megtétele tekintetéből egy járványbizottság fölállítása s ezen bizottság névsorának felterjesztése hagyatik meg.

A fölolvasott megye-bizottmányi határozat alapján , és azon körülménynél fogva, hogy a cholera-eset meggátlása, s veszélyének elhárítása tekintetéből mindazon óv-intézkedések, melyek a netán mutatkozó járvány elnyomására, terjedésének meggátlására, a betegek kellő elhelyezésére, ápolására, gyógykezelésére, főleg pedig a lakosságnak ezen járvány természete, kórisméje, lefolyása, s tartama alatt követendő elhárító eljárás, és étrendi magatartás iránti fölvilágo- sitása, és betanítására szolgálhatnak, minél hatályosabban, és czélsze- rüebben megtétethessenek : egy központi járványbizottmány fölállítása határoztatván el, következő egyénekből meg is alakíttatott : nevezetesen : Tavasy Antal polgármester elnöklete alatt, Babies István, Bartha Endre, Burik István, Dobrányi Ignácz, Eisenmann János, Kotriba Nándor, Kosa György, Lefevre Antal, Pácz Ferencz, Piller József, Sir Antal, Szederkényi Nándor, Szokolay Lajos, bizottsági tagok, és Dusárdy József jegyzőből, mely központi bizottmány, minden ez ügyben szükséglendő intézkedések megtételére, úgy a kiadott rendeletek áthágóinak megfenyitésére teljhatalommal felruház- tatik.

Hogy pedig ezen központi bizottmány intézkedései minél gyorsabban és sikeresebbeu végrehajtassanak, városnegyedenként! albizottságok fölállítása szükségeltetvén, ez albizottságok szervezése következőképen eszközöltetett.

a) Város l sö negyedben : az illető fertálymester, továbbá Glóss Károly, Ruzsin Bódog és Ringelhann Imre.

b) Város II. az illető fertály mester, továbbá Lancellotti Ede Szieber György és Miticzky József.

c) Város III. a fertálymesteren kivül, Vadasy Dániel, Mátyásy István és Kormos Ferencz.

d) Város IV. az illető fertálymester, úgy Demetrovich Sándor, ifj. Komáromy József és Ruzsin Manó.

e) Hatvan I. Az illető fertálymester, Bayer József, Barna István, Czeglédi Ferencz.

f) Hatvan II- az illető fertálymester, és Kozák József, Szeredy János, Hajnal Bernât.

g) Hatvan III. az ottani fertálymester, továbbá Pittler Lász^ Gáli József (szobrász) Bukuts Márton, Adátn József.

h) Hatvan IV. A fertálymester, továbbá Balogh Imre, Tóth József, Vincze Papp János, és ifjú Nagy Pál.

i) Felnémeti negyedben : az illető fertálymester, Balogh Jánoa Farkas János, Farkas Mihály és Gömöri Márton.

k) Czifra sáncz: az illető fertálymester, továbbá Gabonyi Ignácz, Dluhopolszky Antal, Kovács Mátyás, Kovács Ferencz és Bolla. József.

l) Makiár I. az illető fertálymester Bendász József, Pallagi István, Stészel Ferencz, Sóskúti János.

m) Makiár II. Az illető fertálymester továbbá Nánásy Ferencz Pácz István, Szombathelyi György és Morvay Károly.

Miről az elválasztott tagok, tudomás és alkalmazkodás végett az óvintézkedések kivonatának kiadásával, végzetileg értesitendők.

Fölolvastatott a f. év 2199. számú végzéssel megbízott küldöttség jelentése, Eger városában a hatvani külváros végén részvények utján tervezett téglagyár mikénti létesítése tárgyában.-4 T Á R

A gúnynév.

Tragikomikus elbeszélés.

1.

Vannak emberek, kik ama rút szokással bírnak, hogy másoknak gúnyneveket osztogatnak. Ez emberek, azonkívül, hogy igen botorul cselekesznek, még némileg orgyilkosokhoz is hasonlítanak. Egy ily gúnynévben sokszor egész szomorujáték rejlik. Lehet, hogy ez állítást sokan túlzottnak fogják tartani ; de hogy igaz, arról a következő történet a nyájas olvasót teljesen megfogja győzni.

2.

A legnagyobb szerencsétlenségek közé, melyek az embertérhetik, tartozhatnak az — iskolai jó barátok is. Jó barátle szó, melynek hallatára annyi édes, annyi szent eszme támad lelkűnkben, e név, melyet még az istentagadó is oltára romjaira emel, e név, mely vigasztal, óv és erősít, e bűvész, mely örömeinket s bánatunkat mérsékli, e név, melylyel még nemzőnket is illetjük, midőn úgy találjuk, hogy azt „atya“ név nem fejezi ki eléggé szeretetünket iránta, e név, kell, hogy szent legyen, mint a hit, mint az égi átszellemülés. Most, midőn az önzés hydrája minden hatalmával és aljasságával befészkelte magát az emberi társadalomba, e nevet legbensőnk szentélyében kell őriznünk s ápolnunk, s meghajolnunk előtte, valahányszor kiejtjük.

De a mily mértékben tiszteljük e szót, épen oly mérvben szükség a dolog iránt óvatosaknak lennünk; mert ismételjük: „A legnagyobb szerencsétlenségek közé, melyek az embert érhetik, tartoznak az — iskolai jó barátok is.!1

E paradox állítást is felvilágosítja előtted, nyájas olvasó, a következő elbeszélés.

3.

18-ben (de miköze az évnek elbeszélésünkhöz?) Szelíd Gábor és Vidor Lajos egyidejűleg voltak egy finövelde növendékei. A legjobb pajtásoknak, a leghübb barátoknak e két ifjút tartották az intézetben.

Szelíd Gábor komoly és tudvágyó vala, kimért, méla kedülettel, « gyöngéd testalkattal. Vidor Lajos ellenben élénk, szeleburdi, ingerlékeny alkatú s czívódni kész ficzkó volt. Tehát, mint látni való,

C Z A. §►tűz és viz. E kettő nem fér ugyan össze physikailag, de igen a barátságban.

Gábor megcsinálta Lajosnak iskolai gyakorlatait, Lajos pedig Gábor helyett a vígyakorlatokat., Szívességeiket, szolgálataikat viszonyosán kicserélték egymással. 0 égi barátság!

Lajos egyébiránt nagy kópé volt, ki társainak gyöngéit azonnal képes volt fölismerni, s így rögtön tudott rájok gúnynevet alkalmazni. Sőt tanárait sem kímélte, különösen kettőt, kik közöl az egyiknek, minthogy hosszú hajlott orral birt ,,Görbecsör professor," a másiknak pedig, ki egy kissé biczczentett, „Vulkán a p ó“ gúnynevet adott. E miatt sok kellemetlensége is volt, de ö ezekkel mit sem törődött, s mikor az Összes tanárok kikapták a magokét, az iskolatársakra került a sor.

4.

Egy pénteki napon történt, hogy Gábor, amint lencsét evett (pénteki napokon az intézetben egy kicsit soványul ment a dolog), a lencsével együtt egy gombostűt is lenyelt.

Hogyan jött e gombostű a lencsefőzelékbe, nem mondhatom meg önnek, nyájas olvasó; a szakácsné váltig tagadta, hogy a konyhában esett belé. E szerint az egész véletlen volt, tiszta fátum.

A végzetes gombostű azonban Gábor torkában fenakadt, gégéje dagadni kezdett, s a vér arczába tódult. Szegény Gábor iszonyún szenvedett. Mindenki segítségére sietett, s ezek közt, kétségkívül Lajos volt a legtevékenyebb. Azonnal orvosokat teremtett elő. Gábornak egy rakás vöröshagymát, káposztatorzsát, s főtt répát kellett lenyelni, sez megmentette öt, mert a gombostű bevegyült a főzelékekbe, s azokkal együtt a gyomorba ment.

Az egész intézet örült, Lajos megölelte barátját, s elragadtatva kiáltott fel: „Csakhogy megszabadultál, édes Gábrikám! kedves czus- pajzom!“ S ime, e percztöl fogva Gábornak nem volt más neve, mint „c zu s p aj z.“

Az uj név egyáltalán nem tetszett Gábornak, sőt néha szemrehányásokat is tön érte Lajosnak, ez azonban kinevette őt, s igy felelt: „Most már talán a ravatalon fekünnél, ha czuspajz nem lett volna; ne szégyelj tehát egy oly elnevezést, mely lényeddel teljesen összeforrt, édes jó Czuspajzom! s gondolj fíoráczra, kit fél- szeműnek (Codes) hittak/'