Eger - hetilap, 1871

1871-09-14 / 37. szám

290

— Habrony János és neje Német Terézia detki lakosok ifj. Molnár Józsefnek Örökbefogadhatását, és ezen örökbefogadás királyi jóváhagyatását kérik azzal, miszerint Molnár József az örökbefogadók nevét törvényesen viselhesse.

A kérvény a m. kir. igazságügyminiszteriumhoz pártolólag fölterjesztetett.

— Eger város polgármestere a f. é. aug. 16-án tartott közigazgatási tanácsülésből 2311. sz. a. azon kérelmet terjeszti elő, hogy a gyakori záporesök által járhatlanokká vált, szőlők közti közlekedési, különösen pedig a Szóláth, Novaj és Noszvaj községekhez vezető utak kiigazítására, Eger városának 1867. és 1868. évi közmunkahátraléka engedtessék át.

Eger városának, az előterjesztett kérelemben megjelölt czélra, az 1867. és 1868. évi közmunkahátralék azzal engedtetik át, hogy a hátralék kimutatását azonnal, a hátralék mikénti fölhasználásáról szóló jelentést pedig annak idejében Kürthy Ferencz kp. főszolgabírónak azon czélból terjeszsze be, hogy nevezett főszolgabíró e jelentés nyomán szemle alá veendő munkaeredményröl a bizottmányhoz bemutatandó kimerítő jelentését megtehesse.

— A m. kir. közmunka- és közlekedési minisztérium f. é. 13185 sz. a. a m. kir. államvasutak hatvan-szolnoki vonalának Jászberénytől Szolnokig terjedő részén foganatosított közigazgatási bejárásról szóló jegyzőkönyvnek egy könyomatu példányát azon kijelentéssel küldi meg e megyék közönségének, hogy a jegyzőkönyvben foglalt megállapításokat a bizottsági javaslat értelmében helybenhagyta, s ahhoz képest a bejárt vasutvonalrész építését a 670. szelvényig megengedte. Az e szelvénytől tovább építendő részre nézve később fogja elhatározását tudatni. Végre Szolnok város folyamodványát, melyben a vonalirány megválasztását kérte, azzal küldi le, hogy a kérelem nem teljesíthető.

Tudomásul vétetik, s tudomás végett másolatban a mellékelt jegyzőkönyv Szolnok városát érdeklő részének másolatával együtt, Szalay Pál szolgabiró utján Szolnok városának kiadatik.

— Bárczay Gyula szolgabiró a f. é. julius 23-án Török-Szent- Miklóson megtartott lótenyésztési államdijosztásról hivatalos jelentését bemutatja, melynek folytán ama véleménynek ad kifejezést, hogy ménlovaknak legalább a közlegelőkön való legeltetése, csak az elöljáróság utjáni elöleges megbiráltatás után volna megengedhető.

Tudomásul vétetik, s jelentő szolgabiró kifejezett véleményére-<f T Á R

Az európai uralkodó házak elsógorosodása.

(Foly tatás.,)

V. Portugália.

Portugáliában is az újabb történet világos példát mutat arra, hogy lassan-lassan miképen terjeszti ki a német törzs ágait és bimbóit a távol eső trónokra. A braganzai uralkodó ház a 17-ik század óta nemzedékről nemzedékre csak franczia és spanyol Bourbonokkal kötötte magát össze; azonban ezek eleste után kényszerítve volt vagy saját igen közel rokon tagjai közt kötni házasságot, vagy pedig távolabbi uralkodó házakkal keresni az egyesülést. A mint az elhalt királyné II. Mária azon korba lépett, hogy férjhez mehet, az idegen hatalmak féltékenysége nem akarta neki megengedni, hogy franczia herczeggel vagy a spanyol infanssal lépjen házasságra. Hosszú habozás után Leuchtenberg herczegre esett választása, s a mint ez már a házasság után két hóval meghalt, uj nehézség állott be, melyet azon nyilatkozattal hárított el a királynő, hogy a Coburg-ház egyik herczegével akar egybekelni. Mondják, hogy e határozatra csak hosszú gondolkozás után jött, mert a német herczegek iránt titokszerü idegenséget, protestans- sali házasság iránt pedig nagy ellenszenvet érzett ; ez utóbbi a vőlegénynek a kath. hitre való térése, az első pedig Szász-Coburg Ferdinand herczegnek Lisabonban való megjelenése által távolittatott el. Ez igen boldog házasság volt, és Ferdinand föherczeg szeretetreméltó személyes tulajdonai által nem csak neje teljes vonzalmát, hanem ügyes tapintata és statusférfiui ügyessége által az ország politikai pártjainak legnagyobb bizalmát is megnyerte. Az általános tisztelet és elismerés bebizonyításául, Donna Mária halála után Portugália kormányzójának tétetett, s ez idő alatt sikerült neki az ország külpolitikáját teljesen megváltoztatni. — Valamint öregebb fiát — V. Pedro királyt, úgy két leányát is nemet uralkodó házak sarjadékaival jegyezte el, s így az ős braganzi házat — legalább egy nemzedékre — német vérrel rokonította el. Második fiának — a jelenlegi királynak,

vonatkozólag, a megyének a szolnoki gazdasági egyesület megkeresése folytán a lótenyésztés érdekében hozott s ,38/XVi.87i- sz. a. kiadott szabályrendeletére utasittatik.

Egy elkésett levél.

Arad hazánk tartományi városai közt kitűnő helyet foglal el, és egészen nagyvárosi külsővel bir. Lakossága majdnem kizárólag a magyar nyelvvel él, még az izraeliták is, és a forgalom s kereskedés nagyszerűnek mondható. Gőzmalmok, jelentékeny szesz- és keiné- nyitő-gyárak s fürészmalmok ipara élénksége mellett tanúskodnak. Társadalmi tekinteioen bir színházzal, kaszinóval, csinos lövődével, több jól berendezett nagy vendégfogadóval, sétánynyal stb. de a mi föltűnő s a városnak kedves szint kölcsönöz, az az aradi nők szépsége és kelleme. Én sok fővárosát láttam Európának, de annyi szép nőt, mint Aradon, aránylag véve sehol nem találtam, úgy hogy perczei- met nem arra használtam föl, a város szépeit számlálni, hanem keresni, vájjon van-e Arad városa művelt nökoszorujában olyan is, kit a „szép** melléknév nem illet meg, — és alig találtam olyat.

A leggyönyörűbb idő kedvezett nekünk, midőn aug. 27-én vagy négyszázan Aradra megérkeztünk. Arad, mint város, és Aradmegye keveset gondolt ugyan velünk, de annál előzékenyebben és szívélyesebben fogadtak minket, a magyar orvosok és természetvizsgálók XV-ik nagygyűlésére az ország minden részéből odagyülteket, Arad lelkes lakosai, és mondhatni, hogy ezek az igazi magyar vendégszeretet legédesebb érzeteit ébresztették bennünk, úgy hogy köny- nyen túltehettük magunkat azon közönyösségen, melyet a város, mint hatóság és Aradmegye irányunkban kimutatni jónak látott, vagyis inkább tanúsítani elég tapintatlan volt.

Tudományos működésünk leírásával nem akarok e helyen részletesen foglalkozni, mert ez részint a nagygyűlés naplójában, részint a pesti és aradi napi lapokban föllelhető; csak annyit mondhatok, hogy az aradi gyűlés teljesen megfelelt azon czélnak, mely ezen vándorgyűlés megállapításánál eredetileg indokul szolgált, s mely abból áll : a gyakorlati orvosoknak eszmecserére és tapasztalataik kölcsönös közlésére alkalmat szolgáltatni, a hazai müveit osztályokkal a természet- tudományokat megkedveltetni, köztük népszerűsíteni, s az ifjú nemzedékben a hajlamot ébreszteni, hogy ezen tudományokkal, mint korunk művelődése leghathatósb eszközével, komolyan is foglalkozC Z A.

egy hohenzolleri herczegnő volt kiszemelve, azonban sikerült egy befolyásos lisaboni pártnak Viktor Emanuel családjával keresztül vinni az összeköttetést. Egyébiránt ez uralkodó családba is beékelték már magukat a német herczegek.

VI. Orosz.

Mielőtt a róm. kath. családoktól a protestáns családok nágy seregére térnénk át, vessünk egy pillantást Oroszország uralkodó házára. Ennek tagjai, habár a görög nemegyesült egyházhoz tartoznak, még is protestánsokkal kötöttek házaságokat, és befolyásuk által azon voltak, hogy Európa trónjaira német herczegeket és herczegnöket ültessenek. — Oroszországnak Németországgal! összeköttetése még Nagy Péter korában kezdődött. Ez, hogy első házasságából származott fia Petrovits Alexis számára életpárt szerezzen : berlini követének parancsot adott, hogy Németországot beutazva, fiának alkalmas her- czegnőt keressen. Ennek fáradalmait oly szerencsés siker koronázta, hogy legalább tizenegy herczegnőt vitt magával Pétervárra. Ide megérkezve, Péter már elutazott, s Moskwába kellett öt követniük, hol Alexis azon kijelentéssel inutattatott be nekik, hogy az ifjú hölgyek közül nőt kell magának választania. Alexis vonakodására Péter rendkívüli dühbe jött, s önmaga braunschweigi Charlotte Zsófiát választá fiának nőül és Oroszország jövendő czárnéjául, s kénjszerité Alexist, hogy a szövetséget 1711. okt. 25-én nagy ünnepélyességei megkösse. E házasság, mint várni lehetett, a lehető legszerencsétlenebb lett; Alexis a ráerőszakolt és gyűlölt nőt kegyetlenül keserítette ; az érzékeny föherczegnö ki nem állhatván a durva bánásmódot, hivatalos jelentés szerint 1715. év nyarán meghalt. Később hire kerekedett, hogy temetése csak színlelt volt, mert sikerült volna neki föláldozó barátai segélye folytán Oroszországból megszöknie, s hogy a sors hányatásai után Berlinben csak 78 éves korában halt meg. Egy Bossu nevű lovag különféle levelei, és a „Journal Encyclopédique1* 1777. február 15-én megjelent számának hosszú czikke oly kimerítő-