Eger - hetilap, 1871
1871-01-26 / 4. szám
27 — A jan. 24 iki ülésben, Simonyi Ernő, mint indítványozó végbeszédével a költségvetés fölötti átalánosvita befejeztetvén, azon kérdés fölött : elfogadja-e a ház a költségvetést átalánosságban, a részletes vita alapjaul? névszerinti szavazás történt, következő eredménynyel : 433 igazolt képviselő közül igennel szavazott 263, nemmel 41, távol volt 128. E szerint a költségvetés átalánosságban 222 szótöbbséggel elfogadtatván, a fölött a részletes vita azonnal megkezdetett. Politikai hetiszemle A londoni conferentia jan. 17-én végre megnyittatott, azonban a szokásos formaságok után magát jan 24-ig azonnal elnapolta, hogy a franczia meghatalmazott megérkezését bevárja. A franczia meghatalmazott azonban, hacsak léghajón nem hagyja el Párist, bajosan fog megjelenhetni Londonban. Bismarck a menlevelet Favretól durva gőggel megtagadta, nem akarván oly hivatalos ügyletekbe bocsátkozni, melyeknek azon föltevés szolgálhatna alapul, hogy a nemzeti védelem kormánya jogosan intézkedik Francziaország nevében. Bismarck állítása szerint, Francziaországnak ma egyéb dolga van, mint a Fekete-tengerrel foglalkozni; azért Favre csak maradjon Párisban, 8 végezze el saját dolgát. — Mint Bécsböl jelentik, a conferentia tagjai nem ismerik al a franczia köztársaságot, s csak egyszerűen meghívták az ideiglenes kormányt. Ezen eljárást Barnstorff gróf, Porosz- ország londoni nagykövete és confcrentiai meghatalmazottja indítványozta. A „Daily Telegraph11 jelenti, hogy a conferentiai meghatalmazottak azon nyilatkozatot Írták alá, mely szerint a collectiv szerződésekhez hozzájárult hatalmak egyike sem oldható föl a szerződés kötelezettségei alól, az együttes aláírók beleegyezése nélkül. — Azon remény, hogy a conferentia békecongressussá lesz átváltoztatható, meghiúsult. Bernstorff gróf, Poroszország londoni követe kijelenté, hogy elhagyja a conferentiát, ha abban a békekérdés szinre hozatnék. Ezalatt Angliában a közvélemény mind hangosabban követeli, hogy a semleges hatalmak határozottabb módon lépjenek föl közvetitöiil a hadviselőkkel szemben, annál is inkább, mert ez maguknak a semleges hatalmaknak is érdekökben áll. Otway, volt államtitkár, Chatam- ban beszédet tartott, melyben kiemelte, hogy a diplomatiai kar és a conferentia kötelessége, a mészárlás megszüntetésére lépéseket tenni, különben a diplomatia méltó megvetéssel találkozand. Egyébiránt a diplomatia már rég eljátszotta tekintélyét tehetlensége által. A vér- és vaspolitika végre megteiemté a császárt az uj Németország számára. Vilmos király, úgy látszik, megunta a várakozást, mig a szomorúan hires versaillesi szerződések tárgyalása a bajor követkamrában is befejeztetik, s jan. 18-án a versaillesi tükörteremben kikiáltatta magát császárnak a katonaság által. Az uj császár ez alA velenczei énekes. (Folytatás.) Végre egy barátságosabb helyre jutottak — egy terembe. A tükörfalakon élesen ragyogtak a meggyujtott gyertyák fénysugarai. Az arany-ékitmények, a boltozatokon a frescók és kések ragyogó szinpompája csak emelék a nagyszerűséget. Metellino szabadabban lélegzett. Á terem közepén hosszú márványasztal [állt, s körűié ékes, díszes vendógkoszoru, kik nem itélethozásra látszottak összesereg- leni, mert az asztal nem zöld posztóval volt behúzva, hanem vendégségre fölkészítve. A pompásan illatozó virágcsokrok között bor, puncs, számtalan tál válogatott ételekkel valának tölrakva. Metellino egészen nekibátorodott. Velencze áldozatait nem szoktak ily siralomházba vezettetni — gondolá. Körülbelül húsz elegánsán öltözött úri alak képezé a társaságot, kik inkább az evéssel és ivással voltak elfoglalva, mint a belépővel; Metellino zavarban volt, mit tegyen. —Nevetés, tréfa és toasztirozás füszerezék a lakomát. Metellino csak addig vivé a néző szerepét, mig körülnézett, és látván, hogy a tábla felső részén egy hely üres, odatartott, hogy ott egész otthoniassággal elhelyezkedjék. Már az ünnepélyhez mért mo- solylyal le akar ülni, midőn az elnöklő öreg ur hirtelen komolylyá válván, hozzá fordul, és élesen hangsúlyozva igy szól : „Nem, uram, addig, mig nem énekel.“ „Akkor köszönöm a megtiszteltetést," szólalt föl Metellino határozottan, és egyszersmind egy lépéssel hátrált. „Egy harapást se ének nélkül" — ismétlé az elnök nem kis indulatossággal, minek kézzel lábbal kifejezést adott. Sötét haraggal, de csendesen állt odább az énekes, és ha ajkalomból proclamatiót adott ki, mely a porosz országgyűlés mindkét háza előtt még ama nagy napon fölolvastatott ; mire a képviselő-kamra fölirat készitését határozta el. Ezen, még az nap délután nagy seb- ten elkészített fölirat természetesen nem egyéb, mint legszolgaibb helyeslése az uj császár minden eddigi s ezután elkövetendő tetteinek. Megjegyezzük azonban, hogy a lengyel képviselők nem szavaztak a föliratra. Sok szerencsét kívánunk a jármot oly könnyen nyakába vevő Németországnak uj császárjához. A bajor követkamra a jan. 21-iki névszerinti szavazáskor, 102 szóval 48 ellen végre elfogadta a soká vitatott versaillesi szerződéseket. Az óriási agitatio daczára, melyet maga a fiatal király s vele együtt a kormány kifejtett, csak 2 szavazat többségével járult a kamra e szerződésekhez, miután elfogadásukra a szavazatok két harmada kivántatott. Bajorország tehát szintén beállott Poroszország vasallusai közé. — Egy müncheni távirat szerint, Antonelli a római bajor követ által tudatta, hogy a pápa a versaillesi szerződéseket kivánatosnak tartja ; minek folytán sok hazafi ama szerződésekről táplált nézeteit megváltoztatta. Így nyerték meg azok nagy nehezen a szükséges többséget a kamrában. Madridi tudósítások szerint, az ifjú spanyol király mindenki szivét megnyeri egyszerűsége s nemeslelküsége által. A király az ebéd étlapját 24 tálról 4-re szállitá le ; a palotában a kir. család használatára szánt termek felét bezáratá; nem akar több, mint 2 lóval kocsizni ; korán kel, s már 7 órakor reggeliz ; az elfogadásoknál a kézcsók helyett a kézszoritást hozta be. A madridi szegényeknek jelentékeny összeget adott, s midőn arról értesült, hogy7 az iskolatanitók több hónap óta nem kapták ki fizetésüket, Morei miniszternek kijelenté, hogy addig nem fog saját civillistájához nyúlni, mig azok ki nem elégit- tetnek. A madridi kormány nagy erőfeszítéseket tesz Prim gyilkosainak fölfedezése végett; de még eddig nem juthatott azok nyomába, noha 30—40 személy tartatik őrizet alatt. Szinte 10,000 lírányi ösz- szeg Íratott alá, az orgyilkosok közül anuak megjutalmazása végett, ki bűntársait föladná. Azon személy, ki ezt teendi, kegyelmet fog nyerni. Most már kétségtelen, hogy ama gyilkosság egy elágazott összeesküvés eredménye volt, s mindenki azt hiszi, hogy ezen összeesküvés még létezik. A nyomoruk elég szívtelenek voltak, névtelen levélben kijelenteni Prim özvegyének, hogy „meg vannak elégedve saját müveikkel, s ugyanazon irányban szándékoznak működésüket folytatni." A „Srbski Narod" újvidéki lapnak azt Írják Belgrádból, hogy a portának a szerb óhajokkal szemben tauusitott méltatlan magaviseleté folytán, a nyugalom föntartása a regensségre nézve lehetetlen ; minek folytán a török uralom elleni általános fölkelés Bosniában és Herczegovinában elkerülhetlen. kát dühében le nem szorítja, talán heves, sértő szavakban tör ki, de igy csak magában elmélkedék : Hogyan ? ily bánásmódban részeltetni a köztársaság első énekesét, ez elviselhetlen ! éhség által kényszeriteni a felséges, isteni adományt, szép hangját, hogy ezen avatatlan füleket gyönyörködtesse. Egy nagylelküleg odavetett kenyérdarabért, koldusmorzsáért énekelni, ezt nem, sohasem. Inkább meghalok, mintsem magamat ily gyalázatos módon megalázzam. Ez utóbbi gondolatát fönszóval gondolá. De senki sem látszék vele törődni. Nyugodtan eszik iszik a társaság, és oly lelkesedve, Metellino nem kis boszuságára, mintha makacssága csak kétszerez e volna étvágyukat. A poharak vi- gabban koczczannak, a poharak és tálak könnyebben törnek, a tréfa, és nevetés zajosabb lesz egyre. De mindennek van határa. A társaság végre csendesebb lesz, és lassankint elszélednek annak tagjai. A nehezebb fők is megindulnak, hogy az álom ölelő karjai közt uj erőt nyerjenek. Az utolsó reménysugár is eltűnt, hogy éhségét csillapítsa, midőn a szolgák bejöttek, hogy eltakarítsák az asztalt, és csakugyan az utolsó morzsáig mindent elszedtek. A terem üres lesz, a gyertyák eloltatnak, és csak a fakó holdsugár maradt Metellinóval, és szemléié közönyös tekintettel kinzó helyzetét. Metellino egy nyugszékbe veté magát, s elmélkedett a múlt est élményeiről. Elgondolta a közönségre gyakorolt kellemetlen benyomást; szobájába képzelte magát, hol Ízletes ételek várták. Giudettá- nál keveset vagy épen semmit sem evett, pedig hogy szerelemmel sem lehet jóllakni, fájdalmasan érzé. Nem csoda! ebéd óta egy falat sem volt szájában. Aludt néhány óráig, s midőn törődött teste megunta az álmot, *
