Eger - hetilap, 1871
1871-07-06 / 27. szám
IX. éri folyam. 27. szám. Julius 6-án 1871. Előfizetési dij : Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . 1 ft 30 kr. Fgy hónapra . — 45 kr. Egyes szám . — 12 kr. EGER. Hirdetésekért : minden hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 10 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-tlivatal : a lyceumi nyomda. Előfizetőseket elfogad : a »x e rkesztöség (Széchenyi-utcza 26. sz.) J e v t a • h <-•. könyvkereskedése s minden k. postahivatcl Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 írt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. előfizetési fölhívás AZ CZIMŰ POLITIKAI S VEGYES TARTALMÚ HETILAP JUUUS—DECZEMBERI FOLYAMÁRA. Előfizetési díj : Egész évre ....................................................5 í’t — F élévre ....................................................2 ft 50 kr. N egyedévre.....................................................1 ft 30 kr. Egy hónapra.....................................................— 45 kr. Egyes szám.....................................................— 12 kr. Tisztelettel kérjük lapunk azon t. előfizetőit, kiknek előfizetése e hó végével lejár, annak mielőbbi szives megújítására, nehogy a lap szétküldésében fönakadás történjék. Az előfizetési pénzeket az „Eger“ kiadó-hivatalába (lyceumi nyomda), vagy a szerkesztőséghez (Széchenyi-ut- cza, 26. sz.) kérjük beküldeni. Vidéki t. előfizetőinknek ajánljuk a postautalványok használatát, melyek csak 5 krba kerülnek, s használatuk kényelmességök miatt átalánossá lön. Az „Eger“ kiadó-hivatala. Ne hagyjuk el nemzeti nyelvünket ! A kor, melyben élünk, a nemzetiségi küzde'snek ideje. Valamint minden csepp vér a szív felé tart, úgy a nép életerejének minden lüktetése nemzetiségi érzetben egyesüli; széke ez minden indulatnak, szenvedélynek és elszántságnak. Egyesüléséért harczolt az olasz és német ; a franczia nemzeti létét védi ; a szláv nép nagy tömege pedig nemzeti fejlődését folytatja, mely mindinkább európai fontosságú lesz, és ezen mozgalmak vájjon nem érdekelnek-e leginkább minket magyarokat? Azért tehát nemzetiségünk öregbítésére kell törekednünk. Azonban Magyar- ország szerencsétlensége, hogy nem tisztán egy nemzetiség lakja, hanem vannak szövetségeseink, települteink, idegen nemzeti elemeink ; ezekre figyelnünk kell intézkedéseinkben, kikhez való viszonyunk gyakran ellankasztja munkáló karjainkat, ez okozta a többi nemzetektöli elmaradásunkat, miért is kettöztetett erővel kell törekednünk életünk biztosításán, erőnk öregbítésén. Ezt a szabadság, testvériség, egyenlőség valósítása s erösbitése, főleg pedig a hazafiság fejlesztése által érjük el. A hazafiság az egyedüli szellemi tápszer, mely lelkűnknek ruganyosságot, tevékenységünknek kitartást kölcsönöz, és ez által földi rendeltetésünk, czéljaink elérését, szellemi s anyagi jólétünk biztosítását, társadalmunk boldogságát, alkotmányos hazánk fönmaradását és hatalmát eredményezheti. — Hogy pedig a hazafiságnak, az erények e legszebbikének tere legyen, határozott államra van szükség. Felesleges volna itt az állam fogalmát részletezni, kiemelendő azonban, mint a müveit állam egyik nélkülözhetlen kelléke: a kifejlett állami nyelv. Hála a sorsnak, van még Európa szivében állam, melynek neve : M a- gyarország, s melynek államnyelve még mindig a magyar nyelv. A nyelvegyság az államok léteiének, haladásának és boldogulásának egyik lényeges föltétele és támasza. Nézzünk csak szét Európa legelső államain: Angol , Német és Francziaország egy nyelven zengi költőinek bűbájos dalait ; s a két előbbi példánya az állami nagyság s jólétnek ; a szerencsétlen Francziaország pedig, melyet 20 évi zsarnok uralom vétkei legutóbb a porig aláztak ugyan, évszá- szadokon át irányadó államkint szerepelt az európai birodalmak sorában. Erős följajdulás hangzik végig most a nyilvánosság közegein. Pestnek s nagyobb városainknak napról napra nagyobb s nagyobb mérvben tapasztalható németesedése miatt. Ebben ugyaD nincs semmi uj ; fájdalom, a baj nagyon is megszokott. De annál meglepőbb hogy a fővárosi magyar hirlapirók még csak most fedezték föl azt, miszerint a főváros nemhogy a magyarosodásban haladna előre, de sőt nagyban öregbedik annak elnéinetesedése. „Különös népegyetem is vagyunk mi magyarok : Ha bántanak, szorongatnak bennünket, egyszerre megjön régi bátorságunk, vitézségünk, büszkeségünk; ha kény- szeriteni akarnak valamire, legyen az bár saját hasznunkra, csak azért sem teszszük ; baj, válság, veszély nélkül pedig szép szerével el lehet bennünket altatni, — akár meg is haljunk csendesen. Fajunknak épen nem erénye a szívósság, nyugalmassága sem magas fokú, de villanyozhatósága talán nagyobb minden nemzeténél. Ha eltalálják az alkalmas időpontot, ha erős battériák hozatnak működésbe: e tespe- désre, puhaságra hajló keleti faj erélyben, lelkesedésben versenyez a föld bármely népével. Valahányszor meg voltunk támadva, mint nemzet, valahányszor eszébe jutott valamelyik hatalomnak, nyelvünket, mint hánytvetett régiséget, múzeuma számára eltulajdonítani, mindannyiszor fölébredt az ősi ragaszkodás szent örökségünk iránt. Hanem aztán mikor vége volt a veszélynek ; mikor a sarkantyús csizmával, a panyókás mentével, a tollas süveggel nem volt mi ellen demonstrálni ; mikor a hazafiság Írásban és szóval nyíltan beszélhetett, a patriotistikus czélzásokért, a csipös toasztokért se meg nem idézték, se be nem zárták az embert : alig vártuk, hogy más tónusban szóljunk, ledobjuk magunkról a feszes öltözetet, idegen ny elven szólván, a világpolgárság rendelkezésére készen állunk.“ — így ir egyik lapunk. És hogy mennyiben alapszik ez a valóságou, mutatja nemzetiségünk története is. Lapozzuk végig hazánk történetét, s két nevezetes tényezőt veszünk észre, mely tényezők jó és balszerencsénk koronkénti föltü- nését eredményezték. A nemzet romlatlanul, s minden veszélyes idegen befolyástól menten, épen tartotta eredeti magyar jellemét, szokásait s nemes erkölcsét, a hazaszeretet volt jelszava, s lelkesülve he- vült ősei nyelve tüzétöl. A magyar nép ily állapotban élte virágzása korát, nagy és hatalmas volt az ország. Európa tisztelte, s becsülte a nemzetet, mely versenyt haladott a többi müveit népekkel, a körülmények szülte hasznos újítások s reformok szives befogadója volt. A magyar nép e jelleme volt tényezője hazánk fénykorának, jó szerencséjének. — Fájdalom! hazánk ily állapota vajmi ritkán gyönyörködteti lelkünket múltúnk fény- és árnyoldalaiban oly változatosan gazdag történetünk tanulmányozásánál. — Mintha az ég is próbára akarta volna tenni, a különben szabadságáért forrón hevülö s hazai nyelvét féltékenyen őrző nemzetet. Mélyen elszomorodik lelkünk, midőn múltúnk emlékeit magunk elé varázsolva, a hős tettek-
