Eger - hetilap, 1871
1871-06-29 / 26. szám
205 sőt fényesnek mondható, kivált ha tekintetbe veszszük, hogy a baloldal ez első mérkőzésnél teljesen kifejté tevékenységét. Különös figyelemre méltó, hogy ez eredmény az eddigi megyei bizottmányokban éretett el, tehát azokban, melyeket a baloldal a közszabadság s megyei önkormányzat érdekeinek védelmére, már összeállitásuknál fogva is, illetékesebbeknek tart, mint a minők a megyerendezési törvény alapján alakulandó bizottmányok lesznek. Ausztria. Az osztrák kormány és a csehek közt folyó alkudozásokról, mindkét fél titkolózása miatt, bizonyosat tudni nem lehet, annyi azonban bizonyos, hogy ezen alkudozások folyamatban vannak, habár eddig posi- tiv eredmény el nem éretett, — Írja a „Tagespresse“ prágai levelezője. Mindkét fél tétováz, igyekeznek egymást kölcsönösen informálni, ígéretekkel és indítványokkal közelednek egymás felé, de egyikök sem mer kilépni eddigi állásából. Hogy létre fog-e jöni a kiegyezés, azt még most sejteni sem lehet. Ha a csehek továbbra is ragaszkodnak azon követelésökhöz, hogy Csehország Magyarországéhoz hasonló önállóságot nyerjen, úgy az alkudozások semmi esetre sem fognak eredményre vezetni. — Egy jun. 24 iki távirat szerint, a prágai bibornokérsek politikai ügyekben táviratilag Bécsbe hivatott. B. Gablencz lovassági tábornok, ki III. Frigyes Vilmos szobrának leleplezése alkalmából ő Felsége sajátkezű levelét vitte Berlinbe, f. hó 20-án Bécsbe visszaérkezvén, másnap kihallgatáson volt ö Felségénél, s átnyájtá Vilmos császár sajátkezű válasziratát. A német császár Ausztria küldöttjét nagy kitüntetéssel fogadta, s a vörös sasrend gyémántos nagykeresztjével diszité föl. Politikai hetiszemle. A franczia nemzetgyűlés egyik közelebbi ülésében a nagy ha- dikölcsön-törvényt tárgyalta. Ez alkalommal Thiers terjedelmes tengert látszánk bámulni, végre beszünteté figyelmét, nevetett magában, s egy dalt kezdett énekelni. — A csengetésre, helyére egy fekete sipkás orosz jött a kormányra. — A görög valamit suttogott fülébe, s eltávozott, mire az orosz fehér' fogait csiliámlani láttam, mialatt barátja megjegyzésére mosolygott. Azonban egy szót sem szólt, s hátat fordított nekünk, úgy, hogy jó soká nem hallottunk egyebet a vitorlák lebegésénél. Egyszerre uj zörej volt hallható. Két ember hajóköpenybe burkolva jött fel a hajószobák lépcsőjén. Az egyik megbotlott egy, a útban levő kötélcsomagban, s káromkodásba tört ki, melyben Colot- roni hangjára ismertem ; a másik a kapitány volt. Mindketten a fö- délzet nagy ablaka felé ménének, fölnyiták azt, s a hajóteknöbe léptek le. Egy perczczel később Jenny reszketve fogá meg kezemet, és mondá : „Oh Milton ur, nézze csak, fölgyujtották a hajót !„ Valóban égő faszagu sürü fiistfelleg emelkedett sisteregve s recsegve a hajóteknőböl. Mialatt én ezeket észleltem, három sötét alak csúszott mélyen meghajolva, csendes léptekkel a hajókorlát hosszában, s közelebb jövének, mig végre a kormányon levő matróz figyelmes lett, s hátratekintett. Ugyanazon pillanatban mint tigris ugrott az első alak az oroszra, s egy baltával földre terité. „Jó volt, Judkins !“ suttogá Mac Donald, a mint a néger által követve, mezítláb elsietett. „Most húzd be az alattságot, s aztán le a csónakba — hanem óvatosan s csendesen, először a hölgy, miután Rod elörement, hogy neki segitsen. — Vigyázzon magára kisasszony, mert egy rósz lépés mindnyájunk életébe kerülhet !“ Szerencsésen eljutottunk a csónakba, kivetettük az evezőket, s elvágtuk a kötelet ; ez azonban valószínűleg nem történt zörej nélkül, mert kiáltás volt hallható a hajóról, s Colotroni több matróz kíséretében dühös taglejtésekkel ugrott a hajó hátsó részére. „Atkozott kutyák, jöjetek vissza, vagy lövök! kiabála ö, fegyvert téve a korlátra. „Lőj, gyáva barom ! ki bánja ?" orditá gúnyosan Judkins. De Donald előrelátóbban mint ö, mindkét karjával gyorsan lerántá Jennyt a csónakba, s a golyó fölöttünk fiityölve repült el, s Rod’ szalmakalapját átfurá. Még több lövés történt, azonban eredmény nélkül. Minden erőnkből eveztünk, s nemsokára tulmentünk a lötávolon. A ködös távolban a partnak fekete hegyei látszottak. Ha odajuthatunk, úgy biztosságbeszédben rajzolta az ország pénzügyi helyzetét, mely állítása szerint súlyos ugyan, de nem szerencsétlen. A hadviselés Francziaország- nak, az ötezer millió hadisarczon kivül, háromezer millió frankba került, s az összes uj terhek folytán szükségessé vált évi adótöbblet 436 millió frankra rúg. Ezután tehát majdnem félmilliárddal több adót kell évenkint a nemzetnek fizetnie, hogy kötelezettségeit teljesítse, s szükségleteit fedezze. Francziaország, a háború előtti tizenkétezer millió franknyi adósságterhe daczára, közgazdászai tekintetben Európa legszerencsésebb államai közé tartozott. Most ugyan igen súlyosan van sújtva ez ország, mindazáltai helyzetét Thiers viszonylagosan jónak mondá. Remélhető, hogy ha az ország politikailag megszilárdulhat, kiapadhatlan segélyforrásainál fogva, a háború által szenvedett csapást néhány év múlva kiheverendi. Párisban még mindig tart ama személyek üldözése és elfogatá- sa, kik a communisticus bűntényekben való részességgel vannak vádolva. Szomorú erkölcsi állapotra mutat, ha való egy párisi lap azon közleménye, hogy a polgári és katonai hatóságokhoz juttatott névtelen föladások száma máj. 22-töl jun. 13-ig 379,828-ra megy. Mindezen föladások az utóbbi eseményekre vonatkoznak, s a legtöbb kétségkívül a magánboszu által van sugallva. A megöletett, megsebesült vagy elfogott communisták számát 100,000-re teszik. A haditörvényszék még most sem kezdte meg működését. Az állapotok Párisban még nem olyanok, hogy az ostromállapotot meg lehetne szüntetni. Ezt a belügyminiszter a nemzetgyűlésben nyíltan kijelentette, hozzátevén, hogy a kormány szabadságot enged a választási gyülekezeteknek, izgató tanok hirdetését azonban nem engedi meg. A nemzetközi munkásegylet társadalmi fölforgatásra czélzó üzelmeit azonban aligha lesz képes a kormány megakadályozni. Mint a „Times“ párisi levelezője Írja, ezen veszélyes törekvésű társulat tevékenyen foglalkozik Páris környékén választási manifestumok szétosztásával. Franczia lapok szerint e társulat működése komoly aggodalmat gerjeszt a belga kormánynál ; Brüsselben f. hó 25-re tüntetéseket vártak az egylet részéről, miért is elővigyázati szempontból intézkedések tétettek ; csendőrség és katonaság érkezett a városba, s a polgárság is ban vagyunk. Most már az egyedüli veszély üldöztetésünkben feküdt. Jenny, ki a csónak hátsó részében ült, s aggályosán tekintett a hajóra vissza, hirtelen kétségbeesett hangon kiáltá: „Oh Istenem! Nézzék csak, mily szörnyű, mily borzasztó !“ A nagy jármű most izzó tüzpyramissá vált. Minden nyilás és ablakból csapkodtak a lángok, s a korlát hosszában törtek, fölemelkedtek a vitorlázatba, s a födözeten tánczoltak. Az árboczok óriási tüzoszlopokká váltak, a vitorlák s az alattság égett, az egész izzó volt. A fényes világnál tisztán láthattunk több alakot, melyek kétségbeesett gyorsasággal gerendáról gerendára ugrottak, hogy életüket hosszabbítsák ; mig mások azon iparkodtak, hogy az általuk használ- hatlanná tett csónakokat a vizre bocsássák, s még mások őrült kétségbeeséssel, eszméletlenül futkostak ide s tova a tűz színhelyén. „Saját kelepczéjükben fogattak meg. Isten legyen szegény leikeiknek irgalmas !“ mondá Mac Donald, mialatt durva vonásai szokatlanul rángatóztak. „Nem lehetne őket megmenteni ? Oh mentsétek meg őket ! Igen borzasztó !“ mondá zokogva Jenny. Most már a segély lehetlen volt. Még ha ily nyomorultaknál bánatot tehettünk volna is föl, sem lehetett többé segitségökre mennünk, minthogy már igen messze mentünk tőlük, s a part felé hajtottunk. A borzasztó dráma nem soká tartott. Rövid ideig izzott az égő hajó, mintegy tüzel hányó vulkán, azután tompa recsegés következett, midőn a löporkamra tüzet fogott, gerendák, vitorlák, alattságok s emberek vettettek a légbe. Sürü füstfelleg volt az utolsó, a mit látánk. Nem kis fáradsággal s veszély közt végre sikerült a part egy igen köves helyén kikötni, hol a török falusi lakóktól vendégszeretettel fogadtatánk, kiknek agájok bennünket Trapezuntba, a britt ügynökséghez szállíttatott. — Itt a veszélyek véget értek. Jenny Odessába ment vissza, s elérte azt, mielőtt a hajó elveszésének hire oda eljutott volna; a matrózok Konstantinápolyba küldettek, hol könnyen jutottak más hajókon szolgálathoz, s én oly szerencsés voltam, egy Ports- mouthba menő három árboczoson helyet kapni, melynek kapitánya szerencsétlenségemről hallott. Az eset bosszú időn át nagy föhünést okozott, s a jegyzőkönyvből kivágott lap a hajó biztositóit nagy veszteségtől mentette meg. Zsaari.