Eger - hetilap, 1871

1871-06-22 / 25. szám

194

készlete 7589 ft, 33 kr, s a megyei útépítési alapban van számadásiig 29,156 ft 93 kr. A hátralékban maradt és beérkezett 2088 köziga zgatási ügydarabból elintéztetett 2036 ; az egri megyei fogházban mai napig letartóztatva levők száma 137.

— Lipcsey Péter 2-od alispán jelenti, hogy a polgári, telekkönyvi és fenyitö osztályban a múlt közgyűléskor volt hátralék 1105. beérkezett 5812, s igy lett összesen 6917, ebből elintéztetett 5861, s igy van hátralék 904. Mind a három osztályban 179 ülés tartatott, s ezenfölíil a számvevőségnél minden kész tárgy elintéztetett. Továbbá az irodákra nézve jelenti, hogy a hátralék 728 darabbal több, mint a múlt gyűléskor volt, minek oka a telekkönyvi végzendők nagy száma, az Írnokok közül többeknek gyakori betegeskedése, a nagyszámú telekkönyvi másolatok kiadásából az irodára háromló teher ; minélfogva azon kérelmét terjeszti elő : hogy az alispáni hivatal már most elölegesen hatalmaztassék föl, hogy ha a nyári időszak alatt is a beérkezendő ügydarabok száma nem csökken, s a polgári iroda jelenleg ott foglalkozó két tagjának távozása után kiadványozási kötelességének megfelelni képes nem lesz: — napdijasokat fogadhasson föl a szükséges számmal, a kik az ottani minden hátralékot a hivatal átadása idejére földolgozni segítsenek.

— Fülöp József 2-od alispán jelenti, hogy f. é. márczius 16-ától juniüs 12-ig a polgári törvényszéknél elintéztetett 1287 db., hátralékban maradt 201 db; — a fenyitötörvényszéknél elintéztetett 577 db., hátralékban maradt 23 db., rablétszám 103 ; — a telekkönyvi törvényszéknél előadatott 1832, hátralékban maradt 5, bevezettetett 1994, hátralék 188 ; — kiadatott 2235, hátralék 244.

Mindezen jelentések tudomásul vétetnek, s Lipcsey Péter 2-od alispán előterjesztése folytán Isaák László 1-sö alispán fölbatalmaz- tatik, hogy a telekkönyvi irodában a kimutatandó szükséghez képest annak idejében elegendő napdijas Írnokot alkalmazzon.-4 T A It

A hajóalkusz.

Beszély, Du Bois-tól.

(Folytatás.)

A hajó berendezése igen kényelmes volt. Egy szép s tágas társalgóterme volt, s abba nyílt minden mellékszoba, valamint a kapitány szobája is. — Az ablakok mély fülkéikkel kellemes és hüs tartózkodási helyül szolgáltak, hol a fül a habok szüntelen csapkodásaira figyelhetett, s a szemnek a kék viz hosszú felülete mintegy rámában mutatkozott. Egy erkély is volt ott, mely szép időben használtatott, s a hajó hátsó részének széles sátra alatt, mely a nap égető sugarait visszatartá, pompás kilátás volt élvezhető, s egyszersmind a friss szél hűsítő hatása.

Legkisebb panaszunk sem lehetett, mert az élelem jó volt, sőt tehenünk is volt a hajón, mely friss tejet szolgáltatott nekünk regge- lenkint. — Észrevehetöleg inkább vendégeknek tekintettek bennünket, mint utasoknak, miután úgy látszott, hogy a jármű tulajdonosai semmikép sem akarnak hasznot huzni elláttatásunkból.

A hajó, mint mondám, szép volt, hanem igen lassan haladt, mi nekem sem kerülte ki figyelmemet, habár igen kevés tapaszlaltsággal birtam a tengerészet körül . . S úgy látszott, hogy inkább alkalmas csendes, mint viharos utazásra. — A kedvező idő, mely Odessából való elutazásunk óta kisért, nem soká tartott; nemsokára erős szélro- hamok keletkeztek, melyek alatt a régi jármű a legaggasztóbb módon nyögött s recsegett, és annyi vizet bocsátott be, hogy a hézagokat be kellett tömni, s végre meg is hasadt, mi a szivattyúk használatát tette szükségessé. Azonban Veltrevitch kapitány ügyesen tudta kezelui, s midőn a vihar valahára enyhült, a hézag betapasztatott. A szél azonban folyton változott, s gyakran elterelte hajónkat irányából, a Fekete-tenger iszapos vizeire, melyek a legveszedelmesebbek az egész keleten. Végre megérkeztünk Trapezuntba, hol szállítmányunk az olaj fölvétele által teljessé lön, s az örmény hajóiszkábálók a hajó minden sérüléseit gyorsan kijavították.

„Lassan haladunk, Milton, de remélem, hogy nem fog unatkozni, “mondá Colotroni nekem, vígan, mint mindig. Tartozásunkat Nep- tunnak már megfizettük, s remélem, hogy most már, mint folyón a csónak, kellemesen fogunk mehetni. A légsulymérö jó időt igér.“

így beszéltünk Trapezuntból való elutazásunk estéjén, mialatt a hajó hátsó részének födele alatt állva, a mindinkább eltűnő várost néztük, s utunkat nyugat felé irányoztuk, hol a hullámok az alkonyat bíborfényében csillogtak. Colotroni ezen este igen jó kedvű volt ;

— Az Egerben fölállítandó királyi törvényszék számára szükségelt alkalmas helyiség kijelölése végett kinevezett küldöttség je- jelenti, hogy örökös főispán ö nagyméltósága az „Oroszlán41 czimü vendéglőt, fölsőbb jóváhagyás reményében, törvényszéki helyiségül kész átengedni.

Örökös főispán ő nméltóságának ezen nagylelkű tette hálás köszönettel iktattatik a jegyzőkönyvbe. — A küldöttségi jelentés pedig a m. kir. igazságügyminiszteriumhoz leendő fölterjesztés végett, az első alispánnak kiadatik.

— A m. k. igazságügy minisztériumi, é. 7189. sz. leiratával figyelmezteti a megye közönségét, hogy a bírói megkeresés, természeténél fogva törvénykezési tárgy, melybe a beavatkozás a megyét, mint közigazgatási hatóságot, nem illeti, s ezen szabály a polgári ügyekre épen úgy vonatkozik, mint a büntetőper folyama alatt szükségessé váló cselekményekre ; minek folytán épen úgy nem kívántatik a bíróság által elrendelt végrehajtásnak más törvényhatóság területén való foganatosításához az utóbbi törvényhatóságnak engedélye, mint a per folyama alatt vádlottnak azon bíróság elé állítását, a mely előtt a bűnvádi eljárás folyamatban van, az eljáró bíróság megkeresése folytán azon bíróság vagy közigazgatási tisztviselő tartozik teljesíteni, melynek területén az illető vádlott tartózkodik.

Ezen miniszteriális leirat tudomásul vétetvén, a megye területén levő törvényszékeknek s az összes fő- és alszolgabiráknak tudomás és alkalmazkodás végett másolatban kiadatni rendeltetett.

— Fölolvastaiott a honvédelmi m. k. miniszternek f. évi 13583. sz. rendelete, melyben az 1870. 829. sz. a. az országos képviselőházhoz intézett fölterjesztésre a megyét értesíti, miszerint a katonaságnak állandó beszállásolására vonatkozó tárgyalások folyamatba tétettek, s legközelebb be fognak fejeztetni ; mig azoknak eredményét közlendi, addig az eddigi gyakorlat lesz föntartandó. Ennek kapcsán

O Z A. f>fölhozatta Jenny guitarre-ját, s különféle nyelvű dalokat énekelt előttünk, melyeket művészileg kisért. A kapitány ellenben nyugtalan volt s lehangolt, a kérdésekre rövid s durczás feleleteket adott, s először mutatkozott kellemetlen társalkodónak. A szél ez este kedvezően fújt, de a következő igen meleg napon, igen erős rohamokba ment át, úgy, hogy miután a hajót soká szélnek fordítottuk, kényszerülve voltunk egy, az ázsiai parttól körülbelől öt mértföldre fekvő helyen horgonyt vetni.

Tisztán emlékezem azon estére, mint csillogtak Anatolia bibor- szinti hegyei a távolban, és mint hanyatlott le a nap vérpirosán . . Semmiféle aggodalomra nem volt ok, s a kapitány óvatosságból vettetett horgonyt, hogy a Bosporus bejárásánál idestova vitorlázó jármüvekkel a sötétben oly könnyen történhető összeütközést megakadályoztassa. A következő napon a Bosporus várait s azután Konstantinápolyi reméltük láthatni.

A legénység szerteszét volt a födélzeten. Némelyek a vacsora készítésével voltak elfoglalva, mely kiváltkép valami orosz salátafé- léböl állott ; mások aludtak, a többi az előcsarnok közelében egy hegedűs körül gyűlt össze, ki műszerét kellemesen hangoztatta. A zenész John Judkins volt, egy kis napbarnított angol matróz, ki ép úgy kolompos volt az árhocz mellett, mint Colotroni a hajószobában. 0 volt egyszersmind az egyedüli britt a hajón, egy nagy, komor, Mac Donald, nevű aberdeeni skót matróz kivételével, kinek szigorú s komoly valója a másiknak könnyelműségétől beszéd s magaviseletben oly igen elütött. Csodálatos módon azonban, a nagy skótnak egy el- választhatlan bajtársa volt, ki tőle még inkább elütött, mint Judkins, t. i. egy fürge néger, kinek fehér fogai és gömbölyű szemei, most a legnagyobb tetszést nyilvánították a hangmüvész előadásaira. —A fiú kinek Roderich volt neve, hanem csak „fekete Rodnak“ nevezték, mint haliám, Carolina egy ültetményéröl megszökött, s különös vonzalommal viseltetett Mac Donald iránt, kit egy hajóról a másikra követett, hogy mindig fehér barátja közelében legyen. Alig hinném, hogy találkoznék két barát, kik kevésbbé illenének egymáshoz, mint ezek, kiket Judkins, Robinson Crusoe sFreitag-nak nevezett.

A többi matrózok egyike sem volt érdekes személyiség. Azok egy része durva malorossiai oroszokból, a másik pedig alattomos mainot- tákból állott, kik, habár tűrhető tengerészek, de tunyák s restek voltak.

Veltrevitch kapitány méltán érdemelt dicséretet, hogy ez oly különféle elemekből álló legénységet rendben tudta tartani.

(Vége. köv.)