Eger - hetilap, 1871

1871-06-08 / 23. szám

178

Midőn mi a f. évi márczius 20-án tartott évnegyedes közgyűlésünkből nagyméltóságodhoz intézett fölterjesztésünkben javaslatba Jioztuk, hogy Heves-Szolnokmegye területén három törvényszék, szer- veztessék, tJ- EgerbeSj, Szolnokon és G-^-jösöd. bár ^ gyöngyösön fölállítandó törvényszék szükségességét eléggé hangsúlyoztuk, de területének népességét minden buzgalmunk mellett is — hacsak a legfontosabb tekinteteket s a közigazságszolgáltatás érdekeit szem elől téveszteni nem akarjuk vala — nem tehettük többre 70,958 léleknél, mig az egri törvényszék területének népessége nem kevesebbre ütött ki 136,679-nél, mert az egri, hevesi, pétervásári, és tisza füredi járásbíróságok területi, népességi és közlekedési tekinteteknél fogva helyesen csak Egerhez csatoltathatnak.

Ha már most Heves-Szolnokmegye területén csak két törvényszék s ezek közül egyik Szolnokon lenne, mily természetellenes tünemény volna az : ha a kisebb test (38 község) vonná magához a nagyobb testet (80 községet), vagyis ha Eger helyett Gyöngyösön lenne törvényszéki székhely!?

Mi ezúttal is ragaszkodunk márczius 20-ki fölterjesztésünkhöz, s minden jogos érdeket csak az abban javasolt, mindhárom törvényszék fölállításával hiszünk kielégíthetőnek ; de ha alternatíva áll előttünk, akkor a már többször emlitett fölterjesztésünkre hivatkozva, határozottan és föltétlenül Eger mellett kell nyilatkoznunk.

Ezek folytán igen természetes, hogy Eger városának nagymél- 'Aóságodhoz már benyújtott kérvényét érdemileg mi is magunkévá teszszu^- s mMőn mellette pártolólag fölszólalunk, hivatalos tisztelettel kérjük nagj’.’TJéltöságodat, hogy e kérdést, ha csakugyan fölvettetett az, a fontosabb és átalánosabb érdekek javára eldönter^ tóztassék.

— Majzik Viktor főszbiró folyó év május á2-rol Ivarácsond TiÖzség r. kath, h»fo!ek6ZêtéüCk a karácsondi volt megyei beltelek átkeblezése iránt 40/V. 71. sz. a. kelt bizottmányi végzés módosítását kérő folyamodványát bemutatja.

Minthogy a kérdéses beltelek Karáosond, mint polgári község nevére megyei határozat folytán kebelezhetett be, a bemutatott folyamodvány Majzik Viktor föszbirónak azzal adatott ki, hogy ez ügyben a törvényes birtokost s az összes érdekelteket a kérdéses körülményekre nézve tüzetesen kihallgatván, az iratok visszatérjesztése mellett mielőbb tegye meg kimerítő hivatalos jelentését.

A m. k. közmunka- és kölekedési miniszter meghagyja, hogy miután a pest-kassai államut mentében a hatvani magán-vámhoz tartozó 318 folyó öl hosszú útszakasz a vámtulajdonos által kellőleg főn nem tartatik, a tulajdonos vámszedési jogából folyó kötelezettségénél fogva a tapasztalt hiányoknak legfölebb 30 nap alatti helyreállításának eszközlésére köteleztessék, mert különben ezen hiányok az egyúttal utasított egri m. kir. mérnöki hivatal által a vámtulajdonos költségén fognak helyreállitatni.

A fölolvasott miniszteri rendelet és annak melléklete másolatban Isaák István szolgabirónak a vámtulajdonos fölhivása és az eredmény bejelentése végett kiadatni rendeltetett.

A m. k. földművelési, ipar- s kereskedelmi minisztérium tudatja, miszerint Bakos Peter szolnoki kalapbs_czélmie8ternek f0] amod_ ványa es e megyek fölterjesztése alapján megengedni, miszerint Me- ZO-Tur es Devg-Ványa vàroiüKban> az eddigi szokástól eitéröleg) a marhavásárok a kirakodó-vásárokkal egyidejűleg megtartathassanak,. Czibakháza és Tisza-Földvár városoknak e részbeni nyilatkozatuk föl nem terjesztetvén, ott az eddigi gyakorlat továbbra is föntartan- dó. Ugyancsak a marhavásároknak a kirakodó-vásárokkal leendő egy időbeni megtartása Karczag, Kisújszállás és Kunhegyes városokra is kiterjesztetett, s ezek a Jászkerület utján értesittettek, mig ellenben Békés, Csaba, Gyoma, Gyula és Szarvas községekben az eddigi gyakorlat föntartatik.

Mely miniszteri rendelet tudomásul vétetvén, az illető városok, nemkülönben folyamodó Bakos Péter értesítése végett másolatban Recsky László, Szombathelyi András és Szalay Pál szolgabiráknak kiadandó, egyszersmind az, hogy Mező-Túr és Déva-Ványa városokban ezentúl a marhavásárok a kirakodó-vásárokkal egyidejűleg meg fognak tartatni, a megye területén közzéteendő, és azide vonatkozó hirdetmények a szomszédvármegyéknek is közhirrététel végett megküldendők. (Vége köv.)

Országgyűlés.

— A képviselőház máj. 31-iki ülésében Csiky Sándor megujitá a budget-tárgyalás alatt a pénzügyminiszterhez intézett azon interpel- latióját, melyben kérdi : mi történt Boczkó Dániel azon 5000 ftos alapítványával, melyet az 1848-iki rokkant honvédek s nemzetőrök segélyezésére tett? — Almássy Sándor is egy régi interpellatióját melegité föl, melyet a közlekedési miniszterhez a hatvan-miskolezi vasútvonalon használt német nyelvű utánfizetési számlákra nézve intézett, s egyúttal kérdi: van-e a miniszternek tudomása arról, hogy a m. k. államvasut-igazgatóságnál annyira nem tudnak magyarul, hogy németül nem tudó egyéneknek ott tolmácsot kell használniok. Gorove miniszter ez interpellatióra azonnal felelt. A m. k. államvasutaknál — úgymond — csak magyar születésű egyének vannak alkalmazva, s ha ezek közül némelyek nem tudnak magyarul, azért a kormányt legkevésbbé sem lehet okolni, miután nála azon törekvés folytonos, hogy a m. k. államvasutaknál az ügykezelési nyelv a magyar legyen, A mi az utánfizetési német jegyeket illeti, ezek csak azon időkből maradhattak főn, midőn még a magyar nyelvre vonatkozó rendszabályok nem voltak érvényben. Almássy nem elégedett meg a válasz- szal, de a ház tudomásul vette. — Ezután a belügyminiszter felelt Horn Ede interpellatiójára a felekezeti ünnepek kényszeritett m°g- ülését illetőleg. Arról, hogy egyes hatóságok erre vonatkozó statútumokat bocsátottak volna ki, nincs tudomása. E kérdést törvény szabályozza, s ha egyes esetekben panaszok tétettek nála e törvény tul- szigoru értelmezése miatt, ö ez irányban mindig intézkedett, s jövőre is kész intézkedni. Horn Ede megnyugodott e válaszban, s a ház tudomásul vette. — Napirenden volt az első gácsországi vasútra vonatkozó 1869. VI. t. ez. némely szakaszai módosításáról, — továbbá a

T A R

A hajóalkusz.

Beszély, Du Bois-tól.

(Folytatás.)

Azon három vagy négy nap alatt,„mely elutazásunkig eltelt, mindig bizalmasabb lettem a göröggel. O különféle szivességben részesített, mi ez élénk városban kétszeresen kellemes volt, s a magasabb tisztek és kormányhivatalnokok köreibe vezetett be, hol mindenütt szives fogadtatásban részesültem. Családjának nem mutathatott be, miután annak tagjai — mint ö mondá — egy több mértföldre fekvő nyaralóba mentek bizonyos időre ; azonban atyja kereskedő- társaival, valamint Brakley angol kereskedővel megismertetett, kinek egyetlen gyermeke — különös kedvezésből — velünk volt utazandó Angolországba.

Elutazásunk előtti napon Brakleynél ebédeltünk. — Sohasem fogom elfeledni a csoportot, mely a kereskedő ügyszobájában összegyűlt, s mely oly közel viszonyban állott a bekövetkezendő borzasztó eseményekkel. A háziúr egyszerű, derék ember volt, kissé durva beszéde s magaviseletében, s a mint látszott, csendes s félénk kis neje előtt, kinek haja korán őszült meg, igen félelmes. — De félreismerC Z A.

hetlen volt a benső atyai szeretet, melylyel egyetlen leánya iránt viseltetett. Ha vele s róla beszélt, hangja szelidebb lett, s szeme a fiatal leány minden mozdulatát büszkeséggel s fájdalommal követte.

Brakley Jenny egyszerű s nyílt angol leány volt, meglehetős csinos, vig s élénk. O — mint azt szülei nevezték — a már majd elfeledett szülőföldre, a kedves hazába küldetett, hogy ott jobb képzettséget nyerjen, mint az Odessában lehetséges volt. Nem minden gond nélkül hagyta el az atyai házat, hanem keblében kíváncsiság is támadt, nyugati Európával is megismerkedni. Az egyedüli, ezeken kivül még jelenlevő személy a „Hét angyal“ kapitánya volt, egy különös figyelemre méltó egyéniség.

Veltrevitch kapitány tekintélyes öreg tengerész volt, kinek magas termete, jó tartása, tiszteletteljes fejének barnitott arcza s magas homlokának ezüsthajzata tisztelet- parancsoló vala. Két orosz rendjelt viselt, s úgy látszott, mintha akadályoztatná valami a menésben, mi — mint azt nekem Colotroni mondá — egy Navarin melletti csatában kapott seb következménye volt. — Azt mondták, hogy soká s hűségesen szolgált az osztrák tengerészetnél ; azonban, midőn Colotronitól kérdém, miért hagyta azt el, ujját szájára tette, s politikai dolgokról suttogott valamit. — Eszre is vettem, hogy az öreg tengerész, a többi veterán szokásától eltéröleg, nem igen volt hajlan-