Eger - hetilap, 1871
1871-04-06 / 14. szám
107 ezredek mielőbb hadkiegészítési kerületeikbe hozassanak? Az interpelláló kiadatott a honvédelmi miniszternek. N:ipirenden volt az úrbéri törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. A tárgyalás gyorsan, az 59. §-ig haladt, csak némely §-ok fölött fejlett ki élénkebb vita, de az ajánlott módositvá- nyok ezekre nézve is többnyire elvettettek, s a közp. bizottság által megállapított szövegezés fogadtatott el. — Az april 3-iki ülésben Táncsics Mihály határozati javaslatot nyújtott be az államjavak eladására nézve. Ghyczy Kálmán interpel- latiót intézett a közoktatásügyi miniszterhez a kath. congressus ügyében. Interpellatióját hosszas indoklással kisérve, kérdi : szándékozik- e a kormány a kath. congressus által megállapított egyház-önkormányzati szervezetnek részben vagy egészben foganatosítását megengedni előbb, mintsem az országgyűlés jóváhagyása alá terjesztetnék? — Ugyancsak a közoktatásügyi miniszterhez intézett két interpellate Hoffmann Pál is, melyek egyike a kinevezett, de még pápailag meg nem erösitett püspökök jogainak gyakorlatában jelenleg követett eljárást illeti ; a másikban pedig kérdi: szándékozik-e a közoktatás- ügyi miniszter az intercalaris jövedelmekre vonatkozó törvényjavaslatot a jövő évi butget-tárgyalásig benyújtani? Mindez interpellatiók kiadattak az illető miniszternek. Ezután Szlávy keresk. miniszter felelt hosszasan Simonyi Ernőnek a pesti esküdtszék ál tál közelebb tárgyalt postaügyre vonatkozó interpellatiójára. Bár Simonyi nem elégedett meg a miniszteri válaszszal, a ház többsége azt tudomásul vette. Végül a ház napirendre tért, s folytatta az úrbéri törvényjavaslat részletes tárgyalását egész a 80. §-ig, kevés módosítást tevén az eredeti szerkezeten. Ausztria Ismét nagy határozottsággal lép föl a hir, hogy Galiczia és Csehország részére külön országos miniszterek fognak kineveztetni. A kérdés elvileg már el volna döntve, s csak arról van még szó, hogy az alkalmas egyének föltaláltassanak. Mihelyt ezek meg lesznek nyerve — irja a „Presse" — a húsvéti szünet után összeülő birod. tanács m ár a miniszterek padján látandja Galiczia és Csehország külön m misztériumait. A húsvéti szünet alatt különben a csehekkel való alkudozások fonala ismét föl fog vétetni, s első sorban arról lesz szó, hogy ama párt, mely eddig csak föltételesen hajlandó a birodalmi tanácsban résztvenni, elhatározásra birassék. Habietinek miniszter tegnap volt e czélból Prágába utazandó. — A „Narodny Listy azt indítványozza, hogy minden egyes ország maga dolgozza ki saját külön alkotmányát, s aztán tétessék kísérlet, mindezeket a birodalom alkotmányával öszhangba hozni. A ,,P. Naplódnak Írják Bécsböl : Bellegarde gr. a berlini ud- 'var számos lekötelező ny ilatkozatán kivül, —- melyek Ausztriának a háború tartama alatt tanúsított, szigorúan semleges magatartását elismerik, — a német császárnak még egy kéziratát is hozta uralkodónkhoz, mely valószinüleg köszönetét tartalmaz az üdvözletekért s a tanúsított barátságos érzületért. Bellegarde gróf küldetésének nem volt diplomatiai jellege, a legfölsőbb hely udvariasságának ténye az csupán. Politikai eredményekről ennek folytán szó sem lehet ; mindazonáltal alig vélünk csalatkozni, ha fölteszszük, hogy e küldetés a két udvar közti viszony barátságos, zavartalan jellegét csak emelte, mire Bécsben némi súlyt fektetnek. Politikai hetiszsmle. Párisból napról napra szomorúbb hírek érkeznek. Márcz. 29- én ágyudörgés közt hirdették ki a községtanács megválasztását, vagy a mi egyre megy : Páris városának uj kormányát. Összesen 90 községtanácsos választatott, kik közül 7 tagú, folyvást elmozdítható s minden hóban újból választandó bizottság bízatott meg a végrehajtó hatalom gyakorlatával Assy, a creuzoti munkás-zavarok hősének elnöklete alatt. Ezenkívül 9 bizottság neveztetett ki, melyek mindegyike az államélet egyes fontos ágát vette kezébe. Tényleg két kormány van most Párisban: a községtanács és a közp. bizottság, mely daczára annak, hogy a választás megtörténte után hatalmát a községtanács kezeibe letenni Ígérte, azt továbbra is meg akarja tartani, s a két kormány egymás képviselőit elfogatja. A csupa legszélső kalandorokból álló községtanács a legtürhetetlenebb zsarnoksággal gyakorol rémuralmat a szerencsétlen Páris fölött. A városházán egy albizottság működik, melynek föladata a gyanús polgárokkal foglalkozni. E bizottság mindjárt egy újonnan választott községtanácsos elfogatásával kezdte meg nemes működését, ki a bonapartismus gyanújában áll. A házmotozások, zsarolások, önkényes elfogatások, sommás Ítéletek napirenden vannak, s a nyaktiló uralma legközelebb aligha nem be fog következni. April 1-ig mintegy 150 ezer ember menekült Párisból, april 2-ika óta azonban a menekülés sem igen lehetséges, mert az útlevél nélkül való távozás a legszigorúbban tiltva van. Az üzlet teljesen pang, a börze, a boltok és bankintézetek, sőt a házak kapui is be vannak zárva, a postahivatal működése megszűnt, a vasúti közlekedés Páris és Versailles közt megszakadt. A társadalom ezen uj „szabaditól eltörölték a rendőrség egyik osztályát, az úgynevezett „bureau des moeurs-“t, vagyis a prostitutiót emancipálták. Az élelmiszerek ára aggasztólag emelkedik, s az éhhalál bekövetkezésétől lehet tartani. A lázadók kormányához hű nemzetőrség föntartása naponkint legalább 300,000 frankba kerül, s mivel a községtanács előtt minden pénzforrás el van zárva, erőszakosan fedezi szükségleteit. A banktól és biztositó intézetektől nagy összegeket csikart ki, a városban levő minden pénzt és alapot lefoglalt, a városi kölcsönök szelvényeinek fizetését fölfüggeszté, sőt bankjegyeket is nyomat már, s egy ké'nyszerkölcsön kivetésével foglalkozik, s azonkívül a Bonaparte-családnak és híveinek birtokait eladni készül. Kimondotta, hogy Thiers, Favre, Picard, Dufaure, Simon és Pothuan tengernagy vád alá helyeztetnek, s vagyonuk lefoglaltatik, mig a népA gyermek ezalatt panaszos hangon sirt, és reszketett félelmében. A báró elsápadt, s elfojtott dühhel ajkába harapott. A második hölgy, ki magánosán utazott, és sűrűén elfátyolozva támaszkodott szögletülésében, egész mostanáig részvétlenül nézte e kellemetlen jelenetet. Midőn a föliigyelö szolgálatkészen, de durván a gyermek karját megfogta, a hölgy fátyolét arczárói visszavetve, szelíd, de mégis büszke, határzott hangon mondá : E gyermek itt marad, a vitelbért én fizetem utazásom czéljáig. Legyen szives, és váltson a jövő állomáson egy utijegyet. A fölösleg önnek marad fáradságáért. A fölügyelö gyorsan vévé át a nyújtott pénzt, s eltűnt, mert a vonatvezetö az indulásra már jelt adott. A résztvevő hölgy korántsem volt oly vakító szépség, mint a másik ; de halvány arcza oly valami magyarázhatlan, igéző kedves volt, mely, mint egy édes varázslat, minden szivet magához vonzott. Szép szemeiből a szív jósága sugárzott elő. Most arczára voná ismét fátyolét, a gyermek könyező szemeit letörlé finom zsebkendőjével, és halk hangon vigasztaló. Maga mellé ültette, mire a kereskedelmi tanácsos ur látható boszankodással ült odább. Néhány gyümölcsöt adott a gyermeknek, mire az észrevehetőig derült lett, és mosolygott védőjére. A fiatal báró e kis megható jelenetet, mely az idegen hölgy jószívűségéről tanúskodott, hallgatva kisérte figyelemmel. Mily nagyon óhajtotta volna legöszintébb köszönetét kifejezni, de még sem akará annyira megszégyeniteni e büszke milliomosnőt, kit már félig menyasszonyának tekintett ; nem akarta a végletig hajtani, nehogy hideg gunyjával, mihez a kíméletlenségig értett, az idegen hölgyet megsértse. Hallgatott tehát, mialatt a tanácsos gúnyos pillantásokat váltott leányával, ki résztvevő vállvonitással akará megszégyenülését eltakarni. Angelika kisasszony hátat fordított a bárónak, és a következő állomásig mereven bámult ki az ablakon, mely példáját e tiszteletlenségnek a tanácsos ur is igyekezett utánozni. Midőn a vonat öt perezre megállóit, hangosan kiáltott egy kalauzra: Egy másik coupét! Az szolgálatkészen nyitotta ki az ajtót, és vezeté atyjával együtt egy másik coupéhoz, melyben egy orosz her- czeg utazott. E büszke, gazdagságára elkényeztetett gyermek, biztosan remélte, hogy a báró követni fogja; de csalódott, a báró elhatározta, e koldusgyermekkel maradni, és meg sem mozdult helyéről, midőn a coupét elhagyták. — Mit mondasz ehhez, leányom? kérdé a tanácsos ur, haragtól reszketve, midőn magukra maradtak. — Semmit, hangzott a felelet, csakhogy Robeck báró urnák ezentúl házunk zárva lesz. — Szép név, ősi nemesség, mormogá Hubprt tanácsos ur boszusan; ha pénz nincs is, de annál előkelőbb összeköttetés. Engem bo~ szánt, hogy igy történt. (Folyt, köv.) *
