Eger - hetilap, 1871
1871-03-30 / 13. szám
100 ellenzék, hanem több jobboldali ke'pviselö is pártolja. A vita e §. fölött, az idő elöhaladása miatt, ezúttal még nem érte végét. — A márcz. 27-iki ülésben Almásy Sándor interpellatiót intézett a köziek, miniszterhez az iránt : miként történhetik az, hogy az állami vaspályán a fizetésekről szóló elismervények német nyelven vannak kiállítva ? Irányi Dániel megujitá a belügyminiszterhez már régebben intézett két interpellatióját, melyek egyike egy, az iparszabadságot állítólag sértő rendeletre, másik pedig Raspe Henrik munkás elfogatására vonatkozik. Mindezen interpellálok az illető miniszterekkel közöltetni rendeltettek. Napirenden volt a községretidezési törvényjavaslat részletes tárgyalása. Tárgyaltatott legelőbb folytatólag a virilis szavazatokról szóló 34. §. A hosszasan tartó vitában részt vettek : Vidliczkay József, Brennenberg Mór, gr. Csáky Tivadar, Bobory Károly, Török Sándor (soproni), Almásy Sándor, Vukovics Sebő, Rannicher Jakab, Hrabár Manó, Babes Vincze, Tóth Vilmos, b. Simonyi Lajos és Királyi Pál. Végül névszerinti szavazás történt, következő eredménynyel : a virilis szavazatokról szóló §. mellett szavazott 150, ellene 137, távol volt 106 képviselő. A ház ezután folytatta a törvényjavaslat tárgyalását, s minden élénkebb vita nélkül jutott el az 50 ik § ig. Politikai hetiszemle Párisban a forradalom folyvást dühöng. A lázadók valóságos rémuralmat gyakorolnak a város fölött. Hasztalan kiált föl a „Siécle**- ben az ősz Martin Henrik, e köztársasági szellemű történetiró: „Az örvény megnyílik, s Francziaország annak szélén áll, ne rohanjunk bele! Még egy lépés, s minden elveszett, a becsülettel együtt!“ A fékevesztett csőcselék nem hallgat a józan szóra, öl, rabol, sarczol, garázdálkodik — s mindezt a szabadság nevében ! Hitvány ürügy alatt legyilkolták előbb Lecomte és Thomas derék tábornokokat, később ugyané sors érte Raphael tábornokot, s hir szerint Ducrot tbkot is. Ohanzy és Lodoriac tábornokokat, a mint vasúton márcz. 18-án Párisba érkeztek, rögtön minden ok nélkül elfogták, iszonyúan bántalmazták, s csak márcz. 26-án bocsáták szabadon. A gyalázatosak néhol a városon kivül fosztogatnak is, például St.-Cloudban. A forradalom központi bizottsága, mely mint kormány szerepel, több hirlapiró elfogatását rendelte el, mivel bátorkodtak a forradalom ellen nyilatkozni; a nemzetőrség zsoldjának kifizetése végett pedig nagy sarczolásokat követ el a polgárokon, igy Roíhschildra félmillió frank sarczot vetett ki, ez azonban hir szerint megtagadta a fizetést. Hogy a közp. bizottság a poroszoknak okot ne szolgáltasson a beavatkozásra, első kötelességének tartotta kijelenteni, hogy a békeföltétele- ket tiszteletben tartandja, s a béke megkötésére meghatalmazottakat is rendelt ki Brüsselbe. A rendszerető párisi polgárok f. hó 22 én délután béketüntetést eszközöltek, mely azonban igen szerencsétlenül végződött. Saisset tengernagy, ki egyike volt Páris legderekabb védőinek az ostrom alatt, s átalában kedvelt egyéniség, mintegy 6000 fegyvertelen polgár élén a Vendome-térre vonult a köztársaság, a nemzetgyűlés és rend éltetése mellett. Meg akarta kisérleni, a lázadó nemzetőröket kötelességükhöz visszatéríteni. De alig kezdett beszélni, a lázadók tüzet adtak a néptömegre, minek folytán mintegy 30 ember meghalt vagy megsebesült. Saisset tengernagy is csak véletlenül menekült meg a haláltól. Ezalatt a nemzetgyűlés folyvást ülésez Yersaillesban, s a kormány még eddig nem tudta magát erélyes föllépésre elhatározni, sőt egy távirat szerint, mielőtt komoly támadáshoz fogna, még 14 napig hajlandó várni, hogy vájjon a fölkelés nem enyészik-e el magától ? Erre azonban nincs kilátás. A kormány alkudozást kezdett a forradalmi közp. bizottsággal, melynek azonban sikerre nincs kilátása, mert a fölkelők mindig újabb követelésekkel állanak elő. Márcz. 26-án történtek meg a közp. bizottság által elrendelt helyhatósági választások Párisban, az eredmény azonban még eddig ismeretlen. A közp. bizottság egy kiáltványa tudatja, hogy küldetése be van végezve, s helyet ad az újonnan választottaknak. Garibaldi két fia is csatlakozott a forradalomhoz, Menotti Párisban, Ricciotti pedig Lyonban a nemzetőrség főparancsnokául választatott meg. Ez utóbbi helyen a rend már helyreállittatott. Marseille, Toulouse s St.-Etienne városokban is történtek forradalmi mozgalmak, de a hir eddig nagyobb mérvii kihágásokról nem szól. Kérdés azonban, meddig marad igy ? A forradalom okát s czéljait biztosan nem tudhatni, eddig azonban az tűnik ki, hogy a lázadók a kormánynyal elégedetlenek, s a nemzetgyűlés iránt bizalmatlanok, attól félnek, hogy ezek monnrchi- cns hajlamúak, s a köztársaság megbuktatására törekszenek. Az algíri arabok föl akarják használni a francziaországi állapotokat, hogy a zavarosban halászhassanak. Az arabok egész Aigirban fölkeltek ; a medinai Aga Mokrant 40,0'O ember élén áll, kik hataL mukba keriték Algír egész déli részét. A lázadás a marokkói határt tói a tunisi határig terjed. Az ottani hatóságok 80,000 embert kérdnek a lázadás elnyomására. Mennyi sebből vérzik egyszerre a szerencsétlen Francziaország! t A németek magatartásáról a párisi mozgalmakkal szemben Bert linböl azt távirják, hogy Vilmos császár elnöklete alatt f. hó 25-én nagy haditanács tartatott, melyben azon megállapodás jött létre, hogy Németország fegyveresen fog Párisban beavatkozni, mihelyt Thiers e végre a főparancsnokságot fölszólítja. Különben a csapatok mindaddig semlegesen viselik magukat, mig a német érdekek a lázadás által nem sértetnek. Addig is azonban minden szükséges előkészít-* letet megtesznek, hogy eshetöleg azonnal megkezdhessék a hadmü-i veleteket. Fabrice tábornok, a Páris körül álló német csapatok jelen-* légi parancsnoka, Berlinből utasítást vett, hogy mihelyt a lázadók rá* széröl oly jelenséget tapasztal, mely a béke meg nem tartását sejteti,* azonnal kezdje meg a hadműveleteket. A tábornok tudatta Favre mi' niszterrel, hogy a mint Páris körfalait fölfegyverezni kezdik, a néme-i tek által megszállva tartott erődökből azonnal kezdetét veszi a város lövetése. Könnyen beteljesülhet tehát a „France“ azon jóslata : „Még. csak néhány lépés ama gyalázatos utón, melyre léptek, s Páris órí-: ási romhalmaz, a köztársaság pedig üres szó leszen !“ i Napóleon excsászár wilhelmshÖhei fogságát irodalmi tevékenységre használta föl. Több munkán kivül tanulmányt irt az északné-' met katonai szervezetről, mely már meg is jelent. Az excsászár bel- ga lobogó alatt, márcz. 20-án szállt ki Dwwerben angol földre, hol & parton néhány ezer ember várta, kik hurrahval fogadták. Ott volt! neje és fia is. A mint Napoleon a partra kilépett, neje nyakába borult, s többször szenvedélyesen megcsókolta. A kis herczeg is megcsókolta atyját, ki igen megtörtnek látszik, s csak nagynehezerf ment előre, botjára támaszkodva. Dowerből azonnal Chislehurstrá kocsizott, hol családjával egyelőre megtelepedett, kétségtelenül azon reményben, hogy dynastiája nemsokára ismét Francziaország trónjára ülend. Angliában már nyiltan kezdik hirdetni, hogy Francziaor- szágot csak a császárság visszaállítása mentheti meg. Ez eszmét a ,.Times“ és „Daily News** még eddig csak sejtetik, a „Standard**- azonban nyiltan ki is mondja. Hogy Párisban néhány bonapartista ügynök tevékenyen működik, azt az onnan jövő hirek kétségtelenné' teszik ; azérthiában szabadkozik az angol „Observer1* chislehursti tudósitója, hogy Napoleon távol áll a párisi zavaroktól, senkisem akarja elhinni. ->- Egy orosz lap alaposnak véli azon nézetet, hogy a párisi forradalomban a berlini politikusoknak is részük van. Bismarck előtt — úgymond — nem elegendő biztosíték ama csapások sora, melyek eddig Francziaországot érték ; neki teljesen tönkretett Francziaország kell, mert uj hóditói aetióra készül. Akár a monarchia, akár a Bonaparték karjaiba fog a szerencsétlen ország vezettetni, egyaránt a berlini politika korlátlan rendelkezése alatt áliand. így okoskodik az orosz lap, s alkalmasint nem minden alap nélkül. Romániából az utóbbi napokban oly hirek érkeztek, melyekből egy nemsokára bekövetkezendő belső válságra sok valószinüséggel lehet következtetni. F. hó 22-én a Bukarestben élő németek Vilmos császár születésnapját ünnepelvén, a csőcselék megrohanta az ünnepély színhelyéül szolgáló termet, s azt Radovitz német fökonzul jelenlétében szétrombolta, mely alkalommal többen megsebesültek, köztük a német főkonzul is egy kő által. E meggondolatlan tettnek az lett a következménye, hogy Radovitz a fejedelemtől elégtételkép a minisztérium elbocsátását követelte, mit a fejedelem teljesített is. Az uj minisztérium gyorsan megalakult, Lascar Catargi elnöklete alatt, s f. hó 25-én, egy magántávirat szerint, azon jelentéssel mutatta be magát a kamrának, hogy Károly fejedelem csak azon esetre hajlandó a trónt tovább is megtartani, ha a népképviselet a dictaturát kezeibe teszi. E hir a kamrában roppant vihart keltett. A városban is folyvást tartanak a tüntetések a németek ellen. Az izgatottság igen nagy. Egy konstantinápolyi sürgöny szerint, a Porta szükségesnek tartotta, a dunai fejedelemségeket garantirozó hatalmak figyelmét fölhívni arra, hogy a rend helyreállítására Bukarestben intézkedések tétessenek. A bécsi „Montagsrevue*1 pedig azon érdekes hirt jelenti, hogy Bukarestben uj katonai összeesküvés nyomára jutottak, mely minden órában kitörhet. A porosz királyi család és az orosz czár s környezete közt egy idő óta tíintetésszerüen foly a kölcsönös barátság nyilatkozataitól áradozó levelezés és távsürgönyzés. Képzelhető, mily nagy örömet okoz mindez a német szabadelvű pártoknak ! De Vilmos császár levelezési gondjai közt saját alattvalóiról sem feledkezett meg. Alig ü
