Eger - hetilap, 1870
1870-03-17 / 11. szám
85 választás kényszerűségéből veszi okait, igazi hatalom, és követelésiét kell, hogy teljesülés kövecse. Kétség be vonhatlan azon jogosultság, mely e részben az álla mot az erdők, mint az ország közkiuCse,és vagyona érdekében törvényesen illeti. E nagy föladathoz nemcsak a közhatóságok., hanem mindenki, a legkisebbtől a leguagyobbig, járulni köteles. A liizel Í-, épület- és szerszámfa az életnek legelső szükség' i közé tartozik. Igen helyesen cselekedett tehát a törvényhozás, midőn a fát termő erdőségeket oltalma aíá vette; annyival inkább, mert a tánevelés nem e^y évnek munkáji, hanem csak számos évek közremunkálásának kifolyása, és ti a egy bizonyos kor vissza-lt az erdőgazdálkodással, két-három kor sem képes annak hibiit teljesen helyreütni. De nemcsak tüzelő sat. fatermelés tekintetében > rdemle- nek nagy figyelmet az erdőségek, hanem az éghajlat mérséklése te- kintetehen is. A levegőnek az e dő>' által elöidéze t nedvessége em■ 1 i a növéuvteuyészitét. N m az egészen erdős vidékeket értve, hanem melyek a szabad térikhez aránylagos bőségben el vaunak látva erdőségekkel, ezek rendeden termékenyebbek gabonára s más terményekre nézve is, mint az eid'.tlenek. Az erdő kipusztitása aszályosakká teszi a vidékeket; erdötlen sik alfőlilüiivU. k rendkiviili aszályosságát innen leh t niegniagyarávn . Miután az erdöpus/ti'ás országú ikban úgyszólván mindenfelé annyira elharapózott, hogy a járhailan hegyek vidékeii kivéve, niucs az országban vidék, melyn« k fában bősége volna, sőt mindenfelé nagy mértékben emelkedik a fa ára, sik vidékeken s küzdőkben pedig már épen jelen ékeny szükség állott be : azért a törvényhozás nemes és sürgős föladata, az erdők oltalmáról kellően gondoskodni. A haztföld birtok- és tulajdonjogi viszonyainak legközelebbi nagyszerű átalakulása után, természetesnek kell találnunk, hogy az áHam, összes mlivezeiét vezető hatalom azon érdekek és jogor s/.a- li.ilyo ására is kitirjesz é gondos k zei', melyek a földbirtok állaga s termesze i adományai által azzal csaknem elválaszthatlan kap- csolatb m állanak. Az urb ri kérdés si.eres megoldása s az ősiség megszünteti se után ily fontos államintézkedésnek kell tartanunk az életbe léptetendő uj erdőtörvényt. Minket ezen nevezetes törvény sok tekintetnél fogva igen közelről érdekel, — de érdekel klilöuö- seu magánjogi viszonyaink s nemzetgazdászati érdekeink szempontjából, minthogy — miként tudjuk — mindezek, az újabb fej'ési ál lapot zsengéjében sem annyira mély gyökerekkel, sem oly szilárd kérdezettel nem birkáinak még, hogy ne volna szükségünk óvatos körültekintésre s tájékozásra oly tb tos pillanatban, midőn uj intézmény plántált tik át egy megviselt földre, hol a többi ültetvénynek is életnedvre s időre van meg szüksége. Az erdőkre való fölügyelet joggyakor ata hazánk régibb törvényei szerint is az országló hatalmat illette, régibb törvényhozásunk 1548-bau irtatni párái csolta ugyan a közutakat sz gélyzö erdőségeket, de természetesen nem valau i fonák nemzetgazdászati szempontból, hanem a rengetegben elterjedt s különösen a Baso Mátyás rablóbandái által gyakorlott bűntények könnyebb üidözbe- tése vég tt (art. 49.) Ellenben az 1563-ik évi törvényhozás már általános tilalmat tett az erdők pusztítására, ső; ki is monda azok nemze'gazdászati .endeltetését, parancsolván : „Ut silv.te tani dominómra, quaiu nobilium locis veniendis vieinae pro fabriciis et struct nris tantu ii et non in alios usus ad succid ■nduiu debeant esse libe- rae.“ (art. 23.) Az 1715 ik évi 94 ik törvényczikk pedig az :i 1 ispánokat bízta meg, hogy az erdöpusztitásokat gátolják, és az ilynemű büa éuyek fölött birás't nlja iá t. Az 1729-ik évi 42. törvényczikk szintén szigorúan tilalmazza, hogy valaki a pörös erdőkbe markit hajtson be, és azokat pusztítassa. Az 1791:57., 1807:9. törvényczikk hasonlókép erélyesen tilalmazza az erdők pusztítását. Hogy azonban mindezen üdvös rendelkezések kevés hatással bir ak, tudjuk a létező állapotokból. Az erdőművelés fontossága ugyani«, különös n az államok népgazdászati viszonyai s az országos jövedelmek gyarapítására nézve, csak a 18-ik század második felében ébresztett messzebb ható czélokra vonatkozó figyelmet; s csak mióta a hűbéri viszonyok tágulásával az allodiális birtokrendszer újabb alakot nyert, — különösen pedig a mióta egyrészről a gyáripar fejlődése, a vaspálya* halózatok, közlekedési eszközök s gőzerők használata kezd mindenfelé nagyobb mérvben mutatkozni, — vált az állanikormányi szem pontból is tüzetesebb gondoskodás tárgyává. — De az államok azon tekintetnél fogva is örömest fordítanak mindenütt tetemes pénzösszegeket az erdőgazdászati javításokra, s annál nagyobb készséggel hoznak meg az a körüli tudományos fogalmak terjesztésére minden áldozatot, mivel e tényben annyival dúsabb csatornák nyitnak a közjövedelmek számára is. S ezért már nem egy intézettel és erdészeti akadémiával taálkozunk Európában, melyek föladnia egyrészről ügyes erdészek kiképzése, másrészről azon tudó Hiánynak terjesztése, hogy mik. p lehessen neinzetgazdás-ati ag az erdőségeket minél gyümölcsözőbben használni. Ott, a hol ily intézetek nem léteznek, alkalmas törvények által igyekeznek segiiui a kormányok. Tulajdnnjogi szempontból az erdőtörvény megvitatásánál azon kérdések merülnek föl mindenek lőtt: kik bírnak Magyarországban erdőségekkel? hányféle erdőségek találtatnak itt? s a tulajdonosok mily jogalapon s mily jogviszonyok közt bírják ezen erdőségeket? Az erdőtelkek beültetése s föutartása, ugyanazoknak más czélokrai fordítása, az erdők kivágása sat. mind oly jogokat s kötelességeket tartalmaznak, melyek a tulajdon törvényes alapjái ak isim rete nélkül meg nbetök aligha lennének. Magyarországban tudjuk, hogy itt a kincstári uradalmakon kívül nemcsak a fötsöbbrendü egyháziak, k áptalanok, conventek, hanem a birtokos nemesség, a községek, sőt a jobbágyok is bírnak erdőségeket. A tulajdoni jog v.szonya is u mcsak a írni t századokban különböző volt, hanem mai napig is az. Az állami vagyis az úgynevezett magyar kincstári erdőségek nálunk nem puszta korona- vagy fejedelmi haszonvételek, mint »ok más európai államban, hanem szorosan vett állami javas. A községi erdő.» jogai is nálunk különböz ik, m rt valamint városaink létele, úgy azok szabadalmai s birtokjoga, nem a búb rreud-zer kegy- osztalékaiban, hanem a királyi adományok s az őrs.ág.anác> áltál adott kiváltságokban bírja a maga alapját. Legnagyobb jelentőségű dolog: a magán, rd ik josi természetevei megismerkednünk. Mert nem kell go dúlnunk, mintha a hüb'Trendszer megn dúsa mán olyannyira átszűrt tisztaságú lelt volna már h.rzáukb m a tulajdonjog, hogy annál a gyakorlati életbeni ögszetes alkalmazása a v.szunyok átalakulásának,további kifejlődését en folytonos tájékozást ne igényelne. A magánerdők is csak a földesúri osztály tulajdonát képez ék leginkább. A jobbágyságnak csak has/.oue'vezeti joga divatozott ná lünk több mint 8 századon át; a faizás és erdei hasz invételek tárgyában azonban a haszonélvezeti jog ezen eszméje, azál al, hogy az erdők föiligyelete s föutartása szakada'lanul a földe-urar illető : mindinkább mélyebb és tágabb medret kezdett magának 'ájni a tulajdonjog határán is, s igy történt, hogy midőn a Mária Teréziái nrbér behozatott (1766.) s ennek foganato-ntá-a végett az illető végrehajtó tisztviselők (ex qmntes magistrate«) kiküldettek, az ezeknek adott utasításokban Különösen meghagyatott, hogy az erdőket is megtekintsék, s meggyőződjenek: vajjou a jobbágy-községek vagy az egyes jobbágyok az uraság által kim ts/.ett külön 8 íját erdővel birnak-e, vagy pedig a tűzi- és éptiletfát az uradalomtól nyerik, ha ugyanis a község vagy egyes jobbágyok, külön s sz bad használatú erdőkkel bírnak, melyek a távágá i szokoit szabályok szerint a jobbágyok házi szüks gére elengedöknek találtattak, — a jobbágyoknak >zabad választás adatott; akarják-e erdeiset külön megtartani, s ez által a földesúri erdőkben gyakorlatidé mindennemű baszonvéte röl ingyen lemondani, vagy pedig inkább kívánják ezen jótétemények élvezetét maguknak — a kii n erdőrész visz- s/abocsátása mellett—jövőre is megtartani. Ezek köveik, zt. ben aztán az történt, hogy ha az erdőrész meg;artá»á' választották a jobbágy községek, ez nekik átadatott, a föld. suraság fölfigyelni jogának föntartás i mellett. Köztudomású dolog, hogy az uj erdőtörvényjavaslat a Deák-párt értekezletében már be lön mutatva. Ebben ki van mondva a kor mányuak az erdők fölötti föiiigyeleti joga, mely a magánosoknak szabad tulajdonjogát lehetőleg kevéssé korlátozza, s az c-ak azon esetben érvényesíttessék, ha ezt a közjó érdekei mulhatlanul szükségessé teszik. Föltétlenül elfogadtatott azonban a kormány fölügyeleti joga az erkölcsi személyek által haszonélvezeti joggal birt erdőségekre, és azon erdőkre nézve, melyek hegytetőkön s oldaladon, hegyomlások és hószakadások vagy görgetegek és vízmosások támadásának megakadályozására, valamint homokos vidékeken a futóhomok terjedésének meggátlására sat. szükségesek. Lörinczfy János. Ausztria A reichsrathi képviselőház fölirati bizottságának f hó 9-én ülé sében, a dalmatiai ügyek fölötti tanácskozás alkalmával, a jelenvolt Wagner altábornagy fölolvasá némely kihallgatott személyek vallomásait, annak bebizonyítására, hogy nem egyedül a védtörvény volt oka a fölkelésnek, hanem hogy a Boche di Cattaróban bel «és külföldi egyének — köztük a montenegrói fejedelem egy rokona!» — idegen segítség ígérgetésével hajtogatták föl a népet.
