Eger - hetilap, 1870
1870-02-24 / 8. szám
58 czélszerü és gyors intézkedéséről! jelentése helyeslő tudomásul vétetett, s az általa már kellőkép utasított összes fő- és alszolgabirák , a kiválólag hazafiui czél iránti tekintetből, a minél buzgóbb gyűjtésre ezúton is annyival inkább fölhivatnak, mert e körülmény egyszersmind arra is alkalmul szolgál, bogy a kettős megye ismert ha- zafi-gondolkozásu lakossága a gyűjtés eredményében saját honszerelmének is emléket állítson. Egyúttal pedig jelentő 1-ső alispán utasittatott, hogy a megye területén létező nyilvános intézeteknek, milyenek a kaszinók, takarékpénztárak stb. a mondott czélra leendő pénzgyüjtés eszközlése végett, a még kezei közt levő, vagy utánnyo- matandó ivekből kellő fölh vás mellett, egyet-egyet szintén juttasson,— elváratván az összes gyűjtés végeredményéről! annak idejében való hivatalos jelentése. Tisza György tiszteletbeli esküdt eskületételre jelentkezvén, az esküt letette. Három- és Miklósvár egyesült székek közönsége elhatározván, hegy az 1848/9-iki években a szék területén elvérzett honvédek emléke egy, Szepsi-Szent-György városa piaczán fölállítandó oszlop által örökittessék meg, e czélra már gyűjtéseket is eszközölt, de miut- hogy azon harezokban a haza más vidékén fiaiból is többen vérzettek el, kiknek emléke névszerint lesz megörökítendő, azon reményben, hogy ez ügy mindenütt hazafias buzgalommal karoltatik föl, a többi törvényhatóságokat s ezek közt megyénket is bizalommal kéri, hogy a szent czél kivitelére saját körükben is pénzado- mánygyüjtést rendeljenek el. — A mondott czélra pénzgyüjtés elrendeltetvén, annak eszközlésével az összes fő- és alszolgabirák bízattak meg. Mármarosmegye közönsége a legnagyobb magyar királynak, az igazságos Mátyásnak emlékére emelendő szobor ügyét újra fölkarolván, az összes törvényhatóságokat arra hivja föl, hogy e hazafiui kegyeletes czélra pénzgyiijtéseket rendeljenek el. E czélra is a gyűjtés elrendeltetvén, annak eszközlésével az összes fő- és alszolgabirák bízattak meg. Rajner Pál 1869. okt. 31-től 30H/ ein. szám alatt arról értesíti a megye közönségét, hogy a belügyminisztérium vezetését tettlegátvette, s ismervén a nehézségeket, melyekkel rendezetlen belviszo- nyaink közepette küzdenie kell, kijelenti, hogy a nehézségeket leküzdeni, a felelősség terhét elviselni csak úgy lesz képes, ha az ország ko mányzata és közigazgatási szerkezetének összes tényezői támogatásukat és jóakaró közreműködésüket tőle meg nem tagadaud- ják. Kijelenti továbbá, hogy a hivatalos állásával összekötött teendők legsiirgősbikének ismeri, a törvényhatóságok s a községek autonom szervezésére és azok úgy egymásközti, mint a parlamentaris kormányhoz való viszonyának meghatározására vonatkozó törvény- javaslatokat a képviselöháznak beterjeszteni. Végre kijelenti, hogy 4 T A R Toaszt Éljen a piros bor, piros vér, Halálig csorogjon a honért, Virágot fakaszt e két hajnal, Virága, rózsája: szabad dal. Éljen a szabadság szent fája, Ragyogjon örök nap reája, A nap és szabadság — testvérek, Csak velők gyönyörű az élet. Éljen a hü bajtárs szerelme, Akármely hazaföld nevelte, A lelket rögök ne szaggassák, Egy anyánk: az édes szabadság. Éljenek a bátrak, a hősek, Kiknél a halál sem erősebb, Törik a kard, de nem a jellem, Éljen a férfisziv a mellben. Éljen a magyar hölgy örökké, Nem teremt ilyet az ég többé, Id’adta csillagát szemébe, Hogy szivünk ragadja az égbe. mindaddig, mig a törvényhozás e fontos ügyekben nem intézkedik, szoros kötelességének ismeri, föntartani azon álláspontot, melyet a municipiumokkal szemben a törvény és törvényes szokása belügyminiszter számára kijelöl. — Tudomásul vétetett. Mosonymegye közönsége a közmunka természetbeni kiszolgáltatására s az utépitészet készpénzzeli kezelésére nézve alkotandó törvény iránt, a képviselőházhoz (helyesebben a minisztériumhoz) intézett föliratát pártolás végett megküldi. — Mielőbbi véleményes jelentéstétel végett a közmunkaügyi küldöttségnek adatott ki. A földművelési, ipar- és kereskedelmi minisztérium a német vámegylettel 1868. márcz. 9-én kötött kereskedelmi és vámszerződésről szóló, 1869. VII; úgy az Angolországgal 1868. apr. 30. kötött hajózási szerződésről szóló, 1869. VIII. t. ozikknek hitelesített másolatát megküldi. — Kihirdettetvéu, levértárba tétetett.— A közmunka- és közlekedési minisztérium értesíti a megye közönségét, hogy az államutaknak továbbá is az államkezelés alatti hagyását rendelvén el, az e tárgyban 1868. szept. 15-én 12430. sz. a. kelt intézménye egyelőre hatályon kívül helyeztetik. — Tudomásul vétetett. A belügyminisztérium fölhívja a megye közönségét, hogy a Gyöngyös város által örökváltsági tartozás törlesztése czéljából fölvett tőke és járulékai visszafizetésére fölvenni szándékolt 100,000 ftnyi kölcsön iránt 1869. jun. 11-én és szept. 27-én 11016. sz. a. kelt reudeletekkel bekivánt jelentést mielőbb terjeszsze föl. — Megha- gyatott Isaák István szolgabirónak, hogy Gyöngyös városától a mondott jelentést már haladéktalanul bekivánván, azt fölterjesztés végett hovahamarább mutassa be. Az igazságtigyminiszterium f. é. 27-röl "“Vs-o sz. a. az egri r. kath. hitfelekezet iskolaszéki elnökei által benyújtott folyamodványra tett jelentés mellett fölterjesztett nyilatkozatokat oly fölhívással küldi vissza a megye közönségének, hogy folyamodókat kérvényük kézbesítése mellett értesítse, miszerint, a beérkezett jelentéshez képest, a mellőztetni kívánt törvényszéknek kifogás alá vett elnöke helyett, az időközben történt változás folytán más érdektelen elnök és a jogérvényes Ítélet hozatalára elegendő számú több bírói tag is választatván, s ezek ellen folyamodóknak az uj választás után történt meghallgatásuk alkalmával is oly ok, melynél fogva birókii 1- désnek helye és szüksége forogna főn, elő nem hozatván, kérelmük nem teljesittetett. — Az említett ké rvény Kürtby Ferencz közp. főszolgabírónak kézbesítés és a folyamodóknak kérelmük elvetéséről leendő értesítésejvégett kiadatni rendeltetett. Országgyűlési tudósítás. A képviselöház febr. 15-iki ülésében napirenden voltLudvigh Jáu. azon indítványa, hogy az üresedésben levő egyházi beneficiumoknak u. C Z A. {k Éljen a magyarok hazája, A hegyvölgy, az alföld lapálya, S mig nap ég, és ez a világ tart, Ne halljon, csak szabad magyar dalt! Sas. Egy tragoedia a prairie-n. (Egy északamerikai katonatiszt elbeszélése után.) Az 1867. év tavaszán Sedgwick erődben, Nebraska államban állomásoztam lovas-vadászszázadonunal, azon utasítással, hogy a Platte-River v. Nebraska folyam mindkét partján folyvást czirkál- junk, s visszaüzzük az ott barangoló indián bandákat, melyek akkoriban e tájakat sanyargatták rablás-, gyilkolás- és gyújtogatásaikkal, és sikerült csinyjeik után a végtelen prairie-kre vagy az ös- vénytelen hegyekbe vonultak vissza, hogy zsákmányukat kunyhóik és falvaikban dorbézolva elköltsék. A Pacific-vaspálya építése ezen időben igen sok kivándorlót vont e tájakra, melyek néhány évvel előbb még kétségtelen vadász- területét képezték a nyugat különböző indián törzseinek. Ez a vándorló fehér népesség azonban, s különösen a vasútépítésnél foglalkozó mérnökök, munkások, szatócsok sat. nagyon sok zaklatásnak voltak kitéve az indiánok részéről. Alig múlt el hét, melyen a pálya valamelyik pontját a vérengző s rabló indián bandák titkon és egészen váratlanul meg ne rohanták volna. Minden éberségünk mellett is ritkán voltunk képesek, a rablókat kinyomozni, üldözni s
