Eger - hetilap, 1870
1870-11-24 / 47. szám
Vili cvi folyam. 47. szám. November 24 én 1870. Előfizetési dij: Egész évre Félévre Negyedévre . Fgy hónapra Egyes szóm . 5 ft - kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 kr.- 45 kr. — 12 kr. Hirdetésekért: minden hasébzott petit sorhely utón 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyittérben egy petit sorhelyért 8 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadóhivatal: a Jyccilllli nyomda. Előfizetéseket elfogad ■ a s z e r k e s z t ö s é g (Széchenyi-utcza 26. az.) J e n t a eh G. könyvkereskedése s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. Törvénykezésünk. A közalkotmány határozatain kívül, minden országban sokkal tartósabb hatáskört igényelnek a bíróságok annál, a melyet az idők s korsziikségek változásai alatt álló politikai szervezetek kölcsönözhetnek. Értjük azon teendők körét, melyek a polgári magánjoga, peres, hagyatéki, telekkönyvi, árva- és büntetőügyekben reájuk ruházvák. Ezen teendők változatlanul maradnak akkor is, ha netalán uj alakot nyert valahol az ország alkotmánya ; fönmaradnak akkor is, midőn közigazgatási szempontból bizonyos autonómiához jutott az ország, sőt fönállanak mindaddig, inig a már meghozott polgári törvények s az azokat kiegészítő fölsőbb rendeletek érvénynyel bimak. Ennek két természetes oka van a társadalmi életben. Egyik az, hogy egy megállapodott magánjogi rendszer általában ritkábban változik, mint a közigazgatási rendszer alakja, mivel a magánjogi érdekek nem is tűrnek oly gyakori reformokat, mint a politika, vagyis közjogi érdekek ; — másik az: hogy sajátlag a társas életnek a polgári magánjog által biztosio't érdekei sohasem létezhetnek oly sálárok s ellenőrök nélkül, kik azokat még akkor is biztosítsák, midőn valamely állam a maga kormányformáját megváltoztatta, vagy a közhatalom gyakorlatnak szereposztásában, a társadalmi állapot régi kérgeit lehányta magáról, s azok helyett újabbakat öltött fel. Az igazságszolgáltatásnál maguk a törvények a bírák, a szereplő s döntő tényezők, — a bírák a törvény kiszolgáltatói; magában értetik , hogy e pályához bizonyos képzettség kívántatik, igy — személyüknek önállónak, tudományuknak szaktudománynak kell lenni. Itt nem csak az erköcs s józan viselet a kellék, hanem a szakismeret is. Nem lehet-e valaki nagyon igazságszeretö és igen derék ember, a nélkül, hogy mindamellett jó biró is legyen?! A biró rósz nem csak akkor, ha az igazságot kimondani fél, vagy kimondani nem akarja, hanem rósz akkor is, ha a törvényt nem ismeri. A törvényismeret hiánya ép oly kárt tehet, mint az igazságtalanság, és az érdeklett felek miként bíznák ügyöket olybiróra, kinél előre is a'tói kell tartaniok, hogy legjobb szándéka mellett is tör- vénytndatlanságával ejthet sérelmet Ítélete alá bocsátott jogaikon ! ? Ha veszszük a törvénykezés ama részét, mely az alsóbb néposztály — napirenden előjöni szokott — perlekedési tárgyát képezi: czélszerütlennek és úgy a köz-, mint magánérdekeknek épen meg nem felelőnek mutatkozik ama 48. előtti intézmény, mely szerint a járási szolgabirák s esküdtek páronkint külön kerületet, ügykört képezve, függetlenül működnek. E szokás igenis meghonosulhatott a hűbéri viszonyok megszűnte előtti időkben, midőn a jobbágyság, tehát a nép legnagyobb tömege fölötti hatalmat az uraság, vagyis az uriszékek gyakorolták, sőt egyéb teendőket is végeztek, milyenek az adásvevés, csere s örökösödési ügy, birói számadások vizsgá- lása stb. Az úrbéri kötelékek a jobbágyközségeket az államtól úgyszólván egészen elválasztották, azok egészen a földesúri hatalomnak voltak alárendelve, az rendelkezett idejük s vagyonuk fölött, attól várhattak jobb sorsot vagy rósz állapotot. E viszony oly közvetlen s oly életbevágó volt, hogy minden más közjogi tekintetet és kapcsolatot háttérbe szorított, és igy a köztisztviselőnek nem lehetett ereje, sem alkalma, sem joga, a közszellem és népérdekek előmozdításán működni. De ára egészen más hivatása van a köztisztviselőnek oly korszakban, melyben a válaszfalak, melyek a nép egyes osztályait egykor távol tárták egymástól — ledőltek. Egy uj kornak viszonyai közt, melyek kitágiták a népelemek jogkörét, hogy társadalmi alakulás szülenmljék, maga az állam megadta, subjugálta önmagát, hogy tért engedjen a társadalmi újjászületésnek ; a nép pedig magához vont mindent, mit a haladás eszméi, a kor szükségei követeltek. A közigazgatás, az igazságszolgáltatás annyi teendője nyílik most a legalsóbb közhatóságnak, hogy az csak biztos s kielé- gitöleg szervezett közegekkel teljesíthető. Olcsó, gyors, egyszerű s önálló igazságszolgáltatás a törvény- hozás föladata, mert csak ez képes előidézni bizalmat, mi a hitel és forgalom szülője. — Azonban midőn az olcsó igazságszolgáltatásról van szó, azt nem kizárólag a birói illetékek eltörlése által véljük elérhetőnek; mert az igazságszolgáltatás költséges akkor is, ha egyik vagy másik fél a birói székek távolsága miatt hosszú időt, fáradságot kénytelen áldozni ügyének keresése végett stb., másrészről pedig adózási aránytalanság áll be akkor, ha a birói illetékek végkép eltöröltetnek, ezek az állam pénztárából lennének pótolandók, s igy a rakonczátlanok, törvény ellen szegülök cselekvényeért mások bűnhődnének. Az olcsó, gyors, egyszerű és önálló igazságszolgáltatást leginkább következő föltételek mellett véljük elérhetni : a) Ha a községi bíróságok szerveztelek, és ezek fontosabb ügykörrel Hibáztatnak föl. b) Ha egyes bíróságok állíttatnak föl, és azokra a megyei törvényszéktől elvont több teendő bizatik. És végre c) Ha a végrehajtási rendszert egyszerűsítjük, s gyorsítjuk. A mi az első pontot illeti: a községi bíróságok Európa minden államaiban figyelemre méltattak, ilyenek a porosz falusi bíróságok és Hannoverában az úgynevezett Kirchspiel hatóságok falusi községekben ; ilyenek Holsteinban az úgynevezett népbiróságok, melyek egyrészt fenyitő-hatalommal, másrészt polgárjogi bíráskodással vannak fölruházva. Végre a községi bíráskodás nyomai látszanak még az orosz állam legszélsőbb északi tartományainak egyikében is, hol néhány év előtt, ha jól emlékszünk, 18^7-ben, ezek újraszervezi ettek, községenkint három tagból állnak, és a községben előforduló csekélyebb ügyekben bíráskodnak. Honunkban az 1868-iki törvénykezési rendtartás 475. §-sa szerint, a községi bíróság hasonlóan három tagból, illetőleg biró, esküdt és jegyzőből áll. Illetősége a községi lakosoknak 30 frt értéket meg nem haladó személyes kereseteire terjed, de csak mint békebiró működik ; és ha a felek a 480. §. szerint sem ki nem egyeztek, sem a biráskodást el nem fogadták, erről a községi biróság a fölperes részére hivatalos bizonyítványt állít ki, melynek alapján a pert rendes utón megindíthatja. E bíráskodás egy alkotmányos országban elég szükkörü és kívánatos, sőt hihető, hogy ha községeink az eljövendő rendezéskor magukat minél értelmesb elöjárói egyénekkel ellátni igyekezendnek , a községbiráskodási ügykör nálunk is ki fog tágittatni. A második és harmadik pontot illetőleg: ha törvénykezésünk mostani menetén végig tekintünk, úgy tapasztaljuk, hogy a tárgyak elintézése egyrészről a perrendtartás huzamosságánál, de másrészről az illető végrehajtó tényezők saját könnyelműségénél és az ügyvitel téves beosztásánál fogva is, fölötte késleltetik. Tapasztaljuk ezt leginkább a hagyatékok lctárgyalásánál; ugyanis ez a haláleset fölvételétől az osztályterv elkészítéséig rendezett tanácsit városoknál a törvényszéki tanács , és járásokban az illető szolgabirák által teljesittet vén, onnan az ügyiratok a hagyatéki lárgyalás befejezése végett a megyei polg. törvényszékhez tétetnek át, s csak most veszi kezdetét a késedelmezést szülő eljárás. Mindenekelőtt az előadó végzést hoz, bogy a valódi örökösök jogérvényes megállapításához szükséges hirdetésekért járó dijak az illetők által bemutattassanak; ez legalább is három hónapba kerül, mire ismét uj végzés hozatik, melyben a kiadónak meghagyatik, azokat a „Budapesti Közlöny“- böz felkiildeni. Ott természetesen, mert nagy az ilyetén concurrentia, a hirdetménynek, mig a sor rákerül, beverni kell, mig végre a tör
