Eger - hetilap, 1870
1870-10-20 / 42. szám
338 A csatatérről. Páris bombázását a poroszok október 17-én még nem kezdték meg, de az ez iránti parancsot minden órán várják. Mint Londonból jelentik, Oroszország remonstrált volna a bombázás ellen. Kápolnai katonai iró a „P. Naplódban tüzetesen kimutatja, hogy Páris bombázásának , mig a poroszoknak egykét erődöt kézre keríteni nem sikerül, nem igen lehet kívánt eredménye, minthogy a városnak alig ‘16 része esik a poroszok lőtávolába. — Gambettának egy proclamatiója szerint, PárLban 400,000 fegyveres nemzetőr, 100,000 mozgóör és 60,000 rendes katona van. Számos műhelyben ágyukat öntenek, s a nők naponta egy millió töltényt készítenek. Minden nemzetöri zászlóaljnak van 2 mitrailleuse és tábori ágyúi. Az erődök a tengerészek által vannak megszállva, és bámulatra méltó tüzérséggel fölszerelve. A váröv 3800 ágyúval van ellátva, mindenikhez 400 lövésre való hadiszerrel. Az élelmi szerek még több hónapig eltartanak. Ellenben ogy bécsi sürgöny szerint, az élelem még csak egy hónapig lesz elegendő, mig egy más hir szerint, a párisi barmok közt ragály ütött volna ki. Brüsselben pedig tudni akarják, hogy a párisiak húsban és főzelékben hiányt kezdenek szenvedni. Páris alatt a harcz gyakran megújul, s a szerencse majd egyik, majd másik félnek kedvez. A „National“ kiemeli, hogy a poroszok közül október első hetében mintegy 18,000 ember lett harczképte- lenné. Az „Indep.“ egy léghajóval kiküldött párisi levele szerint, a szept. 30-iki csatában 3000 porosz maradt a csatatéren, a többi futásnak eredt. A francziák vesztesége sebesültekben 1500—1800-ra ment. A párisi „Constit.“ jelenti, hogy egy futár, ki áthatott az ellenséges vonalon, több jelentékeny ütközetről tesz jelentést, melyek e hó 7-én Mont-Valérien erőd és St.-Cloud közt vivattak, melyekben a poroszok teljesen megveretve, Versaillesba vonultak vissza. Ellenben egy versaillesi sürgöny azt állítja, hogy a poroszok szept. 19-én-4 T Á R Egy bünpör. (Folyt.) XV. Vádlott harmadszori kihallgatása. Pascal Zioba egy ártatlan félelmetlenségével jelenik meg a bírák előtt. Semmi terhelő bizonyítékot nem tudtak ellene fölhozni, mint a meggyilkolt végszavait, melyeket bírái következőleg értelmeznek : Zioba. gyilkosom neve. Ti öt egy irattartóról ismeritek meg; ebben vannak a rajzok, melyek ellene szólanak. A látszat csakugyan ellene- szólt; de vádlott szónoki ügyességgel védi magát. Biráinak egyike megjegyzé, hogy a Zioba név mégis igen különös. Erre vádlott viszonozza: az igaz, de hány ily név van egy éven át, hányán viselhetik e nevet? Tegyük föl, hogy a haldokló a Zioba-szó helyett azt mondotta volna ,doge‘, jeles dogenkat Gri'.ti Andrást mindjárt elfogták volna önök? Miért is nem talált engem Cogni Margit meg szerdán, akkor legalább Merkúrnak neveznek, s egy haldokló végszavai miatt nem jövök ily kényes helyzetbe? Szegény Zioba, kezdé veszíteni a tért. XVI. Uj szembesítés. Márcz. 22-én vádlott egy előkelő velenczei, Francesco Contarini, a nagy tanács tagja elé álliltatik. A hatalmas nobili igy szól a vádlotthoz: „ügy látszik, fiatal barátom, hogy a balsorssal nem kötött egyességet; az folyton üldözi önt, pedig nem tudom, sikerül-e most is oly szerencsésen kiegyenlíteni a dolgot, mint ez a múlt alkalommal történt ? E jóakaratu szavak nagy változást idéztek elő vádlottnál. Elhalványult, kijött a sodrából egyszerre. —■ Contarini a vádlott előtt, a birák jelenlétében igy szólt: Ép a múlt év zöld-csütörtökén történt, hogy a mint egyik pia- czon elhaladtam, egy csoport tanulóval találkozám. Ezek egyike, ki legtréfásabbnak látszott, az egész közönséget mulattatá rögtönzéseivel. A társaságomban levő Grimáni fölvidult a tetszetes külsejű ifjú élczei folytán, és kérdezösködék neve után. Mondák neki, hogy Pascál Zioba (csütörtök), a paduai iskola legvidorabb, legtehetségesebb tanulója. Hat hónap múlva az ötök hivatala előtt menvén el, szemembe ötlött a Zioba-név az adósság miatt elfogott fegyenczek között. Nem volt időm, utána tudakozódni, mivel a doge-palotábau vala teendőm. Visszatértemkor azonban benéztem a hivatalba. Tudakozódásomra mondák, hogy 50 lírányi adósság miatt van letarelfoglalt állásaikat nem hagyták el. Egy párisi lap szerint, okt. 8-án a francziák Boudy mellett Páris közelében fényes győzelmet vívtak, ki. Okt. 10-én a mozgóörségnek igen élénk ütközete volt Noisy és Montreuil mellett. Az erődök két porosz ágyút lőképtelenné tettek. Porosz forrás szerint, e hó 13-án 10zászlóalj franczia kirohanást tett, de a bajor hadtest által csakhamar visszaverettek. A poroszok vesztesége 19 ember. E hó 13. és 14-én is voltak előőrsi csatározások, melyek eredményéről a porosz sürgöny hallgat. Ellenben toursi sürgönyök szerint okt. 13-án a poroszok tetemes veszteséget szenvedtek s ágyúik leszereltettek. A „Times“ hire szerint, a poroszok Páris körül újabban ismét 20 falut égettek föl, és 150 parasztot lőttek agyon. Hasonló kegyetlenséggel bánnak az elfogott szabadlövészekkel is. Közelebb 4 elfogott szabadlövészt agyonlőttek, s aztán holttesteiket, fejjel lefelé, fölakasztották. Csaknem e sors érte azon lelkészt is, ki éltökért könyörögni mert. A Páris alatt vívott harczoknál sokkal fontosabb volt azon csata, mely e hó 11-én Orleansnál vivatott, s mely a franczia „déli hadsereg“ vereségével, és Orleans elesésével végződött. E hadsereg mintegy 40,000 főből állott, s rendeltetése volt, Párist az ostrom alól fölszabadítani, de a szerencsétlen ütközet után kénytelen volt a Loire mögé vonulni, s további harczképessége is kérdésessé lett. A csata, melyben mintegy 50,000 német vett részt, igen makacsúl folyt 9 órán át. Hivatalos porosz sürgöny szerint, e barczban a poroszok több ezer francziát elfogtak. A németek veszteségét a „Times“ 1000 emberre teszi. A rohammal bevett Orleans elfoglalása a poroszokra nézve nagy jelentőségű, mert vele még más nevezetesebb helyek és gazdag vidékek kulcsa jutott birtokukba, s a már-már éhséggel küzdő német hadak élelmezése igen megkönnyittetett, miután rablóhadjárataik e tekintetben még illetetlen terrénumra találnak. Orleans eleste folytán a delegált kormány elhatározta, Toursból Bordeauxba tenni át székhelyét. Artenaynál is volt ütközet e hó 10-én, mely alkalommal, porosz C Z A. §#tóztatva. Rangom folytán nehézség nélkül juték be hozzá. A fogoly alkalmasint börtönfelügyelönek nézett. Uram — mondá — az ég küldötte önt ide, hogy elejét vegye egy gonoszságnak. Nem gonoszságom miatt vagyok itt, hanem ármány folytán. 50 lírányi pénzt kölcsönöztek nekem, hogy ide juttassanak. Önnek, uram, lehet tudomása arról, mily könnyű valakit ide czipelni. Itt a négy fal között mily könnyű az elfogattat megmérgezni, az ágyban megfojtani, vagy máskép elveszíteni. Én nem akarom a dicső köztársaság intézkedéseit megszólani, de engem illetőleg ki kell moudanom nyilván, hogy ármánynak vagyok áldozata. Egy ellenségem által, kit megnevezni nem akarok, egy zsidó által, kit az Isten veszítsen el, 50 lírányi adósságba sodortattam. Én az ajánlott pénzt, nem tudván, mily szándékkal kináltatik, fölvettem, és aláírtam a kötelezvényt, melyben kijelentem, hogy az összeget, bármikor kívánja is a hitelező, lefizetem. Alig telik el nyolez nap, már kapom a megintőt, hogy fizessek, és mivel nem valék akkor oly helyzetben, nem volt más tenni valóm, mint hogy magam elrejtsem. De fölfedeztetvón, idehoztak, hol én legdühösebb ellenségem hatalmában vagyok, kitéve a legfenyegetőbb veszélynek. Uraságod Ítélje meg, hogy megérdemlem-e a halált azért, mert nem tudok lefizetni 50 lírát, pedig itt halál fenyeget, gyalázatos, titkos halál. Kifakadása meghatott — igy folytatá a nemes Contarini; csodálkozva jöttem tudtára, mily visszaélések csúsztak börtönrendszerünkbe. De mint a nagy tanács tagja, őrizkedtem e csodálkozásomat elárulni. Biztositám, hogy ellenségei fondorlatait megsemmisítem; de ö ez által nem érzé magát megnyugtatva, miért, hogy baját gyökeresen orvosoljam, leolvastam neki az 50 lirát, és kívántam azonnali elbocsáttatását. Azóta semmit sem hallottam a fiatal emberről. Ezen előadás uj kérdéseket hozott fölszinre. A többi között, hogy miért hallgatta el előbbi fogságát? Féltem, hogy általa helyzetemet nehezítem. Kérdék: kicsoda meg nem nevezett e 11 e n s é g e? Feleié, hogy esküje tiltja annak kijelentését. Vonakodása a kérdéses vádnak uj erőt kölcsönöz. A Ghettoban (zsidónegyed) parancs tétetik közzé, hogy azon zsidó jelentse magát, ki Ziobának 50 lírányi összeget kikölcsönzött? A száműzetés és vagyonelkobzás záradékával kiadott rendeletnek volt sikere. (Folyt, feöv.)
