Eger - hetilap, 1870
1870-10-13 / 41. szám
331 Thiers franczia küldött előterjesztéseit visszautasította. A „Tagespresse“ értesülése szerint, Tbiersnek Pétervárott értésére adták, hogy Porosz- és Oroszország közt semmiféle compromissum nem létezik, s hogy Lotharingia és Elsass annexióját Oroszország nem tekintené kedvezően. Francziaországra nézve az esélyek egy európai con- gressus esetében jóval kedvezőbbek lennének, mint az alkudozások csak magával Poroszországgal. — Thiers e hó 7-én Bécsbe érkezett, s azonnal hosszasabban értekezett Beust gróffal. Ugyanövele e hó 9- én ismételve több óra hosszat értekezett, és kihallgatáson volt a császárnál. Délután meglátogatta Andrásssyt, Potockyt és Taaffet, s másnap Florenczbe utazott. Gambetta franczia miniszter Párisból f. hó 8 án léghajón Ami- ensba, s onnan másnap Toursba u'azott. Angol hírek szerint, a tour- si és párisi kormány közt egyenetlenség uralkodik, s Gambetta azért ment volna Toursba, hogy ott rendet csináljon. A kormány székhelye Toursból hir szerint Toulouseba fog áttétetni, s a f. hó 20-ára egybehívott alkotmányozó gyűlés is ott, egy más távirat szerint ellenben Bordeauxban tartaná üléseit. Nem kis zajt ütött a múlt héten Napoleon császárnak egy, gondolat-töredékek alakjában megjelent manifestuma, melyet a Napo- leon-család által nemrég alapított, „Situ tion“ czimii londoni lap tett közzé. E manifestumban a császár fájlalja a köztársaság kikiáltását, mint a mely a nemzeti védelmet megbénítja; bírálja Favre lépéseit, s a válságnak oly megoldását érinti, mely Franczia- s Németország kibékülésében áilana, kártérítés, a várak lerontása s a napóleoni dy- nastia visszahelyezésealapján. Mivel a területátengedés alapján kötendő békét a császár sem ajánlja, közte és Vilmos király közt a viszonyok újabban igen meghidegtiltek, s mint Berlinből jelentik, a porosz király nem gondol többé Napoleon visszahelyezésére. Ebből azonbau még nem véljük következtethetni, hogy a porosz király most már nyugodtan fogja tűrni Francziaországban a köztársaságot, sőt azt biszszük, hogy ő még nem mondott le azon szándékáról, hogy a monarchiái elvet ott régi fényébe visszahelyezi. Mint a porosz főhadiszállásról írják, ott most az Orleans-családnak fogják pártját; úgy az angol követ, mint a porosz korosnaherczeg s más előkelő egyéniségek határozottan ellenzik a Napoleon-dynastia visszahelyezését.— Megemlítjük még, hogy a Napoleon-féle manifestumot berlini lapok apocryphnak jelentik ki. Ugyanezt tette legközelebb Napoleon magántitkára is. Valóban, az egész nagyon különösnek tetszik elő1 tünk, ha meggondoljuk, hogy a manifestumot a Napoleon-család lapja köz- lötte először. A dolog annál különösebb, miután berlini lapok a csá- szárakétuj manifest urnának megjelenését helyezik kilátásba, melyek egyike kedvezően fog Poroszországról nyilatkozni, s a területátengedést ajánlandja a franczia nemzetnek, mig a másik a dynasticus kérdést hozandja előtérbe, s Francziország sorsát a Napoleonidáktól elválaszthatlannak mondja. A császár lemond ez okmányban a trónról, s fiát ajánlja utódául. A német szövetség megalkotása ügyében kezdett értekezletek az illető kormányok közt, úgy látszik, eredményesen folynak. A wtirtembergi„Staatsanzeiger“ ez ügyben következő hivatalos közle ményt hoz: A wiirtembergi kormány a német viszonyok ujjáalkotá- sának idejét eljöttnek tartja; a király kész, Németország egyesítésére a kellő áldozatokat meghozni. Az eddigi nemzetközi összeköttetés átváltoztatása államjogivá, Németország alkotmányszerü egyesítése központi hatalommal és német parlamenttel, közös és szigorúan körülhatárolt törvényhozással, egységes hadsereggel, a miniszteri tanácskozásokban egyhangúlag czélul ismertetett föl. Az északnémet szövetség alkotmányának tanulmányozása azon meggyőződésre vezetett, hogy e czél az alkotmány minden pontjának föltétetlen elfogadása nélkül is elérhető; főleg az egyes államok szabadabb mozgása pénzügyi és közigazgatási tekintetben óhajtandó. A müncheni értekezletek alapos reményt nyújtanak, hogy a czélnak leginkább megfelelő szövetséges állami egyesítés fog eléretni.“ E közleményből kitűnik, hogy a déli államok is az északi alkotmány kényszerkabátjába fognak szorittatni. A kormányok a nép alkotmányos jogaival semmit sem törődnek, s egyedüli iparkodásuk odairányul, hogy saját jogkörük minél nagyobb részét megmentsék a porosz moloch torkából. A plebiscitum összes eredménye a római tartományokban következő: Beíratott 168,548 szavazó, ezek közül szavazott összesen 135,291, és pedig igennel 133,681, nemmel 1507, üres szavazó ezé- dula adatott be 103. A szavazás mindenütt a legnagyobb rendben folyt le. A plebiscitum eredményét e hó 9-én vitte meg egy küldöttség a királynak. Közvetlenül erre Lamarmora tábornok, mint főbiztos, kiterjedt meghatalmazással Rómába ment. A római képviselők Által megszaporitandó parlament november közepén hivatik egybe. A „Times megczáfolja azon hirt, mintha a diplomatiai testület az olaszoknak Rómába bevonulása ellen erélyes előterjesztéseket tett volna. A „Journal de Bruxelles“ Antonellinek egy jegyzékét közli, melyben a pápa nevében óvást tesz a végrehajtott események ellen. Sella olasz pénzügyminiszter 50,000 tallért küldött át a pápának, mint a civillista egy havi összegét; a pápa elfogadta. Ellenben Ca- dorna tábornok azon ajánlatát, hogy neki egy külön távirda- és postahivatalt fog rendelkezése alá bocsátani, ő szentsége visszautasította. Az összes pápai adósság 22 millióra rúg, melyet az olasz kormány biztosit. A pápával folyt alkudozások a modus vivendi iránt meghiúsultak ; a quirinal megszállása után a pápa kijelenté, hogy fölösleges őt egyezkedési javaslatokkal terhelni. A pápa az osztrák- magyar nagykövet előtt kifejezte azon határozott szándékát, hogy Rómát mindaddig el nem hagyja, mig a viszonyok ott maradását le- hetlenné nem teszik. — Garibaldi e hó 6-án Francziaországba utazott. A florenczi porosz követ állítólag interpellálta az olasz külügyminisztert Garibaldinak ezen utazása miatt. A luceai fölebbezési törvényszék elhatározta, hogy Mazzinit és 114 társát, a kormány megbuktatására irányzott összeesküvés miatt, vád alá helyezi. Ausztria. A cseh tartománygyülés fi. hó 5-iki ülésében a cs. leiratra készítendő fülirat fölött folytak a viták. Herbst a német képviselők nevében kinyit atkoztatá, hogy oly vitákban, melyek a birodalmi tanácsba való választásokat kérdésbe helyezik, nem fognak részt venni. A helytartó, Mensdorff hg. — utalva a jelenlegi európai helyzetre és a kormány azon szándékára, hogy minden jogos igényeknek egyenlő tekintetbe vétele mellett, az összes néptörzsek egyetértését hozza létre,— fólbivá a gyűlést, hogy a császár fölhívását a birodalmi tanácsba való választás által teljesítse. Szavazásra kerülvén a dolog, a kisebbség indítványa a birodalmi tanácsba való választás iránt, 142 szavazattal 73 ellen elvettetett, mire a németek eltávoztak a teremből, s a többség föliratát a csehek és nagybirtokosok egyhangúlag elfogadták. A fölirat átadatott a helyt irtának ő Felsége elé terjesztés végett. Erre a tartománygyülés, legfölsöbb meghagyás folytán, az országos fömarsali által további intézkedésig elnapolta- tott. Másnap a bécsi hivatalos lap egy okt. 5 én kelt cs. pátenst közölt, mely hivatkozva az alaptörvények 7 ik pontjára, Csehországban az egyenes reichsrathi választások azonnali foganatba vételét rendeli el. E választások a falusi községekben nov. 3-án, a városokban 5-én, a nagybirtokosok közt pedig 4-én fognak történni. — Egy császári rendelet a birodalmi tanácsot is elnapolta nov. 7-ig. Kuhn közös hadügyminiszter, a „Militär Ztg.“ szerint, beadta lemondását, mivel ő Felsége az ö mellőzésével adta ki a legf. kéziratot, mely elrendeli a golyószóróknak (mitrailleuse) a magyar honvédseregbe való behozatalát. Kuhn tehát azért akar visszalépni, mert nem avatkozhatott olyasmibe, a mihez semmi köze. Beust gróf e hó 6-án egy bécsi kath. kaszinó küldöttsége előtt római politikájáról nyilatkozván, kijelenté, hogy ő a Rómában beállott válságos eseményekkel szemben a pápa mellett tett lépéseket, de sikerületlenül; háborút azonban Olaszországgal Ausztria nem kezdhetett. A jövőt illetőleg Beust igy nyilatkozott: „A pápának, mint egyházfőnök, szabadságáról és függetlenségéről gondoskodni kell, valamint arról is, hogy az állapot, amint az most Rómában létrejött, elvisehetővé legyen. Én mindent meg fogok tenni ennek elérésére. Többször mondták, hogy protestáns vagyok, s hitvallásomat az államügyek kezelésében is érvényre juttatom. Ez nem úgy van; becsületemre mondhatom, hogy nem igy van. Katholikus ügyek kezelésénél mindig több tartózkodással voltam, s komolyabban fogtam föl azokat,mint nemegy katholikus képviselő cs föur.“ Hevesmegye és a Jászkerület gazd. egyesülete részéről Gyöngyösön 1870 ik év okt. hö 3 ikán tartott rendes havi igazg. vál. ülés jegyzőkönyve. Jelenvoltak: Kttrthy Antal, mint elnök, Berecz Ferencz, Főkö- vy Antal, Freyburg Lajos, Gyiirky Imre, Hanisz Imre, Kucziánovich József, Szávoszt Alfons, Veiszberger Ignácz és Vezekényi István. 90. Elnök az egybegyült tagok üdvözlése után az ülést meg- nyiltnak nyilvánítván, a múlt hó 3-án tartott igazg. vál. ülés jegyzőkönyve fölolvastatott. Tudomásul vétetett, s a jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Freyburg Lajos és Vezekényi István vál. tagok kérettek föl.
