Eger - hetilap, 1870
1870-09-08 / 36. szám
291 Kaszap Bertalan főszolgabíró Atkái- község előtt és Atkáron benn az árvíz által okozni szokott károk elhárítása végett építendő két kőáteresz tárgyában a f. évi 570. LXXXVII. sz. a. végzés folytán eszközlött vizsgálat nyomán jelenti, hogy a tervbe vett két áteresznek mielőbbi fölépítése elkerlilhetlenlil szükséges. A jelentés a mellékelt iratokkal együtt a közmunkaiigyi küldöttségnek azzal adatik ki, hogy a kérdéses két áteresznek épitését a jövő évi költségvetésbe okvetlenül vegye föl. A magyar királyi belügyminiszter a bécsi cs. kir. belügyminiszter közleménye folytán tudatja, hogy Alsó-Ausztriában az igazolásijegyek kiadatása körüli eljárás szigorítása vált szükségessé, miután a koldulás és csavargás olyannyira lábra kapott, hogy a vagyon- és személyes biztonság tetemes megsértésétől tarthatni; s minthogy az e tekintetbeni átiratban azon megjegyzés tétetik, bogy ezen csavargók nagy része a magyar korona tartományaiban illetékes: fölhívja a megye közönségét, hogy az útlevelek és igazolási jegyek kezelésével megbízott közegek ovatos eljárásra utasittassanak, hogy a koldulásnak s a munkakerülők csavargásának lehetőleg gát vettessék. Ezeu miniszteri rendelet másolatban a megyei fő- és alszolga- biráknak, nemkülönben a rendezett tanácsú városok elöljáróinak az illető szolgabirák utján azzal rendeltetik kiadatni, miszerint az igazolási jegyek kiállítása körül kellő óvatossággal, és a rendőri szabályok szemelőtt tartásával járjanak el; igazolási jegyeket csak jól ismert, vagy községi bizonylatokkal ellátott egyének részére szolgáltassanak ki, oly egyéneknek pedig, kiknek állásuknál fogva munka- vagy cselédkönyvvel kell ellátva lenniük,egyátalában igazo lási jegyek ne adassanak ; a községek elöljárói pedig köteleztessenek, hogy csak jól ismert, munkaképes, és megbízható egyéneknek szolgáltassanak ki igazolási jegyek elnyeréséhez szükségelt bizonyítványok ; végre hogy az elterjedt koldulás és munkakerülő csavargás megszüntetésére minden lehető intézkedést megtegyenek, és azoknak keresztülvitelére a legnagyobb gondot fordítsanak. Fölolvastatott am. kir. igazságügyminiszternek f. évi 12,720. számú rendelete, melyben fölemlíti, hogy az országos fegyintézetben elhelyezett fegyeuczek között előforduló halálesetek okaiul fökép azon bánásmód ismertetett föl, melylyel az illetők az elővizsgálat alkalmával a közbiztonsági közegek, és pedig leginkább a csendbiztos által illettéinek ; ezen kinzóvallatások már az 1790. évi XLII. törv. czikk által is eltiltattak, annak fölujitása pedig a mai kor haladottságánál fogva szükségesnek nem tartatott, az újabb tapasztalatok azonban az ellenkezőt tanúsítván, fölhívja a megyék közönségét, hogy gondosan .őrködjék a fölött, hogy közegei ezentúl a testi bántalmazással járó vallatási rendszertől szigorúan tartózkodjanak, s azok, kik e tekintetben hivatalos hatalmukkal visszaélnek, szoros feleletre vonassanak, s megfenyittessenek. A megyének e tárgyban már lévén határozata, ezen miniszteri rendelet másolatban a megyei fó- és alszolgabirákuak tudomás, a járási csendbiztosoknak tudomás és közhirrététel végett kiadatni rendeltetik. (Vége köv.) A csatatérről. Megdöbbentő esemény hírét hozta e hó 3-án a távirda. Mac-Ma- hon egész hadserege megadta magát, s Napoleon császár is elfogatott! E pár szóban fejezhetők ki a múlt hét hadi eseményei. A kata- stropháról eddig csak táviratok utján értesültünk, melyeket a következőkben állítunk össze : A porosz király nejéhez Berlinbe szept. 2-án d. u. IV2 órakor esürgönyt intézte: „Sedan előtt az egész hadsereg capitulált, mi által mindnyájan hadi foglyokká lettek. Epen most köttetett meg a capitulátio Wimpffen tábornokkal, ki a sebesült Mac- Machon helyett a fővezérletet vitte. A császár maga énnekem adta meg magát, mivel nem ö viszi a vezényletet, és mindent a párisi re- gensségre bízott. Tartózkodási helyét a találkozás után, mely vele azonnal lesz, meg fogom határozni. Mily fordulat Isten rendeletéből!“ Ugyancsak Vilmos király szept. 4-én ezt sürgönyzi Varennesböl a királynéhoz: „Mily megható pillanat volt találkozásom Napóleonnal! Ő meg volt törve, de méltóságteljes és önmegadó magaviseletében. Én Wilhelmshőhét (kéjkastély) Kassel mellett tűztem ki tartózkodása helyéül. A találkozás a kis kastélyban történt Sedan nyugati glacis- ján, onnan belovagoltam a hadsereget Sedan körül; fogadtatásomat a hadcsapatok által elképzelheted. Az leirhatlan!“ Egy, a porosz főhadiszállásról Münchenbe érkezett sürgöny szerint, a császár könyes szemekkel tidvözlé a királyt, ki igen meg volt hatva, s barátságosan kezét nyujtá Napóleonnak. Egy negyedóránál tovább beszéltek egymással. Az értekezlet után, egy brüsseli sürgöny szerint, Napoleon a császárnéhoz sürgönyt intézett, melyben a regensségnek ajánlja békét kötni. A kormányhoz is intézett volna üzenetet, melyben késznek nyilatkozott lemondani, ha a senatus és a kamra azt hiszi, hogy az Francziaország érdekében van. — Napoleon egy porosz tábornok kíséretében Belgiumon át vitetett Wilhelmshőhébe. A császári her- czeg Belgiumban Chinay herczegnél talált menhelyet, de valószínűleg követi atyját a fogságba. Egy szept. 5-iki brüsseli sürgöny szerint azonban akkor még Francziaországban volt. De lássuk a sedani katastrophát megelőző eseményeket. Midőn Mac-Mahon Chalonst elhagyta, nem ment Paris felé, hanem, állítólag a császár parancsára, Metz felé sietett, Bazaine kiszabadítását megkisérlendö. Miután az ellenség mindenütt nyomában volt, csak folytonos küzdelem közt vonulhatott tova, mialatt a szerencse majd egyik, majd másik félnek kedvezett. Öt napig folyta harcz, aug. 28-tól szept. 1-ig, mely utóbbi napon Mac-Mahon Sedan felé nyomatva, az óriási porosz seregek által körttlvétetett. A francziáknak nem maradt egyéb hátra, mint lerakni a fegyvert. Egy franczia törzstiszt küldetett a porosz főhadiszállásra, s kijelenté, hogy a francziák készek az alkudozásra. A poroszok föltétien megadást kívántak. A Parlamentär e hírrel visszatért a franczia táborba. Egy órával később Reille gr. föhadsegéd a franczia táborból a porosz főhadi szállásra ment, s jelenté, hogy a föltétien megadás elfogadtatott. A főhadsegéd Napóleonnak egy sajátkezű levelét kézbesité, melyben ez azt mondja: „Mivel nem sikerült golyó által meghalnom, nincs számomra más lépés nyitva, mint hogy kardomat felséged kezeibe letegyem. Napoleon.“ Hogy mennyi volt a capituláló s.reg (a sedani helyőrség is megadta magát), bizonytalan ; porosz forrás szerint 80,000, Palicao szerint 40,000 főből állt. A három utolsó csatanapon a francziák több mint 10,000 foglyot s 40 ágyút vesztettek, halottaik és sebesültjeik számát a foglyok 12,000-re teszik; de Failly tábornok is elesett. A hadtestparancsnokok közül a súlyosan megsebesült Mac-Mahonon kívül fogságba estek: Wimpffen, Douay Felix és Lerun. A capitulatio előtt mintegy 14,000 franczia belga területre szorult 400 tüzérségi szekérrel, 1200 lóval s 2 ágyúval, hol lefegyvereztettek. A kapitula- tio folytán több mint 100 ágyú, 120 mitrailleuse, számos sas és az egész podgyász német kezekbe került. A németek is az utóbbi bar- czokban roppant veszteséget szenvedtek, müncheni sürgöny szerint 25,000 német lett harczképtelenné egy, rnáshir 60,000 re teszi a porosz halottak és sebesültek számát. — Ezalatt Bazaine sem maradt tétlen, Aug. 31-én és szept. 1-én kitört Metzböl s éjjel nappal har- czolt, de a túlerő által visszaveretett. — Most már tehát semmisem áll többé útjában a porosz koronaherczegnek, ki sietve megy Páris felé. Egyelőre 400,000 ember indulhatott Páris ellen, ha pedig Bazaine is megadja magát, — mi nem valószínűtlen, akkor 600,000 némettel kell Párisnak szembeszállania. Vájjon képes lesz-e ily óriási haderőnek sikeresen ellenállani ? ! Alig hiszsztik ! Strassburg városa folyvást bombáztaik. A bombázás rendszerint éjjel foly, s a golyók nem a vár falai, hanem a város ellen irányoztatnak, minek következtében e virágzó ősrégi város teljesen áldozatul esett az ostromlók dühének. A gyújtó golyók a várost egyszerre négy-öt helyen fölgyujtották. Az oltásról természetesen szó sem lehetett. A lakosok, kiknek kivonulását az ostromló sereg parancsnoka nem engedte meg, a bombák elöl a pinczékbe menekültek. A városból iszonyú hírek jönek. Több mint 20 férfi és nő megörült. Egy gazdag urhölgy a harmadik emeletről leugrott, midőn azt a hirt hozták neki, hogy egy bomba két gyermekét megölte. A sz. aureli Guillaume és Jean egyházak teljesen leégtek, a többiek nagyrészt elpusztitvák : a hires szé kesegyház is erősen meg van rongálva. Uhricb, a várparancsnok megesküdött, hogy a vár romjai alá fog temetkezni, de meg nem adja magát. A várost és várat tehát csak rohammal ejthetik hatalmukba a németek, s hogy e czélból közelebb juthassanak, futóárkokat készítettek, de nem maguk, hanem a környékbeli franczia parasztok által, hogy a várból jövő golyók ezeket pusztítsák. Ilyen pokokoli gondolatra jöttek a „humánus“ poroszok ! — Metz ostromát is megkezdték a múlt héten. Az ostromláshoz szükséges hadiszerek odaszállitása 1000 vaspályavonatot vett igénybe, mi annyi ágyú és lőszer használatát sejteti, mennyi még soha egy ostromnál sem használtatott. Hogy mit fog tenni Bazaine, ki mintegy 130,000 emberrel Metzbe van zárva, még nem tudhatni. *
