Eger - hetilap, 1870
1870-09-08 / 36. szám
Vili. éri folyam. :t(i. .szám. Szeptember 8-án 1870. Előfizetési dij: Kfréez évre . . 3 ft tcr. Félévre . 2 ft 3(1 kr. Vejryeiiévre . . I ft 3d kr. £gy hónapra . — 43 kr. Sgyes szám . — 12 kr. Hirdetése* ért minden hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr nzet.tatik. Politikai s ves?y«s tartalmú hetilap, meirjeleuik minden csiitörtiikiin. Üiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. K Kiűzetéseket elluuH’i ' a ; Széchenyi-ulcza 26. Hz.) — Jent» eh fi. könyvkereskedés $ » minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Honunk népei és helyzetünk. Mennyiben függ össze tettleg nemzetisedésünk és jövendőnk Európa és a civilisatio érdekeivel ? e kérdés megfejtésére nem leend tán fölösleges, Magyarország története és népeire egy futó tekintetet vetni. Hazánk történeteinek két nevezetes korszaka volt: első akkor, midőn az ország déli határai még nem valának a Duna és Száva partjára szorítva; midőn Hunnia bárom szinti lobogójával még nem álla szemközt a félhold, a XIV. század közepe táján. Akkor egy messzelátó elme keleti Európában egy roppant népszövetséget al- kotharott volna; a nemzetiségek egymással jó viszonyban voltak; a curiának, mely abban az időben egész nyugati Európát elboritá hálójával, itt sokkal sztikebb működési tere vala, mint nyugaton; sőt ez nem látszék érdékében feküdni, mert itt a keleti egyházban oly vetélytársra akadt, ki minden tekintetben egyenlő erő önérzetével állhatott sikra ellene, s e barezban a curiának ama csekély befolyást is szükségkép koczkáztatnia kelle, melylyel akkor Európa keleti részeiben, mint p. o- Magyarországban birt. Akkor tehát, midőn Magyarország a fénynek és hatalomnak zenithjén állt, midőn királyi pálezája a Balti-tengertől a kék hullámú Adriáig és a Farkasvölgyé- töl a Duna torkolatáig terjedt; midőn baráttól tisztelve, ellentől rettegve fönragyogott a magyar név: akkor lett volna ideje elődeinknek, Magyarország s vele a többi keleti tartományok jövendőjét megalapitani; egy keleti confoederatio, a magyar szent korona aegise alatt, a romlásnak indult keletrómai birodalom műveltségének még itt-ott heverő töredékeit fölszedegetve, hihetőleg egészen más alakot adott volna Európának, más irányt a világtörténetnek ; az ozmán foglalók, kik az örök világvégzet igazságosan büntető ostorai gyanánt, csak azt a leczkét adák vissza az elerkölcstelenlilt Európának, melyet az izmaeliták a kereszteshadaktól vönek: egy ellentállásra szintúgy, mint visszatorlásra alkalmas compact erőre bukkantak volna. Mi leende ily combinatióknak eredménye Európára, a civilisatióra s jelesöl Magyarországra nézve? úgy biszszük, nem lehet kétséges. Azonban Lajos, kit a történelem méltán nagynak nevez, egész életében háborúkat viselt, a nemzetiségek összeolvasztására már nem érkezett. Halála után Magyarország soha sem juthata többé ama fényes polezra, melyet számára a körülmények kijelöltek. Később jöttek az ozmánok, a nyomorult Byzancz első megrázkodásra összeroskadt, a meghasonlott s folyvást pártoskodó keleti tartományok nem bírtak ellenállani, — Magyarország Európa áldozatává lön, a mi még ép vala a görög egyházban a népben, messze menekült északra, hol Oroszország a törökök és lengyelek által üldözött keleti kereszténységre nézve azzá lön, mivé az uj Anglia kivándorló protestánsokra nézve ; a szerepek e fölcserélőse meg. veté Oroszország későbben elkövetkezett nagyságának alapját, hasznára-e vagy kárára a civilisatiónak ? erre már a történetek megfeleltek, ámbár a kérdés tökéletes megfejtése sem a múltban, sem a jelenben, hanem még most is nagyobbrészt a jövendőben fekszik. Egy korszaka volt még a magyarnak, melyben a keleteurópai népeket egyesitheté a maga befolyása alatt , és Magyarországnak tartó9 önállást és súlyt szerezhete: a tizenötödik században, Hunya- dy János táborozásai és Mátyás uralkodása alatt. De a Hunyady- báz, mint tudjuk, sohasem birt ama nagyok sympathiájával, kik épen oly kevéssé tudtak felsőbb önkényt tűrni,a mily szivesen akartak különben despotákat játszani, Mátyásunk pedig, ki minden igaz- ságszeretete mellett is meglehetős önkényt gyakorolt, nem igen le- gyezgeté a hatalmasokat, kik viszont mindent elkövetének, hogy az országlást Mátyásnak minél keserűbbé tehessék. Eközben az mánok megerösödének Európában, Mátyás csillaga lehúnyt, a gyáva Ulászló pedig föladatát megoldani sem nem bírta, sem nem akarta, s igy lön Magyarország, s vele egész keleti Európa sorsa megpecsételve. E két korszakot kivévén, Magyarország egész története nem egyéb, mint szakadatlan barcz létezéséért Európában. Későbben a nyugaton mindinkább hajnallott, mig keleten folyvást sötétült, és Magyarország a legszomorúbb szürkület vonala alá jutott. Mig nyugati Európában egy rothadásnak indult társasági állapot fölé vihar készült, és nemsokára a legrenditőbb elvharezban tört ki, melyet a világ valaha látott: addig ott messze északon egy hatalom fejlődött ki, mely nemsokára egész Európára s a civilisatióra Dézve félelmes lehete. De Európa tekintete akkor nyugat óriás harczain nyugovók, és Lengyelország eldarabolásasem tön oly benyomást, mint a minőre különben számolhatott volna. S csak későbbi időkben, midőn kelet ügyeiben egy kétes kimenetű európai háború csiráját látá Európa, fordultak szemei megint kelet felé; de ekkor már Európának nem a félholdtól, hanom Oroszországtól kelle rettegni, és későn látta már át, hogy midőn Lengyelországot föláldozá, legerősb védfalát rontá le. Ha körültekintünk a Drávától és Ádriai-tengertöl a Feketetengerig terjedő földdarabon, mindenütt oly népeket látunk, melyek nyelv és vallás által mintegy természetes kapcsokkal vannak Oroszországhoz kötve, s menekvésért és szabadulásért a török járomtól nem máshova, mint Oroszország felé fordítják szemeiket. A keleti szláv népeknek ez egyetemes sympathiája és Oroszországnak fegyverrel és szerződésekkel kivívott protectoratusa a porta keresztény tartományaiban, Oroszországnak oly befolyást ád e részekben, melynek eredménye egy európai conflagatió esetében nem lehet kétséges. Magyarország népeit tekintve, a magyar után itt a szláv ajkú lakosság a legszámosabb; de tekintve azt is, mennyire különböznek egymástól vallás, szokások, erkölcsök, fogalmak, dolgában, sőt még nyelvben is, ha tehát már most más — mint magyar — irányban fejlenék ez anyag, föltéve egyszersmind, hogy sikerülne a különféle szláv népfajok közötti vallási, erkölcsi stb. különbségeket kiegyenlíteni : úgy ez uj erőnek múlhatatlanul ama nagygyal kellene assi- milálódnia, még pedig úgy socialis, mint politikai tekintetben. — Tekintve tehát mindezeket, igen világos, hogy nem csak saját érdekünk, hanem Európa és a civilisatio, sőt maguknak a keleti szlávok- nak érdeke is megkívánja, hogy itt a Duna és a Tisza két partján, bennünk támadjon egy ellenerő, melynek súlypontja a magyar nem'
