Eger - hetilap, 1870

1870-06-30 / 26. szám

204

Ausztria-Magyarországban 100,000, Spanyolországban 27l8volt, s igy az egylet nem megvetendő hatalmat központosít kezeiben.

San-Marino és Solferino csatatéréin e hó 24-én nagy ünnepélyességgel temettettek el ama harczosok, kik azon csatamezükön 1859-ben elvérzettek. Az ünnepélyen roppant uéptömeg vett részt, s az akkor egymás ellen küzdött három hatalmasság képviselője is megjelent ott. Az ez alkalommal tartott beszédek az ünnepélynek némi politikai szinézetet kölcsönöznek; oly szavak ejtettek ki, mintha az elesettek sirhantjain az egykori ellenségek ma szövetségre akarnának lépni egymással. Az olasz koronkherczeg ama bárom hadsereg vitézségére ürített poharat, mely 1859ben e téreken egymás ellen küzdött, Ausztria képviselője pedig az Olaszországot egyesitő, a csatatér vértengerében született rokonszenvre mondott felköszöntést.

A spanyol cortesgyülés okt. 31-ig elnapoltatott. Utolsó ülései egyikében a rabszolgaságnak a spanyol gyarmato.kbani eltörlésével foglalkozott; az eltörlés kimondatott ugyan, de nem rögtön s egyszerre fog megtörténni. — Megvalósul a hir, hogy Izabella exkirály- nö fia Alfons javára a spanyol koronáról lemondott. Izabella tudatta is ezt a pápával, kinek áldását kérte fia ügyére és Spanyolországra.

Az utóbbi héten a politikai lapok hasábjain, gyakran megfordult Fadejew orosz tábornok neve, ki az által vált nevezetessé, hogy élén állt a pánszláv izgatásnak, s az osztrák magyar monarchia iránt rendkívüli gyűlöletet tanisitott müveiben. Az orosz kormány eddig nyugodtan nézte Fadejew viselt dolgait, legközebb azonban — úgy látszik, a bécsi cabinet figyelmeztetésére — elbocsátá az államszol- gálatbölja vitéz tábornokot, s az izgatótói legalább a hivatalos jelleget megvonta.

Levelezés.

Gyöngyös, juo. 25.

T. szerkesztő ur! Magam is jobban tartok a soványfejü Cassi- usoktól, hogysem a poczkos Dolabelláktól, ezúttal mégis bátorságot veszek magamnak, azon Cassius urat, ki ön előtt restségem miatt bla- mirozni akart — megszégyeníteni. írok önnek, s ha oly erős lesz kitartásom , a minő most szándokom, talán sokat is, vagy legalább hosszan.

Az iskolai ügyeket szándokosan nem bolygattam idáig, mert azok szerfölött izgató természettel birnak itt — s úgyis némi táj té- k o k lecsapása után minden a rendes mederben folyván, fölöslegesnek találtam még egy extra kanállal járni körűié. Bizonyos monstre- hirek desavouálása tekintetéből azonban ezúttal, mint a dolgok igazságos szemlélőjének, kötelességemmé vált, a legutóbb ez érdekben történteknek szinrehozatala.

Jun. 12-én a kerületi tanfelügyelő elnöklete alatt mind a két iskolaszék együttes gyűlést tartott; melyben dr. Kálózdy urazt is mondotta volna, hogy „a felekezetiek butaságban akarják tartani a népet“ ; de ezen dr. urnák oly müveit mosolygása van, hogy kik ismerik, kisértetbe fognak jőni, ilyesmit felőle elhinni.

A többire nézt, illető ülés jegyzőkönyvét olvasván, bizonyos dolgokat irhatok önnek. Elhatároztatott, hogy a város egyik épülete, melyben ez idő szerint a barátok kántora lakik, alakittassék 4 osztályú közös iskolává; ha ez a tanonczok befogadására kevés (?) lenne, a gymnasium alatti boltok ketteje kerülne sorba. Óhajok fejeztettek ki az iránt, hogy még a csapó-utczában és uj városon is emeltetnének két-két osztályú tanodák, és még ezeken kivül egy magasabb leánytanoda. E kegyes óhajok hányadrésze válhatik majd testté, a város kasszája és a képviselő-testület fogja meghatározni.

Szeretjük, ha Gyöngyös egy népies Athén lesz, — már ennél többet nem mondhatunk ; — de azt is szeretjük, ha legalább műveltebb része már most is meg tudja mutatni, hogy nincs oly égbekiáltókig szüksége a „mehr Lieh t“-re, hogy a mostaninál egyátalán ne tudna igazságos és méltányos lenni.

Ez alkalommal csak bámulatomnak akarok kifejezést adni a fölött, hogy a városi képviselő-testületben vannak müveit és tisztességes állású egyének, kik mihelyt katholikus ügy hozatik szóba, csaknem rajongó dühvei szaggatják ki magukat az állásukat megillető méltóságból, és a fetisch-imádók, a budhaisták , nem kétlem , több jóakaratra találnának bennök. Csodálatos; de a felvilágosodás nevében ez igy,van.

Érdekkel nézünk ama képviseleti gyűlés elé, mely az együttes iskolaszéki ülés jegyzőkönyve fölött fog tanácskozni. Kívánatos, hogy a polgárok minél nagyobb száma jelennék meg, s tanulná ismerni képviselőit, kik immár lelkiismeretének is urai.

De azt mondja Petőfi: „nincs ostobább, mint levélben okos dolgokat Írni;“ el is térek hát már e komoly oldalról, és szolgálok önnek bizonyos helyzethez egy kecses illustrátióval, melyről még magam sem tudtam elhatározni, mi több benne: a humor ? vagy az eredetiség? Bizonyos, hogy mind a kettő: sok.

Űrnap után egy szép reggelen egy „jó ur“ arra nézve keresi meg a polgármestert, hogy jövőre, ha űrnapkor — a katholikusok —• taraczkoztatni akarnak a városban idebenn, akkor menjenek a baromállásra: odaki.

Ön talán hallotta hírét, hogy midőn 1848-ban egy alkalommal Pesten egy megyei gyűlésen Kollár egy panszlavismussal praegnált, de oly erős beszédet mondott, hogy a magyar érzésű urak ékesszólása ellen kétes sikerrel birkóztak; ekkor fölkelt az ország legnagyobb, pathetikus szónoka, és föltürvén attilájának széles ujját, nemes önérzettel igy kezdett mennydörögni: „Hát! most szállunk mile a Kárpátok bérczeiröl, hazát keresni?...“ Mi nem szólunk ily páthoszszal ama jó úrhoz, csak laposan kérdezzük: hát azt akarja U, vagy ha volna, Y ur, hogy ha Gyöngyösön 15,000 katholikus egy kócsipuskát el akar sütni, hozzá menjen engedelmet kérni? Látja nagyon hihetőleg Gyöngyösön már akkor is taraczkoztak, mi- y kor még nem voltak emeletes házak, és nagyon hihetőleg az emeletes házak nem dőlnek össze, ha olykor ezután is megújítják egy vascse- repben azt az utálatos port, mit még nagyobb utálatul csak egy barát talált föl.

De most veszem észre, hogy marokig járok a puskaporban, pedig nálunk megenyhült és oly puha a levegő, hogy a virág is kibújik, hogy megsimogassa. Nem volt az ily kedves múlt kedden, midőn Re ményi Ede tartá itt hangversenyét.

Mindenekelőtt publikumáról szólok. Ez szép és választékos volt; de mindenesetre számosabb leendett, ha a kegyetlen szél nem kavarja meg a száraz levegőt annyi kiállhatatlan porral, mely, úgy vélem, a vidékieket teljesen elzárta. A másik ok, hogy közvetlen előadás előtt jöttünk a köztiszteletben állt s megdöbbentő hirtelenséggel elhalt Györffy Ignácz, volt kaszinói elnök temetéséről. E gyász is sokakat elvont.

Reményi Edéről és játékáról már annyit írtak, hogy alig marad, a ki nem ismerné, s ezúttal Egerben is játszván, azt hiszem, az én reflexióim vajmi kevés érdekkel bírnának. Kedvem volna pedig elábrándozni a hegedűje fölött. Nemde oly különös kedves érzést kelt az, látni: hogy simogatja, hizeleg neki, majd megszorítja, rávagdal, mar- czangolja, majd mosolyogva futó érintésekkel ingerli azt a száraz fát, és kibizeleg, kisimogat, kifacsar, szóval, kivesz mindent belőle. Es csak akkor bámuljuk, mi minden, és milyen szép minden van benne.

Mennyire gyűlölöm a hegedűt, ha az én kezemben szólna csak egy szót, és mennyire szeretem, ha Reményi kezében beszél egy nagy darab világot, azt csak én tudom ; de ha ön engem hegedülni hallana, és Reményit hallja, akkor ön is tudná. Ma, vagyis szombaton ismét játszik. Sajnálom azokat, a kik nem jöhetnek, de még jobban, a kik nem jönek el.

Talán csodálkozik is szerkesztő ur, én ritkán vagyok igy megmelegedve ?... hja! ha az ember csak egy hegedűbe szerelmes, nincs, miért titkolná, hogy meleg a szive.

Itt a legvégén megemlékezem a szerény legényegyletről is. Tagjai jun. 19-én csinos közönség előtt, az egylet udvarán arénában egy szinielőadási és szavalati estélyt rendeztek. Átalán dicséretes szorgalmat, sok jóakaratot és elég simaságot fejtettek ki, úgy, hogy az elég számos közönség kedvesen volt megelégedve. Csak előre ! ez nemes mulatás és még nemesebb önképzés. Zelemér.

Törvényjavaslat a köztörvényhatóságok rendezéséről.

IV ik FEJEZET.

A főispánról és a hatósági közegekről.

52. §. A vármegyék és sz. kir. városok élén a megyei és városi főispán, a székely székek élén a fökirálybiró, a kerületek és vidékek élén a főkapitány, a szepesi kerület élén a szepesi gróf áls kiket a belügyminiszter előterjesztésére, tekintet nélkül az örököl, főispánokra, a király nevez ki és mozdít el.

A vármegyének és területén létező sz. kir. városnak, vagy több szab. kir. városoknak egy és ugyanazon főispánja lehet.

53. §. A főispán (fökirálybiró stb ) a végrehajtó hatalom képviselője ; mint ilyen:

a) ellenőrzi a törvényhatósági önkormányzatot, s őrködik a törvényhatóság által közvetített állami közigazgatás érdekei felett;