Eger - hetilap, 1870
1870-06-16 / 24. szám
187 Megyei élet. Heves Szolnokmegye bizottmányának f. junius havi üléséből. Fölolvastatott Mracskó Antal saári lelkész folyamodványa, melyben a Saár közs ge által részére természetben kiszolgáltatott parochialis javadalmadnak készpéuzbeni fizetésre lett átváltoztatása tárgyában kötött szerződést megerösiltetui kéri. Isaák István szolgab.rónak visszavárólag azzal adatik ki, hogy a szerződő feiekm k (melyeknek egyike a katholikus hitfele- kezet) meghallgatása mellett, tegyen a szerződés létrejötte és a szerződésbeli kötelezetts gek eddigi mikép teljesítéséről, valamint arról is, hogy ezen, meg 1863-ban kötött szerződés miért csak most mutattatik be megerősítés végett, — mielőbbi kimerítő hivatalos jelentést. Fölolvastatott Csernyus Kálmán szbirónak a Kömlö községben emelendő iskolaház epitése tárgyában tett hivatalos jelentése. Nevezett szolga bírónak azzal adatik ki, hogy az 1868. XXXVIII. törvényezikk teki itetb -vétele, a körülmények szigorú és pontos megvizsgálása, s az illetők kihallgatása mellett tegyen kimerítő jelentést: 1) Arról, vájjon az iskolaépület oly mérvben és alakban ter- vezteiik-e mint azt a törvény átal ban, különösen pedig a tanköteles gyermekek számára s az osztályok és nemek elkülönítésére vonatkozólag követeli? 2) A költségekbe beleegyezett-e a lakosság? 3) Az iskoláteb-k, melyre az épület jöni fog, be van-e már telekkönyvezve s ha igen. kinek a nevére? Az ügy sürgősségénél fogva utasittatik nevezett szbiró, hogy a hivatalos .jelentést In vahnmarébb megtenni siessen. Nőgrádmegye közönsége f. év april 27-én tartott bizottmányt gyűléséből, 512 szám alatt, a pétervásár- kis-terene- salgó-tarján- losonczi útvonalnak országos költségen leendő kiépítése tárgyában benyújtott folyamodványra kiboc-átott, 4676. sz. alat i, közmunka- és köziekedésiigyéri intézvény fo ytáu hozott határozatáról értesít, me y szeriut ezen u vonalra nézve költségvetés és tervezetek elkészítése tekintetéből helyettes főmérnökét utasította, a kívántak szerinti eljárás tejesítésére pedig, Otlik Ákos 2-od alispán elnöklete alatt, gróf Gyürky Ábrahám t. főjegyzőt és S/ilárdy Ödön bizott- mányi tagot küldöttségkép bízta meg, mely eljárásáról azon fölhívással tudósit, hogy e kettős megye részéről hasouló czélbóli együttes müködbetés végett kinevezendő küldöttség névsora vele mielőbb közöltessék. A közmunka- és közlekedési minisztérium f. é. 4676. sz. a kelt inlézvéuye folytán, a f. é. május 2 áu tartott bizottmányi ülés 320. sz. a. határozatával a kérdéses útrész kiépítésére nézve Költségvetés készítésére utasított S/.abó Imre főmérnök sürgetöleg fölhívatik, hogy ezen költségvetést mielőbb mutassa be, hogy annak nyohogy fenyeget- sekkel némitá el Alfréd a nejét, holott ellenkezőleg. Észri vevén a signor, hogy apósa előtt ismeretesek szándékai, a bűnbánót játszotta neje e.őtt, s tölteteiét (iunepélyes esküvel erősité meg. Több hónap folyt el, s minden rendén látszott, s az őrnagy szinte öiült, hogy műit alkalommal mérsékelte magát, és nem vitte az elválásig a dolgot, mely akkor elkerülhetlennek látszott. Alfréd nem köve eit töte semmit. Épen e szerencsés változásról beszéltek, midőn Margit jelenti, hogy künn tőzsileluvatalnok van, ki 10.000 forintról szóló váltótho- zo t, mely alá a nagyságos ur neve van Írva. „Én nem irtani alá, én senkinek sem vagyok adósa. Ez tévedés. Jőjön bo. Ab ! talán a nyomorult?“ Á papiren di Cento és az őrnagy volt aláírva. „Mit csinálj .k?“ — kiáltá ketségbi-esve. „Fiz ^d ki atyáin, leányod férjét csak nem adhatod át a törvényszéknek. Ez szégyen volna mindnyájunkra.“ „De te nem tudod hogy csaknem egész vagyonomat nővéredre költöttem, s csak ró.ad is kell gondoskndni. „Atyám! b csületünk forog kérdésben, ne törődjél semmivel.“ Az ór agy utalványozta a bankárnak a tízezer forintot, és ve- jéhez ment. Öt épen reggeli mellett találta. Én tudom, mi vezette önt ide, moudá Alfréd egész hidegvérrel. Ön kifizette tartozásomat, látom ezt önnek elégedetlen arczáböl, s azért nem kissé le vagyok kötelezve. Valóban kritikus dolog, s azt látom, hogy egyformán fél a becstelenség és szegénységtől. De azért még egy másikat is kifizet, remélem. mán a további intézkedést megtenni, illetőleg a nógrád-megyei, már kinevezett küldöttséggel együtt működendő küldöttséget megválasztani s egyszersmind a teendőkre nézve utasítani lehessen. A húsz év. Az ország közvéleményét jelenleg leginkább két dolog foglalkoztatja, u. in.: a Batthyány Lajos temetése és a balközép keblében emésztődő actio-vágy, a minek folytán állítólag valamiféle pá r t al a kul á so k fejlődhetnének ki. A B a 11 h y á n y-temetés napján Jókai a „Hon“-ban, az ö hatályosan találós kifejezésü költői emelkedettsége sugallatából, a következő tartalmas és sokat mondó sorokat nyomatta ki: „Óh magyar nemzet! hamég egyszer valaha egy Batthyány Lajosod lesz; vezérférfi, ki hazája dicső nagyságáért, állami önállóságáért, mindenét föl tudja áldozni, a mi kedves: napjai nyugalmát, a hatalom kegyeit, a hízelgők tapsait, még a nyugodalmas mégha lás biztos reményét sem tartva meg magának; — addig kövesd öt, mikor még a nemzeti szinü zászlót viszi előtted; ne akkor, mikor már a fekete zászlót viszik előtte ; kisérd annak világló szellemét, ne koporsóját. Mert e koporsóban nem Batthyány Lajos fekszik egyedül. A hazának busz halott esztendeje van oda mellé leszegezve.“ Ezen ide iktatott sorokban csak az van híven, találólag elmondva, a mi „Batthyányira vonatkozik ; a többi nem egyéb a költői nekibuzdulás szenvelgő rajongásánál. Az nem igaz : hogy „a hazának busz halott esztendeje volna Batthyány mellé leszegezve.“ Azon húsz év: „nem a húsz halott esztendő“, — hanem a keserves okulás, a súlyos megpróbáltatás és a politikai átalakulásba való beleérés esztendei valának. Hazánkban az ifjabb nemzedéknek megvolt 1848-ban és megvan jelenleg is, az az igen sokat koczkáztató elbizakodottsága: hogy ő a haza sorsát intéző bölcseket, merő lelkesedésből, le ez ké zni szereti; azokra megszilajitó nyomást igyekszik gyakorolni; sőt az ország sorsát intéző bölcsek higgadtan okoskodó tanácsában, súlyt követel a maga eszményi fölfogása és pezsgő lelkesedése számára ; összetéveszti a következetes politikai térfoglalást a pillanati elszilajkodás sikerével; az ügyek mélyéig és sok ágazatn tömkelegéig behatoló eszélyesseget a hamari látszat csalóka tüneményeivel; és ma akarna fölépíteni minél többet, hogy aztán a holnapnak minél kevesebb állandóság jusson. Huszonegy évvel ezelőtt szintén egy egész ezredév jogi instituted, állami kötelékei, társadalmi kényszerűségei s chinai válaszfalai omlasztattak össze; a bécsi önkény gépezetei által a magyar korona országaira negyedfél századon át minél ügyesebben rá alkalmazott bilincsek és bekeblezési szervezetek lőnek szétrombolva, — Mit akarsz még, nyomorult? kiáltott a nő, Mari. — Azt, hogy 30,000 forintra van még szükségem, s ez összeget kifizeti atyád.“ Mari egy kétségbeesett kiáltást hallatott, s összerogyott, úgy bogy kis Blankája karjaiból az őrnagy lábaihoz esett. Alfréd csengetett, egy cseléd jelent meg. „Segítsen a madameon“ — mondá ő. „A mi minket illet, ba tetszik, édes apósom, a szóban forgó kérdést újólag fölvehetjük.“ És kabinetjébe ment; az őrnagy követé. Hogy ez nem tiporta össze az alávalót, ki becstelenségével annyi szemtelenséget egyesített, — nem értjük. „Hallgasson ön rám, mondá Alfréd ; én tudom, hogy ön engem szerencsétlenné tehetne, én jól tudom, —azonban azt is tudom, bogy ezt nem fogja tenni. A váltó ideje lejár, és ép azért ön tiz nap alatt kifizeti, s aztán sohasem fog rólam hallani semmit. Az ön előnye forog kérdésben, mit mond hozzá?“ Az őrnagy nem felelt. „Gondolkozzék, tanácskozzék másik leányával is, ki drága gyöngy a másikhoz képest. Hogy elhatározása rám nézve roszúl üssön ki, eszemben sincs. Most megyek bankáromhoz, hogy neki utasításokat adjak.“ És vévé kalapját, s elhagyá a szobát. (Folyt, köv.)------------- *
