Eger - hetilap, 1870

1870-04-21 / 16. szám

122

mely e téreni kötelességmulasztásait egész a közigazgatási botrányig fokozá, nem igen veszi szivére ; pedig ha valakinél, úgy azou állam kormánya, képviselői és megyebizottmányi tagjainál, mely hozzávetőleg számítva 16 millió vasutjövedelemért áll jót magánosuknak közjövedelmeivel, kívánatos volna egy kissé több gondoskodás a müutak érdekében, melyek a vasútvonalakat teherrel rendszeresen látva el, azok jövedelmét egyedül emelik oly fokra, melyen a kamatbiztositás csak papírra irt teherré válik. Minden nyugati államban csak a központi kezelés alatti utak háromszor haladják meg a vasut-mfdek számát, csak nálunk található az a közlekedésügyi torzalakulmány, hogy 735 mtd. államutunk van 350 mfnyi vasúthálózat mellett, mely 3 rövid év alatt 752 mrfre terjedend, többre mint a müutak összege. Csak rajta, hisz ily módon 20 év múlva még a tanyára és szőlőbe is gőzösön ráudulunk ki ebben a paradicsomi Magyarországban, hol minden mezőváros vasutat kivan, de gondjaira bízott útvonalai az özönvíz előtti korra emlékeztetnek, és a nyugati utas által sertés-fürdőhelyekül igen, de a magyar nemzet terményei szállítási közegéül aligha tartatnak.

Törvényhatóságaink ez ügykör tekintetében pénzügyileg úgy, mint közigazgatásilag teljesen függetlenek voltak, életképességüket e téren kifejthették volna... és mi az eredmény? Sok szó, kevés tett. Álmozdulatok a bizottmányi és képviselői ülésekben a közönség külső megnyugtatására, otthon aztán, hol nincs hírlapi tudósítás és karzati közönség... paradicsomi nyugalom. Bizony, mitsem tekint a decentralisatió őszinte híve nagyobb aggalommal, mint a vidék napról napra aggasztóbb mérvben mutatkozó közigazgatási képtelenségét, mely a központosítás lélekölő, de a rendet mégis főn- tartó karjai közé hajtja egész közigazgatásunkat, melyről pedig csak néhány évtized előtt is azt hivék államfértíaink, hogy a központ-különitett közigazgatási szervezet példányául fog szolgálni.

Állami utaink tekintetében egy életrevaló kezdeményt mégis csak fölmutathatunk, és ez azon szakbizottság, mely múlt év szeptemberében ülésezett, és 656 mfnyi oly utakat jelölt ki, melyeket állami kezelés alá vétetni kíván. Ugyanekkor ülésezett egy másik bizottság is, mely a horvátországi, birodalmi kezelés alá tartozó utakat a zágrábi országos kezelés alá tartozóktól külön választó , és igy az egyezmény egy lényeges pontozatát egész csendben végrehajtó.

Ép ily pangás mutatkozik a vizutépitészeti téren is. Az ország nagy áldozatokkal szavazott meg egy kölcsönt, melynél a hitelezők

bizalmának főokául szolgált az, hogy belőle csatornák is fognak ez őstermeléssel foglalkozó országban ásatni, és eddig mi történt? Dagadozó vitorlákkal indult meg e téren kormányunk, elkészült a pestcsongrádi csatorna két terve, melyek egyikénél gőzerővel, másikánál a Hernád és Sajótól vont mellékcsatorna által tápláltatnék e csatorna vízzel; ugyanígy készen vannak a tisza-körösi, tisza-szamos-kraszna-érberöttyói, duna szávai stb. csatornatervek

.............a

k

edvező szél azonban kimaradt, a vitorlák összeestek, és csatorna- ügyünk hajója teljesen helyben maradt a szükséges pénzerő daczára, országgyűlésünk pedig ezalatt buzgón szavazza a kamatbiztosi- tást a számos vasut-engedélyezés számára, mintha nem is a búzaki- vitelböi élő magyar hazában, hanem az iparczikk-kiviteiböl élő Angliában ülésezne. Csatornát, melyen nyersterményeinket olcsón szállitanók, a határos parti termelést öntözés által fokoznék, és kőanyag olcsó szállithatása által az alföldet kőutakkal láthatnék el; nem ásatunk, de vasutat, mely a termelő nyereségét a vitelbér magassága által majdnem teljesen elnyeli, annál többet építtetünk. Ha 421 mérföldnyi, gőzösök által járható viziutat a természet nem adott volna, nagyon kellemetlen helyzetbe jutnánk, mert nálunk az emberi, állami erő egy pár átmetszet és partföntartási művelet létesítésén kivül alig tesz többet.

Főhiánya tehát közlekedésügyünk vezetésének, hogy tértté I e n, minek aztán következménye az, hogy sem a nemzetgazdá- szati viszonyokhoz nem alkalmazkodik, sem a különböző közlekedési ágak arányos kifejlődését figyelembe nem veszi, hanem mint a szeszélyes hölgy, pillanatnyi szeszélyeinek, úgy engedi magát a legélesebben és legközelebbről nyilvánuló óhajoknak. Egyes képviselőknek okvetlen vasúti engedélyt kell haza vinniök választóiknak, hacsak további 3 évre is meg akarnak választatni, addig sarkalja tehát a kormányt, mig ez az engedély okmányt élő nem terjeszti. Vállalkozó természetesen mindig akad a mai szédelgésre hajló világban, főleg oly vállalatra, mint a vasútépítés, melynél csak nyerni, de veszteni nem lehet, mert a jámbor állam majd kifizeti a jövedelem hiányt. Ily eljárás mellett a vasút nem jótétemény, hanem fényüzési czikk, mely a nemzet legjobb erőit hamarabb elszíja, mint kifejleszti.

Tervet, rendszert, arányt tehát közlekedésügyünk fejlesztési rendszerébe, hogy annak minden tagja ép, egészségesen kifejlődhetvén, a nemzeti jólétet valóban előmozdíthassa ! Egyoldalúságé

T Á R C Z A. |k

Egy rémes éj.

(Vége.;

Távol vannak-e vagy a ház körül lappangauak? mily sokért nem adtam volna, ha tudom, mily tájon vannak, tehát melyik oldalról vagyok fenyegetve.

Hirtelen meg lön a talány fejtve. Egyik rablónak hangja lehallatszott a tetőről. Ez oly váratlan meglepetés volt, hogy én nem akarva is fölsikolték. Eszembe sem jutott, rá sem gondoltam, hogy a tetőre másznak.

„Véged van, bestia“ — orditá egy hang.

Hosszú szünet állott be. Gondoskodtam, hogy ne legyen ked- vök bedugni a kéményen, a kőszén gőze és füstje megtette a hatást. Számoltam a másodperczeket. Lassankint magamhoz jöttem. Egy másik hang szólt:

„Bocsáss be, vagy iilumiuatiót csinálunk a fejed fölött!“

Á házat meggyujtani. . . Lehetséges lehetne-e ez? Igaz, mohhal van födve; de ez most egészen nedves volt, a hat órai esőzés után tökéletesen átázott.

Mialatt én nyugtalanul a fölött tanakodám, mily veszélyes lehetne rám nézve, ha csakugyan rám gyújtanák a házat, — a kéményen hirtelen lezuhant egy kő, egyike azoknak, melyeket atyám azért tett a kunyhónkra, hogy a tető a szél ellen biztosítva legyen. A lezuhant kő — képzelhetni — mily rémülésbe ejtett. A tűzhelytől az izzó szén szétszóratott úgy, hogy az egész szoba eltelt vele. Ha szobám gazdagon be lett volna bútorozva, szőnyegekkel és mus- selin-függönyökkel fölékesitve, alkalmasint sikerül éjjeli vendégeim szándéka: lángba borítani a házat, legalább onnét gyanítom, mert a tölgyfapadozat igy is azonnal füstölögni kezdett.

Mint mondám, az ostrom e nem várt neme megrettentett. Valóban ördögi találékonyság! . De a veszély élvévé félelmemet, elűzte dermedtségemet. Hálószobámban állott egy edény viz, sietve

kihoztam. Mikorra a szobába visszatértem, a kürtőn már a második kő zuhant le. A padozatra ismét több szén verődött.

Ezt figyelembe sem véve, először is a tűzhelyen levő parázsra öntöttem vizet, mielőtt a harmadik kő lezuhant, és csak aztán kezdtem a kihányt szemet oltani. A tűz kioltása kedvezöleg fogadtatott vendégeim által, mivel több kő nem hullott alá. Attól nem tarthattam, hogy a kéményen leereszkednek, mivel az sokkal szükebb volt, hogysem egy ember lefért volna rajta.

Fölgyujtástól tehát nem tarthattam ; de tarthattam attól, hogy eszközeik vannak, fölszedik a tetőzet deszkáit, gerendáit, s akkor végem van. Bén meg is kisérlé ezt egy késsel; de hála Istennek, az oly erős volt, hogy csak fejszével lehetett volna szétválasztani. Még szemeim mindig az átszűrt késen függtek, midőn Jerry egy kiáltást hallatott. E kiáltás atyám dolgozó-pitvarából jött. A két gonosztevő csakugyan atyám dolgozó pitvarában volt. Váltig törtem a fejemet, hogy eszembe jusson, vájjon van-e ott olyasmi, minek a rablók hasznát vehetik; de izgatottságom miatt nem valók képes, gondolataimat összeszedni. Nem jutott eszembe más, mint egy kő- ftirész, mely azonban sokkal nagyobb volt, hogysem a tetőn hasznát vehették volna. Mialatt én hiában törém fejemet, hallám, hogy éji látogatóim egy nehéz tárgyat húznak elő a műhelyből. Ékkor jutott eszembe, hogy évek óta néhány balta fekszik ott. Alig volt időm, hogy magam meggyőzzem arról, miszerint az előhúzott tárgy csakugyan balta-e, midőn Bént Jerryhez szólani hallottam : „Micsoda ajtó ?“

„Az első, — hangzók a felelet — félig már úgyis be van szakítva. Néhány ütéssel bedönthetjük.“

E szavakból könnyű volt kitalálnom, hogy a fejszét ajtótörőknek akarják használni. Oda lett bátorságom. Előre láthattam, hogy az ajtó előtt fölállított torlasz nem sokáig állja ki a sarat.

„No a ház védelmére többet már nem tehetek, gondolám, miközben térdeimet roskadozni érzém, s forró könyek folytak végig