Eger - hetilap, 1870
1870-04-07 / 14. szám
107 tagokul: Kürthy Ferencz főszolgabíró és Frantz Alajos megyei főorvos, — a Szolnokon működendő ujoncz-utóállitó bizottsághoz elnökül Ftilöp József Il-od alispán, tagokul: Szalay Pál szolgabiró, és Bécsi János megyei főorvos választatnak meg. A bizottságoknál alkalmazandó tollvivők kineveztetése a bizottságok elnökeire biza- tik; az utóállitási bizottságok rendes működéseiket mindenkor a hó 15. és utolsó napján tartandják, mely időre a hadkötelesek, s neta- láni íölszólamlók berendelendök; ha ezen határnapokon ünnep esnék, a következő napon lesz az utóállitás megtartandó. (Folyt, köv.) Országgyűlési tudósítás. A képviselőház márcz. 29-iki ülésében napirenden volt Tisza K. indítványa a közlekedési minisztérium ellen indítandó parlamenti vizsgálat iránt. Miután szólásra már senkisem volt följegyezve, Tisza K. mint indítványozó élt szólási jogával. Hosszú beszédében jónak látta a jobboldali sajtót a legélesebb vádakkal illetni. Minthogy beszédében a miniszterelnököt is fölemlítő, ez indíttatva érezte magát válaszolni, s válaszával roppant sensatiót idézett elő. Idézte t. i. az „Ellenőr“ egyik ezikkét, melyben a tervezett sorsjátéki kölcsönről az mondatik, hogy ez által az ország ép úgy meglopatnék, mint meglopta a belügyminiszter az egyesülési törvény által az ország becsületét. Csernatony L. tagadta, hogy az „Ellenőr“ ily kifejezésekkel élt volna; azt pedig nem tartja ildomos eljárásnak, hogy Andrássy gróf ily módou hivatkozott egy czikkre, mely ellen sajtópör indíttatott. Andrássy megjegyzé, hogy e körülmény nem jutott eszébe ; egyébiránt a sajtópört helyesli, mert különben a világ föl volna jogosítva, azt hinni, hogy a miniszterek lopnak. Hogy pedig az „Ellenőr“ ezikkét helyesen idézte, annak bebizonyítására föiolvasta a kédéses czikk tételeit. Andrássy után Lónyay pénzügyminiszter is visszautasitá a baloldal ráfogásait, annak eljárását érdeme szerint tönkre silányitván. Végül szavazásra került a dolog. A többség Tisza X. indítványát fölállás általi szavazással, Simonyi Ernőét pedig, ki a vizsgálat eszközlésére 7 tagú bizottság kiküldését inditványozá, névszerinti szavazás mellett elvetette.Ez utóbbi indítvány ellen szavazott 200, mellette 117 képviselő. A márcz. 30-iki ülésben egy pár interpellate után Szalay Sándor törvényjavaslatot nyújtott be a képviselők lakbérének 420 hogy midőn a munkások dolgukat végezve, hazamenet házunk előtt elmentek, majdnem föltártam előttük helyzetemet, és kikértem tanácsukat és oltalmukat. De büszkeségem győzött, és tovaüztem a veszélyes gondolatot, mely talán még nagyobb veszélybe döntött volna. Ezen emberek között egy sem volt olyan, ki atyámnak meghitt barátja lett volna. Én csak a gyakori látásból ismer ém őket, és noha, mint mondani szokás, becsületes emberek lehettek, mégis élettapasztalatból tudtam, hogy nem lehet bennök ily ügyben, ily körülmények között bízni, titkomat nekik elárulni. Ez vakmerőség lett volna, mely talán életembe kerül. A szegénységgel küzdőre, ki a legnagyobb erömegfeszitéssel jut a szükséges mindennapi kenyérhez, nagy kisértet egy nagy ösz- szeg pénz, mely kényelemmel s boldogsággal kecsegteti. Az egyetlen ut, mely még fönmaradt, az volt, hogy az erszényt magamhoz vegyem, és a nem messze eső majorba menjek, az éjét ott töltendő. De minden sejtelmeim mellett sem tudtam magamat arról meggyőzni, hogy veszély fenyeget, és büszkeségemet sértette a gondolat, hogy gyávának látszanám. Magasrangu hölgyeknél a félénkség ajánlatos tulajdon, alsóbb rendüeknél nevetséges gyöngeségnek szokott vétetni. Arczomba szökött a vér a gondolatnál, hogy kinevettetem, s mint bátortalan, gunytárgygyá leszek. Utálattal vetettem el tehát a menés tervét, és arra határoztam magamat, hogy bármi történjék, maradok a kunyhóban, ott várom be a- tyám visszatértét. Ezen gondolattal hozzáláttam a külső és belső ajtók bezárásához, az ablaktáblákat is gondosan lecsuktam. Ezt megtéve, tüzet élesztettem föl, és lámpát gyujték. Midőn igy kivilágítottam a szobát, és magamat a bezárt ajtók és ablakok közt biztosságban hittem, nevetők előbbi félékenységemen, és theaedényem tisztításához fogtam, vígan dúdolva. Majd varrásomhoz ültem, és addig dolgoztam a legnagyobb buzgalommal, mig bele nem fáradék. A tíiz oly barátságosan égett, hogy nem tudtam magamat a lefekvésre elhatározni. A tűz mellett szundikáltam; elmerültem az izzó parázs nézésében; a szélüvöltés mindig csendesebb lett, mig végre összefolyt ftról 800 ftra emelése iránt, mely törvényjavaslatot a megelőzőleg1 tartott zárt ülésben a többség elfogadván, most véleményadás végett a pénzügyi bizottsághoz utasitá. Lónyay miniszter bemutatá a szentesitett indemnity-törvényt, mely fölolvastatott; ugyanő egy törvényjavaslatot nyújtott be, mely szerint a 10 kros papírpénz, valamint a régi (1848. és 1849. veretű) ezüsthatosok még f. évi szeptember végéig érvényben lesznek. Kautz Gyula fölolvasta a pénzügyi bizottság jelentését a Dunának a főváros mellett szabályozásáról s a közlekedés érdekében Buda-Pesten létesítendő egyéb közmunkák fedezéséről szóló törvényjavaslat fölött, melyet a bizottság elfogadásra ajánl. Erre a ház napirendre térvén, tárgyalá a pénzügyi bizottság jelentését az állami számszékre előirányzott 80,000 ft. összeg iránt. A ház a bizottság ajánlata folytán a kért összeget megszavazta. Elfogadta továbbá a Siraay Gergely által benyújtott törvényjavaslatot is, mely szerint az ut- és hidvámok eltörlendök. A napirend utolsó tárgya volt: az 1867-iki állambevételek és kiadásokról szóló kimutatás s az 1868-iki zárszámadás tárgyalására kiküldött bizottság jelentése. Ordódy P. bizottsági előadó, a jelentés értelmében rendben találtaknak jelentvén ki a zárszámadásokat, a pénzügyminiszternek a fölmentés megadását ajánlja. Erre megkezdetvén a jelentés fölötti vita, Ghyczy K. hosszas beszédben bizonyitgatá a bizottság eljárásának helytelenségét, fejtegető az egyes hibákat, s észrevételeket tett a jelentés egyes tételeire, végül pedig határozati javaslatot nyújtott be, melyben kimondatni kívánja, hogy a pénzügyminiszter az állámszámvevöszék fölállításáig ne mentessék föl a felelősség terhe alól. Utána Justh J. beszélt, ki czáfolgatván Ghyczyt, ezével ellenkező határozati javaslatot nyújtott bé, melynek értelmében a pénzügyminiszter fölmentendő, s a zárszámadások megvizsgálás végett a fölállítandó számvevőszékhez átteendök lennének. A márcz. 31-iki ülésben, egy pár interpelláló, s gr. Mikó Imre több rendbeli vasúti törvényjavaslatának előterjesztése után, az állami zárszámadások Ugye került tárgyalás alá. Gajzágó Salamon tartalmas, hosszabb beszédben czáfolá Ghyczy K. érveit. Utána Lónyay miniszter akart szólani, de rekedtsége miatt kérte a házat, halasztaná el az ügy tárgyalásának folytatását a következő ülésre; mibe a ház bele is egyezett. Ezután tárgyalás alá vették az állam- számvevőszékről szóló törvényjavaslatnak a főrendiház által ajánlt módosításait, melyek közt legfontosb a törvényjavaslat 6.§ -nak módosítása, t. i. hogy a számszék elnökének candidatiója ne kizárólagosan a képviselöházat illesse, hanem a képviselőház kezderaényeállomképeimmel, az utolsó, mit hallék, a macska duruzsolása volt a hű állat velem sütkérezett a tűznél. Ezen édes szendergésemböl erős dörömbölés ijesztett föl. Hideg borzadály futott rajtam végig, s mozdulatlanul állva maradtam. Nem tudtam tulajdonképen, hogy a kopogás való-e, vagy csak álmodtam ? feszülten vártam, hogy ismétlödik-e ? Néhány másodper- czig kellett várakoznom. Ekkor még erősebb kopogás hallatszott. Az ajtóhoz futva kérdőm : ki az ? „Bocsáss be bennünket!“ — kiáltá egy hang, melyről a ravasz Bénre ismertem azonnal. „Ereszszen be muczikám bennünket“ — mondá egy másik sima, lassú pokoli hang, Bén kísérője. Lássa kedves gyermek, úgyis csak maga van. A gyönge zár meg nem védi, kiáltását senkisem hallja. Azért nagyon tanácslom a bebocsátást. Látogatásunk rövid lesz. Még rövidebben végezzük, mint előbb. Csak a nála levő csinos erszényt, s azon négy ezttstkanálkát veszszük magunkhoz, mely anyjától maradt rá, s mely úgyis használatlan hever a kandalló párkányán. Ha szépen beereszt, szépen is távozunk, és csak egy baja- szála sem görbül meg, és még csak vacsorára sem maradunk ott, hacsak nagyon nem marasztal. De ha szépszerével be nem ereszt, majd tudjuk a másik módot. De akkor .... „De akkor megpuhitjuk hátadat — kiáltá közbe Bén." „Biz úgy galambom, akkor baj lesz —mondá pokoli gunynyal a ravasz Jerry. De arra, remélem, nem kényszerit. Nyissa ki szépen az ajtót. Ezen hosszas fölvilágositás időt adott nekem, hogy az első kopogás okozta idegrázkodtatásomból magamhoz térjek. Más nő talán elájult, kétségbe esett volna, engem vérig keserített, daczolásra birt, ha elveszek is. Kötni való gazemberek ! — válaszolók az ajtón át — azt hiszitek, hogy gyönge leány létemre megijedek egymagám kettőtöktől ? Nyomorult zsiványok ! Mit nevettek ? Ajtónk elég erős. Egész ármádia ilyen gazember ellen is megvédelmezem atyám házát. (Folyt, köv.) *
