Eger - hetilap, 1870

1870-03-31 / 13. szám

99

Megyei élet.

(A heves-szolnokmegyei bizottmány márcz. 14. és köv. napjain tartott évnegyedes gyűléséről hozott közleményeink vége.)

A közmunkatigy rendezése, f. évi fölosztása, utak és hidak költségvetése tárgyában választott küldöttség véleményes javallata folytán batároztatott továbbá :

11) Azon fölmerült panaszok folytán, hogy sok helyen az országutak árkolások által megkeskenyittetnek, különösen tagosítások alkalmával megcsonkittatnak, ezek meggátlása szempontjából uta- sittatnak a megyei fő- és alszolgabirák, mérnökök s utibiztosok, hogy ba e tekintetben az országutakon sérelmes csonkítást tapasztalnának, intézkedés végett jelentést tegyenek, segyátalában ügyeljenek az országutak kellő szélességének megtartására, különösen tagosítások alkalmával legyenek figyelmesek, hogy azok, a mennyire lehet, egyenes irányban jelöltessenek ki.

12) Szűcs község folyamodásának, hogy közmunkaerejét a Párádtól Szűcsig vezető út föntartására fordíthassa, miután azon út most jó állapotban van, s ily erőt nem igényel, hely nem adatik.

Skultéti István fajzati birtokos, Sólymos községe, Gyöngyös- Püspöki, Veresmarth községek és Eger városa abbeli kérvényeinek, hogy közmunkaerejüket az általuk óhajtott czélra fordíthassák, miután a közmunkaerö csak országos utakra használtathatik, hely nem adható.

Apcz mezővárosának megengedtetik, hogy közmunkaerejét az apczi vasúti állomáshoz vezető út kijavítására fordíthassa, mert ez az országos közlekedés előnyére szolgál.

Rhéde község közmunkaereje a múlt évi kötelezettség mellett most is Rhédét az országuttal összekötő vonalra fordítandó.

A Kápolnától Tófalu és Verpelétnek vezető közlekedési út mintegy 80 ölnyire leendő kijavítására Tófalu egész közmunkaereje engedélyeztetik.

Dorogháza község kérelme folytán megengedtetik, hogy a múlt évben épített nagy karos fahíd két vége föltöltésére közmunkaerejé- böl 100 gyalognapszámot fordíthasson.

Szolnok városa közmunkaerejéböl Szolnoktól a vasúiig vezető közlekedési út föntartására 500 igás, és 2000 gyalognapszám engedélyeztetik.

Déva-Ványának megengedtetik, hogy közmunkaerejét saját határában használja föl.

Szentkirályi Ödön szolgabiró jelentése a visontai útra vonatkozólag, s Nagyfejeö Mátyás szolgabiró jelentése a verpelé- vécsdomoszlai út tárgyában, kiadatik a megyei főmérnöknek, azon jelentéstétel végett, hogy mennyi közmunkaerőt igényel azoknak fön- tartása.

Szentkirályi Ödön szolgabiró jelentése folytán a múlt évi gyakorlat szerint jelenleg is megengedtetik, hogy Domoszlótól az országúira Detk felé vezető vonalra — Domoszló, Yécs, és Felsö-Nána közmunkaerejük fordittassék.

Bocs község kérelmének 1869-ik évi közmunkaereje leengedése tárgyában — hely nem adatik.

Eger városa folyamodványára — 1867. 1868. évről fönmaradt közmunkahátraléka mintegy 688 ft 77 krban, mint bevehetetlen, lehagyatni rendeltetik.

Mosonymegye átiratára vonatkozólag a közmunka természetbeni kiszolgáltatása, s az útépnészet készpénzem kezelése végett, a minisztériumhoz pártoló fölirat küldetik.

13) A gyöngyös-bene-parádi útvonal bizottmányi végzés folytán a megyei utak közé vétetvén föl, mielőtt ezen közlekedési ut elkészítésére a kellő intézkedés megtétetnék, úgy ennek, minta gyön- gyös-sólymosi vonalnak lejtmérésére, s az ennek alapján teendő tapasztalatok s vélemény előterjesztésére a megyei főmérnök szintén utasittatik.

14) A gyöngyös-heves-lejtöi útvonalnak a ludasi vasúti állomáshoz két irányban vezetésére nézve a költségtervezet megkészité- sére a főmérnök szintén utasittatik.

15) Atalános ntasitásképen föntartatik a múlt évben is kimondott azon elv, hogy a közmunkaváltság, és természetben ledolgozandó közmunka mind a közjó, mind az egyesek érdekének szempontjából mindenekelőtt a már meglevő csinált utak föntartására és azon útvonalok készítésére fordittatik, melyek az egyes járást vagy vidéket a vasúttal összekötik.

16) A bemutatott elöleges költségterv a hidak, átereszek, és más műtárgyak föntartása s uj útvonalok építésére igényelt szükségletről, — miután annak tételei egy-kettő kivételével nem részletes költségvetésen alapúinak, az ügy gyorsabb és szabatosabb vezetése végett azon utasítással adatik ki a maklár-szikszói útvonal elkészíttetésével megbízott küldöttségnek, hogy az ott jelölt utak és műtárgyakra részletes s okadatolt költségtervet készíttessenek a megyei főmérnök által, s egyszersmind fölhatalmaztatnak, hogy azok kiépítésére nézve intézkedést tegyenek, a megkivántató pénzmeny- nyiséget ezen fölhatalmazványnál fogva a megyei pénztárból utalványozzák, az eredményről hivatalos jelentésük elváratván.

„Oh, ha ezt nem várod,

Már úgy a költészet Nem isteni részed,

Lelked összetörte Fájdalmaid örve . . .

„A telet tapodd meg,

Vesd a szélnek búdat,

A fájdalom untat,

Tél,— tavasz, — mind . . . álom.“

— „Elhiszem, barátom“ . . .

Sas.

Egy rémes éj.

Az elbeszélő szerepét elég udvariasak vagyunk egy nőnek engedni át.

„Rég ideje, hogy anyám a halottak álmát aluszsza. Fivérem hajósnak ment. Nővérem a városban lakott, én tehát magánosán álló kunyhónkban egymagám laktam atyámmal. Kunyhó! magánosán álló kunyhó! E szó történetem olvasóit két pártra szakítja. Némelyek azt a boldogság fészkének fogják tartani, másokban idegességet kelt, s ezek szánni fogják sorsomat. Különben a táj, hol kunyhónk feküdt, egyike volt Wales legregényesebb tájainak. Rétség, sziklák s csergedező patak volt közvetlen szomszédunk. A legközelebbi lak, illetőleg major % órányira volt tőlünk, ki hogy, hogy nem, később ipám lett. Távolabb, hol ép oly szép, mint termékeny völgy terül el, állott a Holme-manor nevezetű majorság, egy fiatal, gazdag birtokos sajátja. Knifton, ezen ur nem rég vévé nőül azon my- ladit, kinek anyám volt dajkája és fölügyelője. E nő, az én tejtestvérem, mondhataílan gyöngédséggel viseltetett hozzám mindig.

Atyám egy szegény kővágó volt Kunyhója, mint egyszer már emlitém is, magánosán állott. Megköszöntem volna nagyon annak, ki legalább is a falu szélére varázsolta volna; de azért nem panaszkodtam, hisz atyámra előnyösebb volt, tekintve szegénységünket, mivel adómentes volt, s a kőbánya, mely atyám keresetforrását képezte, mellettünk feküdt. Gyöngéden szerettem atyámat, sviszonzott szeretete feledteté a magányt. Lett volna alkalmam szabadulni a vadonból , mint nevezni szokták kunyhónkat, de én vi.sszautasi- tám azt. Anyámnak tett ígéretem is e helyhez kötött. O haláloságyán megigérteté velem, hogy atyámat nem hagyom magára e szép, de mégis biís és lehangoló magányban.

Tizennyolcz tavaszt láték virülni e magányban, teljesen kifejlett leány valék, s nem is keveset adtam nagykoromra és bátorságomra.

Az őszi szomorú napok egyikén egy pásztorember állított be hozzánk levéllel. A levél egy építőmestertől szólt atyámnak, kit sürgősen magához rendelt a városba, mely félnapi járó föld volt. Egy épülethez szükségelt kőmennyiség kiállításával akarta megbízni. Atyám számára uj munka, uj jövedelem lévén kinálkozóban, örömmel kellett a hívást elfogadnia.

Már jókorát haladt az idő, midőn a levelet megkapta, azért ha el akart menni még az nap, az éjét hajlékán kivlil kellett töltenie. Erre határozta magát. Nekem azt az ajánlatot tévé, hogy ha félek, éjjelre menjek át a majorba. Nem fogadtam el ajánlatát. Mitől is féltem volna? . . A tolvajok ugyan hozzánk hiában fáradnak, hacsak nem szegénységünket akarják ellopni. A kísértetektől sohasem féltem. Egyátalában nevetségesnek tartám, hogy éjjelre máshova menjek.

Atyám ebédután útnak indult, miután nekem ismételve megígérte a másnapi visszatérést. Magamra maradtam tehát, és csak egy élő volt kivttlera a háznál, — macskám.

*