Eger - hetilap, 1869
1869-07-15 / 28. szám
VII. évfolyam 28. szám. Julius 15-én 1869. Előfizetési díj: l.g-esz evre . Félévre Xegyedévre . Ffjy hónapra Egyes szám . . 5 ft - kr. . 2 ft 50 kr. . I ft :$<> kr. . — 5 kr. — 12 kr. Hirdetésekért minden hasábzotl petit sorhely után 4, bélyegadó tejéi en minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhely ért 8 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Liadó-hivatal: a ly C GUTH1 nyomda, S-, tö fizetéseket clímraü .* a szerkesztőnél (Széchenyi-utcza 26. sz.) — J entsch G. könyvkereskedés s minden kir. postahivatal. - Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt l frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler, — Pesten: Zeisler M. király-utcza 47. sz. Egy idézet az „Ellenör“ből. Horvátli nagyszerű s mély tudományi! mintaszónoklatában oly sok igazságot mondott el, melyek már rég mindenikünk ajkán ültek, de még senki által ily bátran el nem mondattak, hogy egész természetesnek találtuk azt is, miszerint ez, az általa magát találtaknak érzők részéről a leghevesebb fölháborodással fog fogadtatni. S valóban a történtek fölötti méreg hevité az ellenzéki sajtó Írói karát még három nappal ez események után is, s mert a Horváth mondotta igazságokat megtámadni nem voltak képesek, dühöket azon tölték ki, hogy Vukovichnak a zaj miatt lehetetlenült szólásjogát el- vontnak kürtölék, s a legvakmeröbb kifakadásokat közölték e miatt lapjaikban a jobbpárt ellen. Csak egy drasticus példát akarunk idézni az „Ellenőr“ jul. 6-iki száma vezérczikkébői, s bár megvaljuk, hogy kissé félünk az ily idézetek lenyomatásánál attól, hogy müveit előadáshoz szokott olvasóink méltó megbotránkozását idézzük elő ily szenvedélytől tajtékzó közlemények ismertetéséért; mindazáltal ennek is kiteszszük magunkat; csakhogy azon czélunkat, miszerint ellenzékünk támoszlopait valódi képekben bemutathassuk, elérjük. Ez idézet igy szól: „Ugyan meddig tűri még el a többség java azon garázdálkodást, melylyel értelmetlen mamelukjainak botrányos magaviseleté rontja meg, nem csak a kormánypárt törvényhozási testületének műveltségi hitelét, hanem magát az országgyűlés tekintélyét is ? Ezen otromba had, mely rikácsoló eszelösségének szolgai pörpatvarkodása által véli bebizonyíthatni buzgósá- gát, a hatalom urainak kegyeket osztogató színe előtt: egy rövid hét alatt is kétszer és annyira compromittálta a jobboldalt, hogy ez csak Deáknak köszönheti, ha megmenekült az önkénykedésre természetesen kővetkező lelkületi felháborodásnak zűrzavarából. (Ejnye mily gyönyörű !) Ideje lenne már, hogy a jobboldal komoly és tisztelt férfiai (no nagy csoda, hogy van még a jobboldalon, kit tisztelni képesek az Ellenőrnél, már már azt hittük, hogy a tisztelés érzülete a lap belügyi Íróinál bármi iránt is egészen kihalt!) végetvessenek a körükbeli g a- rázdák paczkázásainak, s féken tartsák barbár portyá- szaik hetvenkedö csapatját (no ugyan olvastak e valaha olvasóink ilyen kanász irályt?); mert elhihetik nekünk, hogy a baloldali szenvedélyek felkorbácsolása által nem erősítenék állásukat az országos közvéleményben, melyre pedig mindig és mindenütt a kormány- politika vezéreinek kell legtöbb s legéberebb figyelmet fordítani. Annyi bizonyos — és tapasztaltathaték — hogy a többségi z s a r- nokocskák ordítozó oktalanságának uralkodását nem hajlandó többé megszenvedni az ellenzék. S mert ismerjük pártunk sértett érzelmeinek lázongását (be szép !) ; de egyszersmind felteszszük a kormánypárt becsült többségéről, hogy parlamenti életünket a dicséretes tevékenység közérdekű vitatkozás s a törvényes rendszeretet legfensőbb s legtisztességesebb küzdtere gyanánt óhajtja tekintetni és emlegettetni: kérjük a jobboldal főnökeit, hogy fegyelmezzék ma- melukjaikat nem csak az engedelmes szavazásra, hanem az i 11 e n- d ö magaviseletre is“. Ha az ember ily vakdühöt, ocsmány szenvedély kitöréseket olvas, valóban megáll az esze, mert nem birja fölfogni, hogy miként lehet egy embernek a külföldi müveit társadalomban 20 évet tölteni, s hazajővén egy oly lapot alapitni, mely az ily fékvesztett vakmerő durvaságok ápoló dajkája. Hát igy szokás beszélni egy törvényhozási pártról, melyet a nép bizalma emelt a polezra; csak úgy per otromba had, barbár portyászok, hetvenkedö csapat, ordítozó oktalan zsarnokok, paczkázó garázdák, eszelős szolgahad, értelmetlen mamelukok ? hát illyenek azon pol- gárulás gyümölcsei, melyeket az „Ellenőr“ nyugatról hozzánk átplántálni törekszik ? ez a csárdái szólásmodor-e az ? Bizony pirulni kell azon újságírónak, kinek revisióján ily önmegfeledkezett — aligha józan ész szülte — mondatok mennek keresztül. S még ugyané hasábokon merészelnek Írni a törvényhozás tekintélyéről, hol ily elbizakodott kiszámitottsággal igyekeznek azt aláásni? nem forr-e föl ily kétszínű eljárás fölött minden honpolgárnak szeplőtlen erkölcsi önérzete? Már ha mindenegyes képviselő sértése, a nemzet megsértésének vétetik, minek lehet akkor egy ily eljárást, egy ily vakmerő megtámadását a nemzet képviselői nagy részének nevezni? Nem szükség pálczát törnünk ez eljárás fölöt, mert meg vagyunk győződve, hogy minden olvasónk tudni fogja, miként ítéljen e fölött. Ha az Ellenőrnek ily esetekben önrnegnyugtatására elegendő egy nehány Anglia és Amerika lapjaiban előforduló gorombaság idézése, s ezek által már erkölcsileg megengedettnek tartja a hason cselékvést, úgy nincs okunk irigyleni gondolkodás módját; mi azonban az ilyen dolognál honi — s nem importalt magyar becsületérzetünket szoktuk mindig első sorban tanácsadásra fölhívni. _________ S. F. Mi t kell tennünk a cselédügy javítására? II. Hogy a cselédrendszer a kor kívánalmának teljesen megfelelhessen, egy jó cselédrendtartásnak behozatalán felül más intézkedéseket is kell tennünk. Én úgy vélekedem, hogy a cseléd osztály javítására és tökéletesítésére hatni kellene : a) mindenek előtt a lelki s szellemi mivelödésre szolgáló intézkedések által; mert valamint minden osztálynál, úgy a cselédeknél is a lélek nemesítése képezi azon forrást, melyből minden jó erkölcs származik. b) Kívánatosak oly intézetek, melyek a cselédeknél egyrészt a takarékosság-, másrészt a munkásság ösztönét s ingerét kifejtsék, s minél magasb fokra emeljék. Végre: c) elkerülhetlenek oly intézkedések is, melyek a cselédek anyagi jólétét az élet minden körülményei közt biztosítják, vagy hogy legalább a nyomortól, ínségtől és igy az elsülyedéstöl megóvják. Túlnyomó fontosságot helyezek a cseléd osztály lelkületének és sorsának javításánál kétségkívül azon eszközökre, melyek annak lelki és szellemi kiképzését tűzik ki czéljokul; mindazonáltal most csupán azon intézetek ismertetésére s ajánlására fogok szorítkozni, melyek a cselédek munkásságának s takarékosságának kifejlesztésére és sorsuk anyagi biztosításának eszközlésére törekszenek. Cselédeink a jelen időben legnagyobb részt csak azért dolgoznak , mert az után élnek; tehát csak úgy végezik a dolgot, hogy az el legyen végezve, nem gondolva annak minél pontosabb, minél lelki- isméretesb elvégezésével, ők a mi hasznunkban, saját érdekeiket nem látják, és azért csak az van szemük előtt, hogy a kiszabott munkát elvégezzék, s nem az egyszersmind , hogy hasznunkat mozdítsák elő. Miután csak a kikötött bérért dolgoznak, azt pedig mindenkitől megkaphatják, azért nem sokat törődnek azzal, hogy itt vagy amott szolgálnak-e? Innen van az, hogy mai cselédeinknél oly gyakori a helyváltozás, hogy nem ragaszkodnak gazdáikhoz. E hiányok pedig olya-
