Eger - hetilap, 1869
1869-04-29 / 17. szám
132 csak a megye természetének megfelelő ön jogú közigazgatási t e 8 t H 1 e 11 é, minden őt nem illető idegen elemeköl ment alkotmányos közeggé. Az öszhangzó működést hazánk közigazgatásába csak e ki- fejlés-föltételek mellett lehet elérni, de másrészt közgazdászati virágzás is csak ennek fönálltával gondolható, mert a közigazgatási önállóság eszközlésére keletkezett társulás, a gazdászati társulásnak, tömörülésnek mintegy támpontjául, törzséül szolgál. Az alkotmányos hatalom s kormányzás munkájának ily megosztása által közeledünk csak társadalmi életünk rendezésében a naprendszer bámulatos öszhangjához, melyet előképül Carey Henrik, a szellemdús amerikai nemzetgazda állított föl; csak úgy lehetséges a szabad társulás eredményezte egyéni kifejlődés, általános országos népjólét; a vidéki központok csak ily hatáskör mellett bi- randnak azon gazdászati ellenállási erővel, mely megakadályozza a főváros jóléte s terjedelmének az ország rovására való emelkedését, mint ez ridegen kőzpontositott államokban történik. Adja Isten, hogy mi is minélelöbb magunkról is mondhassuk azt, hogy: „nálunk a központosítás korlátolt, s a társulás szabad leven, az egyéniség oly tökélyre vergődött, mint másutt sehol; mert annak érzete, hogy mindenki fölemelkedhetik, ha akar, a legerősebb indok arra, hogy az ember ismeretek után törekedjék.“ (Carey.) Saary Ferencz. Országgyűlési tudósítás. Pest, april 27. Mint tudva van, az országgyűlés april 20-ra volt egybehíva, ünnepélyes megnyitása azonban 24 re halasztatott. Ezt megelőzőleg a kepviselöház f. hó 22-én első tanácskozmányra gyűlt egybe. Bocz kó Dániel, mint legöregebb képviselő (szül. 1789. decz. elején) szólalt föl legelőbb, előadván, hogy bár koránál fogva öt illetné az elnöki szék, de 4 hó óta tartó köhögése akadályozná öt az elnöki súlyos tiszt teljesítésében, miért is kéri a házat, választana más korelnököt. Erre a ház Pribék Antalt kiáltotta ki korelnökké, ki rövid beszéddel lidvözlé a képviselőházat. Ezután körjegyzőkul megválasztattak : Ra- dó Kálmán, Széli Kálmán, Zichy Ferraris Viktor, Jurka Bazil, Jan- kovics Miklós és Perényi Zsigmond. A szélsőbal sietett mindjárt az első ülést izgágáskodásra fölhasználni. Irányi Dániel fölszólalt, hogy miután az országgyűlés törvény szerint Pesten tartandó, Pesten kell azt meg is nyitani, nem Budán. Azért is haragszik, hogy a kir. palotán feketesárga zászló lobog, mely sérti a nemzet legbensőbb érzületét és a képviselőház méltóságát; miért is fölszólitandónak véli a minisztériumot, eszközölje ki ö Felségénél, hogy a budai kir. palotán a feketesárga zászló nemzeti lobogóval helyettesittessék, különben ö és elvtársai nem fognak átmenni az országgyűlés megnyitására. Csanády Sándor is jónak látta szót emelni, ismételvén Irányi szavait. Ezután gr. András- sy Gyula ministerelnök emelt szót, szUkkeblliségnek és szőrszálhaso- gatásnak nevezvén azt, ha Pest és Buda nem Magyarország egyetemes fővárosának tekintetik. 1848. előtt és után is folytonosan az volt a gyakorlat, hogy a király saját palotájában nyitotta meg az országgyűlést. A mi a zászló kérdését illeti: az ország minden középületén magyar zászló leng, de a budai vár nem közintézet, hanem a király palotája, s igen természetes az, hogy ott ö Felségének magánczime- rei és színei használtatnak. Deák Ferencz is részt vett a vitában. Ha valakinek — úgymond — meggyőződésével ellenkezik, Budára átmenni, ne menjen át; nem köteles minden képviselő a megnyitáson jelenlenni. A mi a zászlót illeti, ö azt ö Felsége lobogójának tekinti, de kifejezi azon óhajtását, hogy a megnyitásnál a magyar lobogó is kittízessék. Ha a képviselők jövőre más intézkedést akarnak tenni, mindenkinek szabadságában áll, a már megalakult ház előtt indítványt tenni; a mostani ülésnek azonban, miután a ház még meg nem alakult, nincs más teendője, mint a megnyitás utáni első ülés idejét ki- ützni. — Irányi ismét fölállt, s azt vitatja, hogy a háznak van joga már most határozni. A miniszterelnök beszédére vonatkozólag megjegyzi, hogy Olasz-és Francziaországban is az ország lobogója leng az uralkodó lakán. Ezt azonban Olaszországra nézve a miniszterelnök megczáfolá, s egyúttal tudatta, hogy intézkedések tétettek azi ránt, hogy a megnyitáskor a kir. palotán a magyar és horvát zászlók kitüzessenek. Tisza Kálmán is fölszólalt: azon nézetet, hogy a megnyitásra Budára nem lehet menni, helytelennek tartja; a miniszterelnök ellenében azonban megjegyzi, hogy a budai kir. palotát középületnek tekinti. A meddő vitát Madarász József zárta be, pártolva Irányit, határozat ez ügyben nem hozatván. Az országgyűlés ünnepélyes megnyitása april 24-én délben volt a budai kir. várban. Jelen volt a királyné is udvarhölgyeivel. A főurak, méltóságok, főpapok és képviselők teljes díszben jelentek meg. A trón körül a magyar testőrség volt fölállítva. 0 Felségeiket megjelenésökkor zajos éljennel fogadták, a fölolvasott trónbeszédet is (mely lapunk mai számában egész terjedelmében olvasható), többször lelkes éljenek szakították meg. — Délután mind a képviselő-, mind a fölsöház ülést tartott, mely alkalommal a trónbeszéd újra fölolvastatott. A fölsöház elnökévé ö Felsége Majláth György országbírót, alelnökévé pedig Cziráky János grófot nevezte ki. A képvisfilöház f. hó 26-án tartott illésében a jelen volt képvi- lök átnyujták megbízó-leveleiket, s fölolvastatott azon képviselők lajstroma, kik ellen eddig kérvények nyújtottak be. Ezek a következők: Rákóczy János, Pulszky Ferencz, Döry János, CsörgheLász ló, Széky Péter, Pethes József, Huszár Imre, Grujesku Lázár, Babes Vincze, Somossy Ignácz, Csiky Sándor, Érkövy Adolf, Süraeghy Ferencz, Szeniczey Ödön, Zlinszky György, gr. Eszterházy Pál, Ci- otta János, Miletics Szvetozár, Krajcsik János, Pásztélyi János, gr. Ráday László, b. Wodianer Albert, Keményfi János, Késmárky József, Németh Albert, Drágfi Sándor, Kautz Gyula, Wodianer Béla, Eőry Sándor, Szőgyény László, Jókai Mór, Patrubány Gergely, Dániel Marton és gr. Degenfeld Béla. (Az ezen utóbbi ellen benyújtott kérvény visszautasittatott, mivel az 1000 frnyi pénzbiztositék mellékelve nem volt.) Hogyan óvhatjuk meg szőlőinket a májusi fagy ellen ? A mód elég egyszerű és ismeretes is, — mégis igen ritkán szokott alkalmazásba vétetni, pedig elég kár, mert az óvszer nagyon használ. Részemről, mit saját magam tapasztaltam, kötelességemnek ismerem elmondani, hogy ki élni kiván az óvszerrel, elégé idejekorán gondoskodhassék. April hó utolsó, vagy május hó első napjain volt most legközelebb vagy négy ízben már azon fagy, mely hajnalkor mutatkozik, alig tart napfeljötte előtt egy, és napfeljötte után is egy óráig, s mégis elég, hogy a szőlővenyige ifjú hajtásait zúzmarával vonja be, mely, miután a fölkelő s melegen sütő nap föloldotta, iszonyatos pusztulást hagy maga után. A hajtások ugyanis előbb megbámulnák, második-harmadik nap szürkékké és szárazakká válnak, s azután a tökéről lehullanak, magukkal vivén a leendő levél- és gyümölcs-hajtásokat. A champagnei, bordeauxi s más hegyeken is Francziaországban, már régóta bevett szokás, a legközelebbi években pedig már községi rendelet által is utasittatnak a szőlősgazdák arra, hogy szőlőskertjeiket ganéjhalmazokkal lássák el, melyeket, ha april végével vagy május elején hideg mutatkozik, meggyujtanak, ezáltal az egész hegy mintegy füstfellegbe borittatik, s igy az ifjú hajtások a megfa- gyástól megőriztetnek. Ezt olvasván, de 1863-ban saját magam kárán is okulván, mert ily fagyás következtében a 400 akóra való 6 holdas szőlőben nem termett több 53 akónál, — föltettem magamban, hogy használni fogom ez óvszert. Tudtam azt jól, hogy csak akkor lenne igazi jó hatása a füstölésnek, ha több szomszéd állna össze, s együtt működnénk közre szőlőink megmentésére. Megkisérlettem tehát a rábeszélést. De vagy úri szomszédjaim voltak, vagy falusi földművelők, még pedig oláhok (mert szőlőm a ménesi hegységben van) ; s az urak vagy elfelejték a gondoskodást, vagy nem jöttek ki annak idejében, hogy intézkedhessenek ; az oláhok pedig azt mondották, hogy meglehet, ők hiszik, hogy a füstölés használhat; de hát Isten kezében van a termés, s ha Isten el akar ja venni, ők nem akarnak s nem mernek ellene cselekedni. Én sem akartam Isten ellen cselededui, de az észt és belátást, melyet adott, használtam. Elláttam szőlőmet, főkép az északi és déli oldalon minden 30 lépésnyire nagyobb, közben-közben pedig kissebb, ganéjjal kevert nedves szalmarakásokkal, melyek lassan füstölögve égnek, hogy ha mutatkoznék ismét a fagy, gyújtsam meg. 1864-ben május 1-sején este csakugyan derült, csípősen hűvös idő volt, sejtettem a vészt; hajnali 2 órától fogva tehát talpon voltam a vinczellérrel s egykét emberrel együtt, hogy, ha szükségesnek mutatkozik a ganéjrakásokat gyújtsuk meg. Három óra felé éreztük a fagyot, a ganéjhaimazokat tehát meg- gyujtottuk; s következménye lett, hogy mig a többi szőlőtulajdonos (kivéve persze a legmagasabban fekvőket, mert ezek rendesen mentek maradnak,) ismét úgy mint 63-ban, termésük öt hatodrészét elvesztették: én termésemnek legalább négy hatodrészét megmentettem, s lett I8ö akó borom. 1
