Eger - hetilap, 1869
1869-01-14 / 2. szám
B. Wenkheim Béla belügyminiszter az 1848. évi V. törvényczikk 7. §-ának 6. pontja értelmében a képviselöválasztási ügynek minden ágazataiban kezelésére 8 vezérletére megválasztanád, az alispán elnöklete alatt álló, s a jelzett minisztériummal közvetlen érintkezésbe lépendő középponti választmány megválasztására hívja föl a megyét, 8 azt odautasitani rendeli: hogy az 1848-ik évi V ik törvényczikk 12-ik §-a szerint legfölebb egy hét alatt működését kezdje meg. Rendeli továbbá, hogy a megye területén létező, s követklildési joggal biró Eger és Gyöngyös városok külön központi választmányaik megalakítására utasittassanak, s tudatja végre, hogy a választók összeírásához szükséglendö táblás jegyzékek annak idejében a központi választmányokhoz meg fognak küldetni. Eger s Gyöngyös városokra nézve a kívánt intézkedések meg lévén téve, a kettős megye központi választmánya következő névsor szerint alakíttatott meg: Almásy Bódog, Albert Ferencz, Alexy Mihály, Almásy Gyula, Ambrózy Mihály, Almásy Sándor, Almásy Vincze, Bereez Ferencz, Babies István, Bóta Bernáth, Bán Zsigmond, Borby Dániel, Bokros János , Bökönyi Viktor, Babies János, gróf Bolza Péter, Bárány Ferencz, Borbély Lajos, Balsay Mátyás, Borbély Miklós, Bállá József, Borbély Sámuel, Bárczay Gyula, Bedekovics_ Vilmos, Blaskovics Miklós, Bokros László, Balogh István, Bogyó Ágoston, Biró Albert, Bucher József, Bródi Jakab, Babócsay György, Benyiczky György, Borsos István, Boda János, Bessenyei János, Blaskovics Gyula, Bé- feefy Alajos, Bozik János, b. Beuszt Ödön, Boroviczényi Gyula, Csiky Sándor, Csernyus Sándor, Császár György, Csala Sándor, Deutsch Ödön, Dobóczky Ignácz, Dózsa Imre, Domonkos Mihály, Derszib Fe- feöcz, Derszib Rudolf, Dombrády László, Dobráuyi Ignácz, Erdélyi József,:J5csedy László, Eördögh Gyula, Eiszenmann János, b. Flöd- nig (Adolf,-.'Frantz Alajos, Fejér Lajos, Für Béla, Fazekas Károly, Fehér Kálmán, Földváry Sándor, Für Lajos, Fehér Alajos, Fiilöp József Fáy József, Fejér Miklós, Ficzere Gusztáv, Ferenczy Mihály, Féjtete Károly, Földváry Kálmán, Fáy László, Ferenczy József, FülöpiPéter, Gál József, Győrfi Ignácz, Gulyás Mihály, Gosztonyi József, Galambos Fiilöp, Galambos Lipót, Grubiczi György, Goszto- íiyií Kálmán, Gobády János, Horváth Béla, Hellebront János, Holló ,1 n; á ól\+<) 1 x____________________________________________ Mihály, Halasy Gáspár, Hutter Mátyás, Halasy Kázmér, Horkay Lajos, Horváth József, Himfy József, Hegedűs János, Herz Sámuel, Hossó Gáspár, Horváth István, Horánszky Nándor, Hering József, Horthy István, Isaak László, Ipolyi Arnold, Ivády Miklós, Isaak István, Józsa János, Juhász János, Kovách László, Kubik Endre, Kózsa György, Kövér Károly,Kapácsy Dezső, Kömley Antal, König Endre, Kósa Kálmán, Knezsik István, Kálló Tivadar, Klein Károly, Kürt- hy Antal, Klirthy Ferencz, gr. Keglevich György, Kaszás József, Kovács Kálmán, Kaszap Bertalan, Kovács Gyula, Kovács József, Kövér IstváD, Klampaczky Alajos, Kürthy Sándor, K. Kovács Zsigmond, Kolozsváry László, Lengyel Miklós, Lipcsey Gábor, Lipcsey Péter, Lipcsey Imre, Lipcsey Tamás, Lipkos József, Losonczy Antal, Lipcsey Gedeon, Lenkey Károly, Lipcsey József, Losonczy László, Lieb Károly, Limprecht János, Majzik Viktor, Mosóczy János, Már Lajos, Martooffy Károly, Molnár András, Marsó Sámuel, Mészáros Endre, Markus József, Malatinszky György, Majzik Sándor, Magya- ri Lajos, Mlinkó Lajos, Molnár Mihály, Nagy Pál, Németh Albert, Nagyfejeö Mátyás, Novotha Gyula, Nékám Endre, Nánásy Ignácz, Németh Ferencz, Okolicsáuyi József, Oláh Mihály, Orczy Antal, b. Orczy Bódog, Okolicsányi Ödön, Pántby Endre, Pók György, Papszász József, Prágay Lajos, Plank Ferencz, id. Puky Miklós, Petes János, Pető József, Plathy József, Péter Károly, Praznóczky Lajos, Pap Pál, Pádár Ferencz, if. Puky Miklós, Petrovics Ignácz, Poppel Gyula, Petrovics Ferencz, Petravich Bertalan, Plathy Zsigmond, Remenyik Kálmán, Rósz Lajos, Recsky András, Recsky Miklós, Rády Endre, Ringelbann Antal, Szederkényi Nándor, Szokolay Lajos, Szabó Sándor, Szuháuyi János, Szodoray Elek, Szávics Pál, Schönberger Soma, Steinfeld Herman, Szentkirályi Kázmér, Szabadhegyi Mihály, Soldos Sándor, Soldos Zsigmond, gr. Szapáry Iván, Sárkány András, Sir Autal, Szele Gábor, Sik Ignácz, Szabó Imre, Szalay József, Szalay Miklós, Schwarcz István, Schwarcz Dávid, Szerelem Géza, Sumi Ferencz, Szalabéri Szábö János, Schaffner János, Szath- máry László, Simo n Gyula, Szinay Ferencz, Széky Péter, Soldos Imre, Szabó Ágoston, Szalay László, Szabó Balázs, Steinhäuser Antal, Szabó Áron, Simon József, Tórnár József, Tavasy Antal, Tahy Manó, Trajtter Pál, Tóth András, Ürményi Antal, Vavrik Béla, VavT A R C Z A.-Tol VlOi!-sálai gá 89l31r‘ Egy kunyhó az amerikai vadonban. (Folytatás.) A nehéz tolózár elfordult, és az ajtó megnyílt. A szabadban uralgó sötétség és félelmetes hideg után a szobai enyhe világosság és meleg oly hatást gyakorlott mindjárt a fiatal emberre, hogy el- hanyatlott, és a nő gyámolitó karja nélkül, ki az ajtót fölnyitá, a földre zuhant volna. A nő váratlan betegjét a szoba egyik szögletébe vivé, és egy ágyfélére helyező; leszedé róla meleg, bélelt fölső ruháját, melylyel a vihar kezdetén beburkolta magát, és parancsolá, hogy feküdjék le. Hugó szótlacűl engedett a parancsnak. A fiatal nő, miután betevé az ajtót, s visszatért hozzá, már öntudatán kivitl talá- lá. Nagy óvatossággal levevé fejéről a rókabőr-süveget, kezéről a keztyüt, lábairól a csizmát s egyéb felöltönyét; aztán megáztatá fehér homlokát és arczát, fölmelegité jéghideg ujjait, megnedvesité halvány ajkát. Sok időbe került, mig ismét öntudatra jött, és szemeit fölnyitá, de csakhamar ismét becsukta, és álomba merült. „Ez nem maradhat igy — mondá magában a hölgy. — Még most is oly hideg és bágyadt, és ha aludni fog, sohasem fog föléb- redni. Föl kell keltenem.“ „Hallja ön — mondá — ha kedves előtte az élet, igyekezzék erőt venni az álmosság és bágyadtságon.“ — Fölnyitá szemeit és mondá: „Egyre sötétebb lesz, és jobban fázom. Eltévedtem, a hó lesz szemfödelem.“ És ismét elaludt. A félelem, hogy a fiatal ember meghal, nemét fölülmúló erőt kölcsönzött neki; átfogá, és a tűzhelyhez vivé, hol vidáman ropogott a tűz. Erre fölébredt, és magához jővén, az ég áldását kívánta ifjú ápolónőjére. Emez egy kényelmes karosszéket tőn a tűz közelébe, és mondá : „Ide üljön le ön, én meg számára levest fogok készíteni, és ha azt megette, egyideig alhatik.“ Miután oda segité, egy szekrényből néhány darab kőszenet vett elő, s vele föléleszté a tüzet, mely elé egy fazekat helyezett, hogy egy kochinchinai tyukmellet megfőzzön benne, melyből ép oly erősítő, mint Ízletes tápszer lön. — Hugó hasztalan igyekvők magát ébren tartani, noha oly jól esett mentő angyalát szemmel kisérni, ösz- szeolvadtak annak vonásai a lobogó láng világánál szemei előtt, gyönge homály borult szemeire, melyek becsukódtak, és mindannyiszor el- szunyadt. A nő eközben egy léli köpenyt vett magára, és az ajtó tolózárát eltolá. A zörej fölébreszté emberünket, és az ajtó felé indula, látván, hogy fiatal ápolónője mécsesei kezében a viharos éjbe készül kimenni. Minden érzése föllázadt és feledve, hogy semmi sincs lábán, követni akarta. „Maradjon itt, monda a nő, — ön még nem erős annyira, hogy követhessen. Én csak azért megyek ki, hogy a lovat istállóba vezessem, különben is két erős barátom kisérni fog.“ És e szóknál két ebére mutatott. „Maradjon, ön még gyönge.“ És csakugyan úgy vala, mivel e pillanatban eltántorodott, és a földre zuhan, ha karját meg nem fogja a hölgy. Feje lekonyult, és ájulásba esett. „Most kell mennem, mig öntudatlan állapotban van, mivel ha azt várom, mig magához jő, megint azon lesz, hogy kijőjön velem.“ Szép csöndesen kinyitotta az ajtót és kiment. Vendégének lova vidám nyerítéssel iidvözlé öt; a hű állat a küszöb előtt állott. Zablájánál fogva az istállóba vezette, hol egy szép fejőstehén és egy kis indián csikó lovacska volt — egy üres helyre; mindkét állat^fölismerte úrnőjét,sa maga módja szerint üdvözlő. A nő megsimogátá kedves ponyját, s a tehenet; gazdagon tett takarmányt mindenik elé, aztán bezárva az istállóajtót, ismét a kuny hóba ment. Hugó épen az ájulásból jött magához, és egy pohár viz, melyet ápolónője nyújtott neki, képessé tévé öt, hogy gyorsan felüljön, s az erősítő levest elköltse. Midőn ezzel készen volt, mondá neki a nő : „Most egyideig szabad pihennie, én majd tápláló ételt készítek számára, mi ha elkészült, majd fölkeltem. Már elegendöleg magához jött, 8 veszély nélkül alhatik,“ és a börfekhelyre mutatott. Alig hogy a puha párnára hajtá fejét, a jótékony álom lecsu- ká szemeit. (Folyt köv.)
