Eger - hetilap, 1869

1869-03-25 / 12. szám

92

A belga vasúti kérdés készül eltűnni a politikai láthatárról. Ez ügyben a belga és franczia kormányok közt elöleges értekezletek folytak, melyek legközelebb befejeztettek, és pedig, a mint franczia lapok sejtetni engedik, a franczia kormány győzelmével. Az „Ind. belga" szerint mindkét kormány nyilatkozatot fog közzétenni egy bizottság összeillésére vonatkozólag az ünnepek után. Az pedigmajd szépen elintézi a pörös kérdést. A nemrég oly fenyegető alakban föltűnt belga kérdés miatt tehát nyugodtan alhatunk. Meghiszszük, hogy Napóleon császár szerette volna ez alkalmat Belgium annectálására fölhasználni, de jól tudja ö, hogy Anglia nem fogná azt nyugodtan nézni, s hogy Poroszországgal is meggyűlne baja, több mint valószínű.

Spanyolországban az anarchia kezd lábra kapni. A „Constitu- tionnel“-nek következőket írnak Madridból: „A lapok egy idő óta komolyan foglalkoznak a dolgok állásával Andalusiában. Az adók ott már nem fizettetnek, a községi hatóságok pedig hivatalosan fognak a községi és magánbirtokok szétosztásához, s majd mindenfelé alakulnak clubok, melyekben a népnek fölforgatási tanok hirdettet- nek. — Több alcade, előrelátván azon veszélyeket, melyek be fognak következni, ha az uj sorozási törvénynek érvény fog szereztetni, előre lemondott állásáról. Andalusiában átalában nagyon roszul állnak a dolgok. „A félelem, mint a következmény megmutatta, nem is volt alaptalan. A f. hó 18-iki cortesűlésben a belügyminiszter tudatta, hogy Xeresben aznap reggel az ujonczozási összeirás miatt zavargások fordultak elő, mely alkalommal torlaszokat emeltek, s halottak és sebesültek is maradtak a téren. 600 fölkelő elfogatott. Valamint Cadixban, úgy Malaga és Sevillában is nagy izgatottság uralkodik.

Lissabonból hiteles forrásból jelentik, hogy Montpensier hg. kinyilatkoztatta, miszerint semmit sem fog tenni a spanyol trón elfoglalására, s a koronát csak akkor fogadná el, ha tekintélyes többség által választatnék meg, mert nem akarja, hogy megválasztatása polgárháborúra szolgáltasson alkalmat.

Cubában a helyzet jelentékenyen nem változott. Jelenleg a sziget fele a spanyol kormánycsapatok, fele pedig a fölkelők hatalmában van. A washingtoni congressuban már indítvány is tétetett az iránt, hogy Cuba függetlensége az Egyesült-Államok által elismertessék.

Levelezések.

Kápolna, márcz. 22.

Ha részletezni akarnám a dolgot — egy szép képet állíthatnék elő, — mely ha később csataképpé lesz is, mindenesetre érdekes ... de mind e lapok hasábjait, mind épen ez alkalommal időmet is kímélni lévén kénytelen, vegyük csak sebes, nagy vonásokban a történteket.

Ott állunk márcz. 18-ika reggelén a kápolnai mezőkön felütött fabódénál, mely a zászlók szivárványerdejében — ütött-kopott mivoltában — jó hogy csak alig látszik ; szól a hegedű, peng a tányér, jó kedv van, ünnep van, oly különösen jól érzi magát az ember, midőn ily sok elvtársat lát, kiknek annyi ezer szivök csak ugyanazért dobog . . . mintha egyszerre ugyanannyi szívvel bírnánk.

De Írjunk már merő prózában! — Föltünöleg hasonlithatlan többségben volt a jobboldal. 9 óratájon megérkezvén az elnök Fü- löp József, miután sorsot hoztak, megkezdték a szavazást a községek. Kápolna volt az első, Kaál a második, — délben Fel-Debrö szavazott, midőn a jobboldal jelöltje, Szathmáry László, egy kétfo- gatu kocsin táborán keresztülhajtva, a leirbatlan lelkesedéssel éljenző tömeg között annak felső szélén megállapodott — s megjelenése, valamint néhány lelkes, erélylyel mondott szava által — e népnek feledhetlenül szivébe véste magát. Mert megjegyzendő, hogy idáig a kerület legnagyobb részével még e sorok Írója is csak a közvéleményben oly becsülő kegyelettel emlegetett neve, jelleme s nemes szive után ismerte öt; — most már egész lényében lelkünk

előtt áll.

Körülbelül igy szólott: „Nem kerestem e kitüntetést — ti hittatok meg barátim e magas polczra — azért most erélylyel, kitartással legyetek azon, hogy a mit akartok, érvényre emeljétek — egy furfangos ellennel van dolgunk; azért csak rend, vigyázat, kitartás! Éljen a király, éljen a haza, éljen az alkotmányos kormány!“

Szűnni nem akaró éljen és lelkesedés ... a lobogókkal a kocsi után szaladnak ... és midőn a kérdezkedő embernek mondod, hogy ez volt Szathmáry, már a messze robogó kocsi után küldi, hogy „áldja meg az Isten!“

Délután 3 óra lehet, épen a 4-ik község: Kerecsend kezd szavazni, egyszerre a baloldali tábor szekerei mellől botokkal, lőcsökkel

egy nagy tömeges roham intéztetik a jobboldalra, mely már itt a tábor legalsó elszórt részén fölötte szaggatottan, de meg fegyvertelen is lévén elhelyezkedve — bomlott futásnak ered, a háttérben levő kocsiknál azonban segítve magán, az erőszakos hullámot hasonló módon visszaveti, — a földre ezúttal, többnyire verpeléthiek- böl, mint kik a véletlen rohamba estek — mintegy hat sebesült esik. Szárnyunk még egyszer visszaüzetik — és a másikat hasonlag még egyszer — csaknem az országúira veti vissza. Erre a katonaságnak is némi közbejötté után a csend helyreáll ... a különben is zavartalan szavazás tovább foly . . . S bármint prókátoroskodjunk a fölött, honnan és mi czélból történt e támadás — egy bizonyos : hogy verekedés volt; ez azonban, hihetőleg azon reményben, hogy a szelidebb jobboldal majd ritkulni fog , a szavazatszedő bizottság által föl sem vétetett; de midőn a jobboldal a várt eredmény helyett csak sűrűbben tolódott föl lobogói alá, — s a vezérek által a már teljesen reménytelen baloldalnak megmondatott, hogy „menjen haza,“ a mit ezek serényen meg is fogadtak — csak akkor, s igy a verekedés után legalább egy félórával később állott föl az elnök, hogy ezen események következtében a baloldal megriasztva lévén, a szavazást félbeszakítja, illetőleg a választást fölfüggeszti. Szathmáry képviselői az ellen, mint különösen most már okadatolatlan tény ellen fölszólalnak, elnök azonban nem enged ; dr. Szentkirályi Kázmér jegyző is constatálja, hogy egy kompolti ember a helyszínén meghalt — noha bála Istennek, máig is él, és noha baloldali, éltesse az Isten tovább is! — azután Fáy úrral együtt minden jegyzőkönyvet elvivén, tovább áll, — ez utóbbi épen romantikus módon, a más lovára vetve magát, melyet, mint tudom, mai napig sem küldött vissza. Elég az hozzá, a választás meg van hiúsítva. A tömeg szavazást kiván, vagy miután Isten-ember látja igazságos többségünket — sürgeti a képviselő kimondását. — Elnök csak abban egyezik meg, hogy a ládák föltöressenek, és a szavazóbotok megolvastassanak. Ez nyilvánosan megtörténvén, kitűnt, hogy idáig Szathmáry kapott 467, Zsoldos 306 szavazatot, mit eredmény gyanánt elnök a népnek is kihirdet, Írásban is kiad.

De mindezek mégis csak arra vezettek, hogy nincs képviselőnk, és újra várnunk kell a központi bizottság kegyességétől uj terminust, és valami uj, kegyes elnököt, ki ha embervér foly, és a többség a jobboldalon van, nem „léphet bele a törvénytelenségbe,“ tehát fölfüggeszti a választást, ellenben ha a bal lenne többségben, mit kötve hiszek, alkalmasint majd csak a petitiók sorsára vetné az orvoslást. — Égyébiránt fölösleges volna itt reflexiókba bocsátkoznom, megítélte e dolgot az itteni nép, és fogja tudni jövőre magát mihez tartani.

Ama szegény „megrémült“ baloldal azonban, a később indult jobboldaliakat utonállóként várta, több helyt üldözte; különösen Kaálban még a derék, s bárcsak most jött, vidékünkön már jelentékeny tiszteletben álló Laczkovicsot is megtámadták.

írhatnék még e párt erkölcsös és törvényes eszközeiről, — mint melyek hatásának eredménye volt a választás napját megelőző szerdai aldebröi véres verekedés, vagy az abonyi hallatlan vad dühöngés — a hol, mint szemtanuk mondják, 11 ház teljesen lerombolva, fedele leszórva, oszlopai, ablakfái kifeszitve vannak . . . s honnan a jobboldali választók csak délután , a királyi biztos által rendelt fedezet alatt mertek eljöni a választás színhelyére. — Szóval, ömlenghetnék én e párt lovagias becsületéről, humánus erkölcsi érzéséről, mint Heine midőn a jenái egyetemen bámulatában Schle- gelhez mindennap egy ódát irt, és a melyek mindenike igy kezdődött: „0 du! der Du!“ — de minek emészteném magam lelkesedésem e tilzében ? hát van-e ember e vidéken, ki nem ismeri őket? és ha majd az uj választásra jönek apostolkodni, ne üdvözölné, mint az alkotmányos rend, áldás, béke, trafik, stempli, akcziz barátait, vagy akarom mondani, ellenségeit: vagy hát amint nekik tetszik? Meglátjuk. Egy választó.

Tisza-Náua, márcz. 19.

Tehát Tisza-Nánán is megtenné gyümölcsét a^hazugság, csábítás, népámitás.

Németh Bérezi Dobóczky Ignáczczal szemben többséget nyert. Nem irigyeljük! ily áron győzelmet csak ellenségünknek kívánhatunk.

„Bessenyőn nem lesz tagosítás, a nemesség előjogai visszaállíttatnak ! Sarud és Kömlő népe visszaválthatja a földet földesurától, holdját 10 írtjával; az uraság tábláját elválasztó árkok betö- metnek, hogy szabad legyen a legeltetés; a papnak nem fizetnek párbért, megélhet az anélkül is.“ Ily reményteljes szavakkal igyekezett említett községek jelentékeny része a tisza-nánai követvá-