Eger - hetilap, 1869
1869-03-25 / 12. szám
VII. évfolyam. 12. szám. Márezins 25-én 1869. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . 1 ft Sí kr. Egy hónapra . — J5 kr. Egyes ssám . — 12 kr. Hirdetésekért minden hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó fejéi en minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr flzettetik. 1‘oütikai s vegyes taríalinii hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda, i; lefizetéseket elfogat! : a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — J en t s eh G. könyvkereskedése » minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler, — Pesten: Zeisler M. király-uteza 60. sz. előfizetési fölhívás AZ CZIMŰ POLITIKAI S VEGYES TARTALMÚ HETILAPRA. Előfizetési föltételek. Egész évre.....................................................5 ft — Félévre ....................................................2 ít 50 kr. Negyedévre ....................................................1 ft 30 kr. E gy hónapra....................................................— 45 kr. Egyes szám....................................................— 12 kr. K érjük az előfizetési pénzeket az „Eger“ kiadó-hivatalába (lyceumi nyomda), vagy a szerkesztőséghez (Széchenyi- utcza 26. sz.) mielőbb bérmentesen beküldeni. T. gyűjtőinknek hat előfizető után egy tiszteletpéldány- nyal szolgálunk. A lap pontos szétküldése iránt gondoskodni fog Az „Eger“ kiadó-hivatala. Hiteltelekkönyveink. Mióta gróf S z é c h en y í István a „Hitelében, és azon kívül oly sokat, oly lankadatlan kitartásé buzgalommal és oly alaposan beszélt a hitelről, aligha van ember e hazában, ki teljesen meg ne győződött volna a felől; hogy nemcsak a kereskedés és gyáripar lételemét képezi a hitel; nem csak a kereskedőknek és iparosoknak van oly nagy szükségük a hitelre, mint a halnak a vízre: de szüksége van arra különösen a földművelésnek is, s e téren őstermelésünk lehető legnagyobb mértékbeni kifejtésének,átalában gyarapodásunknak s a mezőgazdaság virágzóbb állapotának főföltételét, az értelmi fejlődés mellett, a földbirtok hitelének megszilárdulása képezi. Az ipar, kereskedelem és a földművelés hitele közt azon különbség vonja magára különösen figyelmünket, hogy a kereskedelmi hitel, mint lényegileg tisztán személyi bizalom, minden szilárd alap nélkül is meglepő eredményekre vezethet már azon kölcsönös föltevésnél és meggyőződésnél fogva, hogy a kereskedő saját megfontolt érdekei megóvása végett kénytelen, és mindig igyekezni fog, kivált a hitelben átvett árukért, lekötött tartozásait pontosan fizetni, s ez által Dem csak becsületessége, de a fizethetése iránti bizalmat is föntartaui. Ez annál könnyebben eszközölhető, mert a kereskedőnek egész tökéje a forgalom tárgyát képezi, mig ellenben az ingatlan birtok s jelesül a földbirtok, — mely épen oly könnyen és bizonyos körülmények közt még könnyebben túlterhelhető mindenféle adósságokkal, mintáz ipar-kereskedés tőkéje, a kereskedelmi vagy iparüzlet— rendes s könnyen pénzzé tehető forgalmi tárgyat nem képez, s a föld termései minden viszonyok közt könnyen, a földművelő romlása nélkül értékesíthetők nem lévén, a birtokos által kölcsönzött pénzek visszafizetését, de csak ennek kamatait illetőleg is, magára a jövedelemre sem lehet biztosan építeni, s pedig annyival kevésbbé, mert az ingatlan birtok mint töke, a ^kereskedelmi tökével párhuzamban aránylag oly mérsékelt jövedelmet nyújt, hogy maga a jövedelem nagyobbrészt a birtokos folyó szükségeinek fedezésére szükséges. Ebből következik, hogy a mint jogosan kívánhatja minden hitelező a földbirtokostól, miszerint neki az ingatlan birtok jogérvényes lekötésével kellő biztosítékot nyújtson, épen annyi s még több oldalú előnyöket nyújt magának a tulajdonosnak az, hogy egyrészről bármily pillanatban teljes hiteltérdemlőieg kimutatni képes, mennyi és minő birtokbani jogot, — legyen ez tulajdon, avagy bizonyos követelésre szerzett zálogjog — képes biztosítékul nyújtani s zálogkép lekötni; másrészről oly esetekben pedig, midőn az ingatlan tulajdon értékesítése netalán elkerülhetlenné válik, e tulajdonnak értéke akár magán-, akár bírói eladás utján azon meggyőződéstől s hiteltől fog függni, melyet a venni szándékozók a birtokjog mibenléte és a tulajdonon fekvő terhek felöl szerezhetnek. Atalános a panasz, — mi előtt, bármit tegyünk is, be nem hunyhatjuk szemeinket— és pedig egész Európában aziránt, hogy a földbirtokhitel, melya mezei gazdaság fölvirágzására egyik legfőbb nem- zetgazdászati tényező lenne, igen gyönge lábon áll, nem csak az érdekelteknek, de magának az államnak is nem csekély hátrányára. Nem vizsgáljuk most okait, melyek között épen oly fontos jogi, mint nemzetgazdászati tényezők vannak. Elég az hozzá, mikép hazánkban mind a müipar, mind a kereskedés csak csecsemőkorban létezik, virágzó állapotnak még nem örvend. Ez okból az tetemes tőkepénzeket igényel, melyek a vállalkozási szellem emelkedésével mindig nagyobb mérvben igényeltetnek. Mig egyszersmind ily állapotban a tőkepénzeknek az ipar és kereskedelmi üzlet felé való tódulása is sokkal nagyobb, miután a virágzásnak induló üzleteknél nagyobb haszon és nyereség kínálkozik. Ezek mind oly körülmények, melyek arra, hogy hazánkban a földbirtokhitel nagyobb és kedvezőbb lendületet nyerjen, akkép, mint azt földművelésünk érdekei igényelnék, nagyon is kedvezőtlenek. És csakugyan mindegyikünk tapasztalja is tapasztalhatja is, hogy birtokhitelünk csakugyan igen szorongatott helyzetben van. Alig lehet földbirtokra kölcsönt kapni. A legnagyobb ritkaságok közé tartozik oly kölcsön eszközölhetése a fekvöjószágokra, mely oly kamatokat kötne ki, melyek a földbirtokos által gazdasága vagy vagyonállapotának hátránya nélkül könnyen fizethetők lennének. Még maguk azon kölcsönök is, melyek a közhitelintézetek által nyujtatnak, magas kamatokkal vannak összekötve, habár nem egyenesen kamat, hanem más járulékok fizetésének czime alatt is. Innen azon szomorú helyzet, melyben hazai földbirtokunk és földművelésünk létezik. A nagy hűbéri átalakulás után nincsenek tökepénzek, melyeknek segélyével a jószágok kellően fölszereltethetnének, a földnek nagy része nem tétethetik művelhető vagy kellően jövedelmező állapotba. Gazdasági gépek csak kevés helyen szereztethetnek. Az okszerű gazdálkodás ritka helyen léptethetik életbe. A közterhek mellett a jövedelmek csekélyek, az adósságok szaporodnak. Mind oly tények, melyek a földbirtokhitel rósz lábon állását tanúsítják. E körülmények olyanok, melyek szerint épen hazánkban rendkívül nagy szükség lenne a földbirtokhitel emelését eszközlö intézmények és eszközök szaporítására. Mindezeket pedig csupán a rendes és hiteles hatósági telek
