Eger - hetilap, 1869
1869-03-18 / 11. szám
födél, az istállók, a raktárak, amiden egészen lángban állott egy perez alatt. A katonai befolyás folyvást gyarapodóban van Spanyolországban, mi a népet nagyon nyugtalanítja. A cubai forradalom, úgy látszik, csakugyan megbukik. A kormánycsapatok közelebb egy 4000 főnyi fölkelö-csapatot legyőztek. A portugál minisztérium egy rendeletet terjesztett aláírás végett a király elé, mely által a tengerentúli portugál birtokokban létező összes rabszolgák szabadoknak nyilváníttatnak, azon kötelezettséggel, hogy eddigi uraiknak 1878-ikévig dolgozzanak. A humanitás minden barátja örömmel üdvözli e rendeletet. Bukarestből egy párisi lapnak Írják: „Romániában a tettpárt tagjai oly izgató választási szónoklatokat tartanak, bogy a kormány kényszerült őket a törvények iránti tiszteletre figyelmeztetni. Ezen intés következtében Bratiano az előbbieknél még hevesebb beszédet tartott, világosan csak azon czélból, bogy öt a kormány elfogassa. Pert óhajtana, melyben martyr gyanánt tűnhetne föl, s főimen tetését kieszközölhetné, a mi nagy diadal volna rá nézve. Tudva van, hogy Bratiano egy Ízben már lemondásra akarta kényszeríteni Károly fejedelmet, a köztársaságot kikiáltatni, és magát elnökül megválasztatni.“ Eger nagy napjaKger, márcz 16. T. szerkesztő ur! Úgy veszem észre, nagyon megnyúlt önnek az orra, mióta utolszor szerencsénk volt egymáshoz. Meghiszem, hogy jó oka van rá.,Az én orrom is olyan hosszú, hogy akár csomót köthetnék rá. Megbuktunk csúnyául, a nyüstyit! Minden hízelgés nélkül mondva, szégyellem, restellem a dolgot. Per amorem Dei! ezt még sem érdemeltük. Mit csinálok most? kérdi ön, domine szerkesztő de longo naso. Hát breviter fölakasztom magamat, azt csinálom. Na ja! Mit is csinálhatnék okosabbat Sándor bácsi tiszteletére? Hát ön, domine szerkesztő de longo naso, mit szándékozik csinálni? Remélem, követni fogja nemes példámat. A nem-egriek kedvéért idejegyzek egyetmást úgy kutyafuttában az egri követválasztásról, hadd teljék ezzel is a nap és a lap. Tehátlan fekete vasárnap volt a Csiky- választás, talán azért is ütött ki olyan csúnya feketén. Már kora reggel kirukkolt mindkét párt temérdek zászlóval és muzsikaszóval, s berukkoltak a városháza udvarára, hol a két pártot katonai kordon választotta el, nehogy az unalmas várakozás alatt csupa szórakozásból eszökbe jusson, egymást Üstökűknél fogva capacitálgatni. A hegedűk czin- ezogtak, a trombiták recsegtek, a nagy dob zupogott, a nagy csizmák pedig szotyogtak a sárban, a tánczolók lábain; mert délfelé az eső megeredt, és esett valami 36 óráig csaknem szakadatlanul. A folyosón és a nagy teremben is katonák tartották főn a rendet. Ennek köszönhető, hogy egyéb baj nem történt, mint hogy egyesek összeszamarazták és gazemberezték egymást, mint szabad polgárokhoz illik. Rám estefelé került a szavazás sora. Egy bosszú póznát nyomtak markomba, melylyel a szomszédszobába léptem, hol három monumentális szavazóláda volt fölállítva, kettő a két jelölt nevével és lyukkal ellátva., a harmadik csak parádénak volt ott, számára nem jutott jelölt. Egy pillanat — s póznám ott feküdt az igazak sorában. Egy szavazatot a Csiky ládája tetején találtam ; nehogy megunja magát, azt is belöktem az igazak ládájába. Az atyafi alkalmasint nagyot talált inni, s nem látván meg a lyukat, azt gondolta, jó helye lesz póznájának a láda tetején is, ott is megtalálják majd. Ily eset több is fordult elő, mint beszélik; sőt a szavazatok összeszámításakor is találtak egy póznát a láda tetején, miből kitűnik, hogy mily czél- szerü volt ez a mi titkos szavazásunk. Közel éjfélutáni egy óra volt, mikor a szavazás befejeztetett. A póznák összeszámításából kiderült, hogy sok szavazó elhibázta a lyukat, s igy újólag Csiky Sándor lön honatyánk, ki már a múlt országgyűlésen is oly nagy feltűnést okozott, s oly sikerdúsan működött. Igaz, hogy semmit sem tudott kivinni, de ennek nem ö, hanem a többség volt oka, miért nem fogadta el nagyszerű indítványait? A választás utáni napon Csiky hivei fecerunt magnum áldomás. A város utczái egész nap tele voltak kurjongató részeg emberekkel. Némelyik annyit vett be a jóból, hogy a világ keringett vele, s nehogy elessék, belefeküdt a sárba, s ott fetrengett. mint egy södaros. Nem csoda tellát, ba többen erőszakoskodtak a Szalay-pártiakon, s e miatt ma több panasz emeltetett a kapitányi hivatalnál. A kof . . . akarom mondani, az oh-néphölgyek és czigányasz- szonyok tegnap délután ismét kitettek magukért. Néhány zászlóval megjelentek szeretve tisztelt követők háza előtt tisztelegni, s aztán esőben sárban bekalandozták a félvárost, vadul tánezolva, eszeveszett kurjongatások közt, s idönkint meg-megállva, nagyot ittak Sándor bácsi egészségére a magukkal hordozott kulacs vagy palaczkból. Ez aztán a romlatlan népérziilet nemes nyilatkozata. A nyüstyit! Babszem Jankó. U. i. Ma reggel egy asszony nagy örömmel beszélte az utczáu, hogy Csikynek már zsebében van a király nagypecsétes levele, mely Csikyt fölhatalmazza, hogy az érsekség Szölőske-pusztáját s a káp- talau tihainéri földeit föloszthatja. Ezt az az asszony természetesen nem Csiky töl hallotta, mert ő legjobban tudja, hogy az a nagypecsétes levél még eddig nem érkezett meg; lehet azonban, hogy csak a rósz ut miatt késik. De meg fog érkezni bizonyosan — majd ha fagy. B. J. Városi és megyei hírek. — Az egri követválasztásra két cseh lapszerkesztő is érkezett városunkba, t. i. Neruda János, a „Nase Listy“ prágai lap, s Erben Wilem, az „Obrana“ pesti cseh lap szerkesztője. Tanulmányozni jöttek. Minden iránt, a mit láttak és hallottak, nagy érdekeltséget tanúsítottak, s Csiky Sándor megválasztatását rendkívüli örömmel fogadták, ők is a szélsőbal elveinek lévén mérges hívei. Egerből Gyöngyösre mentek, hol a választás tegnap volt. Még több vidéket is be fognak járni a választások alatt. — Az egri választás iránt mindkét párt nagy érdekeltséget tanúsított. Bizonyítják ezt azon számos fogadások, melyek a választás előtt és alatt tétettek, egy két frtól egész 300 frtig. Egy makiári hóstyai választó tehenét, egy másik házát tette föl. A tehenet a szegény embertől másnap szépen elhajtották. Ily módon többen jó geschäftet csináltak. — Tárkányi B. József kanonok ur az egri tanító- képez- de igazgatójává s az egyházmegyei népiskolák főfelügyelőjévé neveztetett ki. r — Színészet Egerben. Egressy Ákos, miskolezi színigazgató társulatával városunkba jö, s előadásait husvét másodnapján, „A társaságból“ czimü, közfigyelmet ébresztett színművel kezdeudi meg. A társulat dráma-, bohózat-, vigjáték-és népszininü- elöadásokra a legjobb erőkkel rendelkezik, s Miskolczon a tél folytán köztetszésben és oly pártolásban részesült, minővel a színház megnyitása óta még egy színtársulat sem dicsekedhetett. Az egri mtiértő közönség is tudja méltányolni a jót, s azért reméljük, hogy Egressy Ákos színtársulata nálunk is érdemlett pártolásban része- siilend. — Am ült napokban történt Hevesen. Beállít egy házba egy czigányasszony ; kiadja magát Isten küldöttének, s ijeszti a családtagokat, hogy mindnyájan (nehéz) nyavalyába esnek, mint apjuk, ha a kamrájukban levő pénzt föl nem ássák, s a fölső ruhájukból neki minden családtag egy-egy darabot nem ad ... . Ezután a czigánynö bement a kamrába, s késsel ásta a földet; a fölásott földet megrostáltatta, s csodák csodája! a föld között tallért, húszast találtak. A czigánynö állítása szerint másfél véka pénznek kellett a föld alatt rejteni, mit azonban — mint mondá — csak úgy lehet fölvenni, ha a háznál levő minden uagykoru (számszerint öten) 40 pftot tesz az ásott lyuk fölé, s esküvel kötelezik magukat, hogy a dolog felől senkinek sem szólnak addig, mig ö harmadnap jnulva vissza nem jő. A jelzett kincs után sovárgóknak annyi pénzük nem lévén, kölcsönvettek 200 pftot. Ezt a czigánynö csepübe tekergette, s egy olvasóval az ásott lyuk fölé helyezvén, rostával lebontotta, ö pedig eltávozott. Három nap várták a czigányasszonyt, de nem jött. Föl vették a rostát, alatta megtalálták az olvasót s a csepüt ...........a 2 00 frt pedig oda van ! — És ez tény. — A heves-szolnokmegyei árvaápolda és szegények dolgozóháza beszerelésének évfordulóján, f. márcz. hó 22-én, a Nagyboldogasszonyról czimzett temetői kápolnában, d. e. 10 órakor szent mise fog tartatni, melyre az egylet tagjai és pártfogói tisztelettel meghivatnak. — A választmány megbízásából, Egerben, márcz. 16. 1869. Veréb mátyás, egyleti titkár. — A népiskolák fölszerelése és segélyezésére a múlt országgyűlés 150,000 ftot szavazván meg, ez összegből az anyagi szükséget szenvedő s egyszersmind legkitűnőbb szorgalmú tanítók közt jutalmazási segélyül kiosztatott 73,680 ft, melyből az ,,Egyh. K.“ szerint, az egri egyházmegyében a következő tanítók jutalmaztattak: Demjény József, sz.-györgy-ábrányi tanító 100 írttal; Simák György, geszterédi tanító 80 írttal; Makranczy István bámorrtanitó 100írttal, Manezel János, aszalni tanító 80 írttal; Király László, szendröi tanító 80 írttal; Balder Gábor, nyomári tanító 80 írttal; SoósPál, porosz
