Eger - hetilap, 1869

1869-03-11 / 10. szám

75 Eger városa követelése csakis 10,235 frt 79 krra rúghat. Ezen köve­telés kiegyenlítése azonban jelenleg azon oknál fogva nem történhe­tik, mert a magyar kormánynak ily követelések fedezésére szolgáló alap rendelkezésére nem áll, s ennek létesítése végett az illető közös minisztériumokkal tárgyalások inditandók. Végeztetett. Jelen miniszteri leirat véleményes jelentéstétel végett a közig, teendők ügyében megválasztott 1-sö szakosztálynak kiadatik. Politikai hetiszemle. Politikai hírek s eseményekben rég nem volt a világ oly meddő, mint jelenleg, azért a hírlapok politikai rovatai igen kevés érdekest nyújtanak. F. hó 4-én nyílt meg az északnémet szövetség parlamentje Ber­linben. A trónbeszéd fölemlíti, hogy a porosz külügyminisztérium kiadásai az 1870-iki évre a szövetségi költségvetésbe vétettek át, hogy igy ez által Észak-Németországnak politikai egysége, az azt megillető nemzetközi jelentőségnek megfelelő formában, kifejezésre juttattassék. A trónbeszéd szerint, a külügyminisztérium első föla­data leend: a béke föntartására törekedni; ezen föladat az északnémet szövetségnek az összes külhatalmakhoz való barátságos viszonyai ál­tal lényegesen meg van könnyítve, mely barátságos viszonyok csak a közeli időben is bebizonyiták szilárdságukat, azon feszültségek bé­kés megoldása által, melyek Kelet békéjét fenyegették. A párisi con- ferentia tárgyalásai és ezek eredménye az európai hatalmaknak az iránt való őszinte törekvését tanusiták, hogy a béke föntartását közös védelmök alá venni elhatározvák. Ezen körülményekkel szemben egy oly nemzet, mely akaratának és erejének öntudatában a mások füg­getlenségét tiszteli, és saját magáét megvédi, jogosítva van a béke tar­tósságában bízni. A spanyol cortes az alkotmány kidolgozására egy 15 tagú bi­zottságot választott. Csak ha az alkotmány meg lesz állapítva, akkor fog a cortes a kormányforma fölött tanácskozni, mely hogy monarchi­ái lesz, az iránt alig lehet kétség. Legújabban igen sűrűn emlegetik Montpensier herczeget, mint kinek a spanyol koronára legtöbb kilá­tása van. Hir szerint Serrrano tábornagy határozottan pártolja az ö jelöltségét, s Prim, ki eddig egy jelölt mellett sem akart nyilatkozni, most szintén hajlandónak látszik, a herczegre adni szavazatát. A mi­döféstöl megmentsem. Légy nyugodt Contarini, a pap, ki összeadott, el nem árulhat.“ „De te Benedetto, fogsz-e hallgatni ?“ „Én hallgatok, mig tehetem. De figyelmeztetlek, Contarini, hogy ha komolyan gondolkozol a nösülésröl, akkor beszélni fogok. Én szeretem Lídiát, ö nem kevésbbé engem, miattad hűtlen lett hoz­zám, s követett téged. Hozzám jött, s térden állva, könyek közt kért, hogy bocsássák meg neki, megesketett szerelmemre, melylyel iránta viseltettem, hogy neked is megbocsátok, és soha meg nem boszúl- lak. Megesküdtem, mert szerettem őt. Bánatom szelíd és gyengévé tett, mint láthatod. De ha most egy második házasságra mernél gon­dolni, a nélkül, hogy biztosan tudnád, él-e vagy hal Lidia, törvényes nőd: akkor beszélni fogok! Figyelmeztetlek, hogy a házasság ily megtörését tűrni nem fogom.“ „Nem fogod tűrni ?“ ismétlé Contarini, a másikra mereven te­kintve, mialatt pillantásaik, mint villogó törhegyek találkoztak. „Nem fogod megtűrni? Oh nyomorult! mit tehetsz te ellenem, Velencze dogeja ellen ?“ „Azt nem mondom meg,“ válaszolá Benedetto. „Csak a palo­tád előtt örtálló oroszlán tátott torkának fogom megmondani.“ *) Benedetto karját megragadta a dogé, s egy halk sikojt bocsátott ki ajkán: „Szerencsétlen! mormogá, „Tehát . . .“ megakadt a szó torkán, s elbosátá karját. „Menj,“ nyöszörgé, „tanácslom, menj !“ „Megyek, signoria, de ne feledd, hogy vigyázok rád.“ S Benedetto hátrafelé menve, a dogéra szegzett szemekkel ha­ladt a titkos ajtó felé, fölnyitotta, s hirtelen eltűnt a falón. A dogé lesve nézett utána, mint a tigris prédájára, melyet meg akar ragadni. „Megszűntél élni!“ mormogta. „Isten és te, csak ti tudtok Lu- dia, a polgárnöveli házasságomról. Istenemre! Velencze nemesei elbámulnak s kinevetnek, ha megtudják, hogy én egy szolgáló fér­je valék. Ez nem történhetik meg ! Mondtam neked, Benedetto, hogy *) A dogepalota főbejáratához közel állott két oroszláufő, félig tátott torok­kal. Minden irat, mely abba dobatott, a magas tanács három titkos férfia kezébe jött, kik egyedül bírták azon üreg kulcsát, s annak sok hasznát vették. niszterek s a hatalmak legnagyobb része mindenesetre inkább öt óhajtja, mint a köztársaságot, melyet a spanyolokra nézve lehetetlen­nek tartanak. Konstantinápolyi távirat szerint, ott hire jár, hogy a perzsa shach nagyvezérét fenyegető jegyzékkel Konstantinápolyiba szándéko­zik küldeni. Ha e hir megvalósul is, nem hiszszük, hogy a dolog Per­zsia s a Porta közt háborúra kerüljön, miután a török-görög viszály békés utón kiegyenlittetett. Bukarestből távirják, hogy a fejedelem a kamarát ismét föl fog­ja oszlatni, ha Bratiano pártja győzne. Az északamerikai Egyesült-Államok elnökségét Grant tábornok, az uj elnök, f. hó 4-én vette át ünnepélyesen. Tőle sok jót várnak. — A washingtoni senatusf. hó 3-án rokonszenvét fejezé ki Spanyolország szabadsági törekvései és Cuba függetlenségi küzdelme iránt is, s az elnököt fölhatalmazá Cuba szabad állam elismerésére, mihelyt ott tényleges kormány fog alakulni. Ennek ugyan nem nagyon örül Spanyolország. Levelezés. Bcssenjő, márcz. 7. T. szerkesztő ur! Engedje meg, hogy ez idei követválasztás krónikájához nehány adalékkal én is járulhassak. Történt vala mintegy három hét előtt, hogy Német Bérezi, hordóról-e vagy egyéb állványról ? dikeziózva kérésé a hevesi válasz­tók bizodalmát, — a történet színhelye Heves városában a templom és városház közötti tér; a hallgatóság már nagy számmal gyüleke- zék össze, és Bérezi reményié, hogy csakugyan az ö apostoli igéi vonzzák a népet, a győzelem örömpirja sugárzott arczain, midőn a hallgatóság „Éljen Dobóczky!“ kiáltozásokkal rázta mega léget ... mi úgy történt, hogy a t.-nánai kerület képviseltetésére fölhívott Dobóczky történetesen ép akkor érkezett meg Pestről, s kocsizott lakására, említett dikeziózás közben. Fogadja Bérezi ur pártunk köszönetét, ki akarata ellenére is ily szép fogadtatásban részesité szeretett jelöltünket. Sic in Heves. És mondá Bérezi, Sándor bácsinak: te csináld nekem a Tiszá­nál, és én csinálom neked Egerben; cserében korteskedvén! Bérezi nagyobb eredménynyel buzgott, mert népe közt polgárvér is folyt; nem jó a dogé barátjának lennie. Közös titkot vele bírni annyi, mint őt fenyegetni; s te valóban fenyegettél is. Én semmivé tehetem azt, ki engem fenyeget, s Istenemre, meg is fogom tenni!“ íróasztalához ment, s háromszor megrázta az azon levő ezüst- csengőt ; tüstént fölnyilt a fal másik oldalán egy ajtó,s azon egy Be- nedettóhoz egészen hasonló, álezás s fekete köpenyes alak jelent meg, s közel hozzá mozdulatlanul s némán megállóit. „Láttad az öreget, ki épen most ment el ?“ kérdezte a dogé. „Láttam,“ válaszolá az álarezos. „Tudod nevét s lakását?“ „Bernadottenak híják, a Foscari-csatornán lakik.“ „Tudod, mivel foglalkozott ?“ „Utazni volt.“ „Hol?“ „Paduában, Mantuában, Veronában.“ „Kinek az ügyében?“ Áz álezás hallgatott. A dogé hevesen ismétlé: „Kinek az ügyében ?“ „A te ügyedben,“ válaszolá az álarezos félénken. Á dogé megrázkodott, s vonásai remegtek,de csakhamar visz- szanyerte előbbi nyugalmát, s folytatá: „Ismered azon ügyet ?“ „Nem, de meg fogom tudni.“ „Hova megy most Benedetto?“ „Szállására. „Kövesd,“ mondá a dogé hirtelen. „Jól van, követni fogom.“ „0 élt!“ kiáltá a dogé parancsoló hangon. „Egy óra múlva visszatérsz, s azt mondod nekem : Benedetto meghalt!“ „Eltemettessék ?“ kérdezé az álarezos hideg nyugalommal. „Nem, a tengerbe kell sülyeszteni.“ „Egy óra múlva itt leszek, signoria! Mehetek?“ „Mehetsz!“ mondá a dogé elfordult arczczal. Gyönge nesz hallatszott háta megett, s az álarezos eltűnt a falon. _________ (Folyt köv.) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom