Eger - hetilap, 1869
1869-03-11 / 10. szám
VII. évfolyam. 10. szám. Márczius 11-én 1869. Előfizetési díj : Egész évre . . 5 ft - kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . 1 ft 30 kr. Egy hónapra . — J5 kr. Egyes szám . — 12 kr. EGER. Hirdetésekért minden hasábzott petit sorhtly után 4, bélyegadó feiél en minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Klftflzetéseket elfogad.' a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch O. könyvkereskedése s mmden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler, — Pesten: Zeisler M. király-utcza 60. sz. Nemzetünk államszövetség-alkotó szellemének főbb történeti nyilvánulásai. III. Fejtegetésem megelőző részletében föltüntettem a magyar-lengyel szövetkezési törekvések befejező időszakát, föltűnik az ugyan még egyszer, mint egy futócsillag történelmünk egén, Báthory István erdélyi fejedelemnek lengyel királylyá választatásában, de ez utolsó közeledés hazánkra nézve csekély jelentőségű. Áttérek most egy oly korszak törekvéseinek jellemzésére, mely kezdetét veszi Mátyás uralkodásával; villám ez, mely fényével egész Európát betölté, s az azt fölidéző nagy szellem kimultával sötétségben 8 viharban hagyta hátra a nemzetet. Nagy Lajostól kezdve egész 1686-ig majdnem negyedfél századon át kizárólag a török foglalta el a nemzet figyelmét, ezen irány tölti be Mátyás korát is, s én uralkodói szereplését alkal- masb módon jellemezni nem tudom, mint ha azt egyenesen két részre osztom. Az első tiz évet közvetlen az ország biztosítására forditá, s ekkoradéli tartományokban látjuk öt tündökleni, mint Hunyady János méltó fiát, mint nagy hadvezért. 1468-tól kezdve haláláig, huszonkét éven át, a magas röptű s nagyszellemtí államférfiu, túlnyomóságra vergődött Mátyásban a csupán hadvezér fölött. Félreismernök Mátyásnak egész erkölcsi lényét, hazafias gondolkozásmódját, ha uralkodása ez utóbbi szakából, melyben a cseh- osztrák háborúkat viselé, azt vonnók le, hogy ö, kinek minden csöpp vére a török elleni gyűlölettel volt telve ; ki gyermekkorától fogva más vezéreszmét nem szíhatott magába, mint a török uralom vég- megsemmisitése iránti vágyat: hogy ö szem elöl tévesztette volna atyja nagy törekvését, föllengzö czélját. Távolról sem. Hanem mit atyja csupán a vitézség s fényes győzelmek által vélt elérhetőnek, azt ő biztosabb alapra igyekezett fektetni, s e biztos alap az lett volna: hogy a nyugati tartományokat (Cseh- Morvaország, Szilézia), mint melyek a magyar korona tartományaihoz hasonlag voltak érdekelve a török háborúban, a magyar államszövetség keretébe vonja. Az ö agyában fogamzott meg tehát a nagy államférfiul gondolat, hogy e területet itt Európa közepén nagyhatalommá kell áta- lakitni, mely nagyhatalmi állás lényege ne a fejedelem esetleges nagysága vagy törpesége által tétessék ingadozóvá, hanem a népesség és területi nagyság biztosb s állandóbb alapjain nyugodjék. Hogy mily messzeható eszme volt ez, arról csakis ma lehetünk igazán meggyőződve, midőn Nyugat-Európa minden hatalmassága vetekedik a Habsburg család nagy egyeduralma föntartásában. — Ha sírjából kikelhetne Mátyás, csak most élvezhetné egy részről eszméje diadalát, de másrészről a hazafias fájdalmat is, melyet éreznie kellene a fölött, hogy az idők folyamában létrejött nagyhatalomnak csak egyik szövetkező fele neveztetik Magyarországnak. — El azonban bennem a bit és remény, hogy Mátyás nagy eszméje még nincs befejezve, s valósításra vár. S ez eszme kivitele nem oly ábrándos s költöies ; azon ezredéves áramlatnak, mely a német császárságból kikelve, Keletet s ebben főleg Magyarhont fölakará emészteni, Sadowánál vége szakadt, miért volna már most az oly merész gondolat, hogy a teljesen változott viszonyok között, a székely havasokba verődött államemésztö hullámok, az osztrák örökös tartományok keretéig visszaverődnének, s a Habsburg uralkodó család, belátva nemzetünkkel egybeforrt jövőjét, az örökös tartományok pedig jelen szervezetük tarthatlanságát, egyenként szövetkeznének Magyarországgal, s igy a magyar szent korona főhatósága alatt hazánkkal egyetemben államszövetségi alapon egy nagyhatalmú magyar birodalmat teremtenének ? A dualismus csak ideiglenes szervezés, mely természetes fejlődés mellett nem hazánknak Ausztriába olvadásához, hanem Ausztria föloszlása s alkotó részeinek a magyar korona alatti szövetségi kapcsolatához vezet. Megbecsülhetlen haszna az, hogy Magyarország megerősödését biztosítva, előkészíti azon irányadó s döntő szerep elvállalására, mely reá a szövetségi magyar birodalomban várakozik. Bécsben igen érzik, hogy a kényuralom s fegyverek hatalma által föntartott főhatalom, szabadsági intézmények mellett, elveszti természetellenes alapját, s oda fordúl, hol az tényleg fölhasználható; ... . hogy az ausztriai föherczegség csekély területe s népességével nem azon hatalmi gyűlpont, mely körül természetes körülmények között nagyobb s erösb országok csoportúinak ; csakhogy ezen természetes indokokat nem méltatják figyelemre, és a mi a viszonyok kérlelhetlen fejlődésmenete, azt ami elemző s szétoszlatni akaró törekvéseinkre fogják. De legyen ennyi elegendő a jövendőre nézve, s térjünk vissza fölfogott tárgyunkhoz. E nagy eszme lebegett tehát Mátyás szemei előtt, igy kell uralkodását s egész fényét magyarázni, hacsak nem akarjuk azt állítani, hogy benne a hazafit megsemmité a nagy államférfiu. De ez eszme kivitelét megakadályozá a rideg halál, a nemzet önbizalma nem haladt egy irányban a Mátyáséval, ki-ki akará emelni a nemzetet a mások segélyére szorulás szerepéből, és segélykérőből segélytnyujtóvá akará tenni, de a nemzet önerejébeni bizalma megtört a hosszas szenvedések közt; a belső nemzeti erély, melyet későbbi időben csodálunk, megtört, s midőn az azt még föntartó szellem elhunyt, a nagy kezdeményező működéséből a régi segély- váróvá lön. S ha volt az önerejökben bízóknak egy kis pártja, a mohácsi vész óriás súlya alatt az is megsemmisült. Mint egy gyilok fúródott a magyar államtest közepébe, s a belpártokban mutatkozó szakadásnak megadta a megfelelő külalakot, két állammá lett a hatalmas magyar birodalom, mindkettő gyönge, tehetetlen, egyik a török, másik a Habsburg uralkodóház karjai közé veté magát. De az isteni gondviselés azt örökre igy hagyni nem akará, pártot támasztott tehát, melynek czélja volt, a magyart megfosztani utolsó birtokától, szabadságától s ennek védelme egyesite minden magyart ismét, elszántan küzdött egyrészről a török, másrészről a kény- uralom ellen évtizedeken át, reméytelenül, mig végre a török visz- szaszoritva, a kényuralom megsemmisítve fekszik előttünk, 8 az egész küzdelmet az Erdélylyeli unio-törvények tetőzék be. Sokáig szomorúan tekintetta magyar Egerre, mint azon természeti válaszpontra, mely török kézben lévén, megakadályozza a két fél testvéries ölelkezését, de midőn 1686-ban Buda, 1687-ben Eger bevétetett, uj korszak nyílt meg számunkra, az egyesült s lelkesült tevékenység uj korszaka. Hogy ez időszakig s ezután mily viszonyok szőtték a közös ügyeket, azt e czikksorozat jövő, befejező részletében lesz alkalmunk kifejthetni. Saary Ferencz.
