Eger - hetilap, 1869

1869-03-04 / 9. szám

69

Édes hazánk ! úgy szeret,

Mint a csillag az eget,

S úgy szereti a népet,

Mint a virág a rétet.

Éljen tehát Szathmáry!

Az a nóta most már itt :

Nem kell Zsoldos minekünk ,

Szathmáry lesz követlink.“

Mondani sem kell különben, hogy e dal nem magában van. Terem a nóta, kivált ilyenkor — mint a subagallér.

Február 14-én Verpeléthen polgárünnep is volt; mely alkalommal a derült aranynap sugaraiban kigöngyölték a zászlókat, megjárták az utczákat, és lelkesülve éljenzék követjelöltjüket, az ellenség által is tisztelt Szathmáry Lászlót. Mert e tiszta jellem és nemes érzésű szívnek valóban a gavallér-ellenség a másik táborból is „szalutál.“

Ha meg azt kérdi az ember, hogy hát sokan vettek-e részt ez ünnepélyben, azt felelik, hogy „az egész város.“ Mert ezen a vidéken azt tartja a nép, hogy még „keresztet sem jó vetni balkézzel.“

Egy választó.

Városi és megyei hírek.

— Városunk deákpárti választói, múlt vasárnap este, derék jelöltjöket, Szalay József, köztiszteletben álló polgártársunkat, nagyszerű fáklyásmeuettel tisztelték meg. A választók roppant tömege, számtalan fáklya lobogó világ» és zeneszó mellett, szép rendben vonult föntisztelt képviselőjelöltünk lakása elé, hol Répássy László mérnök a választók nevében igen szép beszédet tartott a megtisztelthez, mondván a többi közt: hogy eddigi vívmányainkat csak úgy értékesíthetjük, ha a közjogi alapot, melyet nehéz küzdelmek közt, a haza bölcsének vezérlete mellett, képviselőink leraktak, nemcsak hogy fölforgatni nem engedjük, de azon tovább építve, a közjó, iparunk s kereskedelmünk előmozdítását, jogintézményeink kifejlesztését illetőleg, üdvös és korszerű törvények alkotására az által nyújtunk módot és alkalmat, ha törvényhozóinkat, a nemzet képviselőit, tiszta jellemű, tudományos, tapasztalt férfiakból választjuk. Hála a Gondviselésnek, hogy zaklatott szegény hazánknak, valamint a múltban, úgy a jelenben is adott oly fiakat, kikre, a mondott tulajdonok s kellékeknél fogva, ügyünk védelmét tiszta öntudattal bizhatjuk; kiknek főtörekvésök az, hogy anyagi jólét és szellemi fejlődésben államéletünk a müveit európai népekével egyöntetű legyen. Ily férfiút talált föl a megtiszteltben Eger város választó közönsége, a választó polgároknak azon nagy zöme, mely az eddigi vívmányok koczkáztatása nélkül, haladást, békét s nyugalmat óhajt. A választó-közönség nagy zöme nevében tehát azon kérelmét fejezi ki, hogy a képviselő-jelöltséget elfogadni szíveskedjék. Jól tudja szóló, hogy ez reá nézve nagy áldozat; de meg van győződve, hogy szülővárosa, rokonai s szerető polgártársai bizalmának s óhajtásának ez áldozatot meghozni kész leend , hasonlóan derék őseinkhez, kik, midőn a haza érdeke úgy kívánta, családukat, nyughelyeiket s vagyonukat teljes odaadással elhagyva, a csatasíkon úgy, mint a törvényhozás termében készek voltak hazafiui tartozásukat minden időben leróni.

Sajnáljuk, hogy sem e beszédet, sem jelöltünk terjedelmesb válaszát, helyszűke miatt, egész terjedelmében nem közölhetjük.

Szalay József válaszában ékes és buzdító szavakban festette a haza szeretet erényét, és annak szent kötelmeit, a régi Rómának történetéből magasztos példákat hozván föl arra nézve, hogy a haza fölvirágzása, annak jólétéért életűket föláldozni, a legkitűnőbb férfiak dicsőségöknek tartották. Áttért ezután az 1867-iki közjogi törvényekre, kimutatván azoknak üdvös voltát a haza biztonságára nézve külellenségek általi megtámadtatás esetében. Fölemlité különösen, hogy a magyar nemzet sokkal kisebb , mintsem hogy a szomszédos nagyhatalmasságokkal haderő tekintetében, egymagában, szövetséges társak nélkül, kiállhassa a versenyt. Legbiztosabb szövetséges társai pedig a lajtántuli népek, a melyekkel már századok óta jó és balszerencsében együtt küzdött, együtt vérzett. Mindenesetre sokkal biztosabb szövetségesei ezek a magyar nemzetnek, mint a dunafejedelemségbeli oláhok, szerbek, bosnyákok, a midőn látjuk, hogy az oláh kormány eddig is a legellenségesebb indulattal viseltetett irántunk, s a midőn látjuk, hogy saját hazánk földjén is az idegen nemzetek bujtogatói nyíltan kijelentik, hogy minden nemzetiséggel szövetkezni akarnak, csak a magyarral nem. Ily körülmények közt lehet-e józanul kívánni, hogy elszigetelten

álljunk biztos szövetségesek nélkül, a kikre minden pillanatban számíthatunk. Ily biztos szövetség állandósítására vannak hozva az 1867-iki közjogi törvények, a melyeket a balpárt le akar rontani. Továbbá kiemelte, hogy Magyarország függetlensége nem hogy csorbát szenvedett volna a delegatiók által, de sőt miután az csak a szövetségi kapocs megerősítésének eszköze, azok által függetlenségünk és önállásunk csak szilárdabb alapokat nyert, mert a magyar országgyűlés senkitől nem íügg, a magyar felelős minisztérium semmiféle más hatalomnak alárendelve nincs, s hogyha még sok van kívánni való, az csak azért van, mert mindent egyszerre tenni nem lehet, s a mit még óhajtunk, azt nem az által fogjuk elérni, ha a létező jót is lerontjuk, hanem ha a fönálló alapokon tovább építünk. Végre éltetve a királyt, a kormányt és Deák Ferenczet, a haza bölcsét, a tisztelgők hosszas éljenzések után eltávoztak.

— ACsiky-párt hivei is ki akarták mutatni erejöket, miért is vasárnap délután számos zászlóval bejárták a város főbb utczáit, s jelöltjök lakása előtt megállapodtak, hol Csikyt a tömeg nevében Szederkényi Udvözlé, mire Csiky beszédet tartott választóih oz. A menetben résztvettek száma tagadhatlanul nagy volt, de nagyobb része nők és gyermekekből állott. Még a zászlóvivők közt is voltak nők. Hire jár, hogy jövő vasárnapra az egri kofák terveznek zászlós menetet Csiky tiszteletére. A kofamenetet, úgy beszélik, egy ezüstcsattos bekecsbe öltözött czigányasszony lóháton fogja vezetni. Reméljük, hogy ez idétlen tüntetést, mely botrányos jelenetekre szolgáltathat alkalmat, megakadályozni a hatóság kötelességének tar- tandja. Ily furcsa megtiszteltetést, azt hiszszük, Csiky Sándor maga sem óhajt.

— Városunkban a képviselőválasztás napjául márcz. 14-ike tűzetett ki. A szavazás titkosan, 5 láb hosszú botokkal (!) történik, mint már ez 1865-ben is előfordult. Minderről bővebben szól a közp. választmány febr. 25-iki üléséről fölvett, s lapunk mai számában közölt jegyzőkönyv.

— Megyénk bizottmánya múlt hétfőn délelőtt ad hoc gyűlést tartott, melynek egyedüli tárgyát az országgyűlést egybehívó kir. leirat kihirdetése képezte. Délután pedig a megyei központi választmány tartott ülést, melyben a képviselő-választás napjául a megye egész terütetére nézve (Egert és Gyöngyöst kivéve), márcz.

18-ika tűzetett ki. A választás, az ellenzéki többség határozata szerint, úgy mint Egerben, titkosan, botokkal fog végbemenni. Ugyanezen ülésben a belügyminisztériumhoz fölirat határoztatott, melyben a királyi biztosnak, legalább a választás idejére leendő visszahívása kérelmeztetik.

— Városunkban beíratta magát összesen 2015 választó, kik közül esik a város I. negyedére 208, a város II. negyedére 132, a város III. negyedére 172, a város IV. negyedére 124, a hatvani

I. negyedre 225, a hatvani II. negyedre 220, a hatvani III. negyedre 185, a hatvani IV. negyedre 147, a makiári I. negyedre 163, a makiári II- negyedre 145, a felnémeti negyedre 132, a czifra- sáncz-negyedre 162.

— A gyöngyösi kath. legényegylet tagjai által febr. hó

27-én tartott szinielőadásból bejött tiszta jövedelem felét az ujouan megnyitott „Mária-leány“ tanodába járó szegényebb sorsuak iskolai szükségleteinek fedezésére ajánlván föl, az összes bevétel jegyekből 72 frt 80 kr, mélt. Szapáry Józsefné szül. b. Orczy Anna mintfövéd- nöknő fölülfizetése 9 frt, az összes bevétel teszen 81 frt 80 krt. Ebből levonva a kiadást, mely 31 frt 90 kr, maradt 49 frt 90 kr. — A szinielöadást becses jelenlétükkel megtisztelték, a méltóságos fővéd- nöka8szonyon kívül özv. herczeg Auersperg Sándorné egész berczegi családjával, és számosán a polgári osztályból. Mely szives részvétért köszönetét mond az igazgatóság.

— A gyöngyösi közkórházról közrebocsátott 1868- iki jelentés szerint, a kórház összes bevétele az említett évben volt

II, 117 ft 70 kr, kiadása pedig 10,039 ft 17 kr, s igy maradt az 1869-ik évre 1038 ft 53 kr. Ápoltatott e kórházban összesen 583 beteg, kik közül meggyógyult 422, javult 43, javulás nélkül elbocsáttatott 18, meghalt 56, az 1869. évre fönmaradt 44. A betegek közt volt 371 férfi, 212 nő; róm. kath. 544, helvét h. 21, ágostai h. 10, izraelita 8; ingyenes 457, önkéntesen fizető 93, alapítványi 6, czéhbeli 18, városi cseléd 9; gyöngyösi 214, vidéki 369. A gyógyítás kizárólag hasonszenvi volt. Igazgató főorvos : Vezekényi István.

— A hevesmegyei jótékony nöegylet által 1869. évi január27- én rendezett tánczestély sorshúzásához következő tárgyak adomá- nyoztattak : (Folytatás.) Grümbaumné montebelliket, könyvjegyet, gombostüpárnát; DerszibFerenczné horgolt sapkát, két csészét, ékszertartót; Fülöp Józsefné két virágpoharat, gyufatartót, varrópárnát; Polatsik Hermanné dobánytartót, varrópárnát, aranykeretet