Eger - hetilap, 1869
1869-02-25 / 8. szám
VII. árfolyam 8. szám. Február 25-én 18(i9. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . * . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . I ft 2J0 kr. Egy hónapra . — '5 kr. Egyes szám . — 12 kr. EGER. Hirdetésekért minden hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 , nyilttérben petit egy sorhelyért 8 kr fizettetik. Politikai 8 vegyes tartalmi! hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda, r. Iftlizetéseket elfogad; a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch O. könyvkereskedése S minden kir. postahivatal. _ Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler, — Pesten: Zeisler M. király-utcza 60. sz. Nemzetünk államszövetség-alkotó szellemének főbb történeti nyilvánulásai. II. Kimutatni igyekeztem czikkem első részletében a közös ügyek keletkezésének a törvényhozó hatalornérti versengésben rejlő egyik alapokát, áttérek most a török által előidézett romlásunk fokonkénti kifejlése vázolására, mely magában foglalja a szomszédországokkali érdekközösség keletkezésének másodokát. A nagy népvándorlásnak, midőn egész Ázsia lábra kelt, hogy napnyugat felé vonulva, itt beléletének is nyugalmat s megállapulást szerezhessen, nem a magyar volt utolsó raja, de még a tatár sem, hanem a hun-scytha népcsaládnak igen jelentékeny ága, a török. A Kaukáz bérczei, az emberiség e nagy köpüjéböl kikelve, mint a hullám, mindig nagyobb és nagyobb terjedelmet elfoglaló gyű rüi, boriták el Kis-Ázsiát, Arabiát, Egyiptomot, s Perzsia nagy részét, s midőn a Heilesponton kisebb csapatokban átkeltek, ki gyanította volna akkor Magyarországban, hogy a török turbán föltűnte rá nézve közös ügyeket fog Ausztriával vagy Lengyelországgal létrehozni ? Azon időben történt mindez, midőn a magyar büszke önérzettel mondogatá, hogy királya hatalmának bárom tenger vet határfalat. Közjogtörténelmi szempontból fölötte fontos ezen első izbeni lengyel-magyar személyes unió eszközölte szövetségi kapocs, mivel ez egész történelmünkben az első eset, melyben a magyar király más nemzet koronáját elfogadta, anélkül, hogy az elfogadással egyetemben az illető államot a sz. István koronája főhatósága alá helyezte volna, szóval, midőn első Ízben történt eltérés a magyar szellemű államszövetkezési módtól, s idegen dynasticus érdekben állapíttatott meg a védközösség, s nem az Árpádok modorában, kik családi hatalmukat a nemzet hatalmával sokkal jobban tudták azonitni. Nagy Lajos azonban magasb államférfim szempontok által vezettetek ez eredmény megérlelésénél, jól tudta ö föladatát, hogy az 1366-ban a bolgár síkokon első ízben érzett török elöhaladásnak hatalmas s áttörhetlen gátat kell eléje állítani, s ez is vezeté öt házi hatalma szaporítására. A magyar nemzet pedig ez eltérés daczára is örömmel fogadá e lazább személyes uniót is, sőt még később sem feledhette el a nemzeti hiúság, hogy külviszonyaiban mily nagy tekintélyre vergődhetett a magyar-lengyel közös király e két erőteljes, szabad, alkotmányos ország egyesülése következtében, s e viszony fölujitásának eszméje később is a népszerűbbek közé tartozott mindig. Zsigmond félszázados uralkodása alatt azonban a Lajos alatti kezdemény nem fejlődhetett tovább, sőt ép ez időszakban szenvedő a legérzékenyebb veszteségeket a magyar államtest. Minden társtartományaitól megfosztatott, s mint egy elerötlenült agg, gyámol nélkül állott szemben egy rabló-állammal. Ily viszonyok között mi volt tevraészetesb, mint hogy az egész nemzet által örömmel fogadtatott Albert választatása, min oly viszonyok között, midőn a szegény pór aggodalommal feküdt le naponta, nem tudva, mit hoz a reg: midőn kész lehetett, hogy fölégettetvén kis vagyona, ö, neje s gyermekei rabszíjon hurczoltatnak el, nem is lehet csodálkozni. Ily viszonyok nyomasztó súlyának köszönbeté az első Habsburg a magyar trónt, ily viszonyok között szövődött az Ausztriávali védközösség első szála. A nemzet pártviszályba merülten, önsegélyre képtelenné lön, s mint a vizben fuldokló, csak kívülről várt segélyt, eltűnt a nemzet nagyobb részéből az öneröbeni büszkeség érzete , melyet minden egyesben személyes biztonsága iránti félelem váltott föJ. E körülmények közt lépett a nemzeti párt nagy vezére, Hu- nyady János, az államférfiúi tevékenység mezejére. O, ki oly önzetlenül szerété hazáját, kiben kora két nagy vezéreszméje : a vallásos kegyelet s honszeretet oly életerős egészszé olvadt egybe, Albert halálával megjöttnek látta a perczet a haza végveszélyböli kiragadására. Legjobban ismervén a veszélyt, mely honát Konstantinápoly felöl fenyegető, elkerülhetlennek látta a végmegsemmisülést, ha e nehéz időkben erélyes férfikormányt nem kap a nemzet. De nemcsak a külveszélyböl indokolható a második lengyelmagyar védközösség teremtése, hanem belső lélektani indokok is szolgálnak annak megfejtésére. Csak tekintetbe kell egy kissé vennünk, hogy az 1440-ben szereplők mily behatásoknak lehettek gyermekkoruktól fogva kitéve. Egyrészről nagy Lajosnak dicsfényben úszó kora az ábrándos képzelődés fölkeltésére bö anyagot szolgáltatott, mit az utána kővetkező csapásteljes időszak még jobban kiemelt; másrészről a szomszéd Lengyelország nagygyá fejlődése nagy Lajos leánya Hedvig és férje lithván Ulászló alatt, még inkább fokozá a ragaszkodást nagy Lajos és kormánytényei iránt, ellenállhatlan vágy keletkezett a Lengyel- és Magyarország közötti kapocs helyreállítása érdekében, s ennek nyilatkozata: Ulászlónak Hunyady és a köznemespárt által tervezett meghivatása a magyar trónra. Megböcsülhetlen vívmány volt e választás, kivált ha szemléljük azon birodalom belállapotát s az általa elfoglalt európai állást, mely- lyel e védközösségi viszony köttetett. Lengyelország ugyanis ekkor hatalma és fejlődése tetőpontján állott már, Hedvig és Jagelló Ulászlóban ész és erély ültek a lengyel trónon, a folyton növekvő külterjedelemmel a belkereskedés is versenyre kelt, szóval, minden elem összemüködött Lengyelország nagy- gyátételére. Csak azért terjeszkedem itt bővebben ki ezen 1440-ki viszonyok föstésénél, mivel az ezen évben Magyar- és Lengyelország között kifejtett közös ügy igen hasonló az 1867. Magyarország és a szintén alkotmányos állammá tömörült Ausztria között rendezett közös ügyhöz, s valamint akkor e szorosb érdekegyesülés által nem veszté el sem Magyar-, sem Lengyelország független államlétét, úgy jelenleg is teljesen alaptalan az ebbeli félelem. 1440-ik év jan. 24-ikén Krakóban láttunk egy fényes követséget, melyet a budai országgyűlés Ulászlóhoz, megválasztatúsa tudtul adása s a koronázási föltételek megállapitása végett küld ót ki; az egyezkedések egész márcz. 8-káig húzódtak, s ekkor me, erősittetvén, készen volt az első közösügyi kötvény. Ezen egyezményben ugyanis azon foltét foglaltatott, hogy a lengyel király magyar trónra jutva, köteles az összes magyar-lengyel védterületet lengyel hadakkal is védelmezni a török berontásai ellen; s a közös védelmet magában foglaló e toltétnek gyakorlati érvényt is szerzett Ulászló, mert ettől fogva a magyarok a szerencsétlen vár nai ütközetig híven osztozkodtak a kivívott harczi babérokban lengyel testvéreikkel. A fővezérlet igen természetesen a közös magyar-lengyel királyt illette, s kire bizta ö a szövetséges hadsereg fölötti vezérletet ? Európa akkori legnagyobb katonai tekintélyére, Hunyady Jánosra, ki alatt katonáskodni, büszkeségének tartá egyenlökép magyar és lengyelLássuk most, bogy a közös védelem másik eszköze: a kül- ügyek vezetése, hogyan volt Ulászló uralkodása alatt szervezve? — Csak egy esetet akarok föltüntetni, mely azonban a kérdésre elegendő világot vet, értem ugyanis azon utat, midőn 1443 ban Ulászló,
