Eger - hetilap, 1869

1869-02-18 / 7. szám

52 Ugyanezen lap február 9-iki 32-ik számában egy újabb levél jelent meg Csiky aláírásával, melyben állittatik, hogy gr. Szapáry királyi biztos ö méltósága neki személyesen azt mondta volna, hogy titkos utasításai vannak, melyeknél fogva ö mind a megyei, mind a városi képviselő-választásokba avatkozni hivatva van. Az első levélre vonatkozólag kijelentjük,hogy sem a megyében, sem a városban nem volt alkalmunk tapasztalni azt,hogy a királyi biz­tos Öméltósága a képviselő-választásokra legkisebb befolyást gyako­roltvolna; ha ily eset történt — s abban Csiky Sándor maga vagy pártjára nézve sérelmet talált volna, — ö, ki a királyi biztos eljárá­sát bizonyára éber figyelemmel kiséri — nem mulasztotta volna el az alkalmat fölhasználni, azt köztudomásra juttatni; s épen azon kö­rülmény, hogy egyetlenegy tényt sem tud Csiky Sándor tílitása tá­mogatására fölhozni, fényesen tanúsítja azt, hogy a kir. biztos eddig a képviselő-választásokba, melyek köréhez nem is tartoznak, sem­mikép sem avatkozott, s hogy Csikynek és pártjának e tekintetben legkisebb panaszra sem volt oka. A királyi biztost különben azon okból, ha a megyei bizottmány a hozzá intézett miniszteri rendeletnek eleget nem tett, és igy a fe­lelős kormánynak az engedelmességet megtagadva, törvénytelen határozatához továbbá is ragaszkodott, a kormány ellenjegyzése és felelőssége mellett ő Felsége küldötte ki, — és ö Felségéről vagy a felelős kormányról azt, hogy a képviselő-választásokra törvénytelen eszközökkel akarna hatni —eddigi eljárása után föltenni nem lehet, de minden ok nélkül nem is szabad. Talán azon eljárást vette levelező pressiónak, hogy a királyi biztos fölhívta a megye és a város tisztviselőit, hogy hivatalos állá­sukkal, a képviselő-választásoknál sem az egyik, sem a másik párt részére vissza ne éljenek? — Miként több tisztviselőtől tudjuk, eny- nyi és nem több az, mit a kir. biztos a tisztviselőknek meghagyott, ezt pedig már egyhozzá intézett panasz folytán tisztviselőinek a me­gyei bizottmány is megrendelte. S mi fölteszsziik, hogy ha a kir. biz­tos a tisztviselőknek személyes jogaik szabad gyakorlatát megszo­rító utasítást adott volna, az ellen bizonyára fölszólalni, sőt készeb­bek lettek volna hivatalaikról lemondani, mint ily rendeletnek ma­gukat alávetni. Azért azt kell hinnünk, hogy a kir. biztosnak a tiszt­viselőkhöz intézett nyilatkozata — mely7 különben kivonatban több lapban is megjelent —nem volt egyéb, mint a tisztviselők utasítása, hogy részrehajlatlanul járjanak el, és hivatalos állásaikkal egyik párt javára se éljenek vissza. Csiky Sándor második közlésére pedig megjegyezzük, hogy biztos forrásból nyert értesülés szerint, a történtek ezen levélben elferdítve és a valóssággal merő ellentétben adatnak elő. A királyi biztosnak ugyanis a „Magyar Újságban“ megjelent első közlés folytán azt kellett hinni, hogy Csiky Sándornak vagy pártjának panaszra oka van, és e szerint való az, hogy a királyi biztos fölhívta Csiky Sándort, hogy ha az ő eddigi eljárása ellen pa­naszra netán oka van, ezt adja elő, s orvosolni kötelességének is­merendi. De miként Csiky Sándor, a „M. Újságban“ közlött levél­ben sem tudta állítását mivel sem indokolni, úgy a kir. biztos föl- szólitására sem tudott annak igazolására semmi tényt fölhozni, — s hogy az oly állítást, melyet sem indokolni, sem bebizonyítani nem lehet, minek szokták nevezni, arra adja meg a feleletet magának a „M. Újságban“ közölt levél aláírója. Mit Csiky Sándor azonfölül az ez alkalommal a királyi biztos­sal történt szóváltásból említ, mint biztos forrásból értesülünk, szin­tén merőben elferdítve adatik elő. Azt állítja ugyanis Csiky Sándor, hogy a királyi biztos maga mondta neki, hogy titkos utasításai van­nak, melyek a megyei határozat megsemmisítésén kívül a megyei s a városi képviselő választásokra is kiterjednek. Mint értesülünk, a kir. biztos ez alkalommal a kegy. királyi leiratra hivatkozva, mely öt ezen minőségben kinevezte, azt nyilvánította: ha vájjon a megyei határozat megsemmisítésével befejezte-e működését, s ezzel meg­szűnt e királyi biztosi küldetése, és ismét folytathatja-e a megyei bizottmány alkotmányos működését: az iránt felelősséggel Csiky Sándornak nem tartozik. Ennyi és nem több, mit a kir. biztos ez al­kalommal kijelentett. Vájjon ez egyenlő-e Csiky Sándor fönebbi leí­rásával, az iránt Ítéljen a közönség. A „Magyar Újság“ szerkesztősége azon hitben,hogy a fönebbi állítás való, ezt a*on fölkiáltással kiséri,hogy „titkos utasítások fe­lelős kormány mellett, titkos utasítások a képviselő-választásokra vonatkozók“!!! E tekintetben mi azt hiszszük, hogy minden kor­mány azon közegnek, mely öt képviseli, megbízást és utasítást ad, —• hogy mik ezen utasítások, az illető kormány-képviselő vagy tisztviselő eljárásából kitűnik, s azokat a szabad sajtó jelen viszo­nyainál fogva eltitkolni nem lehet, s épen felelős kormánynál szük­séges, hogy az illető megbízott a kormány megbízása szerint járjon el; mert eljárásáért a kormány felelős ; s hiszszük,hogy mindazokért, melyeket a királyi biztos eddig tett, a felelősséget a kormány magá­ra vállalja, annyival inkább, mivel a képviselő-választásokra gyakor­lott befolyás vagy nyomásról nálunk szó sincs. Többen. Politikai hetiszemle. Eger, febr. 17. A eonferentia nyilaíkozványát Görögország végre mégis elfo­gadta. Ezt most már hivatalosan is jelentik. György király elha­tározására, ki már azon ponton állott, hogy ott hagyja trónját, hir szerint Sándor czámak egy levele volt döntő befolyással, melyben a czár határozottan kijelentette, hogy ha Görögország a Portával há­borúba keveredik, Oroszország most nem képes neki segélyt nyúj­tani, s igy kénytelen lenne sorsának átengedni. E kijelentés meg­tette hatását, s az uj minisztérium a conferentiai nyilatkozvány alap­ján Zaimis elnöklete alatt azonnal meg is alakult. A tettpárt tehát szerencsésen megbukott, s a béke, legalább a közel jövőre, biztosít­va van. A Porta a nyilatkozványnak Athene részétől lett elfogadá­sa folytán kinyilatkoztatta, hogy ultimátumának tartalmát ezáltal betöltöttnek tekinti, s minden lépést, melylyel Athénében a népjogi barátságos viszonyt tökéletesen helyreállítani törekszenek, üdvözöl­ni s viszonozni fog. — Hogy Oroszország, mely mindent megtett a Kelet lángba borítására, most maga ajánlotta Athénében az enge­dékenységet, ennek okát abban keresik, hogy Szent-Pétervárott, azon fölfedezést tették, miszerint Bismarck gróf szövetségesét Oroszorszá­got is meg akarja csalni, s a siker esetében nyert konezot egyedül magának tartani. Romániából érdekes hírek érkeztek. Macedonszky tábornokot a kormány visszahelyezte a tényleges szolgálatba, mi a követkam­rában heves vitát idézett elő; a szélső párt e visszahelyezésnek, mint törvénytelennek megsemmisítését indítványozta, s ez indítványt a kamara 68 szavazattal 48 ellen határozattá is emelte. A vita köz­ben a miniszterelnök Bratiano Jánost és pártját a haza ellenségei­nek nevezte, mi bizonyítja, hogy a vita nagy elkeseredéssel folytat­tatok Az említett határozat elfogadása a minisztérium iránti bizal­matlansági szavazatot jelentett, miért is a kormány beadta lemon­dását, de a fejedelem nem fogadta azt el, hanem e helyett mindkét kamrát föloszlatta. Az uj választások márcz. 22-től 28-ig vannak kitűzve. A kamrák főloszlatása mindenütt örömmel fogadtatott, s Jassy várost ez alkalomból ki is világították. Az átalános megelé­gedés e kormányténynyel azt tanúsítja, hogy a föloszlatott képvise- lőKamrát Románia valódi képviseletének mondani nem lehetett. De a forradalmi párt, mely eddig az országot terrorizálta, úgy látszik, nem szándékozik pihenni; a „Patrie“ tudósításai szerint, a miniszté­rium ellen a szélsőségig menő harozot készít elő, és jelentékeny mennyiségű fegyvereket s hadiszereket vásároltak. A „Patrie“ tu­dósítója hozzáteszi, hogy a minisztérium el van határozva, a békét föntartani, s a szerződéseket tisztelni. De a minisztérium ezt néze­tünk szerint csak addig teheti, 'mig Károly fejedelem Berlinből el­lenkező utasítást nem kap. Most, miután a török-görög viszály ki- egyenlittetett, természetesen Bukarestben is le kellett szerelni az ágyukat. Spanyolországban a cortes f. hó 11-én nyittatott meg, rendkí­vüli enthusiasmus közt. Midőn a kormány tagjai a terembe léptek, a követek s a nézők fölkeltek, a republicanusok azonban ülve ma­radtak. Serrano megnyitó beszédében a 60 évi szünetlen harcz után Spanyolország ujraébredését s uj eszmék győzelmét, a vallás, sajtó, oktatás, gyülekezés és társulat szabadságát constatálja. A cortes föladata, ezen szabadságokat szabályozni, a nélkül, hogy azok csor- bittassanak. A spanyol nemzet meg fogja fizetni a statusadósságo­kat, s elég előrelátó, hogy kül- vagy belzavarok esetében készület­lenül meg ne lepessék. Serrano számit a hadseregre és önkénte­sekre, s kilátásba helyezi a rabszolgaság eltörlését. Végül consta­tálja, hogy a forradalom minden anarchia nélkül hajtatott végre. A kormány az őrizetére bízott hatalmat föntartván, azt most átadja a cortesnek. Az uralkodó egyetértés és rend bizonyítják , hogy a Gondviselés a forradalom megkezdett müvét megáldotta, és most már a cortes dolga, azt szerencsésen befejezni. Serrano beszédében az ország jövendő kormányformájának kérdését nem érintette. A cortes elnökéül Rivero választatott. Törökországot Perzsia részéről a háború veszélye fenyegeti. Mint Konstantinápolyból távirják, a perzsa shach egy hadsereggel Bagdad irányában útra kelt, minek következtében a Porta 10,000 embert küldött a perzsa határokra. A viszályt a Törökország ré­széről ezelőtt mintegy 3 évvel állítólag elkövetett határsértéseknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom