Eger - hetilap, 1869
1869-12-30 / 52. szám
412 és Benkó Albert; tiszajárási főszolgabíróvá Hellebronth János, szolnoki közp. szolgabiróvá Szalay Pál, szolgabiróvá Szombathelyi Andor ; pertárnokká Egerbe Chiovini Antal, Szolnokba Doroghy Károly; esküdtekké: Siskovics Lajos, Marsó Imre, Holló Géza, Török Alajos, Eördögh Elek és Jakab Géza választattak meg. Kineveztettek : tiszteletbeli altigyészekké: Prágay Gyula, ifj. Nánásy Ignácz és Menyhárt Mihály; tiszt, aljegyzőkké: Simáczius Gusztáv, Földváry Kálmán, Hellebronth Béla, ifj. Soldos Sándor és Horváth László; tiszt, esküdtekké: Luby Géza, Berger Gábor, Weiszmann Ignácz, Borhy Gyula, Mátrai Sándor, Nagyfejed Miklós, Kovásy Ferencz, Köporosi József, Paravicini Jenő és Greskovics Bertalan. A közmunkaiigyet illetőleg a bizottmány megbízta a múlt évben e tárgyra nézve megválasztott küldöttséget, hogy a közmunka aránylagos fölosztása és a váltságdíjak megállapítása iránt javaslatot készítsen. (Vége köv.) A népszámlálás fontossága népesedési szempontból. (Vége.) A népállomány változásainak kifürkészése képezi a népességi statistikáuak legfontosabb részét, a mennyiben kutatja, mily arányban fogy, vagy nő a népszám? mily viszonyban áll elő az újszülöttek fölöslegéből az elhaltakhoz képest a szaporulat ? mint változnak a népességet alkotó részek? mely esélyek hatnak kedvezöleg, vagy gátolólag a nép gyarapodására ? Mielőtt részletes vizsgálatba ereszkedném, vessünk egy mellékpillantást népesedésünk állapotára, s hasonlítsuk össze más országokéval. Fényes szorgalmas búvárunk 1842-ben a magyar birodalom népességét, Dalmátországon kívül, kerekszámmai 13 millióra teszi, mely összegből, csupán Magyarországot értve, Erdély nélkül, egy négyszögmérföldre egyremásra 2285 lélek jutott. Ugyanakkor Belgiumban egy □ mérföldön 7045 lakos találta élelmét, Nagy-Brittaniában 4247, a porosz rajnai tartományokban 6400, Morvaországban 4277, Csehországban 4094, az ausztriai olasz tartományokban 5205, sőt Csehországnak leitmericzi kerületében, az északi hegyes részeken, egy négyszögü mérföldön 17 ezer lélek talál- tatik. — Az 1857-iki népszámlálás az ausztriai öszbirodalomban az akkori összeirók szerint igy állt: Az ausztriai birodalom lakossága, a katonaság és idegenek, valamint a külföldön tartózkodó belföldiek kivételével, 37,339,012 lélek, tehát 1,588,392 lélekkel több, mint 1850-ben, a mikor csak 35,750,620 lélek volt; ha a főn kihagyottakat belészámitjuk, ez összeg a 38 milliót meghaladja; ebben azután van 133,876 külföldi, és 114,888 külföldön lévő ausztriai, nem számítva még vagy 6000 külföldön lévőt, a kik nincsenek semmi községben bekeblezve, és a rendes katonaságot. E népesség teszen 8,184,843 lakófelet, és lakik 877 városban, 970 külvárosban, 2436 mezővárosban, 71,420 faluban és 5,720,640 házban. Most már lássuk, mi esett akkor a kimutatott öszletből Magyarországra? Az akkori fölosztás szerint: a budapesti helytartósági kerület 1,765,218, a pozsonyi k. 1,656,659; a soproni 1,818,864; a kassai 1,349,241; a nagyváradi 1,557,010; a szerb vajdaság és te- mesi bánság 1,532,251; Horvát- és Tótország 865,403; Erdély 2,180,221; a határőrvidék 1,066,272, összesen 13,791,039 lélek. — E szerint 1842-től 1857-ig mutatkozik szaporulat 791,039 lélek. — Most már nézzük a legújabb, 1868. évi statistikai adatok összeállítását, ezek szerint a magyar korona tartományainak összes lakossága 15,003,754 lélek, (tehát mintegy tizcdév óta 1,212,715 lélektöbb- let mutatkozik,) ebből 7,416,296 térti és 7,587,458 nő. És igy 171,162- vel több nő van, mint férfi, vagyis más szavakkal: minden 100 férfira jut 102—103 nő. — Ez adatokból az tűnik ki, hogy a népesedés, ha nem is aránylag honunk területe s termékenységével, a természet azon gazdag áldásaival, melyekkel szülőföldünket elárasztó, de még is növekszik. A belterjes népesség, vagyis azon« népesség száma, mely egy □ mérföldre jut, 2563 lélek. Atalán véve annyi lakik egy □ mérföldön. Hogy minő csekély hazánk belterjes népessége, kitűnik, ha némely külföldi állam hasonnemű népességével párhuzamo- sitjuk. Belgiumban jelenleg egy □ mérföldön 8753, Németalföldön 5599 lakos van. Az ember egyelőre azt hinné, hogy minél nagyobb a belterjes népesség egy országban, annál nehezebb a megélhetési mód, pedig a dolog nem igy áll; mert egy bizonyos határig a nagyobb belterjes népesség a közvagyonosodásnak még inkább elő- mozditója. Az egy csoportban élő s több egyénből álló társaság minden tagja, igaz, nagyobb szorgalomra és munkásságra van utalva; de a munka jobban fizettetvén, a közvagyonosodás nagyobb mérvben fejlődik. Elég erre Belgiumot és Németalföldet például fölhozni; bár mi is hasonló vagyonossággal dicsekedhetnénk ! — Hazánkban is különböző a belterjes népesség a különböző vidékeken, így legnépesb Győr- és Nyitramegye, hol minden □ mérföldön több mint 3700 ember lakik. Leggyérebb népességű ellenben Marmaros- megye, hol 1997 ember lakik egy □ mérföldön. — Erdélyben 1928, a katonai határőrvidéken 1740 jut ugyanekkora területre. Úgy hiszem, nem cselekszem czéliránytalanul, ha népesedésünk csigamódú haladása okát a) a testi növelés hiányaiban vélem rejleni. Az okos nevelés elve: egyenvonalban fejteni s tökéletesítni a tehetségeket. Mi rendesen elvétjük a czelt, s a szelleminek adva elsőbbséget, idomtalan anyai kényeztetés vagy káros hanyagság következtében a testtel mitsem gondolunk, örülünk, ha a gyermek 6 —7 éves korában németül s francziául petyeg — mi ugyan jó, s vétkezik a szülő magzata boldogsága ellen, ha módjában lévén, idegen nyelvekre nem taníttatja,’mert teljes erejével fejledezö magyar tudományosságunk mellett is, sőt épen ezért, a külföld nyelveit nem nélkülözhetjük; igen, csakhogy ezagyeuge test fejlődésére, rovására aztán ne történjék. A lest növesztésénél fő, hogy az izmok erősödjenek, a rostok szilárduljanak; és ezt rendesen dajkákra bízzuk, kik közöl nem egy satnyitá már tönkre a jó anyagot, és gépileg szoktató a bűnre, mitől a józan értelem borzad 1 De mit moudok ? Igen is, gondolunk a testi tehetségekkel! gondos szorgalommal óvjuk azokat, mint narancsot vagy czitromot éghajlatunk alatt, fűtött üvegházban, hogy oly gyengéd legyen szinök, mint ezé! Azonban a szülei házból kikerüléskor sem vár jobb sors a gyermekre, sőt elég keserves pé'dát tudunk, hogy az azt ép testtel elhagyott növendékek is nyomorán tértek vissza; mi igen természetes. Iskoláinkban újra csak a szellemiekkel foglalkoznak a növendékek, pedig éltük ezen korában volna szükségük a sok scylla és charybdis ellen éber szorgalommal őrködő mentőre, midőn a gerjedezni kezdő indulatok , az ezer alakban s/.éditö csábok, a veszély különféle és sikamlós utain sok szülő- s honreményt tettek már semmivé, igen sokan — tisztelet átvételeknek — iskolai pályájuk végeztekor életök,ösvényét]is meg- fúták! Mit várhat aztán ilyentől a hon, miután csalhatlau igazság- kint áll, hogy a test satuyulása a lélek munkásságát, erejét s tehetségét is megbénítja? Keressünk-e írt ezen, már annyira elhatalmasodott roszuak és hol ? Ha jutalmakat tűzünk állatjaink fajának nemesítésére, a nemzet csemetéit elkorcsosodni hagyjuk-e mi magyarok?! Nem, ki lelke minden érzetével csügg e hazán s ennek jelétén, az nem fogja tűrni, hogy erény s férfias erő által kitűnt elődeink képe előtt satnya törpék, önmagukat nem ismerő, semmit nyomó árnyak álljanak, kik sem uraságra, mert egyetlen szenvedélyükön sem uralkodhatnak; sem vitézségre, mert csípejük oda van, s kardjokat nyakban kellene hordaniok ; sem közteherviselésre, mert a testiség járma nyakukat fölmarta, — szóval, mire sem alkalmasak. Hol vegyünk tehát irt e rósz ellen, talán a tanfelügyelöség rendeletéi szigorúságában keressük azt? Nem, mi ide nem csupán a tanuló, hanem minden rendű ifjúságot számítunk; tehát e mirigy megakadályozását külsőleg a kormány éber intézkedésétől várjuk; ben- söleg pedig a morál és vallás tanaiban keressük azt. A népesedés hátrányára szolgál továbbá b) az életnemválasz- tási irány eltévesztése. Hány nemes ember van, még a fölvilágosult- ság szürkülése daczára is, ki nagyapja léczen lógó restaurationalis mentéje, — melynek prémje már molynak sem adhat szállást,— elleni vétségnek tartaná, hogy fiát mesterségre adja, ritka az a szülő még most is, mint a fehér holló, a tisztesebb rendűek közt, ki szülei érzésén oly erőszakot merne tenni, hogy gyermekét gépész, épitész, kereskedőnek, szabó, kovácsnak stb. taníttassa. Mert hisz mit mondana a világ! Pedig bizonynyal sokkal jobb dolga s több módja van egy szorgalmas, becsületes mesterembernek, mint sok tétlenségben pangó tudós férfiúnak, vagy mint azon jegyzőnek, ki tanít, énekel és harangoz, s még hármas tiszte daczára is koplal stb. De még nagyobb baj ennél, hogy az iparos- és földművelő-osztálybeliek is hivatalok után suváwgoak, akár értenek hozzá^íafeár nem ; innen van a néposztályok közt* ama roppant nagy aránytalanság, hogy míg e két alsóbbnál annyira keresett a munkás-kéz, hogy gyakran háromszorozott áron sem kapható ; addig a tanultak közt számosán alkalmazás nélkül tengnek. Mily sok haszontalan terhet rak a statusra, s mennyi haszonvehetö kéztől fosztja meg az álladalmat, következőleg mily s mennyi tettleges s nemleges kárt eredményez ezen kárbozatos vakság, — nem magyarázhatni ki eléggé! Nemkülönben gátolja a népesedést c) a mindinkább ^elhara- pódzó nőtlenség, ezen, hazánkban mindinkább terjedező rósz, mely koronkint számosb követőre találván, lassan őrlő féreg gyanánt rá-‘ gódik a nemzetfa életerein. Ugyanis, ha veszsztik a házasságokat
