Eger - hetilap, 1869
1869-12-23 / 51. szám
406 nevei közül véletlenül kimaradt volna, ez egyént az igazg. vál. a t. minisztérium figyelmébe ajánlani annyival inkább bátorkodik, minthogy e tekintetben méltóbb szakembert ajánlani alig tudna, s remélhető, hogy mint szenvedélyes füvész, az érintett vállalathoz segédkezet nyújtani, egész örömmel kész leend. 26. Végre elnök jelenti, hogy az egylet fönállását biztositó tagsági kötelezettségek határidejének 2-ik korszaka ez év végével jár le, s ennek elteltével körülbelül fele a tagoknak megszűnik kötelezett tagja lenni az egyesületnek. Nem kétli ugyan, hogy azon lelkes hazafiak, kik az egylet fönállását kezdettől fogva oly buzgón pártolták, ezentúl is hozzájárulásukkal támogatandják, s nem szűnnek meg továbbá is tagjai lenni; de mert ez egyesületnek bizonytalanra számítani nem lehet, — czélszerünek tartaná, ha mindazon tagok, kiknek kötelezettségi határideje az év végével jár le, egy megkereső levélben fölszólittatnának tagsági kötelezettségük megújítására. Az indítvány elfogadtatván, meghagyatott, hogy az illetők e tárgyban nyomatott levélben szólittassanak föl, hogy miután tagsági idejük az év végével lejár, legyenek szívesek nyilatkozni az iránt: kivánnak-e továbbá is az egyesület tagjai maradni vagy sem ? s ebbeli nyilatkozatukat legkésőbb jövő évi január hó végéig, mely körülbelül a tartandó közgyűlés határidejére esik, — melyen e tárgyról jelentés lesz teendő—az egyesülethez okvetlen beküldeni szíveskedjenek; ellenkező esetben mindazok nevei, kik ebbeli nyilatkozatukat a kitűzött határidőig be nem küldik, hallgatásuk beleegyezésnek vétetvén, az egyleti tagok névsorába újabban fölvétetni s továbbá is mint kötelezett tagok tekintetni fognak. Ezzel egyidejűleg Kovách László egyesületi elnök fölszólittatni rendeltetett, hogy az évi közgyűlés határnapját kitűzni annálinkább szíveskedjék, minthogy a rendes évi közgyűlés már a múlt évről is elmaradt, s ha ez a tagokhoz menesztendö levél elkészültéig kitűzve lenne, ezen határidő az illetőkkel a levélben egyidejűleg közöltessék. 26. Előterjesztetett a május-novemberi pénztári kimutatás, mely szerint a bevétel tesz ........................................... 484 frt 213/4 krt, k iadás............................................................... 392 „ 59 „ marad decz. hóra 91 frt 623/4 kr. Tudomásul vétetett. 27. Végre az alapszabályok értelmében jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Móczár János és Mahóvszky Antal egyleti tagok kérettek föl. Kelt mint főn. Hitelesítették : Móczár János. Mahóvszky Antal. Jegyzetté Rigó Antal, titkár. Levelezések Szihalom, decz 16. Egy röffel közelebb állunk a nagyvárosi élet zajához, és sürgésforgásához. A vasúton, falunk oldalánál egyre nagyobb lesz az élénkség, és szokatlan mozgás észlelhető. Eddig egészen csendes, zajtalan volt falunk, leszámítva a nyájőrök kürtölését és a kolom- pok kongását, de főleg a komondorok iskolázatlan hangú, prózai u- gatását. Ezen ijesztő kiuézésü faluvédek minden nadrágos embert kereszteletlen embernek nézvén, tömegesen rohanuak a szerencsétlenre, kit balsorsa kaputban és gyalogosan késztet elmenni a házak előtt, hol legkisebb a sár, mert csak bokáig ér. Most a vonatok tompa morajához, a gőzösök süvöltéséhez is hozzá kell szoknunk. Mindez még hagyján! de azzal a sok füsttel bajos kibékülni. Meg sem tudnám mondani, hány, templomból jövő anyókát ejtett már kétségbe a falu alatt elrobogó gőzös kazánjából kigomolygó füst- felleg! Ftizes-Abony már egész kis várossá nőtte ki magát. A múlt héten is egy egész vonat csupa telepitvényeseket hozott ide. A különben csinos és sokat mutató rakházak és hivatali épületek egészen kivetkőzteték minden falusi formájából szegény helységet. Talán rá sem ismernének a tót atyafiak, kik ily nyugtát állítottak ki magukról : „Kibizsonyosodas ! Hogy a fulezsabomszki templom zoblakokot megrepaáltunk,három váltós forindu a plebanus zuraságot kezünkbe annyi (adni), nem tagannyi a tizenüt nemember (november). Én FI... k Tornász, meg zenyim pojtás a Zobrotka Janó.“ Füzes-Abony tehát emelkedik. Lám ily átalakulástól Szihalomnak épen nincs oka félni, miután a jövő dolga, ha érdemes helységünkben lesz-e csak személyállomás is, vagy Füzes-Abonyba kell sétálnunk, ha kisértetbe jönénk, hogy ezen tüzhajtotta szekeren utazzunk. Hogy az előfizetések e saisonjában mi sem vagyunk elfelejtve s a tudós urak rólunk is gondoskodnak, hogy ne unjuk maguukat a hosszú téli estéken; hogy a jó Traugott igyekszik velünk is elhitetni hogy minden arany, a mi fénylik — magától értetik. Még csak azt mondom el, hogyan jöttem rá, mi a különbség a „távirda“ és „telegraf“ között. Egerbe ránduló szomszédomat egy, a távirda közelében végzendő megbízással láttam el. Hazajővén kérdém, eljárt-e a küldetésben? Emberem hosszú képpel válaszold : „Uram, hogy megjártam ! Visszajövet kerestem én a távírdát, de nem találtam, mert az a ház, honuan a drót kijő, ,telegraf,a távirda/ mint mondják, a kacsaközben van.“ Ez igaz lehet, gondo- láir. de nem árultam el tudatlanságomat. Fels’óhányai. T.-Füred, decz. 16. Napjainkban óriási léptekkel halad a civilisatio, s mégis akadunk helyekre, hol ennek semmi nyoma sem észlelhető, s a valóság után ítélve, a 19-ik század helyett az antediluvialis időbe képzeljük magunkat. Oh mily boldog vagy te, édes magyar hazám! neked még sok ily eredeti ösállapotban levő, s a kor igénye által meg nem vesztegetett helyeid vannak; fiaid a lehető legnagyobb kegyelettel viseltetnek régi institutióid iránt, s nem akarják azokat ezredéves méltóságukból kivetköztetni. — De nehogy csak állítani látszassam, szavaim igazolásául csak a poroszlói töltésre hivatkozom. Voltál-e már oly szerencsés, nyájas olvasóm, e vonalon utazhatni ? Ha nem, úgy nincs fogalmad Hevesmegye, vagy ha szabad mondani, Magyarország legnevezetesebb útjáról. — Ennek, ha nedves az idő, oly vendégszerető talaja van, hogy hat ló is alig bírja kocsidat szives baráti karjaiból kiszakítani; nyárban pedig, ha száz lelked lenne is, kirázzák belőled rémületes göröngyei. A régiek azt mondták: „ha nem tudsz imádkozni, menj a tengerre“ ; de én mást praeseribálok neked : menj bármikor a poroszlói töltésre, s megtanulsz imádkozni; de még adj hálát az isteni gondviselésnek, ha oldalbordáidat épségben haza viheted. — Folyó hó 15-én történt, hogy egy Vasas István nevezetű zsérczi ember, meszet fuvarozva Füredre, a földölt kocsi terhe által agyonzúzatott. Azt mondja majd valaki erre: ,bizonyosan be volt rúgva. ‘ Oh megkövetem alázattal, a legjózanabb embernek is csak a legnagyobb életveszélylyel lehet ott járni, — ezt tapasztalásból tudom. Valóban elszomorodik az ember, midőn látja, hogy egy oly ut, mint a poroszlói, mely négy vármegye között tartja főn a közlekedést, ily mostoha gondviselésben részesül; ezt látva, azt hinnők, hogy a megyének épen semmi gondja sincs az utakra, vagy ha mégis van, akkor nem akar a 19-ik század civilisa- tiójának niveaujára vergődni. A közmunka, miről személyesen volt alkalmam meggyőződni, hanyagul teljesittetik; a hidak, nem tudom, mi okból, — talán, hogy hamar el ne kopjanak, — 2 lábnyi vastagságú földréteggel vannak meghordva, ugyannyira, hogy szinte görnyednek a roppant teher alatt, s borsózik az ember háta, valahányszor egy ily hidon kell átmennie. — Ezer itt a panasz, ideje lenne már, hogy oly sok lamentátio után, a kiket illet, a bajt orvosolják. — Óhajtandó lenne, hogy ez ügy kettős megyénk legközelebbi bi- zottmányi ülésében szőnyegre kerülne, s a mennyiben a megye képtelen volna ezen szóban levő útvonal kiépítésére, a kormány segélyét kikérni, mulaszthatlan kötelességének tartaná; mert mit ér nekünk s az egész tiszántúli vidéknek a különben közel eső batvan- miskolczi vasútvonal, ha ahhoz életünk s vagyonunk veszélyeztetése nélkül hozzá nem férhetünk, s igy terményeinket nem értékesíthetjük ! Qui habet aures audiendi audiat .... P. I. Városi és megyei hírek. Érsek ö nagyméltósága múlt kedden d. e. Pestről szerencsésen visszaérkezett székvárosába. — Honvéd-ünnepély Egerben. Városházunknak a piaczra néző homlokzatát jelenleg egy márvány-emléktábla díszíti, melybe aranybetükkel be vannak vésve azon egri születésű honvédek nevei, kik az 184%-iki szabadságharezban a hazáért dicsőén elhulltak. Ez emléktábla ünnepélyes leleplezése múlt hétfőn ment véghez. D. e. 10y2 órakor a várból 3 taraczklövés hirdette a város lakóinak az ünnepélyt, mely pontban 11 órakor, Kölcsey hymnusának az egri polgári dalkör általi elzengésével kezdődött. A megnyitó beszédet. mely a bymnust követte, városunk polgármestere, az emlékbeszédet Mednyánszky Sándor, a zárbeszédet pedig Csiky Sándor tartá A leleplezés ténye alatt a polgári dalkör dicséneket zengett, a várban pedig taraczkok durrogtak. Végül a dalkör elzengte Vörösmar
