Eger - hetilap, 1869
1869-12-16 / 50. szám
395 javaslat fölött. A bizottság véleménye oda megy ki, hogy a törvényjavaslatot elvben pártolja, de a testi büntetést eltörölni még most korán volna. Erre vita támadt, többen a rögtöni eltörlés mellett szóltak, s miután az igazságügyminiszter is hosszasan beszélt volna a törvényjavaslat mellett, elfogadtatott b. Lipthay Béla azon indítványa, bogy a törvényjavaslat adassék ki újból a jogügyi bizottságnak, oly czélból, bogy kiszemelvén abból azon eseteket, melyekre vonatkozólag a testi fenyíték megszüntetése azonnal foganatosítható, erről véleményes jelentést terjeszszen elő. Heves-Szolnokmegye f. évi decz. 27-én tartandó bizott- mányi gyűlésének tárgyai. Heves és Külső-Szolnok t. e. vármegyék örökös főispánjának folyó hó 6-ról kelt értesítése szerint, a megyei bizottmány folyó hó 27-én s következő napjain Egerben gyűlést tartand, mely gyűlésre a t. ez. bizottmányi tag urak ezennel meghivatnak. A gyűlésben a következő ügyek fognak tárgyaltatni: 1. ) 0 cs. Apostoli kir. Felségének azon legkegyelmesebb elhatározása, melynél fogva e kettős megyében a királyi biztos működése megszűnvén, Bartakovies Albert egri érsek és örökös főispán, az uj főispáni helytartó kinevezéséig, a megye kormányzatával megbizatott. 2. ) A körülményekhez képest a megürült vagy megürülendő tiszti állomásoknak választás útján leendő betöltése. 3. ) A népszámlálásra vonatkozó intézkedések megtétele. 4. ) A megyei iskolatanács megválasztása. ö.) A közlekedési miniszternek a megyén átvonuló állam-útszakasz átvételére vonatkozó rendelete. 6. ) Az adóvégrehajtásnál a közigazgatási tisztviselőknek járó útiköltségek megállapítására vonatkozó pénzügyminiszteri rendelet. 7. ) Az 1869. évi 4. t. ez. kihirdetése. 8. A honvédelmi minisztériumnak a katonai gyakorló-térek megszerzését szabályozó rendelete. 9. ) Biharmegyének a bírósági szerkezetre vonatkozó fölirata s Torántálmegyének és a Jászkún-keriiletek közönségének erre vonatkozó határozata. 10. ) Ungmegye és Debreczen sz. kir. városa közönségének a megyerendezés ügyében kelt fölirataik. 11. ) Liptómegyének a zárdák és kolostorok eltörlésére vonatkozó határozata s fölirata. 12. ) Marmarosmegye átirata a dicső emlékezetű Mátyás kihold, midőn ezen mentünk ; előttünk is, utánunk is sötétség volt . . . . senki! ...........De a tanács okosan fog eljárni, s mint hiszem, siettetni fogja a megoldást. A herczeget szemmel tartják, és pedig közelről. Mit gondol ön, admiral ur? kérdé a szerzetes. — Pelizzarenak igaza van. Holnapra össze kellene híni az Összeesküdtek fejeit, hogy véghatározatot hozzanak. Taláu már soká is várakoztunk. Összejöhetünk az általad ismert villában, mond az admirál, a szerzetesre nézve. — Azonnal megyek a palotába, a dogé parancsát venni — mond a szerzetes; holnap tudni fogjátok, és értesitenditek barátaitokat. — Értjük — mond az admirál. — Holnap — tévé hozzá Pelizzare. Hol találhatjuk meg? — Szent Mózes templomában. A három összeesküdt elvált. Morelli az arsenál felé ment; Pelizzare félreutakon a Malespiro-palotába , a szerzetes pedig, mint mondá, a herczegi palotába. IX. A kuczka el van vetve. Másnap az est beálltával egy gondola hagyta el Velenczét, s az evezők segélyével a szárazföld felé tartott.Közel Franceska villájához egy kis öbölben kötött ki,melyet sürji fák környeztek,azok lombjaikkal a viz fölszinével játszadozván. Öt férfi ugrott ki a gondolából, melyet a lombok között megkötöttek, s az említett villa felé siettek; reggel a villa minden cselédje újjal váltatott föl, s az újakban nem nehéz a köztársaság embereire ismernünk. A régiek úgy eltűntek, h‘>gy őket többé soha senkisem látta Velenczében, sem másutt. rály emlékére állítandó szobor ügyének fölelevenitésére vonatko- zólag. 13. ) Buda sz. kir . város közönségének fölirata Fiume város és kerületének Magyarországhoz leendő visszacsatolása ügyében. 14. ) Pest sz. kir. város közönségének a szarvasmarhavágás korlátozását ezélzó fölirata. y. 15. ) A szolnoki Tiszahid megvizsgálására kirendelt megyei küldöttség hivatalos jelentése. 16. ) Az Eger városa által kiszolgáltatandó elöfogatok számarányának meghatározása és a kiállítás módozata iránti hivatalos jelentés. Kelt Egerben, 1869. évi deczember 8-án. Heves és K.-Szolnok törv. egy. vármegyék Il-od alispánja : Isaák László. Körlevél. Heves és Külsö-Szolnok t. e. vármegyék tisztviselőihez. A nagyméltóságu minisztérium előterjesztése folytán, Ö Felsége királyi biztosi működésemet megszüntetvén, egyszersmind november 16-án kelt határozatával főispáni helytartói állomásomról való lemondásomat kegyesen elfogadni méltóztatott. Midőn 0 Felsége ezen elhatározásáról a megye tisztviselőit értesítem: egyszersmind fölhasználom az alkalmat arra. bogy a megye tisztviselőitől azon őszinte kivánatom nyilvánitásával búcsúzzam el, hogy a körülmények által szükségessé vált rendkívüli helyzet megszűntével, a megye alkotmányos működését úgy az összes haza, mint a megye érdekei előmozdítására sikeresen folytathassa. Rövid idő alatt, remélem, meg fog alkottatni a törvény, mely a megyék önkormányzati hatáskörét, a haza politikai ügyeire való befolyását és viszonyait a parlamentáris kormányhoz megállapítja; s remélem, meg fog ezen törvény alkottatni úgy, hogy a kormányzat egysége és a szükséges országos fölttgyelet mellett, a megyék ön- kormányzati joga saját belügyeikre megóvassék, s e mellett fönma- radjon a politikai kérdések megvitatásának joga, hogy ez által a vidéki közvéleménynek a megyék képviselete által nyilatkozni alkalma legyen. Mindaddig pedig, mig ezen, a megyéknek a parlamentáris kormányhoz való viszonyát szabályozó törvény létrejövend, remélem, sikerülni fog a megyei bizottmánynak és a megyei tisztviselőknek, kik ezen bizottmány tekintélyes részét képezik, az ügykezelést ak- kép vinni, hogy a parlamentáris felelős kormánynyal a megye közönsége összeütközésbe ne jöjön. Az öt férfi nyitva találta az ajtót, s egy inas a felső emelet egy halványul világított szobájába vezeté őket. Csak most vették le az álarezot, s ba Pelizzare valamelyik rejtekben lehetett volna, oly öt arezot láthatott volna, melyek ép oly gyanúsak voltak, mint az i- nasokéi. Mintegy egy órai várakozás után az ajtó megnyílt, s négy álarezos lépett be. Égyikök a támlaszékbe tilt, melyet több szerényebb szék környezett, és levette álarczát. Három társa követte példáját. Enégy személyiség nem volt más, mint a dogé, az admiral, Pelizzare és a szerzetes. Most ez utóbbi is lovagöltönyben volt. Hosszú csend lön. Marino arczán az álmatlanság s nyugtalanság kifejezése volt észrevehető. Sokáig nézte szó nélkül az összeesküdte- ket; mintha csak félt volna, hogy az első kimondott szóra megjelenik az igazság szelleme. Végre mintegy erőszakot véve önmagán, minden tagjában reszketve, elkezdé : — Összehívtalak mára, barátim, s örvendek, hogy hívásomra, egy sem maradt el. Ismeritek terveimet. Itt szavai erősebbek lettek, tekintete fokonként nyíltabbá lett, s gyöngesége minden nyoma eltűnt. — Elhatároztam, hogy véget vetek e kevély aristokratiának, melynek zsarnoksága már régóta nehezedik a népre. El kell vesznie, Velencze már el van telve e puha és szemtelen patríciusokkal, el a félénk senatussal, el végre s főleg a gyűlölt tanácscsal, mely egyedül az árulás és a bakó által uralkodik. Mindnyájának vesznie kell. — A tettek ideje elérkezett. A főtanács már nyugtalan. Mintha sejtenék, hogy végórája itt van. Ne engedjünk neki időt a gondolkozásra, s hogy kémeit rendezhesse. Verjük le, hogy ö le ne verjen. Ez éjjel hasztalan volua minden kísérlet. Hanem holnap, egy nagy bálra összebivom az egész nemességet! Ti elhelyezitek embereiteket. Egynek sem szabad menekülni!
