Eger - hetilap, 1869
1869-12-02 / 48. szám
380 A franczia kamarák nov. 29-én megnyittattak. A tróubeszéd többek közt ezeket mondja : „Nem könnyű dolog, Fraucziaországban a szabadságnak szabályszerű és békés használatát behozni. Az egészséges közérzelem azon szabadság ellen, mely néhány hónap óta veszélyes kihágások által a társadalmat fenyegette, — visszaír itólag lépett föl. A tehetetlen támadások egyedül arra szolgáltak, hogy bebizonyittassék azon kötelék szilárdsága, mely a nemzet szavazatában leli alapját. A dolgok állása a határozatokban való szabad szellemet kívánja- Francziaország szabadságot és rendet akar. A rendért én kezeskedem ; — önök — uraim ! segítsenek nekem a szabadságot megmenteni. Ezen czél elérése végett egyenlően tartsuk magunkat távol mind a reactiótól, mind a forradalomtól. A senatus- consultummal határozottan egy uj, baladó korszak megnyitását czé- loztam. A mi föladatunk abban áll: hogy a fölállított elveket érvényre juttassuk. Az önök elé adandó kormányi elöterjesztvények őszintén szabadelvű jellemmel bírnak.“ — A külügyet illetőleg a császár igy szólt: „Szerencsét kívánok magamnak ahhoz, hogy a barátságos hatalmakkal való jó egyetértést föntartva láthatom. Az uralkodók és népek maguk is kívánják a békét. Okaink vannak rá, hogy jelenkorunkra büszkék lehessünk.“ Újabban ismét azt jelentik Párisból, hogy Napoleon császár cabinet alakításával bízta meg Olliviert, ki e megbízást el is fogadta, s e czélból több kitűnő személyiséggel tette magát érintkezésbe. E perczben többet e dologról nem tudunk. A magyar és olasz királyok tervezett találkozása ezúttal elmarad. Viktor Emánuel király Ferencz József ő Felségének táviratilag a legélénkebb sajnálatát fejezte ki a miatt, hogy egészségi helyzete miatt a tervezett találkozás most nem létesülhet; egyúttal reméuyét fejezte ki, hogy rövid idő alatt ismét fog valamely alkalom kínálkozni a személyes találkozásra. — Beust gróf nov. 30-án volt Fiorencz- be érkezendő. 0 Felsége megbízta őt, hogy az olasz királynak fölgyógyulása s a koronaörökösnek fia születése miatt szerencsekivánata- it fejezze ki. — Lanza, az olasz képviselökamra elnöke, véglegesen elfogadta a ministerelnökséget, s már több kitűnőséggel értekezett a cabinet megalakítása végett. Az „Italien. Corr.“ jelenti: Konstantinápolyból arról tudósitnak, hogy nem sokára egy uj ferman fog közzététetni Egyiptomnak a Portához való viszonya tárgyában; ezen fermanban mindazon követelések benn fognak foglaltatni, melyeket a nagy vezér a khedivehez intézett iratában fölállított. A nevezett „Ital. Corr“ ezen tudósítást, ha az megvalósul, komoly bonyodalmak jeléül tekiuti. Másrészt azonban kedvezőbb birek sem hiányzanak , melyek szerint a diplomata Kostantinápolyban oly erőfeszítéseket tett, hogy az eredményben alig lehet kételkedni. Különösen Beust grófról írja a „M. Herald“ bécsi levelezője, hogy diplomatái működése igen kielégítő eredményre vezetett, a mennyiben a szultán s az alkirály közötti komoly viszályok, legalább egyelőre, ki vannak egyeulitve. Állítólag Eugenia császárné is erélyesen kezeibe ragadta az egyiptomi kérdést, s kérte a viszálkodó feleket, hogy ne engedjék a dolgot törésre kerülni. Spanyolországban a helyzet nem változott. A cortes többségének egy értekezletén Prim kijelentette, hogy az olasz király szavát adta neki, hogy a geuuai herczeg jelöltségét jóvá hagyja, alkudozások azonbau még eddig nem történhettek a király betegsége s a külügyminiszter távolléte miatt; a genuai herczeg jelöbsége tehát még mindig hivatalos. E nydatkozattal szemben a „Times“ fön- tartja azon állítását, hogy a geuuai herczeg, miut ezt többször határo zottan kijelentette, nem fogadja el a spauyol koronát, s annak elfogadására nem is fogja kényszeríteni Viktor Emánuel, ha mindjárt Prim bírja is a beleegyezés iránti Ígéretét. A hevesmegyei tanfelügyelő körlevele a községi elől járókhoz. A nagyméltóságu m. kir. vallás- és közoktatási miniszter úr kegyesen intézkedvén az iránt, hogy a taneszközök, különösen a földabroszok és földgömbök a népiskolák és tanítók által minél olcsóbban és minél könnyebb módon megszereztethessenek, azoknak megrendelésére nézve miniszter ur ő nagyméltóságának f. hó 10-én 21,544 sz. alatt kelt rendelete folytán, a község t. elöljáróságát ezennel figyelmeztetem, hogy az alább elsorolt taneszközöket a kitett árakon úgy a községi, mint hitfelekezeti nyilvános vagy magániskolák, úgyszintén a tanítók (tanárok) Ráth Mór pesti könyvárus úrtól megszerezhetik, és pedig vagy közvetlenül, ha egyenesen hozzá intézik a megrendeléseket, vagy közvetve általam, ha azokat nekem jelentik be; különösen: 1) A földabroswkra nézve, ha az iskolák vagy tanitók akár egyes, akár tömeges megrendeléseket tesznek, Ráth Mór köteles a megrendelt mennyiséget a kijelölt helyre elszállítani. A földabroszok árát az illető megredelö vagy mindjárt a megrendelés alkalmával beküldheti, vagy utánvét mellett fizeti. „A mayyar korona országai“, — „Európa“, „A föld öt része“ fali abroszai vászonra vonva, kemény takaróban 1 tallér 27 garas porosz pénzben, vagyis a jelenlegi árfolyam szerint 3 frt 62 kr., csomagolási díj fejében a 10% pedig 36 kr.; tehát összesen : 3 ft. 98 kr. Az eziist-agio hullámzása szerint ezen árak is változnak. A kézi abroszok ára 2 garas porosz pénzben, vagyis a mai agio szerint 12% kr. o. é., melyhez Ráth Mór föl van jogosítva könyvárud költségek — Nem tudom, miért — úgymond — de Pelizzare biztosítása nekem gyanús. Én nem szeretem sem jó híreit, melyeket, nem tudom, honnan hord, sem pedig azon ügyességét, melylyel a veszélynek kiteszi magát. Utóvégre is, mintha ez arez nem volna ismeretlen előttem. Az admirál, ki mint dühös ellenség, hirtelen oly bizalmas barátja lett Pelizzarenak, mentegetni kezdé ezt: — Hogy látta valamikor Pelizzaret, ez nem baj. Különben a szegény ördögnek oly arcza van, melyet nem feled egy könnyen az ember; én igazán hiszek neki. Igaz, hogy Donatot elszalasztottá, de ez inkább az én hibám; meg kellett volna előznöm Angelo elutazását. — De tudja-e — mond mosolyogva a szerzetes — hogy egy, kegyességéről annyira ismert admirálnak, mint ön, nem kell a dolgokat csak félig teljesítenie? — Szerzetes úr, — mond Morelli szárazán — önt arra kötelezi ruhája, ha pofon ütik egy oldalról, tartsa oda a má-ikat is. Az ar- senál admiráljai máskép szoktak boszút állni. — Mondtam már, hogy a ruha nem teszi a szerzetest. így, a mint lát, olyan szerzetes vagyok, mint ön. — Mit akar ezzel mondani ? — Azt, hogy e ruha csak álöltöny. Akonvent főnöke, mint önmaga is jól tudja, Marino barátja, a ki félénk ember, telve elavúlt nézetekkel, s igen ájtatos. Marino tehát terveit nem bízhatta rá. Ellenben engem Rómában, utolsó követsége alkalmával ismert meg, s csekély tehetségeimet méltányolni akarta. Két hete lehet, hogy Ve- lenczébe hivatott, reám adatta ez öltönyt, s barátját, a házfőnököt kérte, adjon nekem egy szobát. Itt mint egy szent ember élek, ki egy családom iránt ellenszenvvel viseltető bibornok üldözése elöl Velenczébe menekültem, hol mint tudja, a pápai commissariusoknak nincs joguk a klastromokat vizsgálni. A dogé kinyerte, hogy a nap vagy éj bármely órájában kimehetek, s minthogy a szerzeteseknek e városban nagy szabadságuk vau, lépteimre senki sem ügyel. — S mit csinált ön Rómában ? — Velenczei ügyekkel foglalkoztam, mond az álszerzetes, mo- solylyal adván hangsúlyt szavainak. — Szép — mond az admirál — értem. De mint ügyes embernek, e történetet el kellett volna titkolnia. — Csak nem fog elárulni ? s máskép nem értette volna, ha megmondom is, hol láttam Pelizzaret. — Igaz! — Istenem! admirál ur, ha Velenczében gyanakodók az embe rek, Romában sem nagyon bizalmasak. Úgy látszik, hogy a római rendőrök figyelmét magamra vontam. Lakásomat fölkutatták, s ott néhány iratot találtak, s addig is, mig ügyem eldöntetik, a legnagyobb gonosztevőkkel egy börtönbe zártak. Nem nézhetek Pelizza- rera, hogy e szerencsés lakás emléke eszembe ne jusson. Lehet, hogy csalatkozom, annál is inkább, minthogy azonnal nem lepett meg látása. — Igaza lehet, válaszolt az admirál. De mi lett pőréből ? — Nagyon természetes, hogy elitéltek, s bebörtönöztek. Két évig valók ott, egész addig, mig Reinzi ki nem ürítette a börtönöket, hogy a banditákat zárja azokba. Mig az álszerzetes és Morelli igy beszélgettek, Pelizzare elhagyta a kolostort, s egyenesen a herczegi palotának tartott. Útjában kezeit dörzsölve mondá: — Jól játszottam! Az admiral és a barát kelepczében vannak. A kegyes arczu szerzetesben csak félig-meddig bízom. Mintha láttam volna .... talán Romában. Róka ellen róka. Hidegvér, barátom, s minden jól megy. (Folyt, köv.)
