Eger - hetilap, 1869
1869-11-18 / 46. szám
362 épült. Azon 6000-főnyi lakosság, mely itt megtelepült, mintegy varázsütésre virágzó ligetet varázsolt elő a homoktengerből: kertek , mulatóhelyek váltakoznak itt a legszebb paloták s a különféle hitfele- kezetek ékes imoláival, úgy hogylsmailia rövid néhány év alatt e hatalmas társaság méltó székvárosává lön, honnan ez , mivel a csatorna félutján fekszik, könnyen fölügyelhet az egész vállalatra, mind Port-Said, mint Suez felé. E vázlatban előadottak eléggé indokolják azon általános érdekeltséget, melyben a közvélemény e vállalatot részesíti, s habár haszna s dicsősége kizárólag a francziáké, bennünket ez még sem akadályoz abban, hogy bár a magyar faj nem vallhatja is magát e mii végrehajtása részesének, mégis az egyetemes emberiségi kapocs szózatának engedve, öröm és emelkedett érzelmekkel ne tekintsen a tudomány, erély és kitartó munkásság ezen uj diadalemléke elé. (Vége köv.) , Országgyűlési tudósítás. A képviselőház f. hó 9-iki ülésében kivételesen egy interpellate sem tétetett, miért is a ház a jegyzőkönyv hitelesitése és az ujo- nan érkezett kérvények bemutatása után azonnal a napirendre térhetett, s folytatta a pénzügyminiszter által a bankügyben benyújtott határozati javaslat fölötti vitát, melyben részt vettek : gr. Zichy Nándor, Wodiauer Béla, Ivánka Imre, Érkövy Adolf, Tisza Kálmán, Ghyczy Kálmán, gr. Was Samu és mások. A tanácskozás befejezése után végül szót emelt Lónyay Menyhért pénzügyminiszter, ajánlván indítványa elfogadását. A ház többsége fölállással elfogadta a pénzügyminiszter határozati javaslatát, mely szerint a bankügy megvitatására egy euquéte-bizottság küldendő ki. Irányi javaslata, úgy Mednyánszky pótjavaslata is elvettetett, inig gr. Wass Samu azon határozati javaslata: „Hatalmaztassék föl a pénzügyminiszter, hogy addig is, migaz iparvállalatok segélyezése a miniszteri értekezletek utján elintéztethetnék, a segélyre érdemesnek mutatkozó iparvállalatoknak előleget eszközölhessen,“ — kinyomatása után külön napirendre tűzetik. Az ülés föloszlása előtt elnök jelenté, hogy Pet- rik Adám és Gyurikovics képviselők állásukról lemondtak. A képviselöház az osztályok tanácskozásai miatt tartott pár napi szünet után nov. 13-án ismét megkezdte üléseit, mely alkalommal elnök bejelenté, hogy Nikolics Sándor egészségi tekintetből lemondott képviselői állásáról. Az ülés kezdetén nemcsak az elnök, hanem egyes képviselők részéről is számos kérvény nyujtatott be. Berzenczey László interpellálta a belügyminisztert: vájjon az úgynevezett revindikált havasok Erdély és az aldunai fejedelemségek közt kinek birtokában vannak jelenleg? Lónyay M. pénzügymiuiszter a legfőbb számvevőség fölállítása és hatáskörérölszóló törvényjavaslatot nyújtott be, mely kinyomatása után tárgyalásra tűzetik ki. Go- rove keresk. miniszter benyujtá a Dunafejedelemségekkel kötött pos- taszerzödés egy, királyi szentesítéssel ellátott példányát, mely ki- birdettetett. Kautz Gyula a pénzügyi bizottság részéről jelentést tett az 1868-iki zárszámadásra vonatkozólag. A bizottság azt véleményezi, hogy állittassék föl mielőbb a föszámvevőszék, melyhez a zárszámadások áttétetvén, az a vizsgálat eredményét a ház elé terjesztené; mivel a bizottság a zárszámadásokat csak állandó szakférfiak, nem pedig parlamenti bizottság által véli vizsgálat alá vehetőknek. A ezukor-, bor-, husfogyasztási, személyes kereseti és jövedelmi adó iránt beadott törvényjavaslatokra nézve a pénzügyi bizottság kijelenti hozzájárulását, némi módosítással. A bizottság három tagja külön kisebbségi véleményt adott be, melyben még az 1867-ik évi zárszámadás előterjesztését is kívánja. If. gr. Zichy Józsefszin- tén a pénzügyi bizottságról tett jelentést, melyben az ő Felsége keleti útjára kért 150 ezer irtot, megadatni ajánlják, s kijelenti, hogy az államjavak szaporitásátem ntartja czélszerünek,s amennyiben az jövőre kivételesen történnék, az arra vonatkozó törvényjavaslat a vétel előtt s ne utólagosan terjesztesssék elő. Mind e jelentések kinyomatása rendeltetett el. Jankovics A. a 9-ik bíráló bizottság részéről jelenté, hogy Miletics Szvetozár választását megsemmisítő,Drágfi Sándorét pedig igazolja. A központi bizottság jelentése is fölolvastatott, R € Z Fallieri Marino. V. (Folytatás.) Pelizzarenak jó előérzete volt. A szerzetes cellájába vezette, s egy székre leültette, és miután világot gyújtott, ő egy másikon foglalt helyet. Pár perczig hallgattak. Mint mondók, Pelizzare arcza nem épen bizalomgerjesztő volt. Valóságos bandita-arcza vala. A szerzetes, úgy látszik, megijedt; Pelizzare, ki a benyomást észrevette, nem tudta, nevessen-e, vagy folytassa szerepét. Megnyílt az ajtó, s Morelli lépett be ... . Meglátván Pelizzaret, azonnal megállt, a kovács, hogy időt ne engedjen az admirálnak, csak egy hanggal is elárulhatni, határozottan eléje ment, s tisztelettel üdvözölvén öt, mondá: — Bocsássa meg uram, hogy majd csak később magyarázhassam meg ittlétemet. Most pedig .... tessék . . . — Vakmerő! mond az admirál. Hát nem vagy az arsenal börtönében ? Mit akarsz itt? És ön, tisztelendőséged, hogyan vezethet a kolostorba ily gonosztevőt? A szerzetes nem tudott szóhoz jutni. Pelizzare látván, hogy veszve van, vakmerőséghez folyamodott. — Igen — kiáltá — én megvallom, biinös vagyok. Halálosan megsértém az admiral urat. Börtönbe vettetett, s jól tette. Igen, én gonosztevő voltam. De kérem, uraim, hallgassanak meg. Lelkem egész tüzével szerettem Imperiát. Legfőbb ohajom, éltem legnagyobb boldogsága leendett, ha őt nőül vehetem. De én csúnya, vad, visszataszító külsejű vagyok. 0 ezt tudtomra adta. Megvetette hódolatomat; nemcsak hogy minden reménytől megfosztott, hanem megvetőleg, gunynyal utasított vissza; ő sértett, midőn engem még nevetségessé is tett, és nekem mindennap kellett őt látnom, kit szerettem; kinevetett, ha mellettem elment; naponta haliám kedvese lépteit, midőn ajtóm előtt elhaladt. Szivem telve vott fájdalom, kétségbeesés, megaláztatás és haraggal. A legsötétebb gondolataim valának. Eleinte barczoltam azok ellen; de éreztem, hogy erőt vesznek rajtam. Becsuktam magamat, hogy ne lássak senkit. Ekkor keresett föl Donato. ígért s könyörgött, hogy elcsábítson. Hallgattam rá. Donato nejévé akarta tenni Imperiát. Midőn segédkezet Ígértem neki, csak boszumat hittem ez által kitölteni, mert Angelo csúnya, gonosz, igy tudtam, hogy Imperia boldogtalan lesz. A terv nem sikerült. Én bezárattam. Néhány óráig ott voltam a két katonával, s aztán megszöktünk. Fölkerestem Donatot. Már elmondtam a tisztelendő atyának, hogyan b int velem, midőn visszaadtam neki a pénzt, melylyel meg akart vásárolni. Igaz, eltértem egy kissé az igazságtól, midőn a tisztelendő urnák ezt beszélni kezdettem, de csak azért, hogy'annál szívesebben meghallgasson. Most tud mindent, s hiszem, nem lök el magától. — Oh nem — mond a szerzetes — annál is inkább, mert Morelli ur nem ellenzi. Mig Pelizzare beszélt, Morelli lecsüggeszté fejét, mintha mélyen gondolkozott volna. Kérdezte önmagától: hogy ha a kovács igazat beszélnem jó volna-c;, ez értelmes és határozott embert fölhasználni? Elhatározta, hogy próbára teszi. — Hinni akarom az adott magyarázatot — mond Morelli. Hiszem, hogy igyekezni fogsz hibádat jóvátenni őszinte bánat s a jövőbeni jó szolgálataid által. Kész vagy-e testtel lélekkel egy veszélyes, de hasznos kalandra vállalkozni ? — Mondtam, admirál úr, hogy mindenre. — Figyelj, — folytatá Morelli. Most a három férfi csöndes hangon kezdett beszélni. A társalgás közel egy óráig tartott. Morelli és Pelizzare nap fölkelte előtt hagyták el a kolostort. A kovács azt mondta, hogy egy barátjához megy szállásra, s visszatért a Donato-palotába. Morelli az arsenál felé ment. Mártha asszony roszul fogadta, természetesen, tudni akarta, hol járt, mióta a házat elhagyta. Morelli engedte a szélvészt átvonulni, s csak egyszerűen annyit válaszolt: — Édes Márthám, te az asszonyok gyöngye s a legékesszólóbb velenczei nő vagy. Hivasd elő Imperiát. Mártha morogva engedelmeskedett. Midőn Imperia is megjelent : — Édes Mártha — mondá — Imperia holnap férjhez megy. — De még fiatal, hogy ......... — Holnap férjhez megy. A többi a te gondod. Morelli nem szeretett egyet kétszer mondani. Mártha asszony is
