Eger - hetilap, 1869

1869-11-11 / 45. szám

355

tanúskodnak, hogy nagy az absensek száma. Da ki is hagyhatná övéit otthon ezen időben, midőn a bortermő vidékek szőlőboritotta lejtőit a süiretelők vig hangja futja át, s a szőlőbirtokos honatya az évnek legvidámabb perczeit éli! „Maradjunk még otthon egy darabig,“ — igy gondolkodik közel másodfélszáz képviselő — hiszen nélkülem is csak határozhatnak.“ Csak az a baj, hogy nem egy van, ki ily életbölcseségi elveket követ, mi egy részről nagy indefferentis- must tiintet föl, másrészről közvetve még ellenzékeskedö atyánkfiáinál is azt látszik tanúsítani, hogy nem igen féltik az országot azon veszélyektől, melyeket az ellenzéki lapok ide-oda összeírnak a reac- tio cseleiről, a kormány-absolutismusra való törekvésről, a centrálisaimról stb.,— „ily Don Quixotte-féle szélmalmok ellen minek küzde- nünk? hiú fecsegések ezek, hiszen jó kezekbe van letéve az ország dolga, — s mi tovább pihenbetliuk“ ; igy gondolkodik sok ellenzéki képviselő, mig otthon van, csak akkor tüzesül föl, csak akkor dagadoznak az ellenzéki erek, midőn gyülekezetbe lép; a kedélyes „családatya“ elkeseredett „honatyává“ válik, s vágyik a pillanatra, midőn kipihent hangját az országház termében fónnen csattogtathassa. Egy kis interpelláló, csípős, korraányverő bevezetéssel, —• bihari kérvény támogatása, fölszólamlás „a hevesi ügybefi.“ — és kész a Patriotismus dicsősége, elérve Olympus!

Háladatos ellenzéki thema azonkívül mai napság, agyonverni Lónyay pénzügyminister budgetjét. Neki is rohant a sok (?) ellenzéki nemzetgazdász, s financztudománya szükkörü fegyvertárának minden eszközét előhozta, hogy arra puskázzon; Horn, kit külföldről Jókai C3ak imént importált, s azért a honi viszonyokat s nemzetgaz- dászati állapotokat tévesen Ítéli meg, — első volt, ki a lődözést a „N. Fr. Lloydsban s a „Hon“-ban elkezdé; utána jöttek kisebb s nagyobb puskáikkal, pisztolyaikkal a „kisebb istenek.“ De czéltegyik- nek golyója sem ért, sőt a legtöbbé csütörtököt mondott. A „Pester Lloyd,“ a legelterjedtebb s legkitűnőbb nemzetgazdászi erőktől támogatott lap, mely a kormánytól legkevésbbé sem függ, s azt többször hevesen megtámadá, a költségvetés benyújtásakor nem győzte dicsérni Lónyay gyakorlati tudományát s eljárását,— ítélete e tárgyban talán lcgilletékesebb.

De bízzuk a pénzügyi bizottságra s az osztályokra a budget megvitatását, s e helyett kövessük a tárgyalások főbb mozzanatait s szereplőit figyelemmel. — A többreniü igazságügyi javaslat, melyek közül a bírói felelősségről szólón kívül egyik a bírák áthelyezése s nyugdíjazásáról, a másik a büntetőtörvényeket illető intézkedésekről szól, valamint Irányi vallásszabadsági javaslata az osztályokban megvitattatott, s a központi bizottság véleménye a házban is fölolvastatott. Irányi e törvényjávaslata inkább programmszerü nyilatkoz- ványnak, semmint részletezett, s a casuistikát is figyelemmel tartó törvénynek illenék be ; mint egyéni programm is közhelyekben gazdag phrásisszerü kitételek lánczolata, melynek minden eszméjéből kitűnik az avatlanság a honi viszonyokkal, s a tényleges állapotok kényszerőségével. Az tehát hibája, mi az összes ellenzéknek, főleg a szélbalnak félszegsége s tévedése: hogy oly állapotokat tételez föl, melyeknek a való élet nem felel meg.

Nyugodjék tehát e javaslat az országgyűlés levéltárának poros actái közt, melyeket az ellenzéki enunciatiók, petitiók, interpellati- ók, határozati s törvényjavaslatok képtelen tömege maholnap halom- nyira növel. Rósz gazdák vagyunk, az régi dolog, szeretünk téko- zolni, fecsérelni, — de a mivel legkevésbbé sem tudunk gazdálkodni, az a legbecsesb, mert kárpótolhatlau jó — az idő.

Nunc venio ad — eminentissimum. Mi lehet ez más, mint a „hevesi ügy,11 melyből alkotmányiigyet, cabinet-crisist, vád alá helyezést, s Isten tudja, hány interpellationalis kérdést csináltak az ellenzék s annak leibjournaljai! Hála Istennek, hogy Horváth Boldizsár emelkedett szellemű válasza után,melylyel Németh Berczinek megfelelt, ez ügy is be van fejezve. Az adatokból kitűnik, hogy törvényt sértő jogellenességek s oly rémgerjesztö tortúrák, minőket Németh röfhosszú interpellatiója alkalmával, szeszélyes jókedvvel s derült hangon — mintha C3ak örülne Hevesmegye sorsán és calamitásán, cujus pars magna fűit — előadott, valóban nem léteztek , s Németh aligha nem kulcsát veszté el szokása szerint, 8 valamely spanyol inquisitor éleményeit mesélte el, midőn a hevesi kir. biztos vérszopó terrorismusáról ábrándozott. Nem vagyunk barátai a kivételes rendszabályoknak, de lehetetlen nem helyeselnünk ez ügyben a kormány eljárását, mely az alkotmánynak egy szemernyijét kész volt fölfüggeszteni, hogy az egésznek tekintélyét megmentse. Ki láthatná azt egykedvűen, ha az „alkotmány védbástyái“ az „alkotmány örvényeivé“ válnának? — Avagy mernék-e az északamerikai államok, melyek önálló, független törvényhozással bírnak, tehát valamivel többel, mint a vármegyék, az Unió központi congressusának határozatait ily kritikasteri hangon elitélni? — Gondolják ezt meg a megyei coordinate absurd tanának nyughatlan apostolai!

A bírák felelősségéről szóló javaslat tárgyalásánál ismét szomorú volt látni az ellenzéki kapczáskodást s szólhatnámságot; ez okozta azt is, hogy ezen indifferens tárgy körül is jobbára párt és párt gyanánt állt szemközt jobb és baloldal. Egyes módositványo- kon, melyeket az ellenzék tagjai tettek, élesen kivehető volt a törekvés, a kormányhatalmat megbénítani, annak befolyását csorbítani, a nélkül, hogy ez által a bírák függetlensége jobban biztosíttatnék. Halmossy Endre több lényeges, talpraesett módositványai a kormány által is pár toltattak, mig Ghyczynek imént jelzett irányban tett módositványai nem hatolhattak keresztül.

Az ellenzék most positiv működésre szólittatott föl Jókai által, azonban régi taktikáját s „eljárási módozatát“ annyira megszokta, hogy nehezen esik neki a szerepváltoztatás, s a negatio, a hibakeresés teréről nyílt, közhasznú, pártkicsinységeken fölülemelkedö irányra fordulni. Kaptunk igy e héten is interpellatiókat jó adagban, melyek közöl egy az új belügyminiszterhez volt intézve. Rajner Pálban, mint erősen hiszik, erélyes minisztert nyertünk, ki a valódi önkormányzatnak ép oly barátja, mint ellensége az ósdi s már jelen alakjában semmikép sem possibilis megyei gazdálkodás elavult rendszerének, kész a miniszteri kormány elveit az önkormányzat elveivel összeegyeztetni, de nem úgy, mint Irányiék akarnák, vagy a bihari kérvény szere tné. Megjelent az országgyűlésen is, de bővebben nem igeit irhatun k miniszterkedéséröl.

Komikum is fordult elő. S ki lenne ennek hőse más, mint Csi- ky Sándor? Az egri népiskolák ügyében tett sajátságos szerkezetű interpellatiója miután a cultusminiszter által közhelyeslés közt választ nyert, az örökös malecontentus szellem természetesen nem fejezhető ki „megnyugvását,“ hanem igenis kifejező „nyugtalanságát,“ miután öklével fény egetöleg jelzé közdertiltség közt neki meredt szikrázó ar czczal s rezgő tagokkal az egri lakosság állítólagos ingerültségét. *) De ki tudja, igy van-e mindez, mi megszoktuk már szél- baliaktól a nagyítást — s egyebeket. . . következőleg én el nem hihettem. Nagyon szerencsésnek éreztem magamat, hogy a tisztelt ház is evidenter osztá csekélységem nézetét. És Csiky fölött is elhangzék a kérlelhet len „napirendire. E két fontos alkotmányügy elintézése Után más csekély érdekű dolgokkal foglalkozhatik a törvényhozás, mely úgyis sok fölösleges idővel rendelkezik.

Azért „ha törik, ha szakad,“ csak opponálni kell,

Cs. Gy.

Országgyűlési tudósítás.

A képviselöház nov. 3. ülésében,a szokásos előterjesztések után Pap Lajos interpellálta a belügyminisztériumot: Mi az oka, hogy a közös hadügyminiszter az u. n. katonai épületeket és telkeket Kézdi- Yásárhelyen és Csik-Szeredában, ö Felsége f. é. febr. 16-án kelt legm. rendelete ellenére, még máig sem adta át a székely nemzetnek ? és tett-e, vagy ha nem, szándékozik-e a belügyminiszter lépéseket tenni ö Felsége ezen rendeletének foganatosítására ? Ez interpella- tio közöltetett az illető miniszterrel. Tisza Kálmán egy határozati javaslatot tett a ház asztalára, melyben indítványozza: Mondja ki a ház határozatilag, hogy roszalja a minisztérium azon tettét, hogy Hevesmegyébe királyi biztost küldött, nem csak, de azt a/4 évig ott tartotta, a megye jogait fölfüggesztve. A javaslat kinyomatása elrendeltetett. Következett a bírák áthelyezéséről és nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslat végleges megszavazása, mely fölolvastatván, elfogadtatott. Ezután tárgyalás alá került az igazságügyminiszternek a büntető-törvényekre és gyakorlatra vonatkozó némely intézkedések iránti törvényjavaslata, Irányi Dánielnek hason tárgyú javaslata elvettetvén. A miniszteri törvényjavaslatot, mely a testi büntetés alkalmazását teljesen megszünteti, a bilincseknek pedig csupán mint biztonsági és fegyelmi eszköznek alkalmazását engedi meg, a ház nagy többsége átalánosságban, azután pedig több szakasz kihagyása, s némely szakaszok módosítása után, részleteiben is elfogadta. A tárgyalás alatt a testi büntetés mellett egy hang sem emelkedett. Végül Gorove miniszter kihirdetés végett előterjesztette az 1868. 7-ik tezikk bővítésére vonatkozó szentesített törvényezikket és a szerb fejedelemséggel kötött posta-szerződést.

A f. hó 4-iki ülésben Fejér Miklós interpellálta a közlekedési minisztert: Miért halasztatott a hatvan-szolnoki vasút kiépítése idáig? s hajlandó-e a miniszter annak mielőbbi munkálatbavételét elren*) Lásd az ellenzéki irányú „N. Fr. Lloyd“ okt. 29-iki országgyűlési tudósítását.