Eger - hetilap, 1869
1869-02-11 / 6. szám
42 tartoznak, hogy az 1840. XVI. t. ez. által elismert kereskedők, a választói jog megszorítása nélkül nem alkalmazható, — és minthogy az 1848-ik V-ik t. czikk 2-ik §-ának b, pontja csak oly „kereskedőkről szól, kik kereskedési teleppel bírnak,“ és a bejegyzett kereskedőket, mint választókat csupán a szabad kir. városokról rendelkező XXIII. t. czikkben említi, ennélfogva világos, hogy az országgyűlési követeknek népképviselet alapján választásáról rendelkező V. czikk a választói képességet szélesebb alapra fektesse, — azt a kereske dökre nézve a bejegyeztetéshez nem kötötte, — ennélfogva a be- nem jegyzett kereskedők, ha kereskedési teleppel bírnak, — az ösz- szeirásba szintén fölveendök. —• Végre nem kevésbbé megszorító a 4-ik pont alatti azon határozat, mely szerint az 1848-V-ik t. czikk 2. §-nak c) pontjában említett 100 ezüstforintnyi évenkinti állandó és biztos jövedelem kimutatására nézve, az ezen jövedelmet biztositó s az illető tulajdonos saját nevére szóló takarékpénztári könyvecskének vagy állampapíroknak */2 évi birtoklását és a tulajdonjognak közakarattal leendő bizonyítását követeli. — A törvény a választói jogosultság megállapításánál a kijelölt minősítéseket bizonyos időhöz nem köti, és igy ha a beirásra jelentkező a fö- nebbiek szerint a saját nevére szóló takarékpénztári könyvecskének vagy állampapíroknak birtoklását az összeíró küldöttség előtt kimutatja, a birtoklási időtartam a választói képesség meghatározására befolyással nem lehet. Mely észrevételeket a központi választmány e részbeni határozatainak kiegészítéséül az összeíró küldöttségnek maga miheztartása végett azonnal kiadván, az ebbeli intézkedésre vonatkozó ülési jegyzőkönyvét hozzám haladéktalanul föl- terjesztendi. Budán, 1869. évi febr. 2-án. Br. Wenckheim Béla, m. k. Miután a központi bizottmány kérdéses utasitásait az. összeíró küldöttségeknek az egyöntetűség kedvéért tájékozásul adta ki, jelen miniszteri intézvény is másolatban az iösszeiró küldöttségekkel kö- zöltetik. ■4 T Á R Mokra ur. (A kiben sokan magukra ismerhetnek.) Fönn a sastoll! sarkantyúja Cseng-peng irgalmatlanul; Fokos,villog a kezében — Nagy hazafi Mokra ur! Ismeretes országszerte Moosoktalan jelleme. Jelszava ez : „Nem adózunk!“ (Hiszen bár ne kellene !) Bár dohányzik nagy pipából, Nem szí soha trafikot; Volt is baja a finánczczal, S nem egyet inegpuhitott. A vármegye gyűlésein Szorgalmasan megjelen, S mi fönn tetszik, s fölülről jön, Nincsen annak kegyelem! Ellenkezik csak azért is ! Mennydörögve perorál, Ajkairól csak úgy ömlik Aesthetika és morál. Búsul a szent haza sorsán, A jövőben nem bízik, Mit tehet mást a hazáért? Bánatában jót iszik. Jó Mokra ur nagy bujába Elvégre is belehal, Ha még jókor meg nem menti Egy kis — kormányhivatal. Kikirics. A füzea-abonyi értekezlet. A követválasztási mozgalmak a kápolnai kerületben is megkezdettek. Még múlt év augusztus havában Kápolnán a választókerület túlnyomó deákpárti többsége által tartott tanácskozmányban történt azon megállapodás, hogy a bekövetkezendő követválasztásnál a pártviszályok elkerülése végett ezen kerület úgyis együtt tartó, s egy véleményben lévő választói a választás megkezdése előtt egy értekezletet tartsanak, s ott a kijelölendő s fölkérendő képviselőre nézve határozzanak; mely értekezletnek annak idejébeni összehívására Sumi Ferencz választó-polgár kéretett föl. Ily szép előzmények után jött létre a f. év január 28-ra Füzes- Abonyba összehívott értekezlet, hová a kerület 17 választó-községe közöl, Erdőtelek és Szóláth községek kivételével, 15 elküldötte megbízottjait, megmutatván ez által, hogy önként, szabad akaratjuk szerint,minden vesztegetés s félrevezetéseknélkül,megyőződésüket követve akarnak s tudnak cselekedni. — Az értekezletet Neszvadba Sándor kerecsendi jegyző nyitotta meg egy beszéddel, melyben előadta, hogy az 1848-iki törvények által a nemesi osztálylyal egyenlő jogokban részesített jobbágyság, fölszabadittatván nyomasztó helyzetéből, a választási jogok gyakorlatával közvetve, t. i. követei által a törvényhozásban is részt vesz, s a mit egyesek az ország jólétének előmozdítására, annak fölvirágzása s boldogitására nem tehetnek, azt a nemzeti képviseleti rendszer fölállítása óta, megválasztott képviselőik által teszik ; mutassa tehát meg a kerület választó-közönsége, hogy ezen jogok gyakorlatára valóban meg van érve, legyen hü tolmácsa a közérzületnek, vallja be nyílt őszinteséggel nézeteit, ne palástolja aggodalmait egyik vagy másik párt eljárására nézve, hanem cselekedjék önállóan s szabadon, mint szabad férfiakhoz illik. Ezután fölhívja az értekezlet tagjait, hogy a tanácskoz- mány jó rendben menetele végett elnököt válaszszauak, mire az együttlévők egyhangúlag szólót, Neszvadba Sándort kiáltották ki elnöknek, ki is ezen megtisztelő bizalmat megköszönvén, azt elfogadta, s a tanácskozmány azonnal megkezdetett. C Z A. |k t Maligieri Bianca. (Történeti beszély.) I. Ketten ülének az erkélyen, a canale grande felé nézdelve. Pompás tavaszi regg volt. A lagúnák zöld habjai locscsanva törtek meg a Maligieri-palota fehér márványlépcsőin. Maligieri Bianca, a Maligieri, hajdan gazdag és hatalmas család utolsó örökösnöje volt az, ki ott az erkélyen barátnője s társalgónőjével ült. Szép volt, arczát azon fehér, átlátszó sápadtság folyá be, mely a velenczei nők sajátja, s melyet Titián Venus- és Madonna-képeiben megörökített. Sötét, gazdag pillázatu szemei ábrándos kifejezést adtak ar- czának. Finom, gyönge ivezetü ajkain bús mosoly lebegett; okos homlokát gazdag fürtökben leomló fekete haja árnyékold be. Szép, nyúlánk termetét a velenczei nemes úrnők szokásos pompás s ízletes öltönye még inkább kiemelé. Feszes, kék selyemváll szoritá derekát, arany derékkötövel lezárva, mely alól gazdag redőkben folyt le lába hegyéig sárga selyemruhája. Balján aranyszálakból font s gyémánttal sűrűn berakott táska csüngött. Ifjú volt, szép volt, gazdag és magas állású volt, még sem látszék boldognak. A nemes ifjak, midőn nyílt gondoláikon a Maligieri-palota előtt elhaladtak, elragadtatással, csodálva s vágyódva emelék szemeiket a gazdag s szép örökösnőre, s tiszteletteljesen üdvözlők. Ö alig észrevehető főhajtással köszöné meg a figyelmet, — pillantása s mosolya egyik számára sem volt. Barátnője, ki mellette ült, hosszasan, résztvevő szemekkel nézett rá, a nélkül, hogy Bianca észrevette volna. Végre mandolinját, melyet karján tartott, elkezdő pengetni; de ez képtelen lévén Biancát merengéséből fölébreszteni, egy kedves dalba kezdett, melytől szép tavaszi s nyári estéken a canale grande és a lidó visz- hangzani szokott. A dal fólébreszté Biancát ábrándozásából, s mintha álomból ébredne, megrettenve, szemeit, melyek eddig semmit sem láttak, mert tekintetök szivébe vala irányozva, barátnőjére forditá. „Nos!“ kérdezé Róza mosolyogva, „hol valának gondolataid ? miről álmodozál?“ v
