Eger - hetilap, 1869
1869-10-21 / 42. szám
331 8) Minthogy versenyképes dohány csak is szakértő dohánykertészek kezelésével állítható elő ; rendkívüli óvatossággal szükséges eljárni ezek sorsának az országgyűlés által kilátásba helyezett rendezésénél. Mert ha csupa philantropismusból vagy népkegy- hajhászásból a termelő földbirtokától fosztatik meg, akkor a dohánytermelés halálos döfést kap, s egy termelő sem lesz oly bárgyú, hogy bármi nyereséges, de mégis földje értékével föl nem érő vállalatért, családjának tőkéjét, a földet koczkáztassa. E kényes kérdésnek a tulajdon szentségét netalán koczkáztató megoldása tehát nagy megfontolást igényel, nehogy az orvosság hamarább idézzen elő halált, semmint maga a betegség, s nehogy nagyobb legyen az államgazdászatnak közvetve eredő kára, mintsem néhány ezer kertésznek haszna. A 4-ik pontra: A jelenlegi szabályok úgy, amint azok a magyar kir. minisztérium által föláliittattak, párhuzamba téve más államokbeli egyed- árusági kezelésekkel, oly szelídek s annyira kedvezők, hogy hasonlók más államokban aligtalálhatók föl, s igy ezeken választatni, főleg pedig a saját dohányát használók iránti kedvezményt visszavonni, sem szükségesnek, sem czélszerünek nem tartanám; de igenis a visszaéléseknek szigorúbb rendszabályok általi korlátolását. Az 5-ik pontra : A jelenlegi dohánykö zségek változtatása igen költséges volna, mert az csak úgy lenne eszközölhető, ha a már azokban létező dohányépiiletekbeu ez által keletkező kár megtéríttetnék. Azonban mennyiben némely községek vagy önként lemondanak, vagy csempészet miatt a jogtól megfosztatnak, vagy végre, mennyiben a külföldi piacz visszaszerzése folytán a termelés szüksége növekedik, ezen arányban a termelési jog más, alkalmas talajjal biró községekre is kiterjesztendő lenne. A 6., 7., 8., és 9-ik pontokra: Termelő országban a visszaélés és csempészet teljesen el nem hárítható, s ezért némely államok saját területükön inkább nem is engedik meg a dohánytermelést; mennyire divatozik ez hazánkban is, mutatja azon körülmény, hogy junius és julius havában, midőn már a múlt évi dohánykészlet a csempészeknél is elfogyott, legnagyobb eladása és bevétele van az állammonopoliumnak, októbertől februárig pedig, midőn a dohány simittatik, legkisebb; s a bizottsággal közlő» lajstromos kimutatásból kitűnik, hogy ezen két időszak egvbevesése szerint, 1863—64 ik évben a csempészet majdgálni, ö belopózik hozzánk bizalmas embereivel, kik most Pelizza- renál vannak, s ellopják Imperiát. — Jól van, Mártha, köszönöm a tudósítást. Feküdjél le nyugodtan. Meglátjuk holnap, mit teszünk. Másnap megkezdé az admirál a szokásos napi látogatást az arsenálban, és pedig a kovácsok műhelyén. Pelizzare helyén volt, s dolgozott négy emberszámban. Morelli tidvözlé öt. — Te valóban példás ember vagy. Istenem! mily élet! Nagyon elfáradsz te, Pelizzare ? Jól kell aludnod a napi munka után. — Tudod, hogy szokásom kilencz órakor lefeküdni. — Kivéve, ha Donatot elfogadod, mond egyszerűen Morelli. Mintha mennykő ütött volna a kovácsba. — De mért bámulsz igy rám? kezdé újra az admirál; Donato másodosztályú nemes ember, pedig mint tudod, csak 18 első osztályú van egész Velenczében.j Igen szép ismeretség, magam is szeretnék vele megismerkedni. Nem mutathatnál be engem? Pelizzare nem felelt. Mozdulatlanul állt az admirál előtt, szemeit lesütve. Érezte, bogy el van árulva, s szive uj boszút tervezett. — Kövess! mond hidegen az admirál. Mindketten elhagyták a műhelyt. Az ajtónál négy fegyveres ember várakozott. Morelli intett. A [katonák körülfogták a kovácsot, s Morelli egész Pelizzare lakásáig kisérte őket. 1— Kulcsot! mondá Morelli. A kovács maga nyitott ajtót, s beereszté az admirált. Az első szobában semmi gyanúst sem vett észre ; belépett a másikba. Ott találta Donatot, ki azt hívén, hogy Pelizzare jő, a két sbir- rel készen állott, kiknek arezukat félig álarcz fődé. — Sajnálom, mond az admirál, hogy uraságod nem tudatta velem, miszerint az arsenálban kíván lakni. Én bizonyára kényelmesebb lakással szolgáltam volua. Hiszem, hogy az én szobáimat szívesebben fogadta volna. — Épen önhöz akartam menni — mond Donato. nem 2'/2 millió forintnyi értékre tehető, a legközelebbi két évben pedig iy2 millió frtra; ez utóbbi csökkenés oda látszik mutatni, hogy amily arányban az utóbbi két évben saját szükségü termelési és visszaváltási engedélyek adattak, azon arányban csökkent a csempészet is ;— s azért czélszerünek mutatkoznék, az ily engedélyeket, ha magasabb árért is, de nagyobb mérvben megadni, — azonban a visszaéléseket szigorúbb fölügyelet alá helyezni; mert például a nagyban termelő csak 12 fontot válthatván meg , természetesen utalva van ennek iirügye alatt többet is fölhasználhatni, holott szívesen, nag-óbb váltságot is fizetne, ha jogosan használhatna s megválthatna annyit, mennyi évi szükségletének megfelel. (Vége köv.) Országgyűlési tudósítás. Három havi szünetelés után ismét együtt ülnek a honatyák,folyta- tandók nagyfontosságu tanácskozmányaikat. Az első ülésen , mely f. hó 16-án volt, Somssich Pál elnök Udvözlé a képviselöház tagjait, megjegyezvén, hogy nagy buzgóságra van szükség, mert sok és fontos kérdés vár megoldásra, egyszersmind reményét fej ezé ki, hogy a kormány gondoskodni fog arról, hogy a szükséges adatok hiánya miatt munkásságában fönakadást ne szenvedjen. Végül magát a képviselők tapasztalt bizalmába ajánlva, Isten áldását kérte a ház munkájára. Ezután bejelentő az időközben érkezett nagyszámú kérvényeket. Majd a jegyzők olvasák föl az üresedésbe jött kerületek és újabban választott képviselők névsorát. Megbízó leveleiket a következő képviselők adták át: b. Bánffy Albert, Horváth Döme, Antalffy Károly, Tormási Mihály, Hodossy Imre, Trefort Ágoston és Körmendi Sándor. A következő képviselők pedig végleg igazoltaknak jelentettek ki: gr. Degenfeld Gusztáv, Gürtler Lajos,Lónyay Gábor, Madarász Jenő, Mocsonyi Jenő, Csengeri Antal, László Imre, Kállay Ödön, Kubinyi Ödön, Máttyus Uzor, Szomjas József és Majthényi Dezső. Fölolvastatott a képviselöház bátraléki jegyzéke is, e szerint a hátralékot 34 interpellate, 6 indítvány, 6 határozati javaslat és 9 törvényjavaslat képezi. Ezek előterjesztése után több képviselő részéről kérvények nyujtattak be, ezek közt van a hevesmegyei adóhivatalnokok egy kérelme is, melyben csekély fizetősök fölemelését kérik; beadta Kovách László. Végül a napirend megállapítására került a sor. Elnök jelente, hogy a gyöngőlkedése miatt távollevő pénzügyniiniszter napi rendre kéri kitüzetni következő előterjesztéseit: 1) Az 1868-iki állam-zárszámadást; 2) az 1870-iki költségvetésnek a fedezetre vonatkozó részét; 3) az államvagyonróli előterjesztését. Mindezek a legközelebbi ülés napirendjére tűzettek ki. — Tudtam, válaszolt Morelli, azt is tudtam, mily tisztelettel kell viseltetnem a nemes Donato-ház iránt, melynek egyik tagja szives hozzám jöni. De én magam jöttem el, hogy meghallgassam. — A gazembernek van esze!j kiálta Donato. No mit gondolsz Pelizzare ? Morelli megfordult. Tekintetéből a düh sugárzott. — Nem tudom, kit ért ezalatt, uram, folytatá Morelli; én itt csak egyet ismerek, s Pelizzarera mutatott. Bántani egy öreget, s házát megbecsteleniteni! . . —■ Nagy Isten! mily költő az admirál ur. Loredan csak egy nyifogó volt hozzá képest, s a tanács mégis szobrot emelt neki, mert igen helyesen beszélt. — Úgy látom, nem tudja, kivel beszél. Tudja meg, hogy egyetlen nemesnek sem szabad az arsenal admirálját sértegetni. Sőt ezt a dogé sem teszi. — A dogek azt teszik, a mit lehet, Donato pedig, a mit akar. — Vakmerő! — Egy Morelli iránt ? — Helyes; egy Donato nevetséges sértegetése nem hat Mo- rellire. — De hathat! kiálta dühösen Angelo. Az admirálra rohant, s arczul tité. Morelli pillanatra elszédült, s azután kardot rántott, hogy Donatot átszurja. De a két sbirr visszatartó. A két ellenség egy pillanatig merően nézett egymásra, mintha egymásra akarnának rohanni. Elsőbb is az admirál fékezte meg magát, s a katonák felé fordulva, Pelizzarera s a két sbirre mutatva: — Vigyétek az arsenál börtöneibe,— mondá fölindult hangon. Ä katonák azonnal elvezették őket, csak Donato és Morelli maradtak együtt. — Az úr szabad, mondá neki. S szobáiba távozott. _________ (Folyt, köv.)
