Eger - hetilap, 1869

1869-10-21 / 42. szám

330 óvakodjék pedig ily erőszakos lépéseket az egri érseki lyceum irá­nyában gyakorolni. Miután jelen rendelet első részére a kívánt jelentés a k. i. ta­nács részéről már f. évi 2555. sz. a. megtétetett; ennélfogva azé részbeni rendelet tudomásul vétetvén, másik részét illetőleg a k. i. tanács utasittatik, hogy annak érvényt szerezve, a lyceumban el­helyezve lévő főelemi iskolai helyiségek kulcsait, a hitfelekezet részére szolgáltassa ki. Fölolvastatott a n. m. belügyminisztériumnak f. évi 16,846. sz. leirata, melyben Heves és K.-Szolnok t. e. megyék részéről f. évi május hó 25-én 560. sz. a. hozott azon határozatot, melynél fogva Kohn Illés, és érdektársai, egri terménykereskedők, az általuk ke­reskedés végett a városba beszállított, de a vásárokon áruba nem bocsátott termesztmények után esendő helypénz fizetése alól fölmen­tettek, — helybenhagyja. Jelen miniszteri rendelet sajnos tudomásul vétetvén, folyamo­dóknak, úgy a piaczi s vásári helypénz haszonbérlőjének másolatban kiadatik, s egyszersmind eme jelentékeny veszteségnek honnan s mi módon leendő helyrepótlása iránti véleményadással, Tavasy Antal polgármester elnöklete alatt, Babies István, Eisenmann János, Fekete Károly, Kubik Endre és Szederkényi Nándor küldöttségi tagok megbizatnak. Fölolvastatott a helybeli Száz-Weimar-ezred parancsnokságá­nak f. évi 2205. számú megkereső levele, mely szerint az ezred többi részét is, mely 540 ember és mintegy 42 tisztből áll, állandóan Egerben elszállásolni óhajtván, fölhívja e képviselőtestületet, hogy ezen katonaságnak Egerben elhelyezésébe beleegyezni hajlandó-e? Ámbár Eger városának oly helyiségei, melyekben ezen jelen­tékeny számú katonaságot elhelyezhetné, nem léteznek , a lakossá­got pedig a beszállásolással terhelni nem kívánja; mindamellett, te­kintetbe véve azon nem megvetendő pénzösszeget, mely ily nagyobb számú katonaság által helyben elköltetni szokott; azon esetre, ha a lakosság terheltetése nélkül az elszállásolást eszközölni lehetne, hajlandó volna e képviselőtestület a kérdéses katonaságnak e város- báni elhelyezésére ; ily czélból tehát Babies István, Fekete Károly, Kubik Endre és Kupfer Jakab a szállásmester közbejöttével megbi­zatnak, hogy a katonai parancsnoksággal egyetértve ez ügyben in­tézkedjenek, s eljárásuk eredményét hovaelőbb jelentsék be. 4 T A li Fallieri Marino. (Folytatás.) Perpetua a csatorna másik oldalán lakott, épen a kis hid $át- ellenében, mely a két partot egybeköté. Mártha átszaladt, s mint­hogy a szomszédokról volt szó, csak három óra hosszig maradt ott. A mint oda ment, a sötét folyosó egyik szobácskája ajtaján át gyön­ge világot vett észre, melyben egy kovács lakott. E kovácsmestert Pelizzare Bertrandnak hitták. Csúnya, idomtalan testalkatú volt. Az is igaz ám, hogy a mester úr gonosz és czivakodó ember volt, s hogy fekete kovácsböre még feketébb lelket takart. Egykor ö udvarolt Imperiának, mily sükerrel ? gondolhatjuk, Szerelme boszúvá válto­zott s Pelizzare boszuja rettenetesebb volt húsz bravo tőrénél. A nyilatkozatát kisérő nagyszerű kinevettetés után Pelizzare igen visszavonulva élt; nem fogadott el soha senkit, s esti harangszó után lefeküdt. E szokatlan időben világot látva szobájában, Mártha nagyon elcsodálkozott, s minthogy igen szerette tudni a dolgok oka­it, szemét ügyesen a kulcslyukhoz alkalmazó. De még jobban elbá­mult, hogy Pelizzaret az asztalnál ülve s egy csodálatos úrral be­szélni látta. Ez egyén csakugyan Veleneze legrutabbja volt, bár­sony-, selyemruhája daczára is, s valóban csodálatra méltó. Kép­zeljünk magunknak alacsony homloku, törpe orrú kis embert, kinek ijesztő bajusza, hosszú fogakkal fegyverzett, csak fülig érő szájat takart. Kinőtt, egyenetlen s az egyén magasságát megütő széles vállain kurta, vastag nyak ült. Lehetetlen volt e kedves egyéniség­ben a hires Angelo Donatot föl nem ismernünk, kit az ájtatos nép Diavolonak (ördög) nevezett. Úgy látszik , Donato és Pelizzare a legjobb barátok voltak, a mi Mártha előtt föltűnt. A mint Mártha a kulcslyukon bepillantott, szeme helyett azon­nal fülét tette a lyukra; azt is jobb fülét, mert a balra kissé nagyot hallott. Borzasztókat hallhatott, mert rövid idő múlva visszahúzó­dott, s arczán az ijedtség és neheztelés jelei valának láthatók. Az admirál szobájába rontott, ki szokásához híven mély álomban volt. A m. kir. pénzügyminiszter által az adóreform tárgyá­ban összehívott enquéte bizottmány egy tagjának vele menye a dohányegyedáruság tárgyában. (Folytatás.) Ezen észleteket előre bocsátva, dohányunk versenyképessé tételére nézve következő intézkedéseket vélnék foganatba veen­dőknek: 1) Minden dohánytermelő vidéken oly minta-termelő-képez- dét államköltségen fölállittatni, hol a külföldi okszerű kezelésmó­dot a magyar dohánytermelő gyakorlatilag megtanulhassa, s hol dohány kertészek képeztethet nőnek. 2) A finomabb minőségű, s okszerűen kezelt dohányra nézve magasa bb áríökozatok meghatározását; mert a minőség csakis a mennyiség rovására és tetemesebb költséggel lévén fokozható, — kell, hogy az ár is a termelő ez iránybani kiadásaival arányban legyen. , 3) Árnyékban száritó pajták fölállítására némi előleg lenne adandó. 4) Égaljunkhoz s talajunkhoz leginkább alkalmas jó fajta magvak államköltségen szerzendők, és a termelők között kiosz- tandók. 5) Jutalmak osztandók nemcsak a termelők, de főleg az ok­szerű kezelést betanuló és terjesztő dohánykertészek között is, kiket vajmi nehéz a termelőnek az eddigi megszokott kezelésről ok­szerűbbre terelni. 6) A jól osztályzott külföldi csomagolásnak mintapéldányai minden nagyobb termelőnek megküldendők lennének. 7) Fődolognak tartanám egy, a kereskedelmi minisztérium föltigyelete alatt álló dohánykülkereskedési részvénytársulatnak lét­rehozását, melynek főföladata volna, dohányunk részére a külföldi piaczot ismét visszaszerezni, s a külföldrei elárusitást közvetitni, — a külföldre termelt s rögtön el nem adathatott dohány befogadására az ország különböző vidékein dockokat építtetni, s az átvett do­hányra előlegeket nyújtani, sat. mert hiedelmem szerint, az elvesz­tett külföldi piaczot csak is ily tekintélyes s minden csalást és ha­misítást kizáró társulat lenne képes visszaszerezni, melynek alap­szabályai gondosan lennének szerkeszteudők, hogy a piacz vissza­szerzésére nélkülözhetlen hitelt mielőbb megalapítói képes legyen. C Z A. Nem nagy munkájába került öt fölkelteni, mert hisz oly lármát ütött, hogy az arsenál nagy ágyúja, mely csak a dogé és Adria egybeke­lésekor szólt, sem dörgött nagyobbat. A szerencsétlen Morelli fölébredt tehát, s gyertyát gyújtott, mig neje a szobában le- s föl sétált, mint a kalitkába zárt medve. — De hát mi történt itt, kérdé végre az admirál. — És még te kérdezed, válaszoló elkeseredve a nő, hadi ál­lásba téve magát férje előtt. Oh a férfiak! Ok alusznak, s nekünk gyönge asszonyoknak kell a ház becsülete fölött őrködnünk. — De hát édes Márthám, mi baj van ? miféle becsületről van szó ? — Hol van Imperia ? — Különös kérdés! Imperia szobájában jól alszik. — Alszik ! Mindnyájan alusznak ! Jó, hogy én virasztok. — Csak őrködjél, édes Márthám, meddig tetszik, de másokat ne kelts föl. Jó éjt! — Hát igy gondolsz házad becsületével ? — De kérlek, miféle becsületről beszélsz ? El akartak talán rabolni, midőn kedves barátnődtől, Perpetuától kijöttél ? — Csak tréfálj, majd meglátjuk, ha leányodat elrabolják ....... — Mit akarsz mondani ? — Hát mégis!.........tehát tudd meg, hogy Diavolo az arse­n álban van. — S aztán ? — Pelizzarenál van. — Hamis ember 1 de mit akar Pelizzárenál ? — Rettenetes tervet sző. — Jó. jó! de miféle tervet ? — Hát nem érted ? Imperia atyja ki nem találja, hogy lánya elrablásáról van szó. — Elrabolni Imperiát! kiálta Morelli, ágyából kiugorva. Ki mondta ? — Ismétlem : Donato. Holnap, migte a műhelyeket fogod vizs-

Next

/
Oldalképek
Tartalom