Eger - hetilap, 1869

1869-02-04 / 5. szám

37 nemcsak, de — a mint ezt az árokszállási választóközönséghez in­tézett beszédében is kifejezte — a haza mellett egyházunk ügyét is szivén viseli, s a létesítendő autonómia alapján egyházunk javá­ra, mint annak hti fia, minden erejével közremunkálni szándékozik. — Mi szivünkből óhajtjuk megválasztatását, egyrészt mint igaz ha­zafiét, másrészt mint hü katholikusét. De nemcsak a politikának, hanem a farsangnak is megvannak a maga igényei s igy mozzanatai; értem e mozzanat alatt a f. hó 26-án Arokszállásán rendezett bált, hol mint a néző, neutrál, magát taglejtés helyett tagpihentetéssel mulató publikumnak egyik igény­telen tagja, én is megjelentem. A kérdéses bál a helybeli olvasókör javára rendeztetett a városház termében ; — e tánczvigalomról rövi­den csak annyit, hogy jól sikerült, jó kedv nem hiányzott, a vendégek szives fogadtatásban részesültek, s a magát kivétel nélkül jól mula­tó közönség reggeli 7 óra tájban oszlott szét. — Mindez jele annak, hogy nemcsak politizálunk, de mulatunk is, — vagyis hogy élünk és mozgunk. — B. F. Tekintetes szerkesztő ur! Kérem, legyen szives ezen, a „Hon“ szerkesztőségéhez bekül­dött, de a kápolnai kerület választóit közelebb is érdeklő válaszo­mat lapjába fölvenni. Tisztelettel maradván Makiáron, január 31. 1869. alázatos szolgája Sumi Fermcz, makiári választó. Tekintetes szerkesztő ur! A „Honnak“ január 26-án 20-dik sz. alatt megjelent „Párt­élet“ rovatában Verpéléthröl egy ferde tudósítás egy, a névtelenség burkába rejtőzött búsvitéztől közöltetett; abban csekély személyem­re is van vonatkozás, de egyszersmind soha nem igazolható valót­lanság, melyre észrevételemet megtenni, az igazság érdeke és mél­tatlan megtámadtatásom kívánja, kérem ugyanazért, és szerkesztő ur igazságérzetében bízva, reményiem is, hogy helytad lapjában né­hány soraimnak. Hogy Hevesmegyében, úgy annak kápolnai kerületében a kép­viselő-választási mozgalmak, csak úgy, mint az egész magyar ha­zában megindultak, következése azon magas miniszteri rendelet­nek, melyben a hatóságok a képviselő-választások körüli előkészü­letek megtételére a törvény értelmében fölhivatnak. E mozgalmak természete hozza magával a választóknak egymássali érintkezését, elveik, érzelmeik fejtegetését, azoknak személyekre átvitelét, és igy menve végleges megállapodást az egyénben is, mely azokat az or­szágházában képviselje, érvényre emelje. Akaratban, szándékban, törekvésben, hazám, királyom és pol­gártársaim jóléte, boldogsága előmozdításában magamnál jobb ha­zafit nem ismerek, habár a kivitelben, létrehozásban csak porszem s gyenge erő vagyok is. Ily érzelemben az adott viszonyok közti ál­lapotra vonatkozó nézeteimet egy, 1868. okt. 18-ik napján kelt nyi­latkozatban polgártársaim, különösen választó-kerületünk lakosai elé terjesztettem, melyből egy példánynyal tekintetes szerkesztő urnák is szolgálok. Most, a követválasztások előestéjén tudni óhajt­ván, talál-e helyeslésre társaim előtt véleményem? azokkal érint­kezni, beszélgetni, összelőni helyén volt. Az 1848-iki törvények a magyar alkotmányt képviseleti alapra fektetvén, annak jótékonyságában nem azért részesité az egyszerű földműves osztályt is, hogy ölbe horgasztott kézzel nézze, mint csa­pódik feje felett össze mások nézeteinek habhullámzása ; hanem ha választási jogot adott, annak gyakorlatánál számot vessen meggyő­ződésével, kiben leli annak személyesitőjét? A „Népzászló,“ a „Magyar Újság,“ „Igazmondó“ folyvást buz­dítják a népet oly képviselő választására, ki azok nézeteinek hive; Irányi, Jókai, Csernátony, Áldor stb. neveik alatt hány meghívást olvashatni a lapokban a baloldal összejöveteleire? tehát csak a jobboldali véleménynek kellene oly árvának lenni, mely érvényesí­tésére a baloldal gyámságától függjön, s onnan kérjen engedélyt? Igenis, összejöttünk Kápolnán, Flizes-Abonyban közlök egy­mással nézeteinket, gyakorlók ebben törvény által nem korlátozott jogunkat, találkoztak nézeteink, és fönnen nyilvánult a meggyőző­dés, hogy a baloldal utai, kedves hazánk fölvirágzásának akadályai, a jobboldaléi pedig a haladás jelvényei. — Lelkesedésben tört ki az Abonyban több száz választónak Szathmáry Király László polgártársunk iránti bizalma és f. é. jau. 28-áu 43 kocsira települt küldöttség kérte öt föl száraz-beöi lakásán, megkérendő, a nép bizalmának engedni, a képviselőséget elvállalni; ki is a válasz­tó tömeg körében megjelenvén, lelkes, higgadt és népszerű, minden kit meggyőző előadással fejtegeté a jobboldal programmját, mely­nek hívei örömtelve, sokszorosan félbeszakitott éljenzések és helyes­lések után jelölék ki a szilárd jellemű, magát is jobboldalinak valló hazafit képviselőjükül. Mindez oly renddel, de valódi lelkesedéssel folyt, hogy ha mind földművesek, névtelen közlő szerint, gatyások voltak is jelen, működésüket semmi önhaszon, semmi pártszenvedély, hanem egye­dül a közszabadság, a haza szent ügyének magasztos érdeke ve­zérlé, s ezen érzet világitó fáklyájánál jutottak fönebbi megállapo­dásukra ! Hogy lélekvásárlás, fenyegetőzés, itatás, hivatalok ígérgetése, katholikus lelkészekkeli szövetkezés, terrorizálás használtatott vol­na valahol általunk, aljas rágalomnak nyilvánítom. Mi szövetkezünk minden jobboldali választóval, senkit körünkből ki nem zárhatunk, mert egyenlő joggyakorlattal bírnak velünk, de igen is kiábrándul­va azon ámítások csábköréböl, melybe az 1865-ik évi választás al­kalmával sodortattunk, hitelt nem adva többé a teljesithetlen, de jogtalan ígéreteknek sem, milyenek a papi javak fölosztása, tagosí­tások fölforgatása, ágybérnek kárpótlás nélküli megszüntetése, adó, katonakötelezettség, dohányegyedáruság kárpótlás nélküli eltörlése, és több és számtalan ily, testet, lelket, értelmet ölő mételyek; jel­szavunk s vezércsillagunk, az adott viszonyok megfontolása, s azok közt az alkotmány lerakott épületének fejlesztése volt. És ugyan miért ne lehetne ezekről nekünk malom alatti gatyásoknak gondol­koznunk, értekeznünk? talán mivel Schwarcz Gyula megtisztelt ben­nünket értetlenséggel, s .ránk fogta, hogy e miatt nem lehet ránk bízni, mikor akarunk tanodát építtetni? Volt idő 1865-ben és legközelebb, midőn a mostani szélsőba­lok minket nagyon értelmes népnek találtak, különösen én része­sültem a szerencsében, az egri kaszinóba bevezettetni és tekintélyes tisztviselő által te-brudernak fölavattatni, mert erélyes, ártalmas gatyásnak tartattam, hát ezen megtiszteltetésnek a kiábrándulásig tartott csak határnapja? Visszautasítom névtelen rágalmazómnak azon rámfogását, mintha én azzal szoktam volna szavaimat végezni: „én mondom, Dósa György, a parasztkirály.“ Sokkal inkább tudom én a Dósa- tévelygések és keserűségek következéseit föllogni, semhogy eszembe jutna, polgártársaim békeszeretetét gyűlöletre s a magyar faj pusz­títására fölbösziteni; nekünk nincs panaszunk, hogy igy fejezzem ki magamat, az úri osztály ellen, sőt hálával tartozunk annak, mert az osztá meg velünk az alkotmányos jogok élvezetét, melyet névtelen közlő csak úgy szeretne gyakoroltatni velünk, ha mi is zászlója alá szegődnénk, és nem saját jobb meggyőződésünket követnők. Sem parasztkirálynak, sem Dósának tehát magamat nem mondom, de ha az ő időszakát élnök, s az ő gyűlöletével bírnék, nem kezeskedném, hogy ily rágalmazást, minőt névtelen közlő méltatlanul szór, karó- bahuzással nem jutalmaznék. Nem tudtuk eddig, hogy Majzik Viktor tarnajárási főszolga­bíró ur baloldali követjelölt, de az csak annyit tesz, hogy nem egy utón járunk vele, s mi öt útjában kisérni nem is fogjuk. — Makiáron, január 31-én 1869. A tek. szerkesztő urnák alázatos szolgája Sumi Ferencz, makiári választó. Városi és megyei hírek. — Gyászjelentés. Az egri fökáptalan maga és az illető rokonok nevében szomorú szívvel jelenti fötisztelendö Szöghy István egri föegyházi gyóntató-kanonoknak, f. hó 1-én esti 7 óra­kor, a szentségek ájtatos vétele után, végelgyengülésben, élete 68-ik évében történt gyászos kimultát. Az elhunytnak tetemei 3-án dél­előtti 10 órakor, szokott egyházi szertartások szerint koporsóba tétetvén, 4 én, szintén délelőtti 10 órakor fognak a föegyházi sírbolt­ba betétetni; az engesztelő szentmise-áldozat ugyanakkor lévén érette az egri székesföegyházban bemutatandó. Az örök világosság fényeskedjék neki! — Egerben, 1869. Gyertyaszentelő Boldog Asszony ünnepén. A boldogult életének legnagyobb részét mint lelkipásztor töl­tötte, mely téren mint buzgó pap, a hívek bizalmát és közszeretét bír­ta. A felső-tárkányi és kápolnai hívek, kik között mint plébános működött, sokáig áldásban tartandják emlékezetét. Született 1801-ben aprilhó 5-én, pappá szenteltetett 1824-ben aug. 29-én. Kanonokká neveztetett 1862. julius hó 21-én. — Tolvaja ág ok. F. hó 1-én esti 8'/a órakor S. K. mér­nöknek az irgalmas-szerzet átellenében levő lakába ismeretlen tet­tesek betörtek, 8 onnét mintegy 160 ftnyi holmit eltolvajlottak. A tolvajok a vaslemezii redőnynyel ellátott ablakon törtek be. F. hó

Next

/
Oldalképek
Tartalom