Eger - hetilap, 1869
1869-09-16 / 37. szám
291 kinek Ízlése szerint magyar, franczia vagy olasz ételek állanak rendelkezésre. Mi egriek a szép „szerecsenben“ Ütöttük föl tanyánkat. Igaz, hogy hiányzik itt az egri vörös, de van helyette — finom tengeri hal, olajban sütve és páczolva. A kinek gyomra ezzel nem tud megbarátkozni, az megadja az árát, nemcsak a halnak, de a gyertyának is, mely az emésztéshez B. egri polgár tapasztalata szerint okvetlenül szükséges. B. Vécsey József, a gyűlés elnöke, f. hó 1-én érkezett meg, s az „Európába“ szállt, meghíván magához a már itt levő „tudósokat.“ Másnap tiszteletére esti zenét rendeztek. Sokan, sokan vagyunk már eddig is, de lakások és ágyak 2000 emberre vannak berendezve, alaptalan volt tehát azok aggodalma, kik attól féltek, hogy ha elég korán nem jönek, a szabad ég alatt kell hálniok. Azonban az ut nehézségeivel küzdeni kell, a trieszti Lloyd-tár- sulat boszantó akadékoskodása miatt. Ma reggel táviratot vettünk Triesztből, hogy a Lloyd igazgatósága egy magánhajót, mely 300 emberrel indulni akart Fiumébe, nem bocsátott el, mert állítása szerint csupán neki van privilégiuma Fiumébe szállítani; és mivel neki épen nem volt készen hajója, — mi az ő hibája, mert előre volt értesítve — az utasok kénytelenek voltak maradni. Ezen sehogysem menthető eljárás miatt számosán, csakhogy Triesztből szabaduljanak, inkább Velenczébe mentek, természetesen elmulasztván ezáltal a gyűlés ünnepélyes megnyitását, mely holnap leend. A banquette rendezésével egy bécsi vendéglős van megbízva, ki tegnap érkezett meg vagy 15 kocsi személyzetével. Heves-, Borsod , Szabolcsmegyékböl és a Jászságból számosán vannak itt, világiak és egyháziak. Bárdosy M. miskolczi plébános az adelsbergi barlangba 52 magyart vezetett be, s a grotta táncztermé- ben a „Szózatot“ énekelték, mi a stájeroknak nagyon tetszett, s itt Fiumében is nagy hire van. Fiume és vidékének megtekintésre méltó nevezetességei: a városi kórház 400 beteg számára, az 1801-ben épült színház, a régi városi palota, a haditengerészeti akadémia, a vegytani készítmények gyára, mely évenkint 5000 mázsa kénsavat, 1500 m. chlormeszet s 1000 m. sodát termel; tészta-, szappan-, viasz-, bőr-, szardina-, vi- tórlavászon-, sörfözö-, hajó-, és kötélgyárak ; kisdedóvoda, reáltanoda, főgymnasium, keresk. és hajózási intézet, leánynövelde, dolog- és lelenczház, népkert; a magyar kir. első osztályú dohánygyár , melyben 1500 munkás talál foglalkozást, a vasöntöde és gépgyár, mely Fiúmétól félórányira fekszik, s kitűnő gyárakat szolgáltat. Érdekes kirándulási helyül szolgál a tersattoi vár, a Frangepán család ősi fészke, jelenleg gr. Nugent birtoka, hol érdekes régiséggyüjtemény, képtár, s a vár udvarán azon granit-diadaloszlop látható, mely Ma- rengoban I. Napoleon emlékére volt fölállítva. A vár tornyáról megható szép látvány nyílik az islriai félszigetre. Figyelmet érdemel a Kecsina-völgyben létező nagy papirgyártelep, hol 1200 munkás dolgozik, kik évenkint 150 ezer rizma papirt készítenek, 20—25 ezer mázsa rongyot fölhasználva. Nem messze innen látható az amerikai viz- és gőzmalom, mely évenkint 600 ezer m. lisztet adhat át a világforgalomnak. Kellemes séta kínálkozik továbbá a Buccariba vezető makadamizált országúton az alig */* mérfölnyire fekvő martinsi- czai kikötőhöz, hol a magyar birodalom pompás vesztegzári intézetét lehet megtekinteni. Innen 3/, mérfölnyire fekszik Buccari szab. ki- kötö-város; az oda vezető utón számos váltakozó tájkép lepi meg a szemlélőt, de legkivált a magas sziklabérczek alatt elterülő bucca- rini öböl s az ennek nyugati hegyoldalán épült hasonnevű mváros, déli sarkán a tinhalászatáról ismert Buccaricza község és az öböl torkolatánál Portoré, hol a Frangepánok kastélya élénken emlékeztet azott elfogott utolsó Frangepán szomorú sorsára, —köti le leginkább a figyelmet. Két órányira a ludoviceai ut mellett látható a grobnéki vár és mező, hol IV. Béla király a Veglia szigetén gyűjtött hadaival megverte az utána nyomuló tatárok nagy táborát; a tatár tábor sán- czai még ma is láthatók. Fiúmétól 1 mfdnyire van a Cassua vár a rómaiak idejéből, innen félórányira esik Volusca, honnan Abáziáig gyönyörű kertek, babérligetek, nyári lakok s a vidék festői tájképének szemlélete eléggé megjutalmazza a fáradságot. A Monte Maggiore hegy csúcsáról távcső segélyével a velenczei sz.Márk-temploma tornyát is megláthatni. A gyűlés folyamáról, kirándulásokról stb. jövő levelemben. T. I. Fiume, szept. 11. Az „Afrika“Lloyd- gőzös fedélzetén irom levelemet, hová a természettudósok zárülése után mindnyájan siettünk, — Triesztet érintve Velenczébe utazandók 1 Vége lévén a XIV-ik nagygyűlésnek, futó pillanatot vetek annak lefolyására. Már emlitém múlt levelemben, hogy mily szívélyes fogadtatásban részesültünk Fiume lelkes polgárai által, most még azt kell hozzá tennem, hogy naponkint újabb jelét tapasztaltuk a legszivélyesb vendégszeretetnek. Szept. 5-én az ismerkedési estély a tengerészeti akadémia szép udvarán volt, ugyanitt tartatott 6-án a nagy diszebéd, 28 asztalt foglalván el a vendégek. Hogy toasztok, még pedig ugyancsak fűszerezett toasztok nem hiányzottak, ez magától értetik, lévén quantum-satis a franczia pezsgőnek elnevezett italból . . . Két zenekar fölváltva húzta és fújta, lévén az egyik az itt állomásozó katonai zenekar, a másik a „mi Bunkónk“ ! . . . Szóval, vígan voltunk, s csupán egy összeütközés — az öreg Matkovics toasztozása alkalmával — zavará meg a jó kedvet, melynek némi kiegyenlítése után részint tánczra kerekedett, részint eloszlott a vendégek szép serege. Este Matkovics- nak fáklyászenét rögtönöztek, mely nagyon is magán viselé a rögtönzés jellegét, és jobb lett volna, ha tüzes vérti baljaink elhagyták volna; — másnap maguk is restelték a rögtönzést, mi pedig jót nevettünk rajta. 7-én szakülések voltak, és — egész éjjel izzadtunk, hogy a „Napi Közlönyt“ reggelre, szept. 8-ára kiállítsuk, mert 5 órakor indult a hajó a szép dalmát partok megszemlélésére. Bizony jól esett a hajó fedélzetén a magyar olvasmány. Mint emlitém, reggeli 5 órakor indultunk el; míg a két hajó fedélzetére fölvergödtünk, egy óra telt bele. Érdekes volt a lélekvesztö csónakokban a partról való beszállítást látni, elöize volt az a tengeri mulatságnak. Nekem az „Afrika“ fedélzetén jutott helyem, mig a mellettünk horgonyzö „Vulkan“-on több egrit volt alkalmam láthatni. A kikötöbőli kiindulásunk élvezetes látványt nyújtott, — előttünk terült el a szép fekvésű Fiume ! . . . Harsány „éljen!“ üdvözléssel szálltunk tengerre, hol a hideg bora (északi szél) fogadott ölelő karjaival! . . . Hej szegény nővilág! bezzeg már itt is érezték a tengeri út kellemetlenségeit, — roszúl lettek stb. stb. . . . Mindamellett érdekes volt utunk, a szép fekvésű partlakások mellett elhaladva, nevezetesen Buccari felé, az ismeretes martinsiczai veszteg- intézetet, a jó bort termő Kosztrenát, a tinhalászatáról hires Buecarit és a történeti nevezetességű Portorét érintve, a magyar-horvát tengerpartot hosszában, a „Canal mal tempo“-n át, Zerkrenicza Szelcze mellett egész Novin túl haladtunk, itt azonban annyira erősödött a hideg bora, hogy hajónkat a tenger hullámai erősen csapdosva ide- oda hányták, úgy, hogy biztosan senki sem állhatott a hajó fedélzetén, minek következtében a hajóskapitány, több fiumei szakférfiúval egyetértve, nem tartá tanácsosnak a továbbutazást, és ezért visszafordultunk a Veglia sziget oldalán, ezen szigetet megkerülve, a Bocca Piccolán keresztül egész Veglia városig mentünk, — a legszebb időben és a legcsendesebb tengeren. Itt a két hajó egymást taraczklövésekkel üdvözölte, a matrózok az árboczok tetejére fölszökve ott a szédítő magasban tisztelegtek, mi nekünk ritka élvezetes látványt nyújtott. Ismét visszatértünk a Cherso sziget oldalán, s ezen sziget északi csúcsánál a Bocca Grande előtt átjutottunk az istriai tengerpartra, hol a szép és dús tenyészetű gesztenye-, olaj-, fige- és babérfákkal borított, falvakkal és kéjlakokkal rakott hegyoldalon gyönyörködve haladtunk Mosczenicza, Lovrana, lka, és a Scarpa lovag szép villájáról és diszkertjéröl ismert osztrák Nizzának is nevezett Abbázia előtt, — mindenütt a nép „evvi vái“ és üdvözlései között. — A hajókon lcgfesztelenebb társalgás, kellemes mulatság, és a fedélzeten levő zenekarok mellett több Ízben elkezdett táncz között folyt le a nap, mig estve több ezer ember üdvkiállása között szálltunk partra, és igy 12 órát töltöttünk a tengeren! Csütörtökön szakülések voltak, és d. e. 10 órakor egy nagy, újon épült hajót bocsátottak a sik tengerre, mi ismét élvezetes látványt nyújtott. Este a casino termeiben tánczmulatság volt. — E napon mintegy 500 vendég hagyta el Fiúmét. Pénteken ismét kirándulások voltak a közelfekvö gyárak és falvakba, és ma 9 órakor zárlilés. A jövő gyűlés helyetti Arad városa választatott; elnökül egyhangúlag József főherczeg ő fensége; — alelnökökül Aczél Péter s dr. Poór Imre, titkárokul Darányi János, Oláh Gyula és Szily Kálmán, pénztárnokul Sztupa György, ellenőrül Batizfalvy Samu. Az ülés és ezzel az itt mulatás 12 órakor befejeztetett, és mi — fölszedvén a sátorfát, búcsút és köszönetét mondtunk Fiume lelkes polgárainak! szivünkből kívánva, hogy sokáig boldogul éljenek ! Tóth István. *
