Eger - hetilap, 1869

1869-09-02 / 35. szám

274

kása szerint födeleztetnek oly anyagokkal, melyek a mily gyúlékonyak, épen oly hatalmas segédszerei is a ttiz leggyorsabb elterjedésének. A házak, ha nincsenek is stirtíu mindenütt összekapcsolva, dé azért környezetük tömve van szintén oly anyagokkal, melyek a ttiz elterjedését rendkívül könnyítik, úgy, hogy a tűznél szükségelt segély alig lehető. — Nem találjuk föl azon készületeket és eszközöket sem, melyek arra szükségesek, hogy az el nem háríthatott tűzvész minél hamarább elnyomathatnék, s igy terjedése meggátoltathatnék.

Magában a városi, illetőleg a községi ttizreudőrségben legfontosabb helyet foglalnak azon óvintézkedések, melyek magára a ttiz- szerencsétlenségeknek elhárítására vezethetnek. Mert a tűzrendőr- ségnek legjótékonyabb hatása az, ha képes magától a szerencsétlenségtől megóvni a lakosokat. Azért különösen figyelembe veendők a megelőzőtüzrendőrség szabályai, melyek egy része: az építkezésekre vonatkozik, tehát azon szabályokra, melyek mind a városokban, mind falukon egy, a tűzvész elhárításának tekintetéből czélszerü építkezési rendet állítanak föl. Másik része pedig oly intézkedésekre vonatkozik, melyek által azt érhetni el, hogy az emberek vigyázatlanságából s gondatlanságából ne történjék veszedelem. Ez utóbbi tekintetben, különös figyelmet érdemlenek bizo nyos szellemi eszközök, melyek, mint eltávolító óvszerek, nem csekély jelentőségűek. Ezen szellemi eszközök a fe nyitó szabá- lyo k, melyek életbeléptetése községenkint szükséges. E szabályok hathatós befolyással vannak arra, hogy betöltessék s elzárassék maga a forrás, melyből a tűzvészeknek legnagyobb része támadni szokott. (Folyt, köv.)

Politikai hetiszemle.

A Napoleon császár által adott amnestiát számos emigráns visszautasította; ezek közt vannak hir szerint: Rochefort, Blanqui, Madier de Montján, Miot és mások, kiket a kormány reformjavaslatával, mely a miniszterfelelősségi, föltétien interpeliálási, törvénykezdeményezési s az államkiadások fölötti ellenőrködési jogot megadja a nemzetnek, — nem hirt kiengesztelni. A „Times“ angol lap hőn pártolja a mérsékelt haladást Francziaországban, roszalva az „engesztelhetlenek“ eljárását és követeléseit, s nagy méltánylással szól a császárság által elfogadott szabadelvű irányról. „Nyugodtság és bizalom — úgymond — képezze erőtöket. Francziaország nagy-4 T Á K

Az úszók.

Elbeszélés a franezia forradalomból.

(Folytatás.)

A marquis ezalatt fölépült. A nélkül, hogy mentője iránt valami határozott hálával viseltetnék, örömmel látta azt maga mellett. Minden úgy volt, a mint ez kívánta. Erkölcsi fensőbKége megtevő a többit. 0 hizelgett az exkalfater hajlamainak, s értett fölvidámi- tásához. Nemsokára Lancil ur, mivel e nevet vette föl Eduárd, türelmetlenül váratott mindig ! Egy hó múlva ő és a marquis elválhatla- nok lőnek.

Shepp ur ki lön fizetve. A nők illő lakásra költöztek ; de Eduárd titokteljes szükség ürügye alatt kijelenté, hogy egyideig nem lakhatik velők. Az anya ez ügy fölötti nézeteit akarta kifejteni. Mária sirt.de mindez hasztalan volt, Eduárd állhatatos maradt.

Lancil ur a marquis ajánlatára fölvétetett a fókák klubjába. A helyett, hogy fölvéti diját megfizetné, fölhasználja a neki próbául ajánlott fogadásokat. Oly bámulatos dolgokat müveit, hogy a fókák véleménye megoszolt. Teljességgel nem tudták, ki érdemli a fókák koronáját: ő-e vagy a marquis ? E verseny sértette a marquist, s mindjárt a legelső alkalmat fölhasználta barátja megbántására ; de már Lancil ur is sokra vitte a dolgot. Még csak egyszer akart kölcsönözni a marquis úrtól, s keveset látszott törődni előbbi pártfogója bo- szuságával. Sőt mi több, még ö kezdé az ellenségeskedést. Eddigelé mintegy hallgatag beleegyezésből sohasem fogadtak egymás ellen. Lancil csupa boszantásból jelentéktelen fogadást ajánlott, a marquis egy kihívással felelt, melynek czélja volt Lancilt tönkretenni egy

előnyt vívott ki, s ha ügyesen használja a kezébe adott fegyvert, még további békés diadalukat arathat. Ha még hiányzanék valami a szabadelvű Francziaország teljes megnyugtatására, ezt annak meggondolásában lehetne föltalálni, hogy egy nemzet nem hal meg, s nem öregszik meg ; de az uralkodók s dvnastiák elgyungülnek s elenyésznek. Egy egyes család, még ha mindig a legképesebb családtagok választatnának is ki a ház hatalmának íontartására, nem folytathat egyenlő harezot oly néppel, melynek mindig legkitűnőbb tehetségei léptettetnek föl a szabad képviseleti rendszer által, hogy annak nevében s hatalmának súlyával harczoljanak“

A spanyol forradalom rövid idő múlva megünneplendi saját évnapját; azonban az általa előidézett helyzet, a papíron álló uj alkotmány daczára, még mindig olynemü, hogy ama mozgalomnak valósággal még csak most kell igazolnia jogosultságát. Egyetlen európai kormánynak sem kell jelenleg annyi bel-és klilbonyodalom- mal küzdenie, mint a spanyolnak. Pénzügyi szorultság, nyilt és rejtett pártharcz, a papsággal való viszályok, fontos gyarmatok fenyegető fölkelése, a Portugáliái való feszült viszony, s mindezeken fölül egyenetlenségek maga a kormány keblében, — ezek ama szorongat- tatások, melyekkel a regensségnek jelenleg harczolnia kell. S fájdalom, ezek közül többeket maguk a legújabb mozgalom vezérei hibáinak lehet tulajdonítani.

A carlista fölkelés még ugyan nincs elnyomva teljesen, de veszélyes jellegét, úgy látszik, elvesztette. A kormány az elfogott car- listákkal kegyetlenül bánik, miért az összes sajtó elitélte. Az embertelen kegyetlenséggel nem is fog czélt érni, mert az által csak az elkeseredést öregbiti. — A cubai fölkelésről a kormányra nézve fölötte aggasztó hírek érkeznek Madridi tudósítások szerint, legközelebb ismét 6000 főnyi erősbitések fognak a lázadó szigetre küldetni. A kormány továbbá bizottságot is szándékozik a szigetre küldeni, azon Ígérettel, hogy ha a fölkeltik fegyvereiket leteszik, a sziget auionom állást nyerend. Azonban előre látható, hogy a kormány békés kiegyenlítési száudokaival sem fog boldogulni, mint nem boldogult eddig fegyverével. Cuba szigetét, a dolgok jeleu állása szerint, Spanyolországra nézve elveszettnek lehet tartani.

Károly romániai fejedelem livadiai utazásának czéljával sokat foglalkoznak a lapok. E tárgyról a prágai „Corresp. Slave“ egy bukaresti levelében a következőket olvassuk: „A külföldi lapok nem tulajdonítunk nagy fontosságot a magyaro kai való viszálkodásunk- nak; de e tekintetben nagyon csalódnak, s attól félhetni, hogy okúi ni fognak nemsokára. Károly hg. livadiai útja egyenes összekötte ós- ben áll a szomszédaink által keresett (?) viszálkodással. A hg. bizosit- ni akarja Oroszország segélyét a Magyarországgal való szakítás esetére, s minden körülmény megerősi i azon hiedelmet,hogy meghallgatcsapással. E pillanattól kezdve gyűlölet támadt köztük, mely egyrészről boszuvágyó, másrészt csendes, de állandó volt, s melynek titkolásával egyik fél sem fáradt. A fogadások ijesztő módon folytak, s mivel állandóan Lancil részén volt a szerencse, úgy történt, hosy ez egy év lefolyása alatt milliomos lön, mig a marquis csak néhány ezer frank birtokában maradt. Az ily eset közönséges Angliában. De a hirtelen és meglepő sorsváltozás a két férfit összehozó vakeset által különössé vált, és Smitson ur, a mélyelméjü fóka, kiv időről-időre époly szellemdus, mint mélyértelmü megjegyzésekben kereste dicsőségét, váltig ismételte: „Ha a Themzében mind olyan hal teremne, milyet Lancil fogott, úgy a halászat pompás keresetmód lenne.“

Eduárd csak ritkán látogatá meg társnőit. Megpillantásuk miu- dig fájdalmasabban hatott rá. Az idősebbanyai vonzalma, Mária kérelme szemrehányásként tűnt föl előtte. Mindketten szomorkodtak a magyarázhatlan változáson ; de a tettetés ideje már elmúlt. Mindketten szomorkodtak; de gyengéd és szelíd önmegtagadást tanúsítottak.

Ha az ifjú ember pompás lakába tért vissza, hosszú, fájdalmas álmodozásba merült. Tekintete olykor mohó vágygyal tévedezett a keresztbe függesztett kardokon vagy a falon függő pisztolyokon. De nemsokára megvetéssel forditá el fejét, a klubba sietett, s könyörtelenül vivé el a marquis kincseinek egyik részét a másik után.

Ez utóbbi mogorva és ingerlékeny lön, mi őt a legcsekélyebb ellenmondásnál dühbe hozta. Kimaradt a centaurok és más klubokból, s minden idejét a fókáknál tölté.

Egy szép este végre belátta, hogy ha ez élet még egy hónapig igy tart, utóvégre koldusbotra jut, Csak 200 ezer frankja maradt