Eger - hetilap, 1869
1869-07-08 / 27. szám
212 A franczia-belga vasutbizottság alkudozásaival több hét óta folyton foglalkoznak a lapok. Már azt is jósolták, hogy a franczia biztosok magasra csigázott követeléseik folytán az alkudozások eredménytelenek lesznek. Legújabb távirat szerint azonban a bizottság befejezte üléseit, s minden pontra egyetértés uralkodik s hogy Fran- cziaország követelményei teljesen kielégittettek. Az egyiptomi alkirály körútja csakugyan féltékenynyé tette a 8ultánt, főleg ha áll az mit egy konstantinápolyi távirat hoz, hogy a nagyvezér az idegen nagy hatalmak követeivel egy jegyzéket közölt, melyet a porta külföldi ügynökeihez intézett; e levél azt tartalmazná, hogy az alkirály meghívása a suezi csatorna semlegesítése iránti alkudozások s kereskedelmi szerződések kötése, a suitán jogaival ellenkezik, s ha a vazall a suitán jogait megsértené, a suitán fermánja által le is tétethetik. Az alkirály ellenséges indulatu fivére Mustapha Fezil pasa, ki a fiatal török pártnak feje, tárczanélküli miniszterré neveztetett, mi azt látszik bizonyítni, hogy Konstantinápolyban nagy az ingerültség az alkirály ellen. Az alkirály már elhagyta Angolországot f. hó 2-án Brüsselbe ment át. A szkupstina feliratban válaszolt a kormányzóságnak a trónbeszédre. A felirat is meg van győződve egy uj alkotmány szükségességéről s Milán törvényes trónörökös nélkül történendő halála esetére, Milos fejedelem leányának utódai közül óhajtana trónörököst kijelölni. Amerika és Brazília közt újra fölvétetett a diplomatiai összeköttetés. A franczia törvényhozó test rendesen tartja üléseit és a tagokat igazolja. A parlamenti pártok szervezkednek ; az ellenkezék három csoportra oszlott, mi a kormánynak nagy előnyére van, annál is inkább, mert egy egyesítésükre nincs kilátás. Sokan azon nézetben vágynak, hogy Rochefort, elitéltetése következtében nem léphet föl többé követjelöltül. Rochefort ugyanis, mivel De Myarle- és Corneboisnak ígéreteket tett és ajándékok által arra ingerelte, hogy a „Lanterne“ bizonyos számait, melyben a kormány ellen gyűlöletre izgattatott a nép, a császár személye ellen pedig sértő kifejezések foglaltatnak, árulják ; ő 3 évi börtönre, ugyanannyi éven át a polgári jogok elvesztése és 10,000 frank birságra Ítéltetett. Rochefort ezen elitéltetése szült ugyan némi ingerültséget, azonban ennek semmi nagyobb jelentőséget nem tulajdoníthatni. Spanyolországban az ellenzékek élesen álltak szemközt egymással. Prim és Figuerola közt komoly súrlódás fejlődött ki, miből Háromemeletes volt azon ház, melyben lakott, s minden emeletben lakók ; mindegyik emeletben egy sor ajtó volt, s ezek közül kellett azon ajtót fölkeresnie, mely mögött az átkozott komorna aludt, kit egy gonosz tündérnek s minden bajai forrásának tekintett. Fölhágott a lépcsőkön ; a falon tapogatózott, mintegy a haragtól egészen elkábitva, s az első ajtón, melyre akadt, először lassan, azután mindig erősebben kezdett zörgetni. Ki sem hallatta magát. Fülét a kulcslyukra helyezé, minden csendesen volt. Végre a kilincset fogá kezébe, megnyomá, az ajtó fölnyilt, a szobába tekintett, ekkor a hold által megvilágítva a földről egy koponya meredt reá ! Az ördögbe ! Ez már mégis sok! 0 zavarában öt perczig saját szobaajtaján kopogtatott! Nyitva hagyá az ajtót, s tovább tapogatózott. Végre egy ajtóhoz ért, melyen keresztül köhögés hallatszott. Beteg állapotok minden orvosra különös vonzerőt gyakorolnak. Pfeffer tehát halkan kopogtatott az ajtón. Egy mopsz ugatni, egy pár, az álomból fölijedt macska miákolni kezdett, s közben élesen hangzott egy hatalmas köhögés. „Ki kopogtat ?“ kérdó egy női hang. Az orvos a legnagyobb félelem s zavar közt hebegő: „Ezen szobában fekszik-e talán a grófnő komornája?“ Újból egy hatalmas köhögés dörgött végig a szobán, s közben e szavak hallatszottak: „Mily szemtelenség! Ily időben a leány után kérdezősködni! Azonnal fölkeltem kocsisomat, hogy önnek az utat megmutassa !“ Hiában igyekezett az orvos ezen szomorú félreértést megmagyarázni ; a grófi beszéd rohanó folyamát nem tudá megállítani. Ekkor egy pár éji czipő csoszogása hallatszott a közelben, s a felső emeletről lépett le a szerelemtől és holdvilágtól megihletett komorna. 0 hallá a lármát, s azt gondolá, hogy asszonya kiált utána. „Tolvaj ! tolvaj !“ kiáltá a leány, midőn az orvost úrnője ajtaján megpillantá, s futni akart. Az orvos utána szaladt, de a leány folyton kiabált. Ekkor hallatszott az udvarról egy durva mély hang: „Mi történik fon ? miféle lárma ez ?“ „János, jer föl!“ kiáltá a nagyságos asszony szobájából. — „0 miniszterkrisis volt készülőben; de a krisis csakhamar véget ért s minden miniszter megtartja tárczáját. A republikánusok még folyton izgatják a népet. Spanyolország sehogysem találja bele magát uj helyzetébe. Levelezés. Szent-Mihály (Szaboicsmegye,) jun. 28. Ma tartatott meg a tisza-löki választó kerület képviselőjének megválasztatása. Ugyanis volt képviselőnk Bónis Sámuel úr a semmisítő törvényszéki tanács elnökének kineveztetvén, képviselői állásáról leköszönt; minél fogva új választás rendeltetett el, mely Tisza- Lökön megtartatván, Szomjasjózsef tisza-dadai birtokos, és baloldali kiáltatott ki egyhangúlag, miután a deákpárt jelöltje Kállay Gusztáv úr a baloldali kortes vezérek és követőik kicsapongásai s rakonczátlankodásai folytán visszalépett. Szent-Mihályon ugyanis, mely kiválóan és nagyobbrészt baloldali, semmi áron sem engedték a Kállay-zászlót kitűzni; sőt midőn a helyben lakos gróf Dessewffy Aurel úr e hó 20-án saját majorsága egy helyiségében több százat a lakosság közül pecsenyével és borral megvendégelt, és hozzájok talpra esett, lelkesítő beszédet tartva, arra szóllitá föl azokat, kik vele tartanak és Kállay Gusztávot képviselőjüknek óhajtják, hogy körülötte seregelve, a zászlót a helységházára föltüzzék, adott jelre néhány kibérelt ember, többnyire szabadságos katona, elörohant, a gróf úr kezében levő zászlót összetörték, ezer darabra tépték, és a gróf személyes biztonsága is fenyegetve lévén, a védelmére elősietö cselédeket is csufúl elverték, azután pedig diadalittasan, és dicsekedve, orditozva tértek vissza a helységbe. Ily körülmények között a választás rendének biztosítására egy szakasz lovas katonaság rendeltetett T.-Lökre, melyre azonban a fentebbiek szerint szükség nem volt. Időjárásunk igen kedvezőtlen, száraz, hűvös, szeles, fölváltva némely napon nagy forrósággal. Ennek következtében termésünk is igen silány ; már a fagy is sok kárt tett, a többit a forróság és a sok féreg rontotta meg. Aratnak mindenfelé, de a szem nagyon apró és összeszorult. Ha a termés minémüségéröl biztosabb adatokat gyüjthetek,nem mulasztom el közölni; addig Isten áldása velünk ! Alföldy. Szent-Erzsébeth, juh 4. 1869. T. szerkesztő úr! Becses lapja olvasóit, ha nem egyébből, úgy közművelődési szempontból kétségkívül érdekelni fogja, hogy junius 22-én palóczország fővárosában Pétervásárán uj orgonát avattak föl. megragad!“ jajgatott a komorna. — Az orvos félelem- s dühvei küz- ködött. „Hallgasson meg legalább engem ! kiáltá fogait csikorgatva ; de a leány csak jajgatott, s nem akart hallgatni. Most nehéz férfilépések hallatszottak a lépcsőn, s nehogy végezetül a kocsis kezei közé kerüljön, eleresztő a komornát, s szobájába sietett. A kocsis feljött. „Mi történik itt ?“ „Ah!“ kiáltá a komorna, „ö megragadott engem !“ — Hiszen ő hozzád akart menni, szemtelen leány !“ kiáltá ki a nagyságos asszony. „De kicsoda?“ kérdé a kocsis, „hiszen nincs itt senki." „Hogyan ? ő elment ? Istenem, talán egy lélek volt! — Oh, a boldogult kárpitoslegény lelke, ki bujában halt meg, mivel kosarat adtam neki. Öh ! most üldöz engem.“ Most az orvos gyertyával lépett ki szobájából. Minthogy belátta, hogy a dolgok búsvíg fordulatánál legjobb lenne azon látszatot fölvenni, mintha az egész eseményről mitsem tudna, ő maga csodálkozva állott, de a kísérteteket látó komornától azonnal elkéré a kulcsot, mialatt a véletlent áldá, hogy most vele találkozhatott, miután a házból egy beteghez kell mennie. „A kulcsot, orvos úr" — mondá a leány, „ajtóküszöbére tettem, mert gondoltam, hogy még az éjjel talán szüksége lehet reá.“ Az orvos a kulcsot köszönet nélkül vévé föl a küszöbről, fogait összeszoritá, egy különös pillantást vetett a komornára , s lesietett a lépcsőkön. Gyorsan fölzárá s kinyitá a kaput; senki sem állott már itt. Körülnézett, s épen közelében lakó társát látta egy leánynyal gyorsan mellette elhaladni, s még a leány ezen szavait hallá: ,,Én oly soká álltam amott az orvos úr ajtaján, ki keményszivüleg váratott, s végre is nem jött el — mit csinál szegény anyám ?“ Igen, igen lassan lépdelt föl az orvos a lépcsőkön, és hetek múltak el, mig a komorna köszönését viszonzá, ki nem is gyanította, mily nagy sérelmet okozott neki. m
