Eger - hetilap, 1869
1869-06-10 / 23. szám
VII. évfolyam 23. szám. Junius 10-én 1809. VT Slőüz8tési díj: Egész évre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám . 5 ft - kr. 2 ft ön kr. 1 ft SO kr. — 45 kr. — 12 kr. EGER. Politikai $ vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó, fejében minden hirdetés' 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr fizettetik. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Klftfizetéscket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch O. könyvkereskedése s minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler, — Pesten: Zeisler M. király-utcza 47. sz. A magyar szövetségi államjog győzelme és annak jelentősége. III. (Vége.) Olvastunk oly állításokat, hogy lehetlen oly politikát követni, mely lényegében magyar is, német is, cseh is, lengyel is, dél-szláv is, olasz is legyen, azaz mindezen nemzetek érdekeinek megfeleljen, s ez állítás szerint ép e lebetlenségböl foly végzetszerüleg a jelenlegi cabinet-politika; mert ugyan milyet is lehetne követni, talán osztrák-magyart ? Igen, de ha osztrák lesz, úgy nem lesz magyar, s ha magyar lesz, úgy nem lesz osztrák. . . . Nem is említve azt, hogy ha ez állítás igazoltathatnék, úgy a magában álló Magyarország is csak egy nagy igazságt a 1 a n- s á g volna, mivel még abban is külfelé csak cabinet-politika volna lehetséges, mert az idézet szerint oly politikát, mely lényegileg magyar is, német is, tót, román, szerb és orosz is volna, itt sem lehetne követni; nem említve azt sem, hogy a viszonyok ily helyzetében nem bírjuk fölfogni, miként lehessen ez érvvel megtámadni a birodalmi kapcsolatot, holott ugyanezen érvvel lehetne élni egy jövendőbeli külön Magyarország ellenében is; csak egyedül azt akarjuk itt röviden taglalni, hogy ez állítás nem is számítható a kétségtelen igazságok sorába. Mert ha csak az emberek különszerüségeit, ha csak oly vágyait veszszük figyelembe, melyek ellentétesek, úgy kétségtelenül be fogjuk bizonyíthatni, hogy ember ember mellett sem fér meg, mert hiszen csak mindenki láthatja, egy fölüleíes áttekintésre, hogy ezeknek érdekei is sokszor homlokegyenest ellenkeznek. De szerencsénkre, hogy mint mindennek, úgy az emberi természetnek is két oldala van, hasonlag a delejrud sarkaihoz, melyek egyike mindig vonz, másika mindig taszít, s politikai tervezetekben minden bizonynyal legkevésbbé szabad egyoldalulag az emberek közti szétvonást tekintetbe venni, hanem belé kell a számítás körébe vonni azon pontokat is, melyeken az emberek érzelmei találkoznak. Csak őszintéknek kell lennünk, s minden hatalmaskodási vágyról más embertársunk fölött lemondanunk, s lesz érintkezési pont, a mennyi csak kell. Csak ne legyenek oly emberek, kik azon tényből, hogy a két iegbatalma8b törzs fogott egymással kezet a pragmatica sanctio megmentése s szilárdítására, t. i. a magyar és német, csak ne legyenek — mondom, — kik ez eseményt más nyelven beszélő testvéreink előtt úgy tüntetik föl, hogy ez a magyar vagy német fölsöbb- ség örökös állandósítása, ez azon iszonyú szövetség, melynek áldo- zatúl van dobva ez államszövetségi területen minden más nyelv, szokás s érzelem: oh akkor bizonyosan nem jutna senkinek sem eszébe, egyenesen ellentétes érdekekről szólani. Avagy talán a szabadság, politikai s jog előtti egyenlőség a legtisztább testvéri szeretet, a tisztelet más nyelve, szokásai s érzelmei iránt, szóval, az emberi méltóság becsülése mindenkiben, nem oly érintkezési pontok-e, melyeket mindlitt, a legkülönfélébb nyelven beszélők s különböző vallást követők közt is föltalálhatunk ? Igaz, hogy oly politikát nem lehet, mert nem szabad, követni, mely vagy kizárólag magyar, vagy kizárólag osztrák ; de hogy egy- átalán lehetlen volna, oly politikát is követni, mely minden faj valódi s igazságos érdekeinek egyaránt megfelelne, az talán még sem egészen számitbat átalános elismerésre. Kérdezd meg a cseh gyárost, vagy a magyar földészt, a román havasi pásztort, vagy a tót tutajost, hogy nincs-e megelégedve, ha egyéni szabadsága minden önkény ellen biztosítva van, anyagi s szellemi javáról oly férfiak gondoskodnak , kiket az ö bizalma jelöl ki, ha embertársaivali egybekoezódásait igazságos biró egyenlíti ki, ha mindezek előmozdítására a külügyér a béke megvédéséről éjjel nappal gondoskodik; s még ha nyugalmuk megtámadtatnék is, oly honvédelmi szerves összeköttetésben állnak egymással, mely által a fölszámlált jókat mind meg is védhetik, — s bizonynyal meg lesz elégedve. Igen természetes, hogy oly embereknek érdekei, kik magasb hivatottságukbau csak görnyedő rabszolgaraj közt érzik jól magukat ; kik csak azokat ismerik el embereknek, kik történetesen vagy magyarúl, vagy németül, vagy tótul, vagy románul beszélnek: egymással ellentétesek, s igy egy államban egymás mellett nem is férnek meg. De e részben is jobb időket remélhetünk, mert a polgáriasodás történelméből megtanultuk, hogy bár a művelődés az emberek külön- szerüségét, t. i. az úgynevezett egyediség-et mind tökéletesbre fejleszti; addig másrészt a rokonulási elemek is hatalmasan fejlődnek ki s erösbülnek. Midőn ily vívmányokra mutathatunk, melyeket a váratlan néhány nap alatt érlelt meg ; midőn a prágai béke 4-ik pontja, a Németország legközelebbi átalakulásába avatkozás lehetőségét is világosan elzárta előttünk, azáltal, hogy a német egység végleges megtestesítését az illető német hatalmak egymásközti magán-egyezkedésétől tette függővé, s már a még keletkezendő német birodalom számára is előre kiköté magának a részünkröli nemzetközi elismerést, s igy miránk nézve nincs német kérdés.... most óhajtják némelyek, hogy dönlsük meg a szövetségi államjogot?... vájjon jól fölfogott érdekünkben történt volna-e ez? A háború előtt még az egész kibékülési müvet csak azon egyetlen biztosítékra lehetett épitni, hogy odaát Ausztriában is a valódi alkotmányosság tényleg életbe fog léptettetni, s igy ketten csak elég erősek leszünk a cabinet-politika meggátlására, holott azóta a cabinet-politika már nemzetközi úton erőhatalommal lön megdöntve s lehetetlenítve, és mi e háború után már nemcsak egyedül az ausztriai alkotmányosság, hanem két külhatalom érvényre jutott érdeke által is biztosítva vagyunk a házi politika ellen. Ily előnyökkel szemben, midőn teljesen a helyzet uraivá lettünk, midőn elég erősek vagyunk, hogy német faj-politika követését is megakadályozzuk, midőn a háromszázados kapcsolati időszakban mindez előnyök csak is 186ö-ban kínálkoztak ily együttesen, midőn e szövetség mod első ízben Ígérkezik üdvhozó s hasznos lenni: most lazítsuk e szövetségi kapcsolatot?... Ez irány s óhaj követése, úgy hiszsziik, talán még sem lett volna oly igen a nemzet érdekében, mint azt némelyek oly tiszta meggyőződésükből kiindulva elhitetni szeretnék. Szerencsénk, hogy e politikai hiba elkövetésére nem vitt a bécsi központosítok elleni mély gyűlölet, nem vitt, mert hazánk érdekeit egy oly emberi tökély, mint Deák Ferencz, hordozá szivén, k i jobban szerété hazáját, mint gyülőié elleneit. Az ö erélye, mérséklete s igazságosságának köszönhetjük, hogy a magyar közjog alapeszméje, a szövetség eszméje győzött, mig másrészt a nemzet többsége, politikai belátása s hazafias mérséklete tette egyedül lehetővé azon szerencsés sikert, miszerint a külföldnek e nemzet iránti eddigi tisztelete most még inkább fokoztatott azáltal, hogy közjogunk alapeszméjéhez hűknek nyilatkoztunk, s ezáltal önlétünk legbiztosb alapját raktuk le.
