Eger - hetilap, 1869
1869-06-03 / 22. szám
171 kíséretében hajóra akart szállani, két ismeretlen által megtámadtatok. Gróf Crenneville arczába egy tőrdöfést kapott, mely nem veszélyes, Inghirami fökonzul azonban, ki testével Creunevillet fedezni akarta, törsznrásokkal meggyilkoltatott. Az olasz kormány a bűnösök ellen azonnal a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el, Viktor Emánuel király pedig a livornoi csapatparancsnoknak meghagyta, hogy menjen Crennevillehez, és fejezze ki a király mély fölindulását e gyalázatos merénylet fölött. A már megkezdett vizsgálat való- szinlinek tünteti föl, hogy a merényletnek politikai érvek szolgáltak indokul. T. i. 1849-ben az osztrák csapatok Livornóban vérengzést vittek véghez, s 1850-ben gr. Crenneville, mint livornói parancsnok, az elfogottak fölött Ítélt, megerősítette a kivégeztetéseket, börtönbüntetéseket sat. Mindez 20 év előtt történt ugyan, de az olaszok igen nehezen felednek. A bűn szerzőjéül valami Negri nevű egyén emlittetik, ki politikai vétség miatt már el is volt Ítélve. Az olasz lapok mélyen sajnálják az eseményt, mely azonban a két kormány közötti barátságos viszonyokat legkevesebé sem fogja érinteni. A választások Franciaországban átalában nyugodtan folytak le, néhány városban azonban izgalmas jelenetek merültek föl, igyÁmiens- ben, Angersben, Liliében, Dijonban, Toulouseban és St.-Etienneben, a forradalmi „Marseillaise“ éneklése, ablakok és lámpák bezuzása, s hasonló kihágások fordultak elő. Toulouseban a katonaőrséget a nép kövekkel dobálta, mialatt egy tiszt s egy közember könnyű sebet kapott. Több elfogatás történt. Ezen választási zavargásoknak azonban komolyabb jelentőséget nem tulajdoníthatni. A választások eredménye, mint előre látható volt, a kormányra nézve kedvezőleg ütött ki, a mennyiben összesen csak 27 ellenzéki választatott meg, ezek azonban legnagyobbrészt radicalisok s a császárságnak halálos ellenségei. A párisi lapok constatálják, hogy a választások legkiválóbb jellege abban áli , miszerint a mérsékelt ellenzékieket radicalisok váltották föl, az orleanisták és mérsékelt köztársaságiak pedig vereséget szenvedtek. Ezen eredménynyel szemben Rouher államminiszter állítólag arról igyekszik a császárt meggyőzni, hogy a status quo föntartásában fekszik a császárság üdve, ellenben maga a császár hir szerint szükségesnek tartja, szabadelvűbb politikát követni. — Az angol lapok a választás eredményének nagy fontosságot tulajdonítanak. A „Times“ ajánlja a miniszterfelelösség behozatalát, a kamarának kezdeményezési jogot a törvényhozás tekintetében, szóval őszintén a parlamentaris kormányzatot, mert a császár csak ez úton remélheti az ellenzék megnyerését. Az alkotmányvita a spanyol cortesben végre befejeztetett, s elfogadtatott azon végczikkelye is, mely határozza, hogy a király választás szabályozására legközelebb előterjesztendő törvény az alkotmánynak kiegészítő részét teszi. Nevezetes nyilatkozatot tett a cortes máj. 26-iki ülésében Garcia Lopez, kijelentvén, hogy a republicanusok ezután is folytatják ellenséges propagandájokat a köztársaság érdekéA fiatalság pedig, föltéve, hogy fogékony a müveit társadalmi ttulajdonok megszerzésére, iparkodjék a kínálkozó alkalmat megragadni, maguk közt egyetértésben maradni, társulni a nemes czélok kivitelére, a mi annál könnyebben sikerülend, miután a fiatalság már koránál fogva mindenütt rokonszenvvel találkozván, annak törekvése támogató karokra is lelend. Az életben számtalan példát tudunk, hogy a müveit nők társaságát kedvelő fiatal ember tevékenyebb, iparkodóbb s szilárdabb jellemű, mint az, ki azt kerüli, miután ennek vele született könnyelműsége a rósz társaság és haszonleső barátok körében tápanyagot lel, mely őt gondatlanná, minden szép és jóra fásulttá teszi, s így megveti a kora romlottság alapját. Ha ifjaink nagy része meggondolná, hogy élete nem csupán sajátja, hanem főleg a hazáé, tán a honszeretet tüze, mely kisebb nagyobb mérvben mindegyik szivében megvan, kétszeresen serkentené tehetségei kiművelésére és terjesztésére, s hazánk értelmisége nagy mértékben szaporodnék, mi által annak jövője biztosabb alapot nyerne. Vannak a történelemben elriasztó példák, melyek elég világosan bizonyitják, hogy bármily erős, hatalmas nemzetnek hanyatlását ifjai- nak ledérsége és elpuhulása mozdította elő. Midőn Cyrus perzsa király a lidiaiakat meghódította, félt és folyton tartott attól, hogy ezen har- czias és edzett nép egykor még trónusát megingatandja, s ezen félelmet közölte barátja és tanácsadójával, Croesussal, ki azt felélte neki: „Tanitsd az ifjakat könnyelmű játékokra, s engedj nekik szabad utat, ledér gyönyöröket élvezhetni, meglásd, egy évtized után nem lesz többé hatalmas Lídia, mert fiai elpuhult, gyáva nemzedékké válnak.“ S úgy lett. A hatalmas Lidia soha sem tudta magát többé fölemelni. ben, s az alkotmány kihirdetésének ünnepélyén részt nem vesznek ; de csendesen maradnak, ha a jövendő miniszterek az általános szavazatjogot és egyéni szabadságot tiszteletben tartják. Azon szerencsétlen királynak azonban, ki Spanyolországba jő, Miksa császár sorsát jósolja. Spanyol forrásból eredő tudósitások jelentik, hogy a cubai föl kelők az Alfagracia melletti csatában majd 2000 embert vesztettek holtakban és sebesültekben, és hogy összes fegyveres erejök nem áll többé 2000 főből. Prim tábornagy s hadügyminiszter nincs megelégedve a hadsereg magatartásával. Egyik újabb napi parancsában kifejezést ad a fölötti elégedetlenségének, hogy a tüzérség, a mérnökkar s a vezérkar tisztjeinek nagy része a kormány irányában ellenséges ^véleményt nyilvánít. A zavargások Spanyolországban még most sem értek véget. A franczia „Presse“ jelenti, hogy Sevillában és Malagában is komoly csendháboritások fordultak elő, s a kormány ellen demonstratiókat rendeztek. A heves szolnokmegyei árvaápolda és szegények dől gozóháza“ nőegylet 1869. máj. 22-iki közgyűlésének jegyzőkönyve. Elnöknö ö nga a szép számmal megjelent egyleti tagokat üd vözölvén, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánitá, s mindenekelőtt az egyletnek fönállása óta történt gyarapodását röviden előadván, fölolvastatott a válaszmánynak az egylet alakulása vagyis 1868. évi íebr. 9-kétöl, 1869-ik évi april 30-ikáig terjedő idöszakróli hivatalos jelentése, melyben az egyletnek ez idő alatti működése és előhala- dása elősoroltatván, ezen 15 hóróli pénztári számadás és az egylet vagyoni kimutatása bemutaltatott, mely szerint bevétetett: alapítványokban 1372 ft, alapítványok utáni kamatban 365 ft 50 kr, rendes tagdijakban 377 ft, könyöradományokban 734 ft 84 kr, ápolt szegények munkájából 15 ft 80 kr, jótékony előadás és egyebekből 401 ft 27 kr. vagyis összesen : 3266 ft 41 kr; kiadatott az intézeti ház árába tökében 1190 ft, vételár utáni kamat és átírási költségben 43 ft 68 kr, értékpapírra. 100 ft, hevesmegyei takarékpénztárba tétetett 200 ft, az intézeti ház állandó javítása 337 ft 12 kr, intézeti fölszerelésre 343 ft 18 kr, az árvák és szegények ruházatára 184 ft 35 kr, élelmi czikkekre 515 ft 20 kr, gyógyszerekre 25 ft 20 kr, egyéb különnemüekre 212 ft 60 kr, pénztári maradvány 115 ft 8 kr, összesen 3266 ft 41 kr. Vagyonkimutatás 1869. april 30-ikán: még kint lévő alapítványokban 6419 ft, értékpapírban 100 ft, a hevesmegyei takarékpénztárban 200 ft, az intézeti ház árába fizetett tőke 1190 ft, az intézeti ház állandó javítása 337 ft 12 kr, intézeti fölszerelés a természetbeni adományokkal 400 ft, készpénzmaradvány 115 Róma és Görögország hasonló módon hanyatlottak alá. Törekedjek az ifjúság üres óráit komoly s magasabb szellemi olvasmányok élvezetében tölteni, s csak ritkán vegye elő szórakozásul azon üres, könnyű regényféléket, melyekből alaposságot soha, leg- fölebb egyes tárgyakban felületes ismeretet szerezhet. A legfőbb megrovás, melyben a külföld által iíjaink részesülnek, leginkább azok nyersesége miatt emeltetik, mert föltűnő lehet mindenesetre egy külföldi előtt azon hideg s némileg gőgösnek mondható nyers modor, melyet ifjaink nagy részében első látszatra fölfedeznek. Legyen tehát az egyes családok szent föladata, hogy az ifjúságot köreikbe édesgetve, előzékenység és nyájasság által lebilincseljék, s ez által visszatartsák őket a könnyelmű életmódtól; igy tán meg fog szűnni azon számtalan panasz , mely folyton az ifjúság közönyössége, élet- untsága s a társadalmi élet pangása miatt emeltetik.Meg fognak szűnni mindazon ferde kinövések, melyek a társadalom életerejét elzsibbasztják és meddővé teszik. Ha egyszer a haladás zászlaját lobogtatjuk, s a müveit nemzetek sorába akarjuk magunkat számíttatni, rajta kell lennünk, hogy a társadalom mélyebb rétegeibe is behatoljunk, annak hibáit fölfedezve, azokra az illetőket figyelmeztetjük, s a ferde kinövéseket gondos kertész gyanánt nyesegessük. Nemzetünk életrevalósága s haladni vágyó természete méltán azon reménynyel kecsegtethet bennünket, hogy minden irányban, de főleg társadalmi életünk szerkezetében, a müveit külföldet elérhetjük, s a polgárisuk nemzetek közt méltó helyet foglalhatunk el. (Gy. K.) Telemaque. *
