Eger - hetilap, 1869
1869-05-20 / 20. szám
155 Városi ügyek. Az Eger városa részéről f. hó 17-én tartott képviselői ülésben következő ügyek tárgyaltattak: Fölolvastatott a budai m. kir. pénzügyigazgatóságnak f. évi 6718. száma értesítése, melyben kijelenti, hogy a bor- és húsfogyasztási adó iránti törvények és szabályok 65-ik §-a, mely szerint a saját termelőknek évi borterméséből tulajdon háziszükségükre 5°/0-tóli nem vétetik fogyasztási adó alá; az 1868. évi XXXV. t. ez. 2-ik §-a által oda módosíttatott: hogy oly szőlősgazdáknak, illetőleg saját termelőknek, kik 40 akónál kevesebbet termesztenek, 2 akó, azoknak pedig, a kik 2 akónál is kevesebbet termelnek, egész termésük adómentes ; ennélfogva e czim alatt Eger városa f. évi fogyasztási adója haszonbérletéből, mely 24,001 ft, — 4271 ft 65 kr, továbbá kezelési költségekre 1011 ft 465/t0. kr, és igy összesen 5283 ft 115/t0 kr, mely f. év január 1-töl számítandó 12 havi részletbe lesz betudandó — leengedtetett. A fölolvasott pénzügyigazgatósági értesítés tudomásul vétetvén, a leengedett összegnek a saját termelőkre eddigelé kivetve lévő fogyasztási adóbóli leszámitásánál használandó kulcs, illetőleg kivetési arány megállapításával, a fogyasztási adót kezelő személyzet meghallgatása mellett, a polgármester elnöklete alatt: Szuhányi János, Schaffner János, Eisenmann János, Mészáros István, Kubik Endre, Sir Antal, Fülöp József, Fekete Károly képviselők ésDusárdy József jegyző bízattak meg. Es miután azon kérelmünkben, melynek folytán a pénzügyigazgatóság eme jótékonyságában részesültünk, a lőre után is kérelmezett leengedés, mely kérelmünk ezen része a hivatkozott értesítésben megérintve sem lévén, hihetőleg az illető pénzügyi hatóság figyelmét kikerülte; ennélfogva újólag kérelem intézendő az iránt, hogy az 1868. évi törvények kedvezményénél fogva, a lőre után eddigelé fizetett fogyasztási adó alól is fölmentessünk. Fölolvastatott Klein Ignácz timár f. hó 4-röl kelt kérelme melyben a közte és ifjú Ruzsin Ignácz timármester között fönforgó építkezési ügyben Eger városa közig, tanácsa, illetőleg annak közege által szerinte elkövetett hivatalos hatalommali visszaélésre nézve orvoslásért esedezik. Miután az ügyiratokból az derül ki, hogy a közig, tanács, illetőleg annak közege által ez ügyben eszközlött eljárás szabályszerűen történt; ennélfogva — panaszkodó elutasítása mellett — a tett eljárás helyeseltetik. Fölolvastatott az országos magyar képzőművészeti társulat megkereső levele, melyben fölhívja a város közönségét, hogy ezen társulatot alapítványokkal támogassa, fölemlitevén : hogy egy alapítvány összege 200 frban van megállapítva. Ámbár ezen társulat üdvös czélját e testület belátja, s annak „Vérpad,“ viszonzá nyugodtan. „Épen most adták tudtomra, hogy mihelyt szobádat elhagyom, ahhoz vezetnek.“ Bianca egyet sikoltott, de már könyei nem valónak. Pillanatra bezárultak szemei, egy borzadálv futott végig tagjain, de ez utolsó emberi érzelmet is csakhamar legyőzé. „Halálodat kell végig néznem,“ folytató Luigi panaszló hangon. „A gonoszság ez utolsó gyötrelmet is kigondoló számomra, hogy tanúja legyek halálos kínjaidnak, s csak azután vezettetem a vesztőhelyre.“ „Nem, Luigi,“ mondá Bianca égi mosolylyal, „te nem fogsz itt halálos kínokat látni; mert nekem könnyű s édes lesz a halál, ha te, drága s bőnszeretett testvérem, mellettem vagy.“ Luigi önkéntelenül megcsóválta fejét, s aztán a pamlaghoz vezetve, kezet kézben tartva, egymás szemébe nézve, azon mindketten helyet foglaltak. „Bianca!“ szakitá meg a csendet Luigi; „igazad van, a halál nekünk édes leszen, s most az egyszer a dogé nem jól számitott. Kínozni akart bennünket, s az utolsó s legdrágább szerencsében részesített. Sok mondani valóm van hozzád, Bianca. Ez élet már rövid lesz arra, azt majd ott főn fejezzük be. Biancám, a sir szélén ülünk, néhány pillanat múlva mindkettőnket magába zár; szóljunk most nyíltan, igazán: te szeretsz engem, Bianca, de nem úgy, mint testvér szeret, hanem bensőbben, gyöngédebben.“ Bianca nem süté le szemeit, hanem azokkal mélyen arczába tekintett. „Igen, Luigi,“ feleié nyugodtan, „én szeretlek. Nyíltan kimondom, szeretlek. Ez érzés volt életem gyönyörűsége, szivem üdve. A mi jó van bennem, szerelmemnek köszönöm. Az képezett engem, az erősített a jóban, az volt életem, boldogságom, erényem. Azé volt szivem egészen, s az hozza most meg nekem az örökélet gyümölcsét.“ felvirágzását leghöbben ohaajtj ; minthogy azonban a város anyagi helyzete oly zilált, hogy saját föntartási költségeit is CBak igen megszorított kezelés mellett bírja fedezni, ennélfogva ezen társulatot ala- pitványnyal támogatni nem képes. Végül Ribósy Ignácz volt városi tanácsnok, és Goór Péter adóbehajtó nyugdíj-, illetőleg segélyezés iránt benyújtott kérelmükkel, azon okból, miután ily alappal Eger városa nem rendelkezik, visszautasit- t attak. Országgyűlési tudósítás. Pest, május 18. A képviselöház tanácskozmányai lassan haladnak. Már idestova négy hete lesz, hogy az országgyűlés megnyittatott, s honatyáink még alig tettek egyebet, mint hogy megválasztották a ház tisztviselőit s a különféle bizottmányokat, melyek egyike a válaszfölirat elkészítésével volt megbízva. Ezen, a trónbeszédre adandó válaszfölirat már elkészült ugyan, de az a fölötti viták még csak f. hó 20-án veendik kezdetöket, s meglehet, hoszabb ideig fognak elhúzódni. Tudósításunk ezúttal a képviselöháznak csak egy üléséről szó- land, melyf. hó 13-án tartatott. A szokásos előzmények után Császár Bálint a belügyminiszterhez interpellate intézett az iránt: ha van-e tudomása a fogarasvidéki, általa részletesebben előadott, alkotmány- sértő jogállapotokról, az ott uralkodó daco-román reactio közbotrány- előidéző tényeiröl s a kormány köztekintélyét sértő működéséről? és mi intézkedéseket hajlandó tenni e vidék alkotmányos rendje helyreállítása, a daco-román törekvések meggátlása és azok tényezői rendreutasítása érdekében ? Az interpellate kiadatott a belügyminiszternek. Egy másik interpellate az igazságügyminiszterbez Schwarcz Gyula intézett, ki azt kérdé: van-e tudomása az igazság- Ugyminiszternek azon kínzó vallatásokról, melyeket egyes megyék ben egyes szolgabirák, esküdtek és törvényszéki bírák a vizsgálati foglyok,főleg földművesek és iparosok ellenében, botozás,korbácsolás sat. alakjában alkalmaznak, s ha van tudomása, szándékozik-e addig is, mig a büntető-törvénykönyv elkészül, e visszaélések meggát- lására novella által a ház elé törvényjavaslatot terjeszteni? Az igazságügyminiszter azt válaszoló: hogy mihelyt az interpelláló részletes adatokkal szolgál, e tekintetben azonnal vizsgálatot fog elrendelni. A mi a büntető- novellát illeti, ennek csak úgy volna helye, ha büntetö-codexünk volna, ilyennel pedig még nem bírunk; hogy azonban a hiányon mielőbb segítve legyen, a codex-tervet a jövő öszszel vagy télen tárgyalás végett a ház asztalára teendi. E válaszszal a ház megelégedett. Azonban Irányi jónak látta addig is, mig a büntető- codex a ház elé terjesztetik, e tárgyban törvényjavaslatot beadni, mely annak idejében tárgyaltatni fog. Ezután Pulszky Ferencz fölLuigi a pamlagról leereszkedve, térdeire kulcsolta kezeit, s kéjtől bágyasztott szemekkel nézett föl arczára: „Bianca !“ lehelé, „Biancám! szentem!“ „Nem,“ mondá Bianca, fejét kissé megcsóválva, „az nem vagyok ! Ah, a földi vágyak is hangot adtak keblemben , nem volt elég, hogy szerettelek, hanem az után epedtem, hogy te is szeress!“ „És én oktalan gyermek! tört ki Luigi, „paradicsomban éltem, s észre nem vevém. Oly közel valék a legnagyobb boldogsághoz, s vakságom azt meglátnom nem engedé. De halld, Bianca, most már nekem is mindent meg kell vallanom. Egy megfoghatlan vágy űzött el közeledből, s én azt dicsvágynak tartóm. Gyakran bús valék, a nélkül, hogy tudtam volna, miért; sokszor hirtelen fölvidultam minden ok nélkül. A harcz zajában nyugalmat véltem találhatni, s miután fitt kellett maradnom, s oda mennem nem lehetett, vágyam az után még égetőbbé lett. Végre a te közbenjárásodra megnyílt előttem az út, s a törökök elleni harezban résztvehettem. Ekkor kimondhatlan boldognak éreztem magamat, oh de csak rövid időre! “ „Csak rövid időre, Luigim ?“ kérdezé, bús pillantást vetve reá. Luigi, a nélkül, hogy válaszolt volna, folytató: „Ifjúságom egész heves lelkesültségével, bátran rohantam a harcz vészeivel szembe, 8 nehéz sebeket kapva lerogytam. A te neved volt az, melyet roskadozva kiejtettem. Mielőtt eszméletemet vesztettem volna, szemeidet véltem elém ragyogni. Betegágyamon csak rólad gondolkoztam, rólad beszéltem. A dicsszomj, mely keblemet égeté, kialudt, ha rád gondolák, hogy lelkemben zavartalanul nézhetek szép szemeidbe. „Luigi!“ kiáltá Bianca nem kevesebb örömmel, mint aggály- lyal, „az örök Istenre kényszeritlek, igazat szólj, csak igazat! Meg ne csalj, pusztán azért, hogy örömet szerezz!“ (Vége köv.) *
