Eger - hetilap, 1869

1869-05-13 / 19. szám

147

folytonos figyelemmel kisérvén, a szükséghez képest azonnal intézkedjék, 8 intézkedéseiről koronként e testületet értesítse.

Fölolvastatott az Eger városa törvényszékének birtokbirósági joggal leendő fölruháztatása tárgyában megválasztott küldöttség által készített folyamodvány , mely egész terjedelmében elfogadtatván, a n. ni. igazságügyi minisztériumhoz fölterjesztetni határozta- tott. Végül

Küldöttségi vélemény folytán, Szekerák Jánosnak saját házánál a vásártér déli oldalán 7 és •/* * □ öl, úgy Paczák Józsefnek az általa beépíttetni kért 5 □ ölnyi tér , mindkettőnek □ öle 10 írtjával számítva, átalengedtetett; — míg ellenben a Varga Pál által farkasvölgyi pinczéje előtt tett foglalás, illetőleg az általa fölállított deszkakerítés további fönhagyása, mint a szépitési szabályokkal ellenkező ,meg nem engedtetett.

Parlamenti rajzok.

I.

Pest, máj. 9.

A harcz aparlamenti arénán megkezdődött; a pártok, melyek ezelőtt néhány héttel a választások alatt homlokegyenest állottak szemben egymással, most a parlament falai közt folytatják tusáikat. Szinte jól esik a választási izgalmak által fölzaklatott kedélyeknek, ha a lármás választó gyülekezetek mozgalmas, izgékony tanácskozmányai helyett a békés s higgadt tanácskozásu parlament tárgyalásait hallhatja.

A parlamentarismusnak egyik legfőbb életelve, a higgadtság, t U r e 1 m e s s é g, s igy mi, a „h u s z á r n é p“, mint egy nagy hazánkfia megjegyzé, ha a parlament tárgyalásait üdvhozókká, a közügy érdekében előnyösekké, s egész parlamenti életünket minél intensivebb hatásúvá tenni akarjuk, úgy le kell mondanunk a parlamentben azon izgágáskodó szereplésről, csattanós phrázisokkal teljes vármegyei dictiókról, áradozó kitételekkel bővelkedő „speech“-ekröl, melyekkel a lármás közgyttlekezeteken, vagy — a mi elég szomorú — nálunk még bizonyos törvényhatóságok csarnokaiban is lehet zöldágra vergődni, — de a parlamentben, a lassú törvényhozói munka, a számitó, a tanulmányozó, s előrevigyázó állameszély e templomában, bizony az ily modor jobb, ha az ismeretlen dolgok közé tartozik. Pedig, valljuk meg őszintén, mi nagyon félünk, hagy parlamentünkben ezen izetlen izgágaság nagy szerepet játszandik.

Parlamentünkben sok ugyanis a „n o v u s homo,“ sokan vannak a Németh Alberte k, a Mariássy Bélák, a Vajda Jánosok, kik a parlamenti dicsőség elérhetlen rózsái után kapkodnak, sőt öntelten magukat már ott lenni képzelik! Kicsipett szónoklataikat már nem egyszer hallaták, a dörgedelmes kitörésekben elég gazdagok voltak, és szüzbeszédük szerény elmondása után, amúgy szerényen föl is pislogattak a galleriákra, várva a tapsot, de miként a rósz előadás után, siri csend állott be. Bizony igen csalódnak, midőn azt hiszik, hogy a karzatokat látogató müveit publikum afféle mokra kebelérzeményekkel van saturálva, s az „oh nép“ varázsa már öt is meglepte. A „n é p e k milliói“, melyre még hat hónappal ezelőtt büszkén hivatkoztak ezen urak, mondván : „appel- lálni fogunk a roszul értesült népről a jobban értesítendő népre/' — elejté önöket, s bár a lelketlen agitatiók által félrevezetett nép egy- kettővel meg is szaporitá soraikat, ott áll a szélsőbal, e parányi töredék, mig a Deákpárt törhetleu phalanxa jól védi a megtámadott positiókat. A balközép, melyet „dicső“ Madarászunk nemrég „se hideg, se meleg“ pártnak keresztelt el, egészen háttérbe szorul, a vezérszerepet az „ellenzék" oldalán , a szélbal matadorai viszik, s Tisza Kálmánt a Deák-párt s a szélbal positiói sokszor oly kellemetlen állásba hozzák, hogy folytonos sakkhuzásokat szenvedő politikája alig fogja már előbb-utóbb, magát a megmattoltatástól megmenteni. Érdekes eset adta elő magát például tegnap. Ez esetet csak azért Mustráljuk, mert mint szemtanuk, láttuk a középbaloldali uraknak roppant confusióját. Somssich elnök ugyanis jelenté , hogy Kossuth Ferencz képviselő kinyilatkoztatta, hogy el nem fogadhatja a mandátumot, s ezt levélben bővebben indokolá. De miután a házszabályok szerint csak úgy lehet a levelet fölolvasni,ha a ház kívánja, elnök kéri azokat, kik a fölolvasást kívánják: ezt fölállásukkal nyilvánítani. Fölkelt a szélsőbal s a baloldal egy kis része, a nagyobb rész ülve maradt, s Tisza magatartására ügyelt. Ekkor fölkel egyszere Tisza, s utána majd mind, de ez egyszer tatárul jártak, mert hisz most csak azért kelt föl a pártvezér, hogy ny i 1 at k o z- zék, még pedig a levél fölolvasása ellen. íme azután az ily fegyelmezetlen hadsereg, mely u. n. Rücksichtspolitikot akar a szélbal

és jobboldal irányában megfigyelni, azért támadja meg a Deákpártot, hogy — mi egy compromissumokon alakuló, parlamenti vezérpárt föföltétele— szigorú pártfegyelmet akar tagjai közt meghonosítani. Ezt a Deákpárt jól teszi, mert átlátja, hogy a szavazatok szétforgácsolása által oly zavar állana be, melyben az ellenfél saját ínye szerint halászhatna.

Az országgyűlés eddigi üléseiről, a mint az olvasók a tudósításokból kivehetik,nem lehet sok érdekest irni. Ami az első héten leginkább megszokta az embert lepni, az inkább a ház külső alakja, a képviselők arczai, a pártok állása stb. A jobboldal ugyanoly tért foglal el, mint azelőtt, a baloldal előbbi helyén ül, de padjai kissé meg- sürüsödtek, végre a szélsőbal a nemzetiségi ultrákkal a baloldal legszélső padain ütötte föl táborát. Itt fraternizálnak együtt Irányi és Babesiu, Csiky és Mocsonyiu, Patay és Borlea. Valóban igaz azon régi mondat, mely szerint: N os cit u r ex soeiis, quinon cog- noscitur ex se! A szelíd baloldalt, sőt az összes ellenzéket is öntudatra hozhatná egyszer már azon körülmény, hogy hazánk államiságának ellenei vele kezet fogtak, mindketten egy czélt tűztek ki: a létező állapot lerombolását. Hogy a szélsőbal mily súlyt fektet a nemzetiséggel való szövetkezésre, abból is kitűnik, hogy az első alelnökségre a szélső baloldal az egyik Mocsonyit kandidálta, s rá is szavazott, persze eredménytelenül. És még legko- mikusabb az, hogy e párt leibjournálja, a „Magyar Újság“ pár nap múlva nyíltan dementirozta azt, hogy a szélsőbal és a nemzetiségek között szövetség köttetett.

A megalakulás napjain túlvagyunk, most már nem sokára az érdek-feszitö fölirati viták fognak megkezdődni, azután a beire f o r m életbe vágó ügyei képezendik országgyűlésünk röladvá- nyait. A mily reménynyel nézhetünk a jövő munkái elé , ép annyira el kell keserednünk, ha halljuk, hogy reális munka helyett az ellenzék még mindig rhetorikai csatározáso kát fog folytatni. Hogy a „de 1 a n a c a p r i n a" viták a reform életkérdéseinek eldöntését késleltetik, azt ezen urak ignorálják, ők szabadelvűek 8 z ó v a 1, s ez elég!

A nemzet azonban szerencséjére meg tudta különböztetni a tettek pártját a szavak pártjától, most a többségtől a haza érdeke kívánja, hogy — természetesen a szólásszabadság korlátolása nélkül — a meddő debattirozások csapongó árvizét czélirá- nyos mederkészlettel szabályozza. Non verbis, s«d factis!

Csillagh Gyula.

A fővárosi társasélet s irodalom köréből.

Pest, máj. 3/)

(Cs. G-y.) Fővárosunk politikai közélete az imént megnyílt o r- szággyülés által nevezetes lendületet nyert. A kérdések, melyek a parlamenti arénán megfordulandnak, a sajtóban élénk dis- cussiók által annyira meghányatnak már előre is , hogy a közvéleményt úgyszólván előre praeoccupálva tartják. A reformkérdések előtérbe lépnek a közjogi kérdések előtt, s országgyűlésünk csak a nemzet jobbjainak hő háláját fogja kiérdemelni, ha a meddő viták helyébe, melyek a sérelmi politikának időszerűtlen , sőt kárhozatos folytatását képezik, valahára a reális, belügyi haladás intézményeit állítja. Ezen fontos igazságot a baloldali sajtó is elannyira elismeri már, hogy a hálátlan közjogi kérdések feszegetésének terrénumát odahagyva, a reformkérdések tárgyalásához lát, s a megváltozott irányzatok követelménye gyanánt uj pártalakulás szükségét vitatja, melyből azonban mindaddig, mig a baloldal mérsékelt elemei is a közjogi alapok fölforgatását programmjokba helyezik , — nehezen lesz valami, s igy a múlt országgyűlés által alkotott pártok tovább is fönállandanak. Ott lesz a Deákpárt, mely — miként a legutóbbi elnökválasztás kitünteté, több, mint száz szavazat-többséggel rendelkezik ; ott lesz az u. n. balközép, vagyis a „Hazánk“- s „Hon“-féle árnyalatok, melyek aránylag csekély megerösbödést nyertek; végre ott lesz a kétszer annyi szélbal, mely csapszéki politikája s „oh nép!“ lármája folytán némely vidékeken az értelmiséget rútul levoksolá.

Az országgyűlés tanácskozmányai a tanulni vágyó fiatalságnak s egyáltalán a közérdekek iránt részvéttel biró közönségnek gyülhelyét képezik, csak az kár, hogy a karzatoknak kissé czélsze- rütlen beosztása s a jegyek czéliránytalan kezelése, kiadása a nyilvánosságot, melynek üdvös hatása van az országgyü lés tanács- kozmányaira, nem teszik oly hasznos eredményűvé, minő az kissé czelirányosabb rendezés mellett lehetne. De reméljük , hogy az uj elnök, Somssich Pál, ki e tárgyról elnöki megválasztatása alkalmá*) E levelet csak f. hó 10-én kaptuk meg. Szert.

*